Főbb gondolatok Jeremiás könyvéből
Jehova Szava élő
Főbb gondolatok Jeremiás könyvéből
MENNYIRE megrázó lehetett hallani a csapásokról, melyeket Jeremiás a saját népének jelentett be! A dicsőséges templom, mely több mint háromszáz éve az imádat központja, porig fog égni. Jeruzsálem városa és Júda földje pusztán fog heverni, lakosait pedig fogságba hurcolják. Többek között ezek az ítéletüzenetek találhatók a Biblia második legnagyobb könyvében, a Jeremiás könyvében. Itt olvashatunk még arról is, amit Jeremiás személyesen élt át 67 évig tartó hűséges szolgálata alatt. Könyvében az események nem időrendben, hanem téma szerint vannak feljegyezve.
Miért érdekeljen minket Jeremiás könyve? A megvalósult próféciái megerősítik a Jehovába vetett hitünket, aki az ígéretei Beteljesítője (Ézsaiás 55:10, 11). Jeremiás prófétai munkája és az, ahogyan a nép reagált az üzenetére, párhuzamba állítható napjainkkal (1Korintusz 10:11). Továbbá, Jehovának a népével való bánásmódja kiemeli a tulajdonságait, és az erről szóló feljegyzésnek mély hatást kell ránk gyakorolnia (Héberek 4:12).
„KÉT GONOSZSÁGOT CSELEKEDETT AZ ÉN NÉPEM”
Jeremiás Jósiásnak, Júda királyának a 13. évében prófétai megbízatást kap. Ez Jeruzsálemnek az i. e. 607-ben bekövetkező pusztulása előtt 40 évvel történt (Jeremiás 1:1, 2). Az üzenetek, melyek főképp Jósiás uralkodásának utolsó 18 évében hangoztak el, leleplezik Júda gonoszságát, és bejelentik Jehova ellene szóló ítéleteit. „Jeruzsálemet kőrakássá, sakálok tanyájává teszem, Júda városait elhagyatott pusztasággá, és nem lesz lakójuk” – szól Jehova kijelentése (Jeremiás 9:11). Miért? „Mert két gonoszságot cselekedett az én népem” – mondja (Jeremiás 2:13).
Az üzenet a bűnbánó maradék visszatéréséről is beszél (Jeremiás 3:14–18; 12:14, 15; 16:14–21). A hírvivőt azonban ellenségesen fogadják. ’Jehova házának vezető felügyelője’ megüti Jeremiást, és éjszakára kalodába zárja (Jeremiás 20:1–3).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
1:11, 12 – Milyen összefüggés van ’a mandulafa hajtása’ és aközött, hogy Jehova éberen ügyel a szavára? A mandulafa az elsők között virágzik tavasszal. Jehova jelképesen szólva ’korán felkelt, és elküldte prófétáit’, hogy figyelmeztessék népét az ítéleteire, és ’éberen ügyelt’, amíg azok végre nem lettek hajtva (Jeremiás 7:25).
2:10, 11 – Miért volt olyan rendkívüli, amit a hűtlen izraeliták tettek? Még ha a pogány nemzetek – nyugatra Kittimbe és keletre Kédárba – elvitték is más népek isteneit a sajátjaik mellé, olyan még soha nem történt, hogy egy nép teljesen felcserélje isteneit idegen istenekkel. Az izraeliták mégis elhagyták Jehovát, és felcserélték az élő Isten dicsőségét az élettelen bálványokkal.
3:11–22; 11:10–12, 17 – Miért szólt Jeremiás az ítéletüzeneteiben az északi tíztörzs-királyságról is, noha Szamária már i. e. 740-ben elesett? Azért, mert Jeruzsálemnek az i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulása Jehovának nemcsak a Júda feletti ítéletét tükrözte, hanem Izrael egész nemzetére vonatkozott (Ezékiel 9:9, 10). És mivel Isten prófétáinak az üzenetei továbbra is az izraelitáknak szóltak, ebből látható, hogy a tíztörzs-királyság bukása után a száműzöttek érdekeit még mindig Jeruzsálem képviselte.
4:3, 4 – Mit jelent ez a parancs? A hűtlen zsidóknak fel kellett készíteniük, meg kellett lazítaniuk és puhítaniuk, valamint meg kellett tisztítaniuk szívüket, mint egy művelésre váró földet. El kellett távolítaniuk szívük „előbőrét”, azaz meg kellett szabadulniuk a tisztátalan gondolatoktól, érzésektől és indítékoktól (Jeremiás 9:25, 26; Cselekedetek 7:51). Ez azt kívánta meg tőlük, hogy változtassanak az életmódjukon: a gonoszság helyett azt tegyék, ami Isten áldását eredményezi.
4:10; 15:18 – Milyen értelemben mondhatjuk, hogy Jehova rászedte elpártolt népét? Jeremiás napjaiban voltak olyan próféták, akik ’hazugságot prófétáltak’ (Jeremiás 5:31; 20:6; 23:16, 17, 25–28, 32). Jehova nem gátolta meg őket abban, hogy félrevezető üzeneteket hirdessenek.
16:16 – Mire utal az, hogy Jehova ’sok halászt és sok vadászt hívat’? Azt is jelentheti, hogy Jehova ellenséges erőket küld ki a hűtlen zsidók felkutatására, hogy végrehajtsa rajtuk az ítéletét. Ám a bűnbánó izraeliták felkutatására is utalhat, ha figyelembe vesszük a Jeremiás 16:15-öt.
20:7 – Hogyan használta fel Jehova az ’erejét’ Jeremiás ellen, és hogyan szedte rá őt? Jeremiás közönnyel, megvetéssel és üldözéssel nézett szembe, amikor Jehova ítéleteit hirdette, ezért úgy érezhette, hogy nincs ereje tovább végezni a megbízatását. Jehova azonban felhasználta az erejét, hogy megszűnjenek Jeremiásban ezek az érzések, és megerősítette őt, hogy képes legyen folytatni a munkáját. Jehova tehát úgy szedte rá Jeremiást, hogy felhasználta olyasminek az elvégzésére, amire a próféta képtelennek tartotta önmagát.
Tanulságok nekünk:
1:8 Időnként Jehova megszabadítja a népét az üldözéstől. Megteheti ezt úgy, hogy egy elfogulatlan bírót használ fel, vagy hogy ellenséges hivatalnokokat ésszerűekkel vált fel, illetve hogy erőt ad az imádóinak a kitartáshoz (1Korintusz 10:13).
2:13, 18 A hűtlen izraeliták kétféle gonoszságot cselekedtek. Elhagyták Jehovát, az áldások, a vezetés és a védelem biztos forrását, és saját jelképes víztárolókat vájtak maguknak, ugyanis katonai szövetséget kötöttek Egyiptommal meg Asszíriával. Napjainkban úgy cserélheti fel valaki ’az élő vizek forrását repedezett tárolókkal’, ha emberi filozófiák és elméletek vagy a világ politikai ügyeinek kedvéért elhagyja az igaz Istent.
6:16 Jehova arra figyelmezteti lázadó népét, hogy álljon meg egy kicsit, tartson önvizsgálatot, és térjen vissza azokra az ’ösvényekre’, melyeken hűséges ősei jártak. Nem kellene nekünk is időnként megvizsgálnunk magunkat, hogy valóban a Jehova által helyeselt úton járunk-e?
7:1–15 A zsidókat nem mentette meg az, hogy bizalmukat a templomba vetették, melytől természetfeletti védelmet reméltek. Hit által kell járnunk, nem látás által (2Korintusz 5:7).
15:16, 17 Jeremiáshoz hasonlóan mi is leküzdhetjük a csüggedtség érzését. Ebben segít, ha örömet találunk a Biblia komoly, személyes tanulmányozásában, ha dicsőítjük Jehova nevét a szolgálatban, és ha kerüljük a rossz társaságot.
17:1, 2 Júda népének az áldozatai nem tetszettek Jehovának a bűneik miatt. Ha erkölcsileg tisztátalanok vagyunk, az elfogadhatatlanná teszi a dicséretáldozatainkat.
17:5–8 Az emberek és az emberi intézmények csak addig méltók a bizalmunkra, amíg Isten akaratával és alapelveivel összhangban cselekszenek. De amikor olyasmiről van szó, mint a megmentés vagy az igazi béke és biztonság, bölcsen tesszük, ha kizárólag Jehovában bízunk (Zsoltárok 146:3).
20:8–11 Ne engedjük, hogy a közöny, az ellenségeskedés vagy az üldözés miatt lankadjon a Királyság-prédikáló munka iránti buzgalmunk (Jakab 5:10, 11).
„HAJTSÁTOK NYAKATOKAT BABILON KIRÁLYÁNAK IGÁJA ALÁ”
Jeremiás kihirdeti az ítéletet Júda utolsó négy királya, valamint a hamis próféták, a gonosz pásztorok és a romlott papok felett. Jehova úgy utal a hűséges maradékra, mint jó fügékre, és ezt mondja: „Jó szándékkal tartom rajtuk szememet” (Jeremiás 24:5, 6). A 25. fejezetben található három prófécia összegzi azokat az ítéleteket, melyeket részletesebben a későbbi fejezetek taglalnak.
A papok és a próféták összeesküvést szőnek, hogy megöljék Jeremiást. Üzenete úgy szól, hogy Babilon királyát kell szolgálniuk. Ezt mondja Sedékiás királynak: „Hajtsátok nyakatokat Babilon királyának igája alá” (Jeremiás 27:12). De „az, aki szétszórta Izraelt, egybe is gyűjti” (Jeremiás 31:10). Jehova a rékábitáknak jó okkal ígéretet tesz. Jeremiást ’az Őrség udvarában őrizet alá helyezik’ (Jeremiás 37:21). Jeruzsálem elpusztul, lakosainak többségét pedig fogságba hurcolják. Jeremiás és a titkára, Báruk azok között van, akik az országban maradnak. Hiába figyelmezteti Jeremiás az embereket, hogy ne menjenek Egyiptomba, akik félnek, mégis elmennek. A 46-tól az 51-ig terjedő fejezetek azt az üzenetet írják le, melyet Jeremiás a nemzeteknek mond el.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
22:30 – Vajon ez a rendelet érvénytelenítette Jézusnak azt a jogát, hogy elfoglalja Dávid trónját? (Máté 1:1, 11). Nem. A rendelet attól fosztotta meg Joákin leszármazottait, hogy ’Júdában üljenek Dávid trónján’. Jézus viszont az egekből, és nem egy Júdában lévő trónról uralkodik.
23:33 – Mi „Jehova terhe”? Jeremiás napjaiban az általa hirdetett, Jeruzsálem pusztulásáról szóló súlyos üzenetek teherként nehezedtek a honfitársaira. Jehovának viszont azok jelentettek terhet, akik nem voltak fogékonyak az üzenetre, és ezért elvetette őket. A kereszténységre váró, pusztulásról szóló szentírási üzenet hasonlóképpen teherként nehezedik a kereszténységre, azok pedig, akik nem szívlelik meg a figyelmeztetést, terhére vannak Istennek.
31:33 – Hogyan lehet Isten törvénye a szívekbe írva? Arról a személyről mondható el, hogy Isten törvénye a szívébe van írva, aki annyira szereti Isten törvényét, hogy leghőbb vágya Jehova akaratának a cselekvése.
32:10–15 – Miért írták le két példányban a szerződést ugyanarról az üzleti megállapodásról? Az egyiket nyitva hagyták, hogy könnyen utánanézhessenek benne bizonyos dolgoknak, a lepecsételt példány pedig szükség esetén igazolta a nyitott példány hitelességét. Noha Jeremiásnak egy hívőtársával, sőt rokonával volt üzleti kapcsolata, mégis eleget tett néhány ésszerű jogi eljárásmódnak, ezzel jó példát mutatva nekünk.
33:23, 24 – Milyen ’két családról’ van itt szó? Az egyik Dávid utódainak királyi családja, a másik pedig Áron leszármazottainak papi családja. Jeruzsálemnek és Jehova templomának az elpusztításával úgy tűnt, hogy Jehova elvetette ezt a két családot, és nem lesz többé királysága a föld felett, illetve nem éled újjá az imádata.
46:22 – Milyen értelemben hasonlít Egyiptom hangja egy kígyó hangjához? Ez utalhat visszavonulásra, melyet egy kígyó sziszegéssel jelez, vagy pedig arra, hogy mint nemzet, alig hallatja hangját az őt ért csapások miatt. A párhuzam arra is rámutat, hogy mennyire hiábavaló volt az egyiptomi fáraóknak a szent kígyó jelképét viselniük a fejdíszükön abban a reményben, hogy Uadzset, a kígyóistennő megvédi őket.
Tanulságok nekünk:
21:8, 9; 38:19 Jehova még az utolsó pillanatban is esélyt adott Jeruzsálem bűnbánatot nem tanúsító lakosainak, akik halált érdemeltek. Igen, „nagy az ő irgalmassága” (2Sámuel 24:14; Zsoltárok 119:156).
31:34 Mennyire vigasztaló az a tudat, hogy akinek Jehova megbocsát, annak a bűneiről nem emlékezik meg, és később sem szab ki rá büntetést.
38:7–13; 39:15–18 Jehova nem felejti el a hűséges szolgálatunkat, amely azt is magában foglalja, hogy ’a szenteknek szolgálunk’ (Héberek 6:10).
45:4, 5 Júda utolsó napjaihoz hasonlóan a jelenlegi világrendszer ’utolsó napjaiban’ sem annak van itt az ideje, hogy „nagy dolgokat” akarjunk magunknak, például gazdagságot, érvényesülést vagy anyagi biztonságot (2Timóteusz 3:1; 1János 2:17).
JERUZSÁLEMET FELGYÚJTJÁK
I. e. 607-ben járunk, Sedékiás uralmának 11. évében. Babilon királya, Nabukodonozor 18 hónapja ostromolja Jeruzsálemet. Nabukodonozor uralkodásának a 19. évében, az ötödik hónap hetedik napján Nebuzáradán, a testőrség parancsnoka ’eljön Jeruzsálemhez’, azaz eléri a várost (2Királyok 25:8). Elképzelhető, hogy Nebuzáradán a városfalon kívül lévő táborából felméri a helyzetet, és kidolgozza a haditervet. Három nappal később, a hónap tizedik napján ’bejön’, azaz bevonul Jeruzsálembe, és felgyújtja a várost (Jeremiás 52:12, 13).
Jeremiás részletesen leírja Jeruzsálem pusztulását. A beszámolója fényt derít rá, hogy nem alaptalanok azok a siralmak vagy gyászénekek, melyeket a Siralmak könyvében olvashatunk.
[Kép a 8. oldalon]
Jeremiás ítéletüzenetei magukban foglalták Jehovának a Jeruzsálem elleni ítéleteit is
[Kép a 9. oldalon]
Hogyan ’használta fel Jehova az erejét’ Jeremiás ellen?
[Kép a 10. oldalon]
’Ahogy ezekre a jó fügékre tekintek, úgy fogok tekinteni Júda száműzöttjeire is’ (Jeremiás 24:5)