Miért mondjunk igazat?

AMIKOR Manfred * 18 éves volt, egy irodában volt gyakorlaton. A vállalat megszervezte, hogy Manfred és több, gyakorlaton lévő társa hetente kétszer részt vegyen egy szaktanfolyamon. Egyik nap az osztályt hamarabb elengedték. A vállalati rendszabály szerint a tanulóknak ilyenkor a munkahelyükön kellett tölteniük a nap hátralevő részét. Ehelyett mindnyájan elmentek valahová szórakozni, kivéve Manfredet, aki visszament dolgozni. Véletlenül éppen ott járt valami miatt a vállalat igazgatója, akinek a felügyelete alá tartoztak a gyakorlaton levők. Amikor meglátta Manfredet, kérdőre vonta: „Maga miért nincs ma iskolában? És hol vannak a többiek?” Mit mondjon erre Manfred?

Kellemetlen helyzet, de tipikus. Megmondja Manfred az igazat, vagy falazzon az osztálytársainak? Ha az igazat mondja, a többiek bajba kerülnek, ő pedig nem fog nagy népszerűségnek örvendeni közöttük. Megengedett egy ilyen helyzetben a hazugság? Te mit tettél volna? Később visszatérünk Manfredre, de előbb nézzük meg, mi minden játszik szerepet, amikor döntenünk kell, hogy igazat mondjunk-e, vagy sem.

Igazság és valótlanság — Radikális ellenfelek

Az emberiség történelmének a kezdetén minden az igazságon alapult. Nem ferdítette el senki a tényeket, nem volt manipuláció, nem állították be hamisan az igazságot. Jehova, a Teremtő az „igazságnak Istene”. Az ő szava igazság; ő nem hazudhat, és a hazugságot is, meg a hazugokat is elítéli (Zsoltárok 31:5; János 17:17; Titusz 1:2).

Akkor honnan erednek a valótlanságok? Jézus Krisztus hiteles választ adott erre, amikor ezt mondta vallásos ellenfeleinek, akik meg akarták ölni: „Ti a ti atyátoktól, az Ördögtől vagytok, és a ti atyátok kívánságait óhajtjátok tenni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt erősen az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a saját lelkülete szerint szól, mert hazug ő, és a hazugság atyja” (János 8:44). Jézus természetesen az éden-kerti eseményekre utalt vissza, arra, amikor Sátán rávette  az első emberpárt, hogy ne engedelmeskedjenek Istennek, így azok a bűn és a halál áldozatai lettek (1Mózes 3:1–5; Róma 5:12).

Jézus szavai egyértelműen Sátánt azonosítják ’a hazugság atyjaként’. Ő kezdeményezte a hazudozást, ő mondott először valótlant. Sátán ma is élen jár a valótlanságok terjesztésében, olyannyira, hogy „az egész lakott földet félrevezeti”. Súlyos felelősség terheli azokért a károkért, melyeket a nagymérvű hazudozás okoz ma az embereknek (Jelenések 12:9).

A két radikális ellenfél, az igazság és a valótlanság közti harc, melyet Sátán, az Ördög kezdeményezett, továbbra is dúl. A társadalom minden szintjén tapasztalható, és minden egyénre kihat. Attól függően, hogy ki hogyan éli az életét, vagy ezen, vagy azon az oldalon foglal állást. Akik Isten oldalán állnak, azok az életüket az igazság szerint élik, mely Isten Szavában, a Bibliában található. Ha valaki nem jár az igazság útján, Sátán kezébe kerül, akár tud róla, akár nem, mivel „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19; Máté 7:13, 14).

Miért hajlik az ember a hazugságra?

Az, hogy „az egész világ” Sátán hatalmában van, magyarázatot ad arra, hogy sokan miért hazudnak. De talán tudni szeretnénk, hogy maga Sátán, „a hazugság atyja” miért hazudott. Sátán tudta, hogy Jehova a szuverén Úr, aki jogosan uralkodik minden teremtménye felett, így az első emberpár felett is. De Sátán magának akarta ezt a kiemelkedő és egyedülálló pozíciót, noha nem őt illette meg. A kapzsisága és az önző becsvágya rávitték, hogy ravasz módon megpróbálja azt elbitorolni Jehovától. Hogy ezt elérje, hazugságokhoz és megtévesztéshez folyamodott (1Timóteusz 3:6).

Mi a helyzet ma? Egyetértesz vele, hogy ma is legfőképp a kapzsiság és az önző becsvágy visz rá sok embert a hazugságra? A pénzhajhász üzleti életet, a korrupt politikát és a hamis vallást át- meg átjárja a megtévesztés, a hazudozás, a manipuláció és a csalás. Miért? Ugye, hogy gyakran azért, mert az emberek kapzsiságból és becsvágyból szeretnének előrébb jutni, vagy olyan dolgokra törekednek, amelyek nem illetik meg őket: gazdagságra, hatalomra vagy rangra? Egy bölcs uralkodó, az ókori Izrael királya, Salamon így figyelmeztetett: „aki . . . hirtelen akar meggazdagodni, nem marad ártatlan” (Példabeszédek 28:20). Pál apostol pedig ezt írta: „a pénz szeretete mindenfajta ártalmas dolognak gyökere” (1Timóteusz 6:10). Ez a mértéktelen hataloméhségről és pozíció utáni vágyról is kétségtelenül elmondható.

A félelem is közrejátszik a hazugságban — a következményektől való félelem, vagy hogy mit fognak gondolni mások, ha elhangzik az igazság. Teljesen természetes, hogy az emberek vágynak rá, hogy szeressék és elfogadják őket. Ez a vágy azonban ráviheti őket, hogy eltorzítsák az igazságot, még ha csak egy kicsit is, hogy palástolják a hibáikat, elrejtsék a rájuk nézve nem éppen hízelgő részleteket, vagy egyszerűen csak hogy jó benyomást keltsenek másokban. Találó, amit Salamon írt: „Az emberektől való rettegés csapdát állít, aki viszont Jehovában bízik, annak védelemben lesz része” (Példabeszédek 29:25).

Lojalitás az igazság Istenéhez

Mit mondott Manfred, amikor a vállalat igazgatója magyarázatot kért tőle? Az igazat. Ezt: „A tanár hamarabb elengedett minket, ezért visszajöttem dolgozni. A többiek nevében nem beszélhetek. Talán az lenne a legjobb, ha személyesen kérdezné meg őket.”

Manfred agyafúrt, cseles választ is adhatott volna, úgy biztos népszerűvé válik a társai között. De megvolt rá az oka, hogy lojálisan ragaszkodjon az igazsághoz. Manfred Jehova Tanúja, és a becsületességével megőrizte a tiszta  lelkiismeretét. A munkaadója bizalmát is elnyerte. A képzése részeként Manfredet áthelyezték az ékszerosztályra, ahol gyakorlaton lévő diákok általában nem dolgozhattak. Amikor 15 évvel később Manfred vezető állást kapott a vállalatnál, az igazgató felhívta őt telefonon, hogy gratuláljon neki, és azt az esetet is megemlítette, amikor hű maradt az igazsághoz.

Mivel Jehova az igazság Istene, aki szeretne szoros kapcsolatot ápolni vele, annak ’le kell vetnie a hazugságot’, és ’igazat kell mondania’. Aki Isten szolgája, az kell hogy szeresse az igazságot. „A hűséges tanú nem hazudik” — írta a bölcs férfi. De mi számít voltaképpen hazugságnak? (Efézus 4:25; Példabeszédek 14:5).

Mi a hazugság?

Minden hazugság valótlanság, de nem minden valótlanság hazugság. Miért nem? Egy szótár azt írja, hogy a hazugság „olyan állítás, amellyel valaki félre akar vezetni másokat, noha tudja vagy sejti, hogy nem igaz, amit mond”. Igen, a hazugságban ott van a félrevezetés szándéka. Vagyis ha valaki véletlenül mond olyat, ami nem igaz — például tévedésből rossz információt vagy adatokat közöl másokkal —, az nem ugyanaz, mintha hazudna.

Ezenkívül azt is figyelembe kell venni, hogy jogában áll-e mindent tudnia annak, aki az információt kéri. Tegyük fel, hogy Manfrednek egy másik vállalat igazgatója teszi fel ugyanazokat a kérdéseket. Köteles lett volna Manfred mindent elmondani neki? Igazából nem, mert ezt az igazgatót nem illette volna meg ez az információ. Természetesen még ebben az esetben is helytelen lett volna hazudnia.

Milyen példát állított Jézus Krisztus? Egy alkalommal nem hívőkkel beszélgetett, akik az útitervei felől érdeklődtek. „Menj tovább innen, és menj Júdeába” — javasolták neki. Hogyan válaszolt Jézus? „Ti menjetek fel az ünnepre [Jeruzsálembe]; én még nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem jött el teljesen.” De nem sokkal később felutazott Jeruzsálembe az ünnepre. Akkor miért adott nekik ilyen választ? Mert nem illette meg őket minden részlet a hollétéről. Bár nem állított valótlant, nem is mondott el mindent, hogy minél kevésbé tudjanak neki vagy a követőinek ártani. Ez nem volt hazugság, mert Péter apostol ezt írta Krisztusról: „nem követett el bűnt, és csalárdság sem találtatott a szájában” (János 7:1–13; 1Péter 2:22).

De mi a helyzet Péterrel? Vajon nem hazudott háromszor is Jézus letartóztatásának az éjszakáján, és nem tagadta le, hogy ismeri Jézust? De igen. Péteren felülkerekedett az emberektől való félelem, és hazudott. Rögtön utána azonban ’keservesen sírni’ kezdett, és megbánta, amit tett; a bűne meg lett bocsátva. Emellett tanult is a hibájából. Néhány nappal később nyilvánosság előtt beszélt Jézusról, és semmi szín alatt nem volt hajlandó abbahagyni  a tanúskodást, még akkor sem, amikor a jeruzsálemi zsidó hatóságok megfenyegették. Péter pillanatnyi megingása, majd ahogy utána gyorsan összeszedte magát, kétségtelenül mindnyájunk bátorítására szolgálhat, mert egy gyenge pillanatunkban könnyen úrrá lehet rajtunk a félelem, és megbotolhatunk szóban vagy tettben (Máté 26:69–75; Cselekedetek 4:18–20; 5:27–32; Jakab 3:2).

Az igazság megerősödik mindörökre

„Az igazság ajka szilárdan megerősödik mindörökre, a hazugság nyelve pedig csak egy pillanatig marad meg” — világít rá a Példabeszédek 12:19. Igen, az igaz beszéd hosszú éltű és maradandó. Amikor az emberek kötelességüknek érzik, hogy az igazat mondják és azzal összhangban cselekedjenek, az egymás közti kapcsolatok stabilabbak és nagyobb megelégedést nyújtanak. Semmi kétség, az igazmondásnak már most is megvannak az előnyei. Például tiszta marad az ember lelkiismerete, jó hírnevet szerez magának, és erős lesz a kapcsolata a házastársával, a családjával és a barátaival. Még az üzleti kapcsolatai is javulni fognak.

A hazugságok ellenben nem állják ki az idő próbáját. A hamisságot szóló száj egy ideig talán megtéveszthet másokat, de ami nem igaz, az hosszú távon nem fog megállni. Továbbá Jehova, az igazság Istene, határt szabott annak, hogy meddig fogja még tűrni a valótlanságokat, és azokat, akik hazugságokat mozdítanak elő. A Biblia megígéri, hogy Jehova gondoskodni fog róla, hogy Sátán, az Ördög, a hazugság atyja, aki az egész lakott földet félrevezeti, ne tudjon többé befolyásolni másokat. Jehova hamarosan minden hazugságnak véget fog vetni, és elpusztítja a hazugokat (Jelenések 21:8).

Micsoda megkönnyebbülés lesz, amikor „az igazság ajka” végre szilárdan megerősödik mindörökre!

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet az 5. oldalon]

A kapzsiság és az önző becsvágy visz rá sok embert a hazugságra

[Oldalidézet a 6. oldalon]

Minden hazugság valótlanság, de nem minden valótlanság hazugság

[Kép a 6. oldalon]

Mit tanulhatunk abból az esetből, amikor Péter letagadta, hogy ismeri Krisztust?

[Kép a 7. oldalon]

Az igaz beszéd stabil és megelégedést nyújtó kapcsolatokat eredményez