Mit tanulhatunk a gyermekektől?

„ÚGY viselkedsz, mint egy gyerek!” Ha nekünk mondanák ezt, valószínűleg megsértődnénk. Bármilyen aranyosak is a kisgyermekek, nyilván hiányzik belőlük a felnőttekre jellemző érettség, tapasztalat és bölcsesség (Jób 12:12).

Jézus egyszer mégis ezt mondta a tanítványainak: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be az egek királyságába” (Máté 18:3). Mire gondolt? Milyen tulajdonságaik vannak a gyermekeknek, amelyeket fontos a felnőtteknek utánozniuk?

Fejlesszünk ki gyermeki alázatot!

Vizsgáljuk meg, mi történt, mielőtt Jézus a fenti szavakat mondta. Amikor egy hosszú útról megérkezett Kapernaumba, megkérdezte a tanítványaitól: „Miről vitáztatok az úton?” A zavarba jött tanítványok csak hallgattak, mert azon vitáztak, hogy melyikük nagyobb. Végül összeszedték a bátorságukat, és megkérdezték Jézustól: „Ki voltaképpen a legnagyobb az egek királyságában?” (Márk 9:33, 34; Máté 18:1).

Talán meglepő, hogy a tanítványok, miután csaknem három évig együtt voltak Jézussal, most a pozícióról és a rangról vitáztak. De jusson eszünkbe, hogy a zsidó vallás szerint nevelkedtek, amely nagy hangsúlyt fektetett az ilyesmikre. Szemléletmódjukra nyilván hatással  volt ez a neveltetés, nem is beszélve az emberi tökéletlenségről.

Jézus leült, odahívta magához a tanítványokat, és ezt mondta: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája” (Márk 9:35). Ezek a szavak biztosan megdöbbentették őket, ugyanis Jézus érvelése szöges ellentétben volt azzal, ahogy a zsidók vélekedtek a nagyságról. Jézus ezután odahívott maga mellé egy kisgyermeket. Gyöngéden átölelve őt, így emelte ki a lényeget: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be az egek királyságába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb az egek királyságában” (Máté 18:3, 4).

Milyen mély értelmű szemléltető példa ez az alázatosságra! Képzeljük csak magunk elé a jelenetet! Termetes, komoly felnőttek körülállnak egy csöpp gyermeket. A férfiak szeme a gyermekre szegeződik. Milyen félénk és bizalommal teli teremtés! Mennyire távol áll tőle a rosszindulat és a versengés! Mennyire engedelmes és szerény! Igen, ez a kisgyermek ragyogóan megjelenítette, mit is foglal magában az Istennek tetsző alázatosság.

Jézus tanításának a lényege világos. Ha örökölni szeretnénk Isten Királyságát, mindnyájunknak ki kell fejlesztenünk a gyermeki alázatot. Jehova családszerű elrendezésében nincs helye a versengésnek és a büszkeségnek (Galácia 5:26). Már csak azért sincs, mert pontosan ezek a vonások vitték rá Sátánt, az Ördögöt arra, hogy fellázadjon Isten ellen. Nem csoda, hogy Jehova szemében gyűlöletesek! (Példabeszédek 8:13).

Az igaz keresztények szolgálni akarnak, és nem uralkodni. Nem számít, milyen kellemetlenségekkel jár a feladatunk, vagy milyen alacsony sorú emberrel van dolgunk, az igazi alázat mások szolgálatára indít bennünket. Az ilyen alázatos szolgálat gazdag áldásokkal jár. Jézus kijelentette: „Aki befogad egyet az ilyen kisgyermekek közül az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nemcsak engem fogad be, hanem azt is, aki engem elküldött” (Márk 9:37). Ha kifejlesztjük magunkban a nagylelkű, alázatos, gyermeki lelkületet, az egyesít bennünket a világegyetem legnagyobb Személyiségével és a Fiával (János 17:20, 21;  1Péter 5:5). Az adakozásból fakadó boldogság is a miénk lesz (Cselekedetek 20:35). Ezenkívül megelégedéssel fog eltölteni bennünket az, hogy erősíthetjük az Isten népére jellemző békét és egységet (Efézus 4:1–3).

Taníthatók és bizalommal teliek

Jézus ezután egy másik leckét emel ki, amelyet megtanulhatnak a felnőttek a gyermekektől: „aki nem úgy fogadja az Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba” (Márk 10:15). A gyermekek nemcsak alázatosak, hanem taníthatók is. „Mint a szivacs, úgy szívják magukba az ismereteket” — mondja egy anya.

Ha tehát örökölni szeretnénk Isten Királyságát, akkor el kell fogadnunk a Királyság-üzenetet, és összhangban kell élnünk azzal (1Tesszalonika 2:13). Újszülött csecsemők módjára ’ki kell fejlesztenünk a vágyakozást a szó hamisítatlan teje után, hogy megmentésre növekedjünk általa’ (1Péter 2:2). De mit tegyünk, ha egy bibliai tanítás nehéznek tűnik? „A gyermekek addig kérdezik, hogy »miért?«, míg kielégítő választ nem kapnak a kérdéseikre” — jegyzi meg egy gyermekgondozással foglalkozó nő. Okosan tesszük, ha követjük a példájukat. Lankadatlanul tanulmányozzunk! Beszélgessünk tapasztalt keresztényekkel! Kérjünk bölcsességet Jehovától! (Jakab 1:5). Nem kétséges, hogy állhatatos imáink idővel jutalommal fognak járni (Máté 7:7–11).

Némelyekben azonban felmerülhet a gondolat: „Aki tanítható, azt könnyű félrevezetni, nem?” Nem, ha megbízható vezetésre támaszkodik. A gyermekek például ösztönösen a szüleiktől várják az irányítást. „A szülők a megbízhatóságukat azzal bizonyítják, hogy nap nap után óvják a gyermekeiket, és gondoskodnak róluk” — mondja egy apa. Ugyanilyen okokból vehetjük biztosra, hogy megbízhatunk égi Atyánkban, Jehovában (Jakab 1:17; 1János 4:9, 10). Jehova csalhatatlan vezetést nyújt nekünk írott Szava által. Szent szelleme és szervezete megvigasztal és támogat bennünket (Máté 24:45–47; János 14:26). Ha javunkra fordítjuk sokrétű gondoskodását, az megóv bennünket a szellemi károktól (Zsoltárok 91:1–16).

 Ezenkívül az Istenbe vetett gyermeki bizalom ápolása elmebeli békét ad. Egy bibliatudós megjegyzi: „Az ember gyerekfejjel úgy indul útnak, hogy nincs pénze az útiköltségre, és fogalma sincs róla, hogyan fog célt érni. Mégsem merül fel benne soha, hogy kételkednie kellene abban, hogy a szülei mellett biztonságban meg fog érkezni.” Vajon mi is így bízunk Jehovában az életutunkon? (Ézsaiás 41:10).

Az Istenbe vetett feltétel nélküli bizalom segít kerülnünk az olyan gondolkodásmódot és tetteket, amelyek veszélybe sodorhatják a szellemiségünket. Teljesen megbízunk Jézus azon kijelentésében, hogy égi Atyánk ismeri a cselekedeteinket, és hogy amíg először a Királyságot és Isten igazságosságát keressük, addig Jehova a gondunkat viseli. Ez segít ellenállnunk a kísértésnek, hogy az anyagiakra összpontosítsunk, elhanyagolva a szellemi felelősségeinket (Máté 6:19–34).

’Kisgyermekek a rosszaságra nézve’

Bár a gyermekek is tökéletlenek, szívük és elméjük felüdítően tiszta. A Biblia ezért így inti a keresztényeket: „a rosszaságra nézve legyetek kisgyermekek” (1Korintusz 14:20).

Figyeld meg az ötéves Monique-ot, aki izgatottan újságolta édesanyjának: „Az új barátnőmnek, Sarahnak ugyanolyan göndör haja van, mint nekem!” Azt, hogy Sarahnak más volt a bőrszíne és a nemzetisége, meg sem említette. „A gyermekek színvakok — jegyzi meg egy szülő. — Nem ismernek olyat, hogy rassz vagy előítélet.” Milyen szépen visszatükrözik ebben a tekintetben pártatlan Istenünk gondolkodását, aki minden nemzetben szereti az embereket! (Cselekedetek 10:34, 35).

Az is figyelemre méltó, hogy a gyermekek milyen könnyen megbocsátanak. „Amikor a kis Jack és Levi összekapnak valamin, megmondjuk nekik, hogy kérjenek bocsánatot, és nemsokára újra boldogan játszanak — mondja egy szülő. — Nem duzzognak, nem emlegetik fel a történteket, és nem kötik feltételekhez a megbocsátást. Túlteszik magukat az egészen.” Milyen nagyszerű példát mutatnak a felnőtteknek! (Kolosszé 3:13).

A gyermekek Isten létezését is készséggel elismerik (Héberek 11:6). Természetes őszinteségük gyakran arra indítja őket, hogy bátran tanúskodjanak másoknak (2Királyok 5:2, 3). Egyszerű, szívből jövő imáik a legkeményebb szíveket is megindíthatják. Ha kísértések érik őket, figyelemre méltó erkölcsi erőt tudnak felmutatni. Mily drága kincsek a gyermekek! (Zsoltárok 127:3, 4).

A szépség helyreáll

Talán most eltűnődsz: „Van rá remény, hogy a felnőttek visszaszerezzék a gyermekkorhoz kötődő szép tulajdonságokat?” Az egyszerű és biztató válasz: igen! Mivel Jézus parancsa úgy szól, hogy ’legyünk olyanok, mint a kisgyermekek’, ez biztos, hogy lehetséges (Máté 18:3).

Szemléltetésül: Tegyük fel, hogy egy restaurátorokból álló csapat felbecsülhetetlen értékű mesterművet restaurál. Eltávolítják a lerakódott szennyeződéseket, és helyreállítják, amit a hozzá nem értő kezek elrontottak. Sok-sok türelmes munka után az eredeti mestermű gazdag színvilága és természetes szépsége mindenki számára láthatóvá válik. Ugyanígy állhatatos munkával, Jehova szent szellemének a segítségével és a keresztény gyülekezet szeretetteljes támogatásával mi is újra felölthetjük azokat a szép tulajdonságokat, amelyek gyermekéveink természetes virágai voltak (Efézus 5:1).

[Kép a 9. oldalon]

A gyermekek természetüknél fogva alázatosak

[Kép a 10. oldalon]

A kisgyermekekben nincs előítélet, gyorsan megbocsátanak, és hamar fátylat borítanak a múltra