Nézd! A világosság csodálatos!

HA BOTORKÁLTÁL már sötétben, akkor tudod, hogy mennyire rossz érzés. És micsoda megkönnyebbülés, ha újra fényt látsz! Talán már te is voltál olyan helyzetben, amelyben úgy érezted magad, mintha teljes sötétségben lennél. Ilyen lehetett például, amikor nem láttál kiutat egy problémából. Aztán egyre világosabban láttál, vagyis megoldást találtál. Egy ilyenfajta sötétségből kijutni a világosságra csodálatos érzés.

Az első században az emberek többsége szellemi értelemben sötétségben volt. Péter apostol a következőket írta azoknak, akik elhagyva a korábbi hitnézeteiket, elfogadták a keresztényiséget: „[Isten] a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott titeket” (1Péter 2:9). Olyan volt ez számukra, mintha a teljes sötétségből kijöttek volna a tündöklő világosságba. Ezt ahhoz is hasonlíthatnánk, mint amikor valaki egyedül van, és nincs semmi reménye, aztán pedig egy család befogadja, és a jövője többé már nem bizonytalan (Efézus 2:1, 12).

„Elhagytad az első szeretetedet”

A korai keresztények megtalálták ’az igazságot’, a valódi keresztényi hitet (János 18:37). Látták az igazság csodálatos fényét, és a szellemi sötétségből kijöttek a ragyogó világosságba. Ám az idő múlásával némely keresztény kezdeti lelkesedése és buzgalma kihűlt. Az első század végére például kialakult egy komoly gond az efézusi gyülekezetben. A feltámasztott Jézus Krisztus rámutatott, hogy mi volt ez: „felrovom neked, hogy elhagytad az első szeretetedet. Ezért emlékezz rá, miből estél ki, tanúsíts megbánást, és a korábbi tetteket cselekedd” (Jelenések 2:4, 5). Az efézusi keresztényeknek fel kellett éleszteniük az Isten és az igazság iránti szeretetüket.

Mi a helyzet velünk? Mi is átéltük, hogy micsoda öröm megpillantani a világosságot, vagyis megismerni Isten Szavának csodálatos igazságát. Megszerettük az igazságot, ám az emberiséget sújtó nehézségek elhalványíthatják ezt a szeretetet. Mindemellett ’az utolsó napok’ jellegzetességei is problémákat szülhetnek. Egy olyan világban élünk, melyet úgy jellemezhetünk, hogy „nehezen elviselhető, válságos idők”, ugyanis az emberek „önmagukat szeretők . . . , pénzszeretők, önteltek, gőgösek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, illojálisak” (2Timóteusz 3:1, 2). Miattuk csökkenhet a buzgóságunk, és kihűlhet a Jehova iránti szeretetünk.

Ha elhagytuk az első szeretetünket, fontos, hogy ’emlékezzünk rá, miből estünk ki, és tanúsítsunk megbánást’. Vissza kell nyernünk a szellemi egészségünket. Továbbá nem szabad engednünk, hogy az igazság iránti értékelésünk csökkenjen. Létfontosságú, hogy mindannyian maradjunk bizakodóak és derűlátóak, és tartsuk életben az Isten és az igazsága iránti szeretetünket.

„Az igazság szabaddá tesz”

A Szentíráson alapuló igazság világossága csodálatos, hiszen a Biblia választ ad olyan fontos kérdésekre, melyek már évezredek óta foglalkoztatják, nyugtalanítják az embereket. Például: Miért vagyunk itt? Mi az élet célja?  Miért van annyi gonoszság? Van élet a halál után? Jehova fényt árasztott ránk a bibliai tanítások csodálatos igazsága által. Vajon nem kellene ezért őszinte hálát éreznünk? Bárcsak soha ne vennénk magától értetődőnek, amit megtanultunk!

„Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” – mondta Jézus a tanítványainak (János 8:32). Jézus váltságáldozata lehetővé tette, hogy megszabaduljunk a bűntől és a haláltól. Ezenkívül ezek az értékes igazságok kiszabadítottak a tudatlanság és a bizonytalanság állapotából, mely erre a sötétségbe burkolózott világra jellemző. Ha értékeléssel elmélkedünk azon, amit már megtanultunk, az erősíteni fogja a szeretetünket Jehova és az ő Szava iránt.

Pál apostol ezt írta a tesszalonikai keresztényeknek: „amikor az Isten szavát kaptátok, melyet tőlünk hallottatok, nem emberek szavaként fogadtátok el, hanem pontosan akként, ami igazából, Isten szavaként, amely munkálkodik is bennetek, hívőkben” (1Tesszalonika 2:13). A tesszalonikaiak hallották, és ’örömmel elfogadták a szót’, vagyis Isten szavát. Nem voltak többé „sötétségben”, sőt, „a világosság fiai” lettek (1Tesszalonika 1:4–7; 5:4, 5). Felismerték, hogy Jehova a Teremtő, és hogy ő mindenható, bölcs, szerető és irgalmas. Krisztus más követőihez hasonlóan ők is megtudták, hogy Jehova a Fiának, Jézus Krisztusnak a váltságáldozata révén gondoskodott a bűneik eltörléséről (Cselekedetek 3:19–21).

Noha a tesszalonikaiak nem ismerték a bibliai igazság minden részletét, tudták, hogy hova kell fordulniuk az ismeretért. Az ihletett Írás ’teljesen alkalmassá, minden jó cselekedetre hiánytalanul felkészítetté’ tudja tenni az Isten emberét (2Timóteusz 3:16, 17). A tesszalonikai keresztények feltehetően folyamatosan tanulmányoztak, és újra meg újra tapasztalták, hogy az Istentől áradó fény valóban csodálatos. Volt rá okuk, hogy minden időben örvendezzenek (1Tesszalonika 5:16). És nekünk is van.

Ösvényünk világossága

A zsoltáríró – rámutatva, hogy mi az egyik ok, amiért a világosság lenyűgöző – így énekelt: „Lábamnak lámpása a te szavad, ösvényemnek világossága” (Zsoltárok 119:105). Az Isten Szavából származó vezetés biztos útmutatást ad, és segít, hogy értelmes életet éljünk. Nem kell olyanoknak lennünk, mint egy hánykolódó hajó. Ha ismerjük és alkalmazzuk az igazságot, az megvéd bennünket attól, hogy ’a hullámok hányjanak-vessenek minket, és ide-oda sodródjunk a tanítás minden szelében’ (Efézus 4:14).

„Ne bízzatok az előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincsen megmentés” – jelenti ki a Biblia. Majd hozzáteszi: „Boldog, akinek Jákob Istene a segítsége, akinek reménysége Jehovában, az ő Istenében van” (Zsoltárok 146:3, 5). Ezenkívül, ha Jehovába vetjük a bizalmunkat, meg tudunk birkózni a félelemmel és az aggodalommal. Pál apostol ezt írta: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodóképességeteket Krisztus Jézus által” (Filippi 4:6, 7). Ha Isten Szavának a világossága vezet minket, az valóban a hasznunkra válik.

Fénylünk mint világítótestek a világban

Az Isten Szavából áradó világosság amiatt is csodálatos, hogy lehetővé teszi az emberek számára a legmagasztosabb megbízatást. Jézus  ezt parancsolta a követőinek: „Menjetek . . . , és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig.” Ezt az utasítást a következő szavakkal vezette be: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön” (Máté 28:18–20).

Gondoljuk végig, hogy ki segít az igaz keresztényeknek a jó hír prédikálásában és abban, hogy minden nemzetből való embereknek megtanítsák a bibliai igazságokat. Jézus azt ígérte a követőinek, hogy velük lesz, és ő valóban segíti és támogatja őket a szolgálatukban, miközben ily módon és más ’jó cselekedetek’ által ’engedik fényleni a világosságukat’ (Máté 5:14–16). Az angyalok szintén részt vesznek ebben az evangelizálómunkában (Jelenések 14:6). De vajon Jehova Isten is? Pál apostol ezt írta: „Én ültettem, Apollós öntözött, de az Isten adta folyamatosan a növekedést”. Micsoda kiváltság, hogy „Isten munkatársai” lehetünk! (1Korintusz 3:6, 9).

Azt se felejtsük, hogy milyen áldásokkal jár, ha erőfeszítéseket teszünk ebben a munkában, mellyel Isten bízott meg minket. Például páratlan kiváltságot kaptunk tőle: ’fénylünk mint világítótestek a világban’. Ha a beszédünkben és a tetteinkben visszatükrözzük Isten Szavának a világosságát, képesek vagyunk valódi segítséget nyújtani a tiszta szívű embereknek (Filippi 2:15). És örülhetünk, amikor buzgón prédikálunk és tanítunk, ’mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzen a munkánkról és a szeretetről, amelyet a neve iránt tanúsítottunk’ (Héberek 6:10).

’Vegyél szemkenőcsöt, hogy bedörzsöld szemed’

Az első századi laodiceai gyülekezetnek szóló üzenetében Jézus ezt mondta: „vegyél tőlem . . . szemkenőcsöt, hogy bedörzsöld szemed, és láss. Mindazokat, akikhez vonzódom, megfeddem és megfegyelmezem” (Jelenések 3:18, 19). A szellemi vakság ellen biztos orvosság a ’szemkenőcs’, azaz Jézus tanításai és a tőle jövő fegyelmezés. Ha szeretnénk továbbra is szellemileg egészségesen gondolkodni magunkról és a jövőről, meg kell fogadnunk Jézus tanácsát, aszerint kell cselekednünk, valamint alá kell rendelnünk magunkat a vezetésnek, melyet a Biblia nyújt. Ezenkívül Krisztuséhoz hasonló gondolkodásmódot kell elsajátítanunk, és követnünk kell a példáját (Filippi 2:5; 1Péter 2:21). Ez a szemkenőcs azonban nincs ingyen. „Vegyél tőlem” – ösztönzött Jézus. Az időnkből és az erőnkből kell adnunk, hogy megvehessük.

Amikor a sötétből egy világos szobába lépünk, időbe telik, mire a szemünk alkalmazkodik a fényhez. Ugyanígy ahhoz is idő kell, hogy tanulmányozzuk Isten Szavát, és meglássuk az igazság ragyogását. Az szintén időt vesz igénybe, hogy elmélkedjünk a tanultakon és azon, hogy mennyire értékes is az igazság. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy az ár nem túl nagy. Miért? Mert a világosság csodálatos!

[Kép a 14. oldalon]

„Vegyél tőlem . . . szemkenőcsöt, hogy bedörzsöld szemed, és láss”