Számít, hogy milyen vallást választunk?

HA VÁSÁROLNI megyünk, legtöbben szeretjük a nagy választékot. Ha a piacon többféle gyümölcs és zöldség kapható, kiválaszthatjuk, ami a leginkább kedvünkre való, és jó a családunknak. Ha egy ruházati bolt sok fazont és színt kínál megfizethető áron, eldönthetjük, melyik illik a legjobban hozzánk. Az életben bizonyos döntéseket pusztán a személyes ízlésünk alapján hozunk meg. Más döntések azonban a jólétünket érintik, mint például az, hogy egészségesen táplálkozunk-e, vagy hogy bölcs barátokat választunk-e. Mit mondhatunk a vallásunk megválasztásáról? Vajon csak személyes ízlés dolga, hogy hogyan imádjuk Istent? Vagy ez is olyasmi, ami komolyan érinti a jólétünket?

Rengeteg vallás közül választhatunk. Sok ország ma már biztosítja a vallásszabadságot, és az emberek egyre kevésbé félnek elhagyni a szüleik vallását. Egy egyesült államokbeli közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 80 százaléka „úgy véli, hogy több vallás is elvezethet az üdvözüléshez”, ezenkívül „minden ötödik megkérdezett azt mondta, hogy felnőttkorában vallást váltott”. Egy brazíliai felmérésből kiderül, hogy a braziloknak csaknem 25 százaléka áttért más vallásra.

A múltban az emberek heves vitákat folytattak a vallásokat megkülönböztető tantételekről. Ma a népszerű felfogás az, hogy nem számít, milyen vallást választasz. Csakugyan mindegy volna? Kihathat az életünkre, hogy milyen vallást választunk?

Mint ahogy egy körültekintő vásárló kérdéseket tesz fel, mert kíváncsi rá, hogy honnan származnak a termékek, mi is bölcsen tesszük, ha megkérdezzük: „Hogyan alakult ki ez a sok vallás, és miért?” A Bibliából megtudhatjuk a választ.

 Hogyan alakulnak ki a vallások?

Az ókori Izraelben Jeroboám király majdnem ezer évvel Jézus földre jövetele előtt új vallást vezetett be. Jeroboám volt Izrael független, északi királyságának az első királya. Azt a nehéz feladatot kellett megoldania, hogy maga mellé állítsa a népet. „Tanácsot tartott, készített két aranyborjút, és így szólt a néphez: »Túl sok az nektek, hogy felmenjetek Jeruzsálembe. Itt van a te Istened, ó, Izrael«” (1Királyok 12:28). A vallással nyilván azt akarta elérni, hogy a nép többé ne Jeruzsálemhez legyen lojális – addig ugyanis ott imádták Istent. A Jeroboám által bevezetett vallás több évszázadon át fennmaradt, és milliókra hozott romlást, amikor Isten végül számadásra vonta Izrael hitehagyott nemzetét. Jeroboám vallása politikai célokat szolgált. Némely államvallás, amely még ma is fennáll, ugyanígy alakult ki, vagyis a politikai hatalom megszilárdítása végett jött létre.

Pál apostol megemlített egy másik indítóerőt is, amely vallásalapításra ösztönzi az embereket. Ezt mondta: „Tudom, hogy eltávozásom után elnyomó farkasok jönnek közétek, és nem fognak gyöngéden bánni a nyájjal, és közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30). A büszke vezetők gyakran azért indítanak vallási mozgalmakat, hogy felhívják magukra a figyelmet. Azok az egyházak, amelyek kereszténynek titulálják magukat, számtalan csoportra töredeztek szét.

Kinek akarnak tetszeni a vallások?

A többség igényeinek való megfelelni akarás arra vihet némelyeket, hogy új vallást alapítsanak. A The Economist című lap például az Egyesült Államokban működő, úgynevezett megaegyházakról ír egyik cikkében, és megjegyzi, hogy ezek az egyházak azért vonzanak egyre több embert, mert „ugyanarra az alapgondolatra épülnek, mint minden sikeres üzleti vállalkozás: első az ügyfél”. Némely megaegyház „videofilmekkel, színdarabokkal és mai zenével színesített istentiszteleteket” tart. Ezekben az egyházakban egyes vallási vezetők az állításuk szerint megtanítják a híveiknek, hogy „hogyan lehetnek gazdagok, egészségesek, és hogyan élhetnek aggodalmak nélkül”. Bár ezeket az egyházakat bírálatok érik, mert részévé váltak a szórakoztatóiparnak vagy „az üzletszerű »segíts magadon« programoknak – állapítja meg a lap –, igazából csak az igényeket elégítik ki”. A cikk végül megjegyzi: „Az üzlet és a vallás összeházasítása hihetetlenül sikeres.”

Még ha más vallások kevésbé emlékeztetnek is az üzleti tevékenységekre, azokról az egyházakról, amelyek „az igényeket elégítik ki”, eszünkbe juthat Pál figyelmeztetése: „lesz időszak, amikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem a saját kívánságaikkal összhangban gyűjtenek össze maguknak tanítókat, hogy csiklandoztassák a fülüket; és az igazságtól elfordítják fülüket, a valótlan történetekhez ellenben odafordulnak” (2Timóteusz 4:3, 4).

Mivel sok vallást inkább a politikai hatalom, a tekintély és a népszerűség utáni vágy hozott létre, semmint az, hogy Istennek akarjon tetszeni, nem lepődhetünk meg rajta, hogy összefüggésbe hozhatók olyan borzalmakkal, mint a gyermekmegbecstelenítés, a csalás, a háború vagy a terrorizmus. A vallás igen gyakran csak szélhámosság. Mire vigyázzon az ember, hogy ne csapják be?

[Oldalidézet a 4. oldalon]

Sok vallást inkább a politikai hatalom, a tekintély és a népszerűség utáni vágy hozott létre, semmint az, hogy Istennek akarjon tetszeni