Ha a házastársad nem felel meg az elvárásaidnak

BÁRMELYIK házasság hozhat csalódást, még akkor is, ha az udvarlás alatt úgy tűnt, hogy a férfi és a nő jól összeillik. De hogy lehet az, hogy két emberről, akik szemlátomást egymásnak lettek teremtve, a házassági fogadalomtétel után kiderül, hogy teljesen másak?

A Biblia leszögezi, hogy akik házasságot kötnek, azok „fájdalmat és bánatot élnek majd át” (1Korintusz 7:28, The New English Bible). Ennek a nyomorúságnak egy részét gyakran az emberi tökéletlenség okozza (Róma 3:23). Azonkívül megesik, hogy az egyik fél vagy mindkettő elmulasztja alkalmazni a bibliai alapelveket (Ézsaiás 48:17, 18). Néha azonban az a helyzet, hogy a férfi vagy a nő túl nagy elvárásokkal köt házasságot. Ilyenkor a félreértésekből komoly gondok alakulhatnak ki.

Túl nagy elvárások

Ha házasságban élsz, valószínűleg úgy nősültél vagy mentél férjhez, hogy voltak elvárásaid; ezzel a legtöbben így vannak. Egy pillanatra idézd fel magadban, hogy milyen életről álmodtál. Kevesebbet nyújt a házasságod, mint amit elképzeltél? Ha igen, ne gondold, hogy lehetetlen orvosolni a bajokat. A bibliai alapelvek alkalmazása segíthet a helyzet kiigazításában (2Timóteusz 3:16). * Addig is jó lenne, ha átgondolnád, milyen reményeket fűztél a házassághoz.

Némelyek például arra számítanak, hogy a házasságuk tele lesz romantikával, ahogy az a mesékben lenni szokott. Mások talán úgy gondolják, hogy az idejük nagy részét a társukkal fogják tölteni, vagy hogy minden nézeteltérést érett emberekhez méltón fognak elsimítani. Sokan azt hiszik, hogy a házasságban már nem kell uralkodniuk a nemi vágyaikon. Mivel ezek a gyakori elvárások meglehetősen elrugaszkodnak a valóságtól, némelyek okvetlenül csalódni fognak (1Mózes 3:16).

Egy másik irreális elvárás az, hogy önmagában a házasság teszi boldoggá az embert. Nem kétséges, hogy ha van egy társunk, az sok örömmel járhat (Példabeszédek 18:22; 31:10; Prédikátor 4:9). De elvárható-e, hogy a házasság, mint valami csodaszer, minden vitát egy csapásra megold? Akik így vélekednek, azokra általában hideg zuhanyként hat a valóság.

Ki nem mondott elvárások

Nem minden elvárás irreális. Ellenkezőleg, vannak jogos igények. Ám bizonyos elvárások miatt kialakulhatnak nehézségek. Egy házassági tanácsadó megjegyzi, hogy „a házastársak sokszor azért haragszanak meg egymásra, mert az egyik fél szeretné, ha teljesülne  a kívánsága, a másiknak viszont nincs is tudomása erről a kívánságról”. Hogy történhet ilyesmi? Vegyünk egy példát.

Tegyük fel, hogy Mária hozzámegy Dávidhoz, aki tőle több száz kilométerre lakik. Mária már az esküvő előtt érezte, hogy nem lesz könnyű máshová költöznie, főleg azért, mert félénk természetű. De bízott benne, hogy Dávid majd segít neki beilleszkedni. Például elvárná, hogy a férje vele maradjon, és bemutassa a barátainak. Ehelyett Dávid belefeledkezik a barátaival való beszélgetésbe, és magára hagyja Máriát a számára ismeretlen társaságban. Mária úgy érzi, hogy Dávid elhanyagolja, sőt, cserbenhagyja. „Hogy lehet ilyen érzéketlen?” – zakatol a fejében a kérdés.

Vajon Mária túl sokat vár? Nem erről van szó. Egyszerűen arra vágyik, hogy a férje segítsen megtalálnia a helyét az új környezetben. Mária visszahúzódó, és a sok új arc között teljesen elveszettnek érzi magát. De meg kell jegyezni, hogy soha nem beszélt az érzéseiről Dávidnak. Így a férfinak fogalma sincs róla, hogy min megy keresztül a felesége. Mi lesz ebből, ha így folytatják? Előfordulhat, hogy Márián egyre inkább úrrá lesz a neheztelés, és az idő múlásával az is megfordulhat a fejében, hogy a férjét teljesen hidegen hagyják az érzései.

Talán már te is voltál csalódott és mérges, amikor úgy érezted, hogy a házastársad nem törődik a szükségleteiddel. Mit tehetsz, ha ilyesmi történik?

Mondd el, mi bánt!

A beteljesületlen remények igencsak lehangolhatják az embert (Példabeszédek 13:12).  De tehetsz valamit, hogy jobb legyen a helyzet. „Meg tudsz győzni másokat, ha bölcs vagy és értelmesen beszélsz” – jelenti ki egy bibliai példabeszéd (Példabeszédek 16:23, Contemporary English Version). Ha tehát úgy érzed, hogy a párod nem felel meg egy ésszerű elvárásodnak, beszélj vele erről.

Próbáld meg kiválasztani a megfelelő időpontot, a megfelelő körülményeket és a megfelelő szavakat arra, hogy elmondd, mi bánt (Példabeszédek 25:11). Beszélj nyugodt és tisztelettudó hangon. Közben gondolj arra, hogy nem az a célod, hogy vádold a párodat, hanem hogy tudasd vele, mit várnál el, és mit érzel (Példabeszédek 15:1).

De miért kell erről egyáltalán beszélni? Hát nem kellene egy figyelmes házastársnak megéreznie, hogy mire van szükséged? Nos, elképzelhető, hogy a párod egész egyszerűen más megvilágításban látja a dolgokat, ám örömmel figyelembe venné a szükségleteidet, ha beszélnél róluk. Nem a házasságotokról állít ki szegénységi bizonyítványt, ha közlöd, mit szeretnél, vagy mire van szükséged, és nem is azt bizonyítja, hogy a házastársad érzéketlen.

Ne habozz hát megbeszélni a dolgot a házastársaddal. Az előbb felvázolt helyzetben például Mária ezt mondhatná Dávidnak: „Be kell vallanom, hogy egy kicsit nehezemre esik ennyi emberrel megismerkedni. Segítenél,  amíg nem érzem otthonosabban magam közöttük?”

„Gyors a hallásra”

Most vizsgáljuk meg a kérdést egy másik szempontból. Tegyük fel, hogy a házastársad fordul hozzád, mert lehangolt amiatt, hogy nem felelsz meg egy ésszerű elvárásának. Ilyenkor hallgasd meg! Ne kezdj védekezni, hanem inkább legyél „gyors a hallásra, lassú a szólásra, lassú a haragra” (Jakab 1:19; Példabeszédek 18:13). Pál apostol arra buzdította a keresztényeket, hogy „senki se keresse a maga hasznát, hanem a másikét” (1Korintusz 10:24).

Ezt úgy teheted meg, hogy a párod helyébe képzeled magad. A Biblia felszólítja a férjeket, hogy ’az ismeretnek megfelelően lakjanak a feleségükkel’, vagy ahogy az Újfordítású revideált Biblia fogalmaz, ’megértően éljenek együtt feleségükkel’ (1Péter 3:7). A feleségeknek természetesen ugyanerre kell törekedniük a férjükkel kapcsolatban.

Ne felejtsd el, hogy bármennyire összeilletek a házastársaddal, nem mindent ugyanúgy szemléltek. (Lásd „ A táj ugyanaz, mégis másképp látják” című kiemelt részt.) Ez igazából jó is, hiszen nem baj, ha az ember valaki más nézőpontjából is megvizsgálja a dolgokat. Te és a párod mást és mást vártatok a házasságtól, egyebek közt attól függően, hogy mit láttatok otthon, és milyen kultúrában nőttetek fel. Ezért meglehet, hogy bár mélységesen szeretitek egymást, bizonyos területeken mégis eltérőek az elvárásaitok.

A keresztény férjek és feleségek például alighanem jól ismerik a főség bibliai alapelvét (Efézus 5:22, 23). De pontosan hogyan kell gyakorolni a főséget a családotokban, és miben nyilvánul meg az alárendeltség? Ez a bibliai alapelv vezérel mindkettőtöket, és őszintén igyekeztek követni?

A mindennapi ügyekben is eltérő elképzeléseitek lehetnek. Ki végezzen el bizonyos házimunkákat? Mikor és mennyi időt töltsetek a rokonokkal? Hogyan bizonyítjátok be, hogy első helyre teszitek a Királyság-érdekeket? (Máté 6:33). Ami az anyagiakat illeti, könnyű adósságba keveredni, ezért érdemes takarékosnak és leleményesnek lenni. De mit jelent ez pontosan? Az ilyen kérdéseket nyíltan és tiszteletteljesen kell megbeszélni, ami nagyon hasznos.

Ezek a beszélgetések békésebbé teszik a házasságotokat, még ha a házastársad mostanáig nem felelt is meg némelyik elvárásodnak. Biztos, hogy jobban tudjátok majd alkalmazni Pál apostol következő tanácsát: „Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen” (Kolosszé 3:13).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 10. oldalon]

 A TÁJ UGYANAZ, MÉGIS MÁSKÉPP LÁTJÁK

„Képzelj magad elé egy csoport turistát, amint éppen egy festői tájat néz. Bár az egész csoport ugyanazt a jelenetet szemléli, minden személy másképpen látja. Miért? Mert minden egyénnek más a nézőpontja. Nincs két olyan ember, aki pontosan ugyanabban a helyzetben lenne. Ezenkívül senki sem fordítja figyelmét a jelenetnek ugyanarra a részletére. Minden személy más megvilágítást talál különösen érdekesnek. Ugyanez igaz a házasságon belül is. Még ha nagyon egymáshoz illők is, nincs két olyan partner, aki pontosan ugyanúgy szemléli a dolgokat . . . A kommunikáció magában foglalja az arra irányuló erőfeszítést, hogy ezeket a különbségeket »egy test« kapcsolattá egyesítsük. Ez megkívánja, hogy szakítsunk időt a beszélgetésre” (Az Őrtorony, 1993. augusztus 1., 4. oldal).

[Kiemelt rész a 11. oldalon]

AMIT MEGTEHETSZ

• Újból vedd nagyító alá az elvárásaidat. Reálisak? Vagy többet vársz el a házastársadtól, mint ami ésszerű lenne? (Filippi 2:4; 4:5).

• Próbálj változtatni az irreális elvárásaidon. Például ne mondd azt, hogy „soha nem leszünk más véleményen”, hanem inkább határozd el, hogy a nézetkülönbségeket békésen igyekszel majd rendezni (Efézus 4:32).

• Beszélj az elvárásaidról. A nyílt kommunikáció elengedhetetlen ahhoz, hogy megtanuljatok szeretettel és megbecsüléssel bánni egymással (Efézus 5:33).

[Kép a 9. oldalon]

Legyél „gyors a hallásra”, amikor a társad elmondja, mi bántja