A férfi és a nő méltóságteljes szerepe

JEHOVA ISTEN először Ádámot teremtette meg, aztán Évát. Éva megteremtése előtt Ádámnak már volt élettapasztalata. Jehova utasításokat is adott neki (1Mózes 2:15–20). Isten szószólójaként Ádámnak közölnie kellett ezeket a feleségével. Ebből következik, hogy ő irányított minden, imádattal kapcsolatos tevékenységet.

A keresztény gyülekezetben hasonló elrendezés létezik, melyet érdemes megvizsgálnunk. Pál apostol ezt írta: „Nem engedem meg az asszonynak, hogy . . . hatalmat gyakoroljon a férfi fölött, hanem legyen csendben. Mert Ádám formáltatott meg először, azután Éva” (1Timóteusz 2:12, 13). Ez nem azt jelenti, hogy a nők egy szót sem szólhatnak a keresztény gyülekezet összejövetelein. Abban az értelemben kell csendben lenniük, hogy nem vitatkozhatnak a férfiakkal, nem kicsinyelhetik le az állásukat, melyre ki lettek nevezve, és nem próbálhatnak tanítani a gyülekezetben. A férfiak lettek megbízva azzal, hogy elnököljenek és tanítsanak a gyülekezetben, de a nők is jelentős mértékben emelik a keresztény összejövetelek értékét, azáltal hogy különféle módokon közreműködnek azokon.

Pál apostol így magyarázta a férfiak és a nők szerepét Isten elrendezésében: „nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból . . . Ezenkívül az Úrban nincsen sem asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül [azaz egyik sem független a másiktól]. Mert ahogy az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által, de minden az Istenből van” (1Korintusz 11:8–12).

A nők értékes kiváltságokat kaptak

Isten Izraelnek adott Törvénye sok kiváltságot biztosított a nőknek, és a nők kibontakoztathatták a képességeiket. A Példabeszédek 31:10–31 például egy ’derék feleségről’ beszél, aki finom anyagokat vásárol, és kiváló ruhákat készít a háznépének. Sőt, „alsóruhákat készít, s eladja” (13., 21–24. vers). Ez a kiváló asszony „hasonló a kereskedő hajókhoz”, mivel válogatott eledelt keres, még ha messziről kell is beszereznie (14. vers). „Megvizsgálja a mezőt, megvásárolja, és . . . szőlőskertet ültet” (16. vers). „Hasznos a kereskedése”, vagyis a tevékenységei szépen hoznak a konyhára (18. vers). Ez a Jehovát félő, szorgos asszony nemcsak a ’háznépe dolgait tartja szemmel’, hanem másoknak is önzetlenül segít (20., 27. vers). Nem csoda hát, hogy dicséretet kap (31. vers).

Jehovának a Mózes által közvetített törvényei minden lehetőséget megadtak a nőknek a szellemiségük erősítésére. A Józsué 8:35-ben  például ezt olvashatjuk: „Nem volt egyetlen szó sem Mózes összes parancsolata között, melyet Józsué ne olvasott volna fel Izrael egész gyülekezete előtt, a nők, a kisgyermekek és a köztük járó jövevény lakosok előtt.” Ezsdrás papról a Biblia kijelenti: „a hetedik hónap első napján előhozta a törvényt a gyülekezet elé, amely férfiakból, nőkből és mindazokból állt, akik elég értelmesek voltak ahhoz, hogy figyeljenek. És felolvasott abból a Víz kapu előtti köztérrel szemben, virradattól egészen délig, a férfiak, nők és mindazok előtt, akik értelmesek voltak; és az egész nép figyelmes füllel hallgatta a törvény könyvét” (Nehémiás 8:2, 3). Ezek szerint a nők hasznot meríthettek az olyan alkalmakból, amikor valaki felolvasott a Törvényből. Azonkívül megtartották a vallási ünnepeket (5Mózes 12:12, 18; 16:11, 14). És ami a legfontosabb, az ókori Izraelben a nők személyes kapcsolatot ápolhattak Jehova Istennel, és egyénileg is imádkozhattak hozzá (1Sámuel 1:10).

Az i. sz. első században istenfélő asszonyoknak kiváltságukban állt Jézusnak szolgálni (Lukács 8:1–3). Betániában egy asszony megkente Jézus fejét és lábát egy vacsora alkalmával (Máté 26:6–13; János 12:1–7). Jézus a feltámadása után nőknek is megjelent (Máté 28:1–10; János 20:1–18). A mennybemenetele után a mintegy 120 egybegyűlt személy között volt ’néhány asszony’ is, például Jézus anyja, Mária (Cselekedetek 1:3–15). Kétségtelen, hogy közülük sokan vagy mindannyian ott voltak i. sz. 33 pünkösdjén a jeruzsálemi felső helyiségben, amikor elküldetett a szent szellem, és Jézus tanítványai csoda folytán számos idegen nyelven kezdtek beszélni (Cselekedetek 2:1–12).

Férfiak is, és nők is átélhették a Jóel 2:28, 29 beteljesedését. Péter apostol így idézte ezeket a verseket pünkösd napján: „[Én, Jehova] kitöltök az én szellememből mindenfajta testre, és fiaitok meg leányaitok prófétálni fognak . . . ; és még rabszolgáimra és rabszolganőimre is kitöltök szellememből azokban a napokban” (Cselekedetek 2:13–18). I. sz. 33 pünkösdje után a keresztény nők egy ideig megkapták a szellem ajándékait. Idegen nyelveken beszéltek, és prófétáltak is, ami nem feltétlenül azt jelentette, hogy jövendöltek, hanem hogy szentírási igazságokat szóltak.

Pál apostol a római keresztényeknek szeretetteljesen ír a ’testvérnőjükről, Főbéről’, és ajánlja őt nekik. Trifénát és Trifószát is  megemlíti mint olyan „asszonyokat, akik keményen dolgoznak az Úrban” (Róma 16:1, 2, 12). Noha ezek a nők nem voltak kinevezve semmilyen pozícióra a korai keresztény gyülekezetben, számos más nővel együtt abban az áldásban részesültek, hogy Isten kiválasztotta őket, hogy a Fia, Jézus Krisztus társai legyenek az égi Királyságban (Róma 8:16, 17; Galácia 3:28, 29).

Milyen nagyszerű kiváltságnak örvendenek a ma élő istenfélő nők! „Jehova tudatja a szót; a jó hírt vivő asszonyok, íme, nagy sereg” — írja a Zsoltárok 68:11. Az ilyen asszonyok dicséretet érdemelnek. A házi bibliatanulmányozásokon például ügyesen tanítanak, így sokan elfogadják az Istennek tetsző, igaz tanításokat. Azok a keresztény feleségek is méltók a dicséretre, akik segítenek gyermekeiknek hívőkké válni, és támogatják férjüket, aki sok-sok gyülekezeti feladatot lát el (Példabeszédek 31:10–12, 28). Az egyedülálló nőknek is méltó helyük van Isten elrendezésében, és a keresztény férfiak azt a tanácsot kapják, hogy ’kérleljék az idősebb nőket, mint anyákat, a fiatalabb nőket, mint nővéreket, teljes tisztasággal’ (1Timóteusz 5:1, 2).

A férfi különféle feladatai

A keresztény férfinak is megvan az Istentől rendelt szerepe, melyet be kell töltenie. Pál kijelentette: „akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje pedig a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten” (1Korintusz 11:3). A férfi fölött is áll valaki, mégpedig Krisztus. Igen, a férfi számadással tartozik Krisztusnak, végső soron pedig Istennek. Isten elvárja tőle, hogy szeretettel gyakorolja a főségét (Efézus 5:25). És ez azóta így van, amióta ember él a földön.

A Biblia rámutat, hogy Isten különféle feladatokat adott a férfinak a főségi elrendezésben betöltött helyével összhangban. Például bárkát építtetett Noéval, hogy életet mentsen az Özönvíz idején (1Mózes 6:9—7:24). Ábrahámnak megígérte, hogy a magva által a föld minden családja és nemzete áldást nyer; ennek a magnak az elsődleges része Krisztus Jézus (1Mózes 12:3; 22:18; Galácia 3:8–16). Isten megbízta Mózest, hogy vezesse ki Egyiptomból az izraelitákat (2Mózes 3:9, 10, 12, 18). Jehova Mózes által adta azt a törvénygyűjteményt, mely Törvényszövetségként vagy Mózesi Törvényként ismeretes (2Mózes 24:1–18). A Biblia írói is kivétel nélkül férfiak voltak.

Jézus, a keresztény gyülekezet Feje „emberajándékokat adott” (Efézus 1:22; 4:7–13). Amikor Pál felsorolja a felvigyázókra vonatkozó követelményeket, férfiakról beszél (1Timóteusz 3:1–7; Titusz 1:5–9). Ezért Jehova Tanúi gyülekezeteiben férfiak szolgálnak mint felvigyázók, azaz vének, és mint kisegítőszolgák (Filippi 1:1, 2; 1Timóteusz 3:8–10, 12). Csak férfiak láthatják el a pásztori teendőket a keresztény gyülekezetben (1Péter 5:1–4). De ahogy már volt róla szó, a nők is csodálatos kiváltságokat kapnak Istentől.

Boldogan töltik be a szerepüket

Az Istentől kapott szerepük betöltése férfiaknak és nőknek egyaránt örömet szerez. Ha a férj és a feleség utánozza Krisztus és a gyülekezete példáját, a házasságuk boldog lesz. Pál így buzdította a férjeket: „továbbra is szeressétek feleségeteket, mint ahogy a Krisztus is szerette a gyülekezetet, és odaadta magát érte . . . [és] úgy szeresse egyenként mindenki a feleségét, mint önmagát” (Efézus 5:25–33). A férjeknek ezek szerint nem önző módon, hanem szeretettel kell gyakorolniuk a főségüket. Krisztus gyülekezete nem tökéletes emberekből épül fel, Jézus mégis szereti és törődik vele. Ugyanígy a keresztény férjeknek szeretniük kell a feleségüket, és törődniük kell vele.

A keresztény feleség azt a tanácsot kapja, hogy „mélységes megbecsüléssel legyen a férje iránt” (Efézus 5:33). Ebben példát vehet a gyülekezetről. Az Efézus 5:21–24 így szól:  „Rendeljétek alá magatokat egymásnak Krisztus félelmében. A feleségek rendeljék alá magukat férjüknek, mint az Úrnak, mert a férj feje a feleségének, mint ahogy a Krisztus is feje a gyülekezetnek, megmentője lévén e testnek. Igen, ahogy a gyülekezet alárendeli magát a Krisztusnak, úgy a feleségek is rendeljék alá magukat férjüknek mindenben.” Előfordulhat, hogy a feleségnek olykor nehezére esik alárendelnie magát a férjének, de így „illik [így helyes] az Úrban” (Kolosszé 3:18). Könnyebben megy az alárendeltség, ha arra gondol, hogy ez tetszik az Úr Jézus Krisztusnak.

A keresztény asszonynak akkor is alá kell rendelnie magát a férje főségének, ha az nem a hívőtársa. Péter apostol felszólította a feleségeket: „rendeljétek alá magatokat a férjeteknek, hogy ha vannak olyanok, akik nem engedelmeskednek a szónak, ők a feleségük viselkedése által szó nélkül is megnyeressenek, miután szemtanúi voltak mélységes megbecsüléssel párosult tiszta viselkedéseteknek” (1Péter 3:1, 2). Sárának, aki tisztelte a férjét, Ábrahámot, megadatott, hogy Izsák anyja és Jézus Krisztus ősanyja legyen (Héberek 11:11, 12; 1Péter 3:5, 6). Azok a feleségek, akik Sárához hasonlóan viselkednek, bizton számíthatnak rá, hogy Isten megjutalmazza őket.

Ha a férfi és a nő betölti az Istentől kapott szerepét, az békét és összhangot eredményez, ami pedig megelégedettséghez és boldogsághoz vezet. Mi több, a bibliai követelmények betartása azzal a méltósággal ruház fel mindenkit, amely az Isten elrendezésében betöltött kiváltságos helyével jár.

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Mit gondolnak az Istentől kapott szerepükről?

„A férjem szeretettel és kedvesen gyakorolja a főségét — mondja Susan. — A döntések előtt általában elbeszélgetünk, és amikor meghozza a döntést, tudom, hogy az jó lesz nekünk. Jehovának a keresztény feleségekre vonatkozó elrendezése igazán boldoggá tesz, és megerősíti a házasságunkat. Szoros a kapcsolatunk, és közösen dolgozunk szellemi céljaink elérésén.”

Mindy megjegyzi: „Jehova azzal, hogy ilyen szerepet szánt az őt szolgáló nőknek, a szeretetéről biztosít bennünket. Úgy érzem, azáltal fejezhetem ki a hálámat Jehovának ezért az elrendezésért, hogy tisztelem a férjemet, és támogatom a gyülekezeti feladatai ellátásában.”

[Képek az 5. oldalon]

A férfi főségével összhangban Isten különféle feladatokkal bízta meg Noét, Ábrahámot és Mózest

[Kép a 7. oldalon]

„A jó hírt vivő asszonyok, íme, nagy sereg”