Hogyan maradhatsz állhatatos, ha fellázad a gyermeked?

EGY keresztény nő, akit nevezzünk most Júliának, megpróbálta Jehova Isten szeretetére nevelni a fiát. Ennek ellenére a fia fellázadt, amikor még húszéves sem volt, és elment hazulról. „Még soha nem éltem át olyan mélységes fájdalmat, mint akkor — meséli az anyuka. — Úgy éreztem, cserbenhagytak, összetörték a szívemet, és tehetetlen vagyok. Elborítottak a lesújtó gondolatok.”

Talán te is igyekeztél úgy nevelni a gyermekeidet, hogy szeressék és szolgálják Istent, aztán mégis azt látod, hogy az egyikük vagy többen is közülük hátat fordítanak neki. Hogyan dolgozhatod fel ezt a keserű csalódást? Mi segíthet, hogy állhatatos maradj Jehova szolgálatában?

Amikor Jehova fiai lázadtak fel

Először is gondolj arra, hogy Jehova pontosan tudja, mit érzel. Az Ézsaiás 49:15-ben ezt olvassuk: „Hát elfelejtheti-e a feleség a csecsemőjét, hogy ne szánja meg méhe fiát? Még ezek az asszonyok is elfelejthetik, én azonban nem felejtelek el téged.” Bizony, Jehovának vannak olyan érzései, mint az apáknak és az anyáknak. Képzeljük csak el, milyen öröm lehetett neki, amikor angyalfiai mindnyájan dicsérték és szolgálták! Miközben választ adott Jób patriarchának „a szélviharból”, felidézte, milyen boldog időket élt át egységes szellemi családjával: „Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? . . . Amikor együtt ujjongtak a hajnalcsillagok, és Isten minden fia lelkendezve kiáltott?” (Jób 38:1, 4, 7).

Idővel az igaz Isten végignézte, amint az egyik tökéletes angyalfia fellázad ellene, és Sátánná válik (jelentése: ’ellenálló’). Jehova azt is látta, hogy első emberi fia, Ádám a tökéletes feleségével, Évával karöltve Sátán mellé áll a lázadásban (1Mózes 3:1–6; Jelenések 12:9). Később más angyalfiai „elhagyták a maguk megfelelő lakóhelyét”, és ugyancsak fellázadtak ellene (Júdás 6).

A Szentírás nem beszél róla, hogy mit érzett Jehova, amikor tökéletes fiai közül némelyek a lázadás útjára léptek. Azt viszont kijelenti, hogy „Jehova . . . látta, hogy rendkívül nagy  az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden hajlama szüntelen csak rossz. Jehova ezért sajnálta, hogy embert alkotott a földön, és bánkódott a szívében” (1Mózes 6:5, 6). És amikor választott népe, Izrael lázadt fel, azzal szintén ’megbántották és fájdalmat okoztak neki’ (Zsoltárok 78:40, 41).

Semmi kétség afelől, hogy Jehova együtt érez azokkal a szülőkkel, akiknek fáj a lázadó gyermekük magatartása. Szavában, a Bibliában megbízható tanácsokat és buzdítást ad az ilyen szülőknek, hogy meg tudjanak birkózni a helyzetükkel. Arra ösztönzi őket, hogy vessék rá az aggodalmukat, alázzák meg magukat, és szálljanak szembe Sátánnal, az Ördöggel. Vizsgáljuk meg, hogyan segíthet neked ezeknek a tanácsoknak a megfogadása abban, hogy állhatatos maradj, ha fellázad a gyermeked.

Vesd Jehovára az aggodalmadat!

Jehova tisztában van vele, hogy kevés dolog aggasztja jobban a szülőket, mint az az érzés, hogy a gyermekeik veszélyben vannak, mert kárt okozhatnak maguknak, vagy valaki bajba sodorhatja őket. Péter apostol rámutat, mi az egyik módja annak, hogy megbirkózzunk ezzel az aggodalommal, és más jellegűekkel is. ’Minden aggodalmatokat vessétek Jehovára, mert ő törődik veletek’ — írja (1Péter 5:7). Miért mondhatjuk, hogy ebből a felszólításból és bátorításból különösen sokat meríthetnek a lázadó gyermekek szülei?

Amíg a gyermeked kicsi volt, éberen óvtad a veszélyektől, és ő alighanem szívesen fogadta szeretetteljes irányításodat. Ám ahogy nagyobb lett, már nem tudtál akkora befolyást gyakorolni rá, pedig te ugyanúgy, sőt, talán még jobban vágytál rá, hogy megóvd a bajtól.

Ezért amikor a gyermeked fellázad, és megsérül szellemileg, érzelmileg vagy fizikailag, talán magadat okolod. A korábban említett Júlia legalábbis ezt tette. „Nap mint nap a kudarc érzése gyötört, és újra meg újra lepergettem magamban a megtörtént dolgokat” — mondja. Jehova leginkább ilyenkor szeretné, hogy ’minden aggodalmadat őrá vesd’. Ha megteszed, ő segíteni fog. „Vesd a terhed Jehovára — buzdít a zsoltáríró —, és ő fenntart  téged. Sosem engedi, hogy ingadozzon az igazságos” (Zsoltárok 55:22). Júlia is megvigasztalódott. „Mindent őszintén elmondtam Jehovának, ami bennem zajlott — meséli. — Egyszerűen kiöntöttem neki a szívemet, és ettől nagyon megkönnyebbültem.”

Tökéletlen szülő lévén nyilván követtél el hibákat a gyermeknevelésben. De miért csak ezeket látod? Jehova biztosan nem ezekre összpontosít, hiszen az ihletett zsoltáríró így énekelt: „Ha a vétkeket néznéd, ó, Jah, ó, Jehova, kicsoda állhatna meg?” (Zsoltárok 130:3). Ha mindent hibátlanul csináltál volna, akkor sem biztos, hogy nem lázad fel a gyermeked. Beszélj hát Jehovának az érzéseidről, és ő átsegít a mélyponton. De mást is kell tenned, ha szeretnél állhatatos maradni Jehova szolgálatában, és nem akarsz áldozatul esni Sátánnak.

Alázd meg magad!

„Alázzátok meg . . . magatokat az Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon benneteket a megfelelő időben” — írta Péter (1Péter 5:6). Miért van szükséged alázatra, ha fellázad a gyermeked? Azonkívül, hogy bűntudatot és fájdalmat érzel, valószínűleg szégyelled is, hogy lázadó lett a gyermekedből. Nyugtalaníthat, hogy a tetteivel tönkretette a család hírnevét, főleg, ha ki is kellett közösíteni a keresztény gyülekezetből. Az önvád és a szégyenkezés együttvéve elveheti a kedvedet attól, hogy eljárj a keresztény összejövetelekre.

Csak úgy oldhatod meg a nehézséget, ha gyakorlati bölcsességet mutatsz fel. A Példabeszédek 18:1 így figyelmeztet: „Aki elszigeteli magát, az a saját önző vágyát hajszolja, és minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad.” Ha a bánatod ellenére rendszeresen látogatod a keresztény összejöveteleket, az oktatás és a bátorítás egyik nélkülözhetetlen forrásából meríthetsz. „Eleinte senkivel sem akartam találkozni — vallja be Júlia. — De aztán emlékeztettem rá magamat, hogy milyen fontos a rendszeresség a szellemi tevékenységekben. Ráadásul otthon csak a gondjaimon rágódtam volna. Az összejövetelek építő, szellemi témákra terelték a gondolataimat. Annyira hálás vagyok, hogy nem szigeteltem el magam, és így nem maradtam le a testvéreimtől kapott szerető támogatásról!” (Héberek 10:24, 25).

Ne feledd el azt sem, hogy a család minden egyes tagjának magának kell hordoznia a keresztényi felelőssége terhét (Galácia 6:5). Jehova elvárja a szülőktől, hogy szeressék és fegyelmezzék gyermekeiket. A gyermekektől pedig elvárja, hogy tiszteljék szüleiket, és engedelmeskedjenek nekik. Ha a szülők mindent megtesznek azért, hogy „Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint” neveljék fel a gyermekeiket, jó nevet szereznek maguknak Istennél (Efézus 6:1–4). Ha egy gyermek fellázad a szerető szülői fegyelmezés ellen, azzal a saját hírnevét teszi tönkre. „A cselekedetei által teszi magát ismertté még a fiú is, hogy tiszta és becsületes-e, amit tesz” — írja a Példabeszédek 20:11. Sátán lázadása semmiképpen sem ártott Jehova hírnevének azok szemében, akik tudják, mi történt.

Szállj szembe az Ördöggel!

„Maradjatok meggondoltak, legyetek éberek — int Péter. — Ellenségetek, az Ördög, fel-alá jár, mint egy ordító oroszlán, és azon igyekszik, hogy felfaljon valakit” (1Péter 5:8). Az Ördög, akárcsak egy oroszlán, gyakran  a fiatalokat és a tapasztalatlanokat szemeli ki. Az ókori időkben oroszlánok csatangoltak Izraelben, és emiatt veszélyben volt a háziállatok élete. Ha egy fiatal bárány elkóborolt a nyájtól, könnyű prédának számított. Megesett, hogy az anyajuh ösztönösen a saját életét tette kockára, hogy megvédje kicsinyét. De hát még egy felnőtt juh sem volt ellenfél egy oroszlánnak! Így szükség volt a bátor pásztorokra, hogy megvédjék a nyájat (1Sámuel 17:34, 35).

Jehova meg akarja védeni jelképes nyáját az ’ordító oroszlántól’, ezért szellemi pásztorokat rendel ki, hogy vigyázzanak a nyájra Jézus Krisztus, „a főpásztor” vezetése alatt (1Péter 5:4). Péter így buzdítja ezeket a kinevezett férfiakat: „terelgessétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként; nem is tisztességtelen nyereség szeretetéből, hanem buzgó készséggel” (1Péter 5:1, 2). Ezek a pásztorok veletek, szülőkkel együttműködve talán képesek segíteni a gyermeketeknek, hogy visszatérjen a helyes útra.

Amikor a keresztény pásztoroknak tanácsot kell adniuk lázadó gyermekednek, késztetést érezhetsz arra, hogy megóvd a fegyelmezéstől. Ez azonban súlyos hiba lenne. Péter azt mondta, hogy az Ördöggel kell ’szembeszállnunk’, nem pedig a szellemi pásztorokkal (1Péter 5:9).

Amikor szigorú fegyelmezésre kerül sor

Ha a gyermeked nem bánja meg, amit tett, és már megkeresztelkedett, feltehetően a fegyelmezés legszigorúbb formájában részesítik, magyarán kiközösítik a gyülekezetből. Az, hogy ezután mennyi kapcsolatot ápolsz vele, a korától és más körülményektől függ.

Ha a gyermek kiskorú és otthon lakik, természetesen továbbra is gondoskodsz a fizikai szükségleteiről. Ezenfelül erkölcsi útmutatásra és fegyelmezésre van szüksége, és köteles vagy ezt is megadni neki (Példabeszédek 1:8–18; 6:20–22; 29:17). Bibliatanulmányozást folytathatsz vele, buzdítva, hogy szóljon hozzá. Felhívhatod a figyelmét különböző írásszövegekre és „a hű és értelmes rabszolga” kiadványaira (Máté 24:45). Az összejövetelekre is elviheted magaddal, és ott ülhet melletted. Mindeközben abban reménykedsz, hogy megszívleli majd a bibliai tanácsokat.

Más a helyzet akkor, ha a kiközösített fiatal már nem kiskorú, és nem otthon lakik. Pál apostol így intette az ókori Korintuszban élő keresztényeket: „ne keveredjetek többé egy társaságba senkivel, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi vagy bálványimádó vagy szidalmazó vagy részeges vagy zsaroló. Az ilyennel még csak együtt se egyetek” (1Korintusz 5:11). Bár a fontos családi ügyek intézése megkívánhatja, hogy a keresztény szülők időnként érintkezzenek a kiközösített gyermekükkel, kerülniük kell a szükségtelen kapcsolattartást.

Ha a keresztény pásztorok megfegyelmezik a helytelen úton járó gyermekedet, nem lenne bölcs, ha nem fogadnád el vagy lekicsinyelnéd a Bibliával összhangban hozott döntésüket. Ha lázadó gyermeked mellé állsz, azzal nem véded meg az Ördögtől. Sőt, a saját szellemiségedet sodrod veszélybe. De ha támogatod a pásztorok erőfeszítéseit, akkor ’a hitben szilárd’ maradsz, és ezzel segítesz a lehető legtöbbet a gyermekednek (1Péter 5:9).

Jehova erőt ad neked

Ha fellázad a gyermeked, gondolj arra, hogy nem vagy egyedül. Más keresztény szülők is átélnek hasonlót. Bármilyen próbán megyünk is keresztül, Jehova képes erőt adni nekünk (Zsoltárok 68:19).

Állhatatos tudsz maradni, ha Jehovára támaszkodsz imában, kapcsolatot ápolsz a keresztény gyülekezettel, és támogatod a kinevezett pásztorokat a fegyelmezésben. A jó példád pedig hozzásegítheti a gyermekedet ahhoz, hogy eleget téve Jehova szeretetteljes kérésének, visszatérjen hozzá (Malakiás 3:6, 7).

[Képek a 18. oldalon]

Meríts erőt az imából és a keresztény összejövetelekből!