Ki tudod tárni a szívedet?

EGY láncnak, mely a horgonyt tartja, óriási erőknek kell ellenállnia, hogy a hajó ne sodródjon el. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a láncszemek épek és erősek. Máskülönben a lánc elszakad.

Ugyanez mondható el a keresztény gyülekezetről is. Ahhoz, hogy egy gyülekezet erős és egészséges legyen, az egyes tagoknak össze kell tartaniuk, egységben kell lenniük egymással. De mi fűzi őket össze? A szeretet, amely a legerősebb ösztönző erő az egységre. Nem csoda hát, hogy Jézus Krisztus a következőket mondta tanítványainak: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek.” Igen, az igaz keresztények közötti szeretet nem pusztán barátság vagy kölcsönös tisztelet. Ők önfeláldozó szeretetet mutatnak egymás iránt (János 13:34, 35).

Értékeljük hívőtársainkat!

Számos gyülekezetben olyan emberek vannak, akik különböző korúak, bőrszínűek, nemzetiségűek és társadalmi helyzetűek, valamint eltérő kultúrákból származnak, és más-más nyelveken beszélnek. Különböznek abban is, hogy mit szeretnek és mit nem, miben reménykednek, és mitől félnek. Ezenkívül többnyire mindannyiuknak megvannak a maguk nehézségei, talán a gyenge egészség vagy az anyagi bizonytalanság. Ez a sokszínűség próbára teheti a keresztényi egységet. Ennek ellenére mi segíthet, hogy kitárjuk a szívünket, és egységesek maradjunk? Ha őszintén értékeljük a gyülekezet minden tagját, az hozzájárul, hogy elmélyítsük az egymás iránti szeretetünket.

Mit is jelent értékelni valakit? Egy szótár meghatározása szerint az „értékel” kifejezés a következőket jelenti: ’figyelmesnek lenni, kellőképpen becsülni, érdemesnek tekinteni, hálásnak lenni’. Ha értékeljük a hívőtársainkat, odafigyelünk a szükségleteikre, nagyra becsüljük őket, elismerjük az érdemeiket, és hálásak vagyunk, amiért velünk együtt imádják Istent. Így erős szeretetet fogunk kifejleszteni irántuk. Ha röviden megvizsgáljuk, amit Pál apostol az első századi korintuszi keresztényeknek írt, az segít felismernünk, hogy miként tudjuk a legteljesebb mértékben kimutatni a keresztényi szeretetet.

A korintusziak „szűkösen” voltak a szeretetben

Pál i. sz. 55-ben írta meg a korintusziaknak az első levelét, és egy éven belül megírta a másodikat is. Soraiból kiderül, hogy a korintuszi gyülekezetben némelyek nem értékelték a hívőtársaikat. Pál a következő szavakkal ecsetelte a helyzetet: „A szánk megnyílt nektek, korintusziak, szívünk kitárult. Nem mibennünk vagytok szűkösen, hanem a magatok gyöngéd vonzalmában vagytok szűkösen” (2Korintusz 6:11, 12). Mit értett Pál azalatt, hogy ’szűkösen vagytok’?

Arra gondolt, hogy a szívükbe nem fért bele sok mindenki, és nem voltak nagylelkűek.  Egy bibliatudós azt írta, hogy a korintusziak Pál iránti szeretetét „olyan nehéz helyzetek gátolták, melyek alaptalan gyanú . . . és sértett büszkeség miatt alakultak ki”.

Figyeljük meg, milyen tanácsot adott Pál: „viszonzásképpen — mint gyermekeimhez, úgy szólok — tárjátok ki szíveteket ti is” (2Korintusz 6:13). Pál arra buzdította a korintusziakat, hogy tárják ki szívüket a hívőtársaik felé, vagyis hogy ne a bizalmatlanság és a kicsinyesség befolyásolja őket, hanem a derűlátó szemléletmód és a nagylelkűség.

Szívünk kitárása napjainkban

Megható, hogy Isten igaz imádói napjainkban mekkora erőfeszítést tesznek, hogy kitárják a szívüket egymás felé. Tény, hogy a szívünk kitárása erőfeszítés nélkül nem megy. Ez nem pusztán egy elméleti dolog. A szívünk kitárása megköveteli, hogy másként viselkedjünk, mint azok az emberek, akik nem a Biblia irányadó mértékei szerint élnek. Az ilyen emberek általában nem becsülnek sokra másokat. Figyelmetlenek, tiszteletlenek és gúnyosak lehetnek. Soha ne engedjük, hogy ránk is hatással legyenek ezek a tulajdonságok! Mennyire szomorú lenne, ha a szeretetünket elnyomná a bizalmatlanság, mint ahogy az a korintusziakkal történt. Ez velünk is megtörténhet, ha rögtön észrevesszük egy testvérünk hibáit, de vonakodva ismerjük el az erényeit. És akkor is megtörténhet, ha szűkösek vagyunk a szeretetben valaki iránt, csak mert másik kultúrából származik.

Ezzel ellentétben, ha Isten szolgája kitárja a szívét, akkor őszintén értékeli a hívőtársait. Nagyra becsüli őket, tiszteletben tartja a méltóságukat, és figyelembe veszi a szükségleteiket. Még akkor is, ha valódi oka van a panaszra,  készséggel megbocsát, nem táplál haragot, és mindig jó indítékot tulajdonít a hívőtársainak. Nagylelkűsége arra indítja, hogy olyan szeretetet mutasson, melyre Jézus gondolt, amikor ezt jövendölte: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:35).

Bővítsd ki a baráti körödet!

Az őszinte szeretet segít abban, hogy kibővítsük a baráti körünket, és keressük a gyülekezetben azoknak a társaságát, akikkel rendszerint nincs közeli kapcsolatunk. Kik lehetnek ezek? Egyes testvérek és testvérnők visszahúzódóak, és ilyen vagy olyan okból nincs sok barátjuk. Először talán úgy érezzük, hogy nincs sok közös bennünk, azt leszámítva, hogy egységesek vagyunk az imádatban. De gondoljunk bele, hogy a Bibliában feljegyzett egyes közeli barátságok is olyan emberek között szövődtek, akikben első ránézésre szinte semmi közös nem volt.

Ruth és Naomi például más korosztályba tartoztak, más volt a nemzetiségük és a kultúrájuk, de még az anyanyelvük is. A barátságukat mégsem befolyásolták ezek a különbözőségek. Míg Jonatán hercegként nőtt fel, Dávid pásztorként. Jelentős korkülönbség volt köztük, ennek ellenére az övék volt az egyik legszorosabb barátság, melyről a Szentírásban olvashatunk. Mindkét baráti kapcsolat az öröm és a szellemi támogatás forrása volt az érintetteknek (Ruth 1:16; 4:15; 1Sámuel 18:3; 2Sámuel 1:26).

Ma is szoros barátságok szövődnek olyan igaz keresztények között, akik nem azonos korosztályba tartoznak, vagy akiknek az élethelyzete teljesen eltérő. Regina * például egy egyedülálló anyuka, akinek két tizenéves gyermeke van. Rengeteg dolga van, és ezért nincs ideje arra, hogy összejárjon másokkal. Harald és Ute egy nyugdíjas házaspár, akiknek nincs gyermekük. Látszólag ebben a két családban vajmi kevés közös van. Ám Harald és Ute alkalmazták a bibliai tanácsot, és kitárták a szívüket. Sok tennivalójukba igyekeznek bevonni Reginát és a gyermekeit, például elmennek együtt a nyilvános szolgálatba, és kikapcsolódni is szoktak együtt.

Ki tudjuk tárni a szívünket azok iránt is, akik még nem tartoznak a baráti körünkbe? Miért ne törekednénk szorosabb kapcsolatot ápolni olyan hívőtársainkkal, akiknek más a nemzetiségük, a kultúrájuk, vagy más korosztályhoz tartoznak?

Figyeljünk oda mások szükségleteire!

Ha szívünkben nagylelkűek vagyunk, az arra fog indítani minket, hogy vegyük észre mások szükségleteit. Milyen szükségletekről lehet szó? Nos, figyeld meg a gyülekezet tagjait! A fiataloknak vezetésre, az időseknek buzdításra, a teljes idejű szolgáknak elismerésre és támogatásra, a lehangoltaknak pedig halló fülekre van szükségük. Mindenkinek van valamilyen szükséglete. Mi szeretnénk kielégíteni ezeket a szükségleteket, amilyen ésszerű mértékben csak tudjuk.

A szívünk kitárása azt is magában foglalja, hogy megértőek vagyunk a különleges szükségletűek iránt. Ismersz olyan testvért vagy testvérnőt, aki krónikus beteg, vagy más próbával küzd? Ha kitárjuk a szívünket, és nagylelkűek vagyunk, az segíteni fog, hogy megértsük és támogassuk a szükségben lévőket.

Amint a közeljövőre vonatkozó bibliai próféciák beteljesednek, a gyülekezeten belüli egység szoros kötelékének sokkal nagyobb értéke lesz, mint a vagyonnak, a képességeknek vagy az elért eredményeknek (1Péter 4:7, 8). Mindannyian személyesen hozzájárulhatunk az egység kötelékeinek megerősítéséhez a saját gyülekezetünkben, ha kitárjuk a szívünket a hívőtársaink felé. Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova gazdagon meg fog bennünket áldani, amiért összhangban cselekszünk Fiának, Jézus Krisztusnak a szavaival, aki ezt mondta: „Az a parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket” (János 15:12).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 10. oldalon]

Akkor értékeljük a testvéreinket és a testvérnőinket, ha nagyra becsüljük őket, tiszteletben tartjuk a méltóságukat, és figyelembe vesszük a szükségleteiket.