Pál nyomában Bereába

A két misszionárius munkája rendkívül sikeres volt; nagyon sokan hívővé lettek. De egy csőcselék verődött össze ellenük. Ebből kifolyólag az a döntés született, hogy a misszionáriusoknak a szárnyait bontogató gyülekezet és a saját biztonságuk érdekében azonnal el kell hagyniuk a várost, az éjszaka kellős közepén. Így Pál és Silás i. sz. 50 körül elmenekült a makedón kikötővárosból, Tesszalonikából. A következő város, ahol folytatták a prédikálást, Berea volt.

NAPJAINK látogatója, csakúgy, mint az ókori utazó, már messziről megpillanthatja Veroiát (Bereát) a zöldellő Vérmio-hegy keleti lábánál. Berea Theszaloníkitől (Tesszalonikától) délnyugati irányban helyezkedik el, körülbelül 65 kilométerre onnan, és mintegy 40 kilométerre az Égei-tengertől. Az ókori hellenisztikus panteon legfőbb isteneinek mitikus lakhelye, az Olümposz, Bereától délre fekszik.

Berea azért érdekes a Biblia tanulmányozói számára, mert Pál prédikálómunkája nyomán sokan keresztényekké lettek itt (Cselekedetek 17:10–15). Kutassuk hát fel, merre járt Pál, és ássuk bele magunkat a város múltjába.

A város korai történelme

Senki nem tudja biztosan, hogy mikor alapították Bereát. Első lakosait, akik valószínűleg frígiai törzsek voltak, az i. e. hetedik század körül a makedónok elűzték. Három évszázaddal később, Nagy Sándor hódításait követően Makedónia gazdagabbá vált. Lenyűgöző épületeket és falakat emeltek, valamint szentélyek épültek olyan görög istenségeknek, mint Zeusz, Artemisz, Apollón, Athéné és mások.

Egy történelemkönyv megállapítja, hogy Berea az évszázadok folyamán „fontos szerephez jutott a környező területeken, és Észak-Görögország többi részén is”. Berea kiváltképp jelentős város lett az utolsó makedón dinasztia, az Antigonidák uralkodása idején (i. e. 306–168), akiket idővel Róma megbuktatott.

Amikor a rómaiak i. e. 197-ben vereséget mértek V. Philipposzra, „a régi erőegyensúly felborult, és a Földközi-tenger keleti felében Róma hegemóniája érvényesült”, írja a Britannica Hungarica. I. e. 168-ban Bereától néhány kilométernyire délre, Püdnánál egy római hadvezér döntő csapást mért az utolsó ókori makedón uralkodóra, Perszeuszra. Ahogy a bibliai próféciák megjövendölték, Róma kiszorította a helyéről a görög világhatalmat (Dániel 7:6, 7, 23). Ezt a csatát követően Berea a legelső  makedón városok között volt, melyek megadták magukat Rómának.

Makedónia az i. e. első században, a Pompeius és Julius Caesar között dúló összecsapások idején harctérré változott. Sőt, Pompeius Berea közelében állította fel a főhadiszállását, és a csapatait is odarendelte.

Virágzás a római uralom alatt

A pax romana, azaz a római béke korában a Bereába látogatókat oszlopsorok szegélyezte, kővel kirakott utak fogadták. A városnak voltak közfürdői, színházai, könyvtárai és gladiátori játékoknak helyet adó létesítményei. Az ivóvíz vezetéken érkezett, és a város föld alatti csatornahálózattal volt felszerelve. Berea híres kereskedelmi központtá vált, ahol kereskedők, művészek és sportolók fordultak meg, míg mások mint nézők jöttek a városba a sport- és egyéb eseményekre. Az idegenek megtalálhatták a maguk imádati helyét, ahol részt tudtak venni a saját vallásuk szertartásain. Mondhatni, az egész római világ kultikus szokásai találkoztak és keveredtek ebben a városban.

A holtuk után istenné nyilvánított római császárok is az imádat tárgyai voltak Bereában. Ez talán nem is volt olyan idegenszerű a bereaiaknak, mert a császárimádat egyik előfutára Nagy Sándor imádata volt, akit istenként tiszteltek az emberek. Egy görög forrásmű ezt mondja: „Minthogy a keleti birodalomban élő hellének [görögök] hozzá voltak szokva, hogy istennek járó hódolattal tekintsenek  a királyra annak életidejében, a római császárokat is örömest övezték kultikus tisztelettel . . . A pénzérméiken a császárt istenként ábrázolták, a sugárkoronával. Ugyanolyan imákkal dicsőítették, mint egy istent, himnuszokkal és énekekkel.” Oltárokat és templomokat emeltek a tiszteletére, és áldozatokat mutattak be neki. Még maguk a császárok is jelen voltak a birodalmi kultuszünnepeken, melyeken sportversenyekre, valamint művészeti és irodalmi versenyekre került sor.

Miért volt Berea pogány imádati központ? Mert itt székelt a makedón koinon. Ez egy gyűlés volt, melyre különböző makedón városokból érkeztek a küldöttek. A gyűlés rendszeresen összejött Bereában, hogy megtárgyalja a városokat és a tartományt érintő kérdéseket, és Róma jóváhagyásával intézkedjen. A koinon egyik fő feladata az volt, hogy felügyelje a birodalmi kultuszok lebonyolítását.

Ilyen volt tehát a város miliője, ahová Pál és Silás Tesszalonikából menekült. Berea akkor már két évszázada római megszállás alatt volt.

A jó hír megérkezik Bereába

Pál a város zsinagógájában kezdte a prédikálást. Milyen volt a fogadtatás? Az ihletett beszámoló tanúsága szerint az ottani zsidók „nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis a legnagyobb készséggel fogadták a szót, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok” (Cselekedetek 17:10, 11). „Nemesebb gondolkodásúak” lévén nem ragaszkodtak csökönyösen a hagyományaikhoz. Bár új volt, amit hallottak, nem váltak gyanakvóvá vagy ingerültté. Nem utasították el Pál üzenetét, hanem nyílt szívvel és részrehajlás nélkül meghallgatták.

Hogyan tudták ezek a zsidók felismerni az igazságot Pál tanításában? A legmegbízhatóbb mérce alapján vizsgálták meg azt, amit hallottak: gondosan és szorgalmasan kutatták az Írásokat. Matthew Henry bibliatudós erre a következtetésre jutott: „Mivelhogy Pál az Írásokból érvelt nekik, és az Ószövetségre hivatkozva bizonyította állításait, a Bibliájukhoz fordulhattak, felüthették azokat a helyeket, amelyekről Pál beszélt, elolvashatták a környező verseket, átgondolhatták az összefüggéseket és a gondolatmenetet, összehasonlíthatták őket más írásszövegekkel, ellenőrizhették, hogy Pál konklúziói természetesen következnek-e  a versekből, és hitelt érdemlőek-e, és a verseken alapuló érvei meggyőzőek-e, s ez alapján döntöttek.”

Ez nem csupán egy egyszeri, felületes vizsgálódás volt. A bereaiak szorgalmasan és folyamatosan tanulmányozták az Írásokat. Mindennap szántak rá időt, nemcsak sabbaton.

És gondoljunk az eredményekre. Sok bereai zsidó elfogadta az üzenetet, és hívővé lett. Számos görög is így tett, köztük talán néhány zsidó prozelita is. De mindez nem maradt észrevétlen. Amint a tesszalonikai zsidók meghallották, mi történik Bereában, odasiettek, „hogy bujtogassák és felizgassák a tömeget” (Cselekedetek 17:4, 12, 13).

Pál kénytelen volt menekülni Bereából, de máshol tovább folytatta a prédikálást. Ez alkalommal egy Athénba tartó hajóra szállt fel (Cselekedetek 17:14, 15). De mindennek ellenére boldog volt, mert a Bereában végzett munkája eredményeként a keresztényiség ott is gyökeret vert. És még ma is gyümölcsöt terem.

Igen, még mindig vannak Veroiában (Bereában) olyanok, akik gondosan vizsgálják az Írásokat, hogy ’megbizonyosodjanak mindenről’, és hogy ’erősen ragaszkodjanak’ a megalapozott, igaz dolgokhoz (1Tesszalonika 5:21). Jehova Tanúinak két virágzó gyülekezete végzi ma ott a prédikálómunkát, akárcsak Pál tette, megosztva másokkal a Biblia üzenetét. Megkeresik az őszinte szívű embereket, és érvelnek nekik az Írásokból, hagyva, hogy a Biblia ösztönző ereje segítsen mindazoknak, akik szeretnék megismerni Jehovát, az igaz Istent (Héberek 4:12).

[Térkép a 13. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Pál második misszionáriusi útjának egy részlete

MÍZIA

Troász

Neápolisz

Filippi

MAKEDÓNIA

Amfipolisz

Tesszalonika

Berea

GÖRÖGORSZÁG

Athén

Korintusz

AKHÁJA

ÁZSIA

Efézus

RODOSZ

[Kép a 13. oldalon]

Ezüstérme Nagy Sándorral, akit görög istenként ábrázolnak

[Forrásjelzés]

Érme: Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.

[Kép a 14. oldalon]

Zsidó negyedre nyíló bejárati kapu Veroiában

[Kép a 15. oldalon]

Egy régi zsinagóga Veroiában