Miért járjunk összejövetelre?

EGYIK napról a másikra Christine-t 20 évi házasság után elhagyta a férje. Teljesen magára maradt a hét fia és egy lánya felnevelésében, kik közül a legfiatalabb 7, a legidősebb pedig 18 éves volt. „Ettől kezdve minden fontos döntést egyedül kellett meghoznom – mondja. – Majdnem összeroppantam a felelősség terhe alatt, ezenkívül támogatásra és irányításra vágytam.” Hol kapott segítséget?

„A keresztény összejövetelek olyanok voltak nekem és a családomnak, mint egy mentőkötél – jelenti ki Christine. – Ott a testvérek buzdítottak minket, Isten Szavából pedig útmutatást kaptunk. Az összejövetelek rendszeres látogatása a családi életünk minden főbb területén segített nekünk.”

Ezekben a ’nehezen elviselhető, válságos időkben’ mindannyiunknak különféle próbákkal kell szembenéznünk (2Timóteusz 3:1). Christine-hez hasonlóan Jehova Tanúi összejöveteleit talán te is egy szellemi mentőkötélnek érzed, amely szerves része Jehova imádatának. A heti öt összejövetel minden bizonnyal az Isten iránti szeretetre ösztönöz, megerősíti a jövőbe vetett reményünket, és bibliai útmutatást nyújt ahhoz, hogy miként állhatjuk ki a próbákat.

Vannak azonban olyanok, akiknek nehéz rendszeresen jelen lenniük az összejöveteleken. A nap végére teljesen ki vannak merülve, és már az a gondolat is nyomasztólag hathat rájuk, hogy szépen fel kell öltözniük és el kell menniük az összejövetelre. Némelyek munkaideje sokszor ütközik az összejövetelek időpontjával. Ha minden alkalommal ott lennének, talán kevesebbet keresnének, vagy még az állásukat is kockára tennék. Néhányan esetleg azért hiányoznak, mert szerintük néha felüdítőbb kikapcsolódni, mint elmenni az összejövetelre.

Milyen fontos okok miatt kell hát eljárnunk a keresztény összejövetelekre? Mit tehetnénk személy szerint, hogy felüdítőek legyenek ezek az alkalmak? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához vizsgáljuk meg Jézus meleg hangú meghívását, mely a Máté 11:28–30-ban van feljegyezve. Ott ezt olvashatjuk: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes, és az én terhem könnyű.”

 „Jöjjetek hozzám”

Jézus ezt mondta: „Jöjjetek hozzám”. Ennek a felhívásnak többek között úgy tehetünk eleget, ha rendszeresen elmegyünk az összejövetelekre. Nyomós okunk van így tenni, hiszen egy másik alkalommal Jézus kijelentette: „ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18:20).

Az első században Jézus személyesen kért meg némelyeket, hogy kövessék őt. Ezzel lehetőséget adott nekik, hogy szoros kapcsolatot ápoljanak vele. Néhányan azon nyomban elfogadták a meghívását (Máté 4:18–22). Mások hagyták, hogy az olyan dolgok, mint például az anyagi érdekek, meggátolják őket abban, hogy eleget tegyenek ennek a meghívásnak (Márk 10:21, 22; Lukács 9:57–62). Akik viszont követték Jézust, azokat erről biztosította: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” (János 15:16).

A halála és feltámadása után Krisztus nem volt többé fizikailag együtt a tanítványaival. De még mindig velük volt abban az értelemben, hogy irányította a tevékenységüket, és megfigyelte, miként fogadják a tanácsait. Például körülbelül 70 évvel a feltámadása után Jézus tanácsokkal látott el hét kis-ázsiai gyülekezetet, és buzdította őket. Szavaiból kitűnik, hogy nagyon jól ismerte az ezekbe a gyülekezetekbe járók jó tulajdonságait és gyengeségeit (Jelenések 2:1–3:22).

Jézus még mindig élénken érdeklődik minden egyes tanítványa iránt. Ezt ígéri: „íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:20). A vég idején élünk, és ezért eleget kell tennünk Jézus azon kérésének, hogy kövessük őt. Ez részben azt követeli meg tőlünk, hogy rendszeresen elmenjünk az összejövetelekre. Jézus azt szeretné, ha hallgatnánk rá, és ha ’tanítottak lennénk általa’ olyan Biblián alapuló tanulmányozások és előadások segítségével, amelyek az összejövetelek szerves részei (Efézus 4:20, 21). Elfogadod Jézusnak azt a meghívását, hogy „jöjjetek hozzám”?

„Akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve”

A keresztény összejövetelek látogatásának egyik legfőbb oka az, hogy buzdítást szeretnénk kapni (Héberek 10:24, 25). Sokunk biztosan ’keményen fáradozik és meg van terhelve’. Például olyan személyes nehézségek terhelhetnek meg, mint az egészségi gondok. Az összejöveteleken azonban kölcsönösen bátoríthatjuk egymást (Róma 1:11, 12). Egyebek között hiterősítő hozzászólásokat hallhatunk, emlékeztetőket kapunk a Biblián alapuló reménységünkre, és megfigyelhetjük olyanok hitét, akik próbákon mennek keresztül. Mindez segíthet a kitartásban, és abban, hogy kiegyensúlyozottan tekintsünk a gondjainkra.

Figyeld meg, mit mond egy keresztény nő, akit krónikus betegség korlátoz. „A betegségem miatt többször be kell feküdnöm a kórházba – mondja. – Miután kijövök a kórházból, egy kicsit nehéz elmennem az összejövetelekre, de tudom, hogy ott a helyem. Megújul az örömem, amikor a testvérek és testvérnők bensőséges szeretettel vesznek körül, a Jehovától és Jézustól jövő tanítás és útmutatás pedig értelmet ad az életemnek.”

„Az én igám kellemes, és az én terhem könnyű”

Figyeld meg, hogy azokban a versekben, melyeket most megvizsgálunk, Jézus még ezt is mondta: „tanuljatok tőlem”. Ha Jézustól tanulunk, akkor a tanítványai leszünk, és felvesszük az igáját, amikor átadjuk magunkat Istennek és megkeresztelkedünk (Máté 28:19, 20). Létfontosságú rendszeresen elmennünk az összejövetelekre, ha Jézus tanítványai szeretnénk maradni. Miért? Azért, mert a keresztény összejöveteleken tanulunk Jézusról, a tanításairól és a módszereiről.

Milyen terhet szeretne Krisztus, ha vinnénk? Ez ugyanaz a teher, mint amelyet ő maga is visz: Isten akarata cselekvésének a megtisztelő feladata (János 4:34; 15:8). Erőfeszítés nélkül nem lehet engedelmeskedni Isten parancsolatainak,  ennek a tehernek a súlya azonban nem haladja meg az erőnket. Akkor tűnhet nehéznek, ha saját erőnkből akarjuk vinni. Ha viszont imádkozunk Isten szelleméért, és elfogyasztjuk az összejöveteleken feltálalt szellemi táplálékot, ’a szokásosnál nagyobb erőt’ kapunk Istentől (2Korintusz 4:7). A Jehova iránt érzett szeretetünk egyre erősebb lesz, ha felkészülünk az összejövetelekre és közreműködünk azokon. És amikor a szeretet ösztönöz cselekvésre, Isten parancsolatai „nem megterhelőek” (1János 5:3).

Az emberek általában olyan nehézségekkel néznek szembe, mint a megélhetésről való gondoskodás, egészségi problémák és személyes gondok megoldása. Amikor helyt szeretnénk állni ezekben a dolgokban, nem csupán emberi bölcsességre támaszkodunk. A gyülekezeti összejövetelek segítenek, hogy ’ne aggódjunk tovább’, hiszen Jehova gondoskodik a szükségleteinkről, és segít megküzdeni a nehézségekkel (Máté 6:25–33). A keresztény összejövetelek valóban Isten irántunk érzett szeretetének a bizonyítékai.

„Szelíd és alázatos szívű vagyok”

Jézusnak szokása volt elmenni a zsinagógába, ahol Isten Szavát tanulmányozták. Az egyik ilyen alkalommal felvette Ézsaiás tekercsét, és felolvasott belőle: „Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadon bocsátást prédikáljak a foglyoknak, a vakoknak pedig a látás helyreállítását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, hogy prédikáljam a Jehovának elfogadható évet” (Lukács 4:16, 18, 19). Milyen izgalmas lehetett hallani, amikor Jézus a következőképpen alkalmazta ezeket a verseket: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet az imént hallottatok” (Lukács 4:21).

Jézus, a szelíd „főpásztor” még mindig felügyeli azt, ahogyan a követőiről szellemileg gondoskodnak (1Péter 5:1–4). Irányítása alatt „a hű és értelmes rabszolga” az egész világon férfiakat nevez ki pásztoroknak Jehova Tanúi gyülekezeteiben (Máté 24:45–47; Titusz 1:5–9). Ezek a férfiak szelíden ’terelgetik Isten gyülekezetét’, és jó példával járnak elöl abban, hogy rendszeresen ott vannak az összejöveteleken. Úgy fejezheted ki a háládat ezekért az ’emberajándékokért’, ha nem hiányzol az összejövetelekről, ahol a jelenléteddel és a közreműködéseddel buzdíthatsz másokat (Cselekedetek 15:30–33; 20:28; Efézus 4:8, 11, 12).

„Felüdülést találtok lelketeknek”

Hogyan járulhatsz hozzá, hogy a keresztény összejövetelek valóban felüdítőek legyenek? Egyrészt úgy, ha megszívleled Jézus tanácsát: „Ügyeljetek . . . arra, hogy miként figyeltek” (Lukács 8:18). Akik égtek a vágytól, hogy tanuljanak, azok osztatlan figyelmet szenteltek Jézusnak. Megkérték, hogy magyarázza el a szemléltetéseit, és ennek az lett az eredménye, hogy jobban megértették a tanításait (Máté 13:10–16).

Úgy utánozhatod ezeket a szellemileg éhes személyeket, ha feszülten figyelsz az összejöveteleinken elhangzó előadásokra (Máté 5:3, 6). Segíthet az összpontosításban, ha megpróbálod követni az előadó érvelési menetét. Tegyél fel magadnak ilyen kérdéseket: „Hogyan tudnám alkalmazni ezt az információt az életemben? Miként tudnék segíteni vele másoknak? Hogyan tudnám megmagyarázni valakinek ezt a gondolatot?” Ezenkívül lapozd fel azokat az írásszövegeket, amelyeket az előadó a kulcsgondolatai alátámasztására használ. Minél jobban ügyelsz arra, hogy miként figyelsz, annál üdítőbbek lesznek az összejövetelek.

Az összejövetel után beszélj másokkal a programról. Az anyag és annak alkalmazása legyen a téma. Az építő beszélgetések sokkal üdítőbbé teszik az összejöveteleket.

Kétségkívül jó okunk van rá, hogy eljárjunk az összejövetelekre. A cikkben említett áldásokon elmélkedve kérdezd meg magadtól: „Hogyan reagálok Jézus meghívására: »Jöjjetek hozzám«.”

[Képek a 11. oldalon]

Az egyéb tevékenységeid ütköznek az összejövetelek időpontjaival?