Jefte megtartja a Jehovának tett fogadalmát

A GYŐZTES harcos hazatér, miután felszabadította népét az elnyomás alól. A lánya eléje szalad, s közben ujjongva táncol, és tamburinon játszik. A férfi azonban nem örül, mikor meglátja, hanem megszaggatja ruháit. De miért? Ő talán nem boldog, hogy épségben visszatért? Milyen csatát nyert meg? És ki ő?

Jeftéről, az ókori Izrael egyik bírájáról beszélünk. Ha a többi kérdésre is szeretnénk megtudni a választ, és szeretnénk megérteni, hogy milyen tanulsággal szolgál nekünk ez a történet, akkor előbb látnunk kell, hogy mi vezetett ehhez a szokatlan viszontlátáshoz.

Válsághelyzet Izraelben

Jefte válságos időben él. Izraelita honfitársai hátat fordítottak a tiszta imádatnak, és Szidón, Moáb, Ammon meg Filisztea isteneit szolgálják. Jehova emiatt az ammoniták és a filiszteusok kezébe adja a népét, és azok 18 éven át sanyargatják őket. A Jordántól keletre fekvő Gileád lakói különösen szorult helyzetben vannak. * Az izraeliták végül észhez térnek, bűnbánóan Jehova segítségét kérik, őt kezdik szolgálni, és eltávolítják maguk közül az idegen isteneket (Bírák 10:6–16).

Az ammoniták tábort vernek Gileádban, az izraeliták pedig egybegyűlnek, hogy megütközzenek velük. Csakhogy nincsen parancsnokuk (Bírák 10:17, 18). Közben Jeftének megvannak a maga gondjai. Kapzsi féltestvérei elűzték, hogy kitúrják az örökségből. Jefte emiatt Tób földjén telepszik le, Gileádtól keletre. Ezt a területet Izrael ellenségei könnyen megtámadhatják. „Henyélő emberek” gyűlnek Jefte köré. Olyanok lehetnek, akik az elnyomók miatt elveszítették a munkájukat, vagy lázonganak az ellen, hogy a szolgáik legyenek. Ezek Jeftével ’portyáznak’, valószínűleg az ellenséges szomszédaik földjén. A Biblia ’hatalmas, vitéz férfinak’ nevezi Jeftét, alighanem azért, mert rátermett és bátor harcos volt (Bírák 11:1–3). Nos, vajon ki fog Izrael élére állni az ammoniták elleni ütközetben?

’Jöjj, légy a vezérünk!’

Gileád vénei sietve megkérik Jeftét: ’Jöjj, légy a vezérünk!’ Ha arra számítanak, hogy  kapva kap az alkalmon, hogy hazatérjen a szülőföldjére, akkor tévednek. „Hát nem ti gyűlöltetek olyannyira, hogy elűztetek apám házából? Miért csak most jöttök hozzám, amikor nyomorúságban vagytok?” – vonja kérdőre őket. Milyen méltánytalan, hogy először elutasították Jeftét, utána meg a segítségét kérik! (Bírák 11:4–7).

Jefte csak egy feltétellel vállalja, hogy vezető legyen Gileádban. ’Ha Jehova a kezembe adja Ammont, akkor a fejetek leszek!’ – köti ki. A győzelem Jehova támogatását bizonyítaná, de emellett Jefte okvetlenül el akarja kerülni, hogy elpártoljanak Isten uralmától, amint elmúlik a válság (Bírák 11:8–11).

Tárgyalás Ammonnal

Jefte megpróbál tárgyalni az ammonitákkal. Követeket küld a királyukhoz, hogy megkérdezzék, miért támadták meg őket. A válaszban az a vád hangzik el, hogy amikor az izraeliták kijöttek Egyiptomból, ammonita területet foglaltak el, és kötelesek visszaadni azt (Bírák 11:12, 13).

Mivel Jefte jól ismeri Izrael történelmét, hatásosan cáfolja az ammoniták állítását. Megüzeni nekik, hogy az izraeliták nem háborgatták Ammont, Moábot vagy Edomot, amikor kijöttek Egyiptomból. És Izrael kivonulásakor nem is Ammoné volt a szóban forgó terület, hanem az amoritáké, de Isten Izrael kezébe adta a királyukat, Szihont. Ráadásul az izraeliták már 300 éve azon a vidéken élnek. Miért csak most jut az ammoniták eszébe, hogy maguknak követeljék? (Bírák 11:14–22, 26).

Jefte egy olyan kérdésre is ráirányítja a figyelmet, mely nagyban hozzájárul Izrael megpróbáltatásaihoz: Ki az igaz Isten? Jehova vagy annak a földnek az istenei, amelyet Izrael elfoglalt? Ha Kámosnak lenne egyáltalán hatalma, vajon nem tenne azért, hogy a népe megtarthassa a földjét? A küzdelem az ammoniták által támogatott hamis vallás és az igaz imádat között folyik. Jefte ezért erre a logikus következtetésre jut: „Jehova, a Bíró bíráskodjon ma Izrael fiai és Ammon fiai között” (Bírák 11:23–27).

Ammon királya nem hallgat Jefte megalkuvást nem ismerő üzenetére. ’Jehova szelleme ekkor rászáll Jeftére, és ő átmegy Gileádon és Manassén’, nyilván azért, hogy életerős férfiakat gyűjtsön a csatára (Bírák 11:28, 29).

Jefte fogadalma

Jefte mindennél jobban vágyik Isten vezetésére, ezért megfogadja neki: „Ha a kezembe adod Ammon fiait, akkor az, aki kijön, igen, aki kijön elém a házam ajtaján, amikor békével visszatérek Ammon fiaitól, legyen Jehováé; felajánlom azt mint égő felajánlást.” Isten erre megsegíti Jeftét, így az „nagy öldökléssel” lesújt húsz ammonita városra, meghódoltatva Izrael ellenségeit (Bírák 11:30–33).

Amikor Jefte visszatér az ütközetből, történetesen éppen a szeretett lánya, az egyetlen gyermeke jön eléje. A beszámoló szerint „amikor megpillantotta lányát, megszaggatta ruháját, és ezt mondta: »Ó, jaj, lányom, térdre kényszerítettél, épp te vagy az, akit száműztelek. Én bizony megnyitottam számat Jehovának, és nem vonhatom vissza«” (Bírák 11:34, 35).

De csakugyan fel akarta áldozni a lányát? Nem, ez meg sem fordulhatott a fejében. Jehova előtt utálatos a szó szerinti emberáldozat, mely a kánaániták egyik gonosz szokása volt (3Mózes 18:21; 5Mózes 12:31). Jeftén Isten szelleme működött, amikor fogadalmat tett, és Jehova meg is áldotta az igyekezetét. A Szentírás elismerően szól Jeftéről a hite és az Isten szándékában betöltött szerepe miatt (1Sámuel 12:11; Héberek 11:32–34). Ennek fényében az emberáldozat, magyarán gyilkosság szóba sem jöhetett. De akkor mire gondolt Jefte, amikor azt fogadta, hogy felajánl valakit Jehovának?

 Nyilvánvalóan úgy értette ezt, hogy aki elébe jön, azt odaszenteli, hogy kizárólagos szolgálatot végezzen Istennek. A Mózesi Törvény lehetővé tette, hogy lelkeket ajánljanak fel Jehovának. Voltak például olyan nők, akik a szentélynél szolgáltak, talán vizet hordtak (2Mózes 38:8; 1Sámuel 2:22). Keveset tudunk az effajta szolgálatról, sőt az sem egyértelmű, hogy általában egész életre szólt-e. Jefte alighanem ilyen különleges odaszentelésre gondolt, amikor fogadalmat tett, és úgy tűnik, az ígérete örökös szolgálatra vonatkozott.

Jefte lánya együttműködött istenfélő apjával a fogadalma teljesítésében, csakúgy, mint később a kis Sámuel az anyjával (1Sámuel 1:11). Jehova lojális imádója lévén Jefte lánya maga is éppúgy meg volt győződve arról, hogy a fogadalmat teljesíteni kell, mint az apja. Nagy áldozatot kellett hoznia, hiszen soha nem mehetett férjhez. Elsiratta szüzességét, mivel minden izraelita arra vágyott, hogy legyenek gyermekei, akik továbbviszik a család nevét és örökségét. Jeftének azt jelentette a fogadalom teljesítése, hogy nélkülöznie kell egyetlen, szeretett gyermeke társaságát (Bírák 11:36–39).

Ennek a hűséges hajadonnak az élete nem lett elvesztegetve. A Jehova házában végzett teljes idejű szolgálat kiváló, megelégedést nyújtó és dicséretes módja volt annak, hogy tisztelje Istent. Ezért „Izrael lányai évről évre elmentek, hogy dicsérjék a gileádita Jefte lányát” (Bírák 11:40). Bizonyára Jefte is nagyon örült, hogy a lánya Jehovát szolgálja.

Isten népéből ma sokan választják a teljes idejű szolgálatot mint úttörők, misszionáriusok, utazószolgák vagy a Bétel-család tagjai. Ez azzal járhat, hogy nem látják olyan gyakran a családtagjaikat, mint szeretnék. Ennek ellenére minden érintett örülhet a Jehovának végzett szent szolgálatuknak (Zsoltárok 110:3; Héberek 13:15, 16).

Lázadás Isten vezetése ellen

Visszatérve Jefte korához azt látjuk, hogy sok izraelita elveti Jehova vezetését. Hiába van bizonyíték rá, hogy Isten áldása van Jeftén, az efraimiták veszekedni kezdenek vele. Tudni akarják, miért nem hívta őket a harcba. Odáig mennek el, hogy rá akarják gyújtani a házát! (Bírák 12:1).

Jefte azt feleli, hogy ő bizony hívta őket, csak nem jöttek. Egyébként pedig Isten nyerte meg a csatát. Vajon azon háborodtak fel, hogy a gileáditák nem tárgyaltak velük, amikor a vezérükké tették Jeftét? Efraim kifogása valójában Jehova elleni lázadás, így nincs más megoldás, csak a harc. Az így kirobbanó csatában Efraim vereséget szenved. A menekülő efraimitákat könnyedén leleplezik, mivel azok nem tudják helyesen kimondani a „sibbólet” szót, amellyel próbára teszik őket. A viszályban összesen 42 000 efraimita vész oda (Bírák 12:2–6).

Milyen gyászos fejezete ez Izrael történelmének! Otniel, Ehud, Bárák és Gedeon bíró győztes csatáit békés időszakok követték. Ezúttal azonban a beszámoló nem említi a békét, hanem mindössze ennyit ír befejezésül: „Jefte hat éven át volt Izrael bírája, majd meghalt . . . , és eltemették a városában, Gileádban” (Bírák 3:11, 30; 5:31; 8:28; 12:7).

Mit tanulhatunk mindebből? Azt, hogy bár Jefte élete tele volt küzdelemmel, ő hűséges maradt Istenhez. Ez a vitéz férfi Jehovára hivatkozott, amikor beszélt Gileád véneivel, az ammonitákkal, a lányával és az efraimitákkal, és természetesen akkor is, amikor fogadalmat tett (Bírák 11:9, 23, 27, 30, 31, 35; 12:3). Isten megáldotta őt az odaadásáért, és megadta neki és a lányának, hogy előmozdítsák a tiszta imádatot. Egy olyan korban, amikor mások áthágták Isten irányadó mértékeit, Jefte ragaszkodott hozzájuk. Jeftéhez hasonlóan te is mindig engedelmeskedni fogsz Jehovának?

[Lábjegyzet]