Anna békére lel

EGY hűséges asszony fennhangon dicsőíti imában Jehovát. Úgy érzi, Isten felemelte őt a porból, és ujjongásra fordult bánata.

Az asszony neve Anna. Mitől változtak meg ilyen gyökeresen az érzései? Miért örül annyira? Miért hasznos számunkra a tapasztalata? Hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre, ismerkedjünk meg Anna történetével.

Feszültség egy családban

Anna Elkánának, az Efraim területén élő lévitának a két felesége közül az egyik (1Sámuel 1:1, 2a; 1Krónikák 6:33, 34). A többnejűség nem volt ugyan benne Istennek az emberiségre vonatkozó eredeti szándékában, de a Mózesi Törvény engedélyezte, és szabályozta is. Bár Elkána családja Jehovát imádja, ha valakinek több felesége van, az gyakran viszálykodást szít, ahogyan azt az ő családjukban történtek is mutatják.

Anna meddő, míg Peninnának, Elkána másik feleségének már több gyermeke is van. Peninna Anna vetélytársa (1Sámuel 1:2b).

Izraelben a meddőség szégyen volt, sőt úgy gondolták, hogy az ilyen nő értéktelen Isten szemében. De semmi sem mutat arra, hogy csak mert Annának nem lehet gyermeke, Isten nem helyesli őt. Peninna nemhogy vigasztalná Annát, de kihasználva azt, hogy ő termékeny, még meg is keseríti vetélytársnője életét.

Utazások Jehova szentélyéhez

A feszültségek ellenére Elkána családja minden évben felmegy Silóba *, hogy áldozatokat mutasson be Jehova szentélyénél. Az út oda-vissza körülbelül 60 kilométer, és valószínűleg gyalog teszik meg. Ilyenkor kiváltképp nehéz lehet Annának, mivel Peninna és a gyermekei több részt is kapnak a közösségi áldozatból, Anna viszont csak egyet. Peninna kihasználja az alkalmat, hogy bosszantsa Annát, és felzaklassa amiatt, hogy Jehova minden jel szerint „bezárta a méhét”. Ezt a gyötrelmet Annának évről évre át kell élnie, ezért ilyenkor csak sír, és nem eszik semmit. Így ezek az utak, ahelyett hogy örömet szereznének neki, inkább a szenvedés időszakai. Anna mégis mindig felmegy Jehova szentélyéhez (1Sámuel 1:3–7).

Megfigyelted a jó példát, amit Anna állított elénk? Te mit teszel, amikor el vagy keseredve? Elszigeteled magad, és elhúzódsz a hittársaidtól? Anna nem így tett. Rendszeresen ott volt Jehova imádói között. Még próbateljes körülmények között is kövessük példáját (Zsoltárok 26:12; 122:1; Példabeszédek 18:1; Héberek 10:24, 25).

Elkána megpróbálja megvigasztalni Annát, és megtudni mélyről fakadó érzéseit. „Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért fáj a szíved? – kérdi tőle. – Hát nem érek én neked többet tíz fiúnál?” (1Sámuel 1:8). Lehet, hogy Elkána nem is tud Peninna rosszindulatáról, és Anna talán inkább csendben szenved, mint hogy panaszkodjon.  Akármi legyen is az igazság, a szellemi gondolkodású Anna Jehovához fordul imában, hogy békére leljen.

Anna fogadalmat tesz

A közösségi áldozatokat Jehova szentélyénél fogyasztották el. Miután Anna elhagyja az étkezőt, Istenhez imádkozik (1Sámuel 1:9, 10). „Ó, seregek Jehovája! – könyörög. – Ha letekintesz rabszolgaleányod nyomorúságára, és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg rabszolgaleányodról, és fiúmagzatot adsz rabszolgaleányodnak, akkor én Jehovának adom őt élete minden napjára, és borotva nem érinti a fejét” (1Sámuel 1:11).

Anna imája konkrét. Egy fiúgyermeket kér, és megfogadja, hogy Jehovának fogja szentelni, hogy egész életében nazireus legyen (4Mózes 6:1–5). Egy ilyen fogadalmat a férjének is jóvá kell hagynia, és Elkána későbbi tetteiből kiderül, hogy nem ellenzi szeretett felesége ígéretét (4Mózes 30:6–8).

Amikor a főpap, Éli látja, hogyan imádkozik Anna, azt hiszi, hogy részeg. Anna ajkai remegnek, ám szavakat nem hallani, mivel a szívében beszél. Rendkívül buzgón imádkozik (1Sámuel 1:12–14). Képzelheted, hogy érzi magát Anna, amikor Éli szemrehányóan azzal vádolja, hogy részeg! De Anna tisztelettel válaszol a főpapnak. Amikor Éli megérti, hogy Anna a ’gondjai és bajai sokasága miatt’ imádkozik, ezt mondja: „adja meg Izrael Istene kérésedet, amit kértél tőle!” (1Sámuel 1:15–17). Ezután Anna elmegy, eszik, ’és többé nem gondterhelt az arca’ (1Sámuel 1:18).

Mit tanulhatunk mindebből? Amikor Jehovához fordulunk a gondjaink miatt, feltárhatjuk neki az érzéseinket, és elmondhatjuk neki szívünk kéréseit. Ha semmi többet nem tehetünk az ügy érdekében, hagyjuk Jehova kezében. Ez a legjobb, amit tehetünk (Példabeszédek 3:5, 6).

Amikor Jehova szolgái buzgón imádkoznak, az ima után nagy valószínűséggel ugyanolyan béke fogja eltölteni őket, mint Annát. Pál apostol ezt írta az imáról: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodóképességeteket Krisztus Jézus által” (Filippi 4:6, 7). Amikor Jehovára vetjük a terhünket, hagynunk kell, hogy neki legyen gondja rá. Akkor Annához hasonlóan nem kell, hogy továbbra is nyomasszon minket a helyzet (Zsoltárok 55:22).

A Jehovának kölcsönadott fiú

Isten a figyelmét Annára fordítja; Anna teherbe esik, és fiút szül (1Sámuel 1:19, 20). Ez egyike annak a kevés esetnek a Bibliában, amikor Isten felelősséget vállal egy gyermek születéséért, aki majd a szolgája lesz. Elkána és Anna fiának, Sámuelnek Jehova prófétájává kell majd lennie, aki fontos szerepet kap Izrael királyságának a megalapításában.

Anna minden bizonnyal már csecsemőkorától tanítja Sámuelt Jehováról. De megfeledkezik a fogadalmáról? Semmiképpen! „Mihelyt elválasztottam a fiút, elviszem: jelenjen meg Jehova színe előtt, és lakjon ott időtlen időkig” – mondja. Amikor Sámuelt elválasztja, talán hároméves korában, vagy egy kicsit később, a fogadalmának megfelelően elviszi őt Jehova szentélyéhez, hogy ott lakjon (1Sámuel 1:21–24; 2Krónikák 31:16).

Miután Anna és a férje áldozatot mutatnak be Jehovának, Élihez viszik Sámuelt. Több mint valószínű, hogy Anna fogja a kisfia kezét, és úgy mondja Élinek: „Bocsáss meg, uram! Lelked életére mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt veled,  hogy Jehovához imádkozzék. Ezért a fiúért imádkoztam, hogy adja meg Jehova a kérésemet, amit kértem tőle. Én pedig kölcsönadom őt Jehovának. Élete minden napján olyan lesz, mint akit Jehovának kértek.” Így veszi kezdetét Sámuel különleges szolgálata, melyet egy életen át végez Istennek (1Sámuel 1:25–28; 2:11).

Ahogy telik az idő, Anna biztosan nem felejti el Sámuelt. A Szentírás így ír erről: „Anyja mindig készített neki egy kicsiny palástot, és minden évben fölvitte neki, amikor a férjével fölment bemutatni az évenkénti áldozatot” (1Sámuel 2:19). Semmi kétség, hogy Anna mindig imádkozik Sámuelért, és évenkénti látogatása során arra buzdítja, hogy folytassa hűségesen az Istennek végzett szolgálatát.

Az egyik ilyen alkalommal Éli megáldja Sámuel szüleit, és ezt mondja Elkánának: „Adjon neked Jehova ettől a feleségedtől utódot a kölcsönadott helyett, amely kölcsönadatott Jehovának.” Összhangban e szavakkal Anna és Elkána még három fiúval és két lánnyal áldatik meg (1Sámuel 2:20, 21).

Milyen kiváló példát állít Elkána és Anna a keresztény szülők elé! Sok anya és apa mondhatni kész kölcsönadni fiait és lányait Jehovának, mikor arra buzdítja őket, hogy kezdjék el a teljes idejű szolgálat valamelyik formáját távol a szülői háztól. Az ilyen szerető szülők dicséretet érdemelnek az áldozatukért, és Jehova meg fogja jutalmazni őket.

Anna boldog imája

Milyen boldog az egykor meddő Anna! A Szentírásban nem sok ima van feljegyezve, melyet nők mondtak. Annának viszont két imáját is ismerjük. Az elsőben bosszúságai és aggodalmai jelennek meg, a második pedig egy örömmel és hálával teli ima. „Ujjong a szívem Jehovában” – imádkozik Anna. Boldog, hogy „még a meddő is [gyermekeket] hoz világra”, és áldja Jehovát, aki ’felmagasztal’, aki „felsegíti a porból az alacsony sorút”, igen, „felemeli a szegényt a hamugödörből” (1Sámuel 2:1–10).

Az Annáról szóló ihletett beszámoló megmutatja, hogy mások tökéletlensége vagy rosszindulata fájdalmat okozhat nekünk. De nem szabad engednünk, hogy ezek a próbák elrabolják az örömünket Jehova szolgálatában. Jehova az ima Meghallgatója, aki válaszol hűséges szolgái kiáltásaira. Megszabadítja őket nyomorúságukból, és bőséges békét és más áldásokat áraszt rájuk (Zsoltárok 22:23–26; 34:6–8; 65:2).

[Lábjegyzet]

[Kép a 17. oldalon]

Anna kölcsönadta Sámuelt Jehovának