„Terveid szilárdan megalapozottak lesznek”

EGY maga szerezte énekben a zsoltáríró Dávid így imádkozott: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, és adj bensőmbe új szellemet, rendíthetetlent. Add vissza nekem szabadításod ujjongó örömét, és készséges szellemet adva támogass engem” (Zsoltárok 51:10, 12). Miután Dávid bűnt követett el Betsabéval, és megbánta tettét, azért esedezett itt Jehova Istenhez, hogy tisztítsa meg a szívét, és adjon a bensőjébe hajlandóságot a helyes cselekedetekre.

Vajon Jehova csakugyan új szívet teremt bennünk, sőt új, készséges szellemet ad bensőnkbe? Vagy nekünk kell törekednünk a tiszta szív megszerzésére és megőrzésére? Jehova „a szívek vizsgálója”, de vajon mennyire szól bele abba, ami bennünk zajlik? (Példabeszédek 17:3; Jeremiás 17:10). Milyen mértékben befolyásolja az életünket, indítékainkat és tetteinket?

Isten nevét nyolcszor használva a Példabeszédek könyve 16. fejezetének első kilenc verse rámutat, hogyan engedhetjük, hogy ő irányítsa az életünket, hogy ezáltal a ’terveink szilárdan megalapozottak legyenek’ (Példabeszédek 16:3). A 10–15. vers a király vagy az uralkodó kötelességeiről beszél.

Kire tartozik „a szív gondolatainak rendezése”?

„A földi emberre tartozik a szív gondolatainak rendezése” – jelenti ki a Példabeszédek 16:1 első fele. Nem vitás, hogy a mi dolgunk „a szív gondolatainak rendezése”. Jehova nem készíti fel csoda folytán a szívünket, és nem is ad nekünk készséges szellemet. Meg kell dolgoznunk azért, hogy pontos ismeretet szerezzünk Szavából, a Bibliából, elmélkedjünk a tanultakon, és összhangba hozzuk a gondolkodásmódunkat az övével (Példabeszédek 2:10, 11).

Az azonban, hogy Dávid „tiszta szívet” és „új szellemet” kért, arra vall, hogy felismerte bűnös hajlamait, és azt, hogy szüksége van Isten segítségére a szíve megtisztításához. Tökéletlenek lévén kísértést érezhetünk ’a test cselekedeteinek’ gyakorlására (Galácia 5:19–21). Ha szeretnénk ’megölni földi testtagjainkat a paráznaság, a tisztátalanság, a nemi vágyakozás, a káros kívánság és a mohóság dolgában’, igénybe kell vennünk Jehova segítségét (Kolosszé 3:5). Elengedhetetlen, hogy imádkozzunk a támogatásáért, hogy ellen tudjunk állni a kísértéseknek, és el tudjuk távolítani szívünkből a bűnös hajlamokat.

Vajon másoknak is tudunk segíteni ’a szívük gondolatainak rendezésében’? „Van, aki meggondolatlanul olyanokat mond, mint amilyen a tőrszúrás, a bölcsek nyelve viszont gyógyír” – állapítja meg a Biblia (Példabeszédek 12:18). Mikor gyógyít a nyelvünk? Csak akkor, ha „Jehovától van a nyelv felelete”, vagyis ha megfelelő szavakat használunk a bibliai igazsággal összhangban (Példabeszédek 16:1b).

 A Biblia leszögezi, hogy „csalárdabb a szív mindennél, és veszedelmes” (Jeremiás 17:9). Jelképes szívünk hajlik az önigazolásra és az önámításra. Salamon, az ókori Izrael királya így figyelmeztet erre a veszélyre: „Az embernek minden útja tiszta a maga szemében, de Jehova vizsgálja meg a szellemet” (Példabeszédek 16:2).

Önmagunk szeretete arra indíthat, hogy mentséget találjunk a hibáinkra, elkendőzzük a rossz tulajdonságainkat, és ne vegyünk tudomást önnön gonoszságunkról. Jehovát azonban nem lehet becsapni. Ő megvizsgálja a szellemünket. Az ember szelleme nem más, mint a rá jellemző gondolkodásmód, mely a szívével van kapcsolatban. Az alakulása nagyrészt a jelképes szív működésétől függ, melybe beletartoznak egyebek között a gondolataink, érzelmeink és indítékaink. „A szívek vizsgálója” a szellemet veszi szemügyre, és részrehajlás nélkül hoz ítéletet. Bölcsen tesszük, ha óvjuk szellemünket.

„Bízd munkáidat Jehovára”

A tervezés gondolkodást kíván meg, ez pedig a szívünkben zajlik. A tetteket általában tervek előzik meg. Sikeresek lesznek a törekvéseink? Salamon ezt tanácsolja: „Bízd munkáidat Jehovára, és terveid szilárdan megalapozottak lesznek” (Példabeszédek 16:3). Úgy tudjuk Jehovára bízni a munkáinkat, hogy belé vetjük a bizalmunkat, őrá támaszkodunk, és rábízzuk magunkat, mintha áttennénk a vállunkra nehezedő terhet az ő vállára. A zsoltáríró így énekelt: „Bízd Jehovára utadat, támaszkodj rá, és ő majd cselekszik” (Zsoltárok 37:5).

De a terveink csak úgy lesznek szilárdan megalapozottak, ha összhangban vannak Isten Szavával, és jó indítékból születnek. Ezenkívül imádkoznunk kell Jehova segítségéért és támogatásáért, valamint lelkiismeretesen törekednünk kell a Biblia tanácsainak követésére. Próbák vagy nehézségek idején különösen fontos ’Jehovára vetni a terhünket’, hiszen „ő fenntart” minket. Bizony, „sosem engedi, hogy ingadozzon az igazságos” (Zsoltárok 55:22).

„Jehova mindent a maga szándékára készített”

Mi jó származik még abból, ha Jehovára bízzuk a munkáinkat? „Jehova mindent a maga szándékára készített” – mondja a bölcs király (Példabeszédek 16:4a). A világegyetem Teremtője olyan Isten, akinek szándéka van. Ha őrá bízzuk a munkáinkat, az életünk tele lesz értelmes tevékenységekkel, és nem lesz hiábavaló vagy haszontalan. Jehova szándéka a földre és a rajta élő emberekre nézve örök (Efézus 3:11). Ő formálta meg a földet, és azért teremtette, „hogy lakjanak rajta” (Ézsaiás 45:18). És amit eredetileg elhatározott a földi emberrel kapcsolatban, az feltétlenül valóra válik (1Mózes  1:28). Aki az igaz Istennek szenteli az életét, az örökké élhet, méghozzá értelmesen.

Jehova „még a gonoszt is [elkészítette] a rossz napra” (Példabeszédek 16:4b). Ő nem teremtett gonoszt, hiszen a „cselekedete tökéletes” (5Mózes 32:4). De megengedte, hogy a gonoszok megjelenjenek, és mindaddig éljenek, míg jónak nem látja, hogy végrehajtsa rajtuk az ítéletét. Az egyiptomi fáraónak például ezt mondta: „azért tartottalak életben, hogy megmutassam neked a hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön” (2Mózes 9:16). Isten utolérhetetlen hatalmának igencsak emlékezetes megnyilvánulása volt a tíz csapás, és az, amikor a fáraó meg a hadserege elpusztult a Vörös-tengerben.

Jehova továbbá képes úgy alakítani a körülményeket, hogy a gonoszok a tudtukon kívül az ő céljait szolgálják. A zsoltáríró így szólt Jehovához: „az ember dühe is téged fog magasztalni, s a maradék dühöt magadra övezed” (Zsoltárok 76:10). Lehet, hogy Jehova megengedi az ellenségeinek, hogy rázúdítsák dühüket a szolgáira, de csak olyan mértékben, hogy az a népe fegyelmezésére és képzésére legyen. Ami ezen felül van, azt Isten magára veszi.

Az alázatos szolgáit támogatja Jehova, de mit mondhatunk a büszke és pökhendi emberekről? „Mindazok, akik büszkék a szívükben, utálatosak Jehovának. Még ha kéz a kézben járnak is, nem maradnak büntetlen” – jelenti ki Izrael királya (Példabeszédek 16:5). Hiába szövetkeznek össze azok, „akik büszkék a szívükben”, nem kerülik el a büntetést. Bölcsen tesszük hát, ha alázatosak maradunk, bármilyen értelmesek vagy tehetségesek vagyunk is, és bármilyen szolgálati kiváltságaink vannak is.

„Jehova félelmében”

Minthogy bűnben születtünk, hajlunk a tévedésre (Róma 3:23; 5:12). Hogyan előzhetjük meg, hogy olyan terveket szőjünk, amelyek rossz útra vinnének? A Példabeszédek 16:6 ezt mondja: „A szerető-kedvesség és hűség engesztelést szerez a vétekért, és Jehova félelmében távozik el az ember a rossztól.” Miközben Jehova a szerető-kedvességénél és hűségénél fogva engesztelést szerez a bűneinkért, az iránta érzett félelmünk tart vissza minket a bűn elkövetésétől. Amellett, hogy szeretjük Istent, és értékeljük a szerető-kedvességét, lényegbevágó félnünk attól, hogy magunkra haragítjuk.

Akkor fogjuk szívből félni Istent, ha megtanuljuk tisztelni félelmetes hatalmát. Gondoljunk csak a teremtésben megmutatkozó hatalmára! Jób patriarchának segített a gondolkodása kiigazításában az, hogy emlékeztették rá, hogyan nyilvánul meg a hatalom Isten teremtésművében (Jób 42:1–6). Ránk is hasonló hatással kell lennie, amikor arról olvasunk a Bibliában, és azon elmélkedünk, hogy miként bánt Jehova a népével. A zsoltáríró erre szólított fel az énekében: „Jöjjetek, és lássátok Isten tetteit! Félelmet keltő, ahogy az emberek fiaival bánik” (Zsoltárok 66:5). Ne vegyük természetesnek Jehova szerető-kedvességét. Amikor az izraeliták ’fellázadtak, és megbántották Isten szent szellemét, Jehova az ellenségükké vált, ő maga harcolt ellenük’ (Ézsaiás 63:10). Ellenben „amikor Jehova gyönyörűségét leli egy ember útjaiban, még ellenségeit is megbékíti vele” (Példabeszédek 16:7). Micsoda védelem Jehova félelme!

„Jobb a kevés igazságossággal, mint a jogtalanul szerzett nagy jövedelem” – mondja a bölcs király (Példabeszédek 16:8). A Példabeszédek 15:16 pedig kijelenti: „Jobb a kevés Jehova félelmében, mint a temérdek kincs nyugtalansággal.” Az Isten iránti tiszteletteljes félelem valóban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az igazságos úton maradjunk.

„A földi ember kigondolja . . . útját”

Az ember szabad akarattal lett megteremtve, így választani tud helyes és helytelen között (5Mózes 30:19, 20). Jelképes szívünk képes  fontolóra venni a különféle lehetőségeket, és közülük egyre vagy többre összpontosítani. Salamon arra utalva, hogy a mi felelősségünk a döntéshozatal, kijelenti, hogy „a földi ember kigondolja . . . útját”, azután pedig „Jehova irányítja lépteit” (Példabeszédek 16:9). Mivel Jehova képes irányítani a lépteinket, bölcs dolog a segítségét kérni ahhoz, hogy ’terveinket szilárdan megalapozottá’ tegyük.

Amint már említettük, a szív csalárd, és hamisan érvelhet. Megeshet például, hogy valaki bűnt követ el, és a szíve mentegetni kezdi. Az illető nemhogy felhagyna a bűnnel, hanem úgy gondolkodik, hogy Isten szerető, kedves, irgalmas és megbocsátó. Ezt mondja szívében: „Elfeledte Isten, elrejtette arcát, nem látja meg soha” (Zsoltárok 10:11). De vigyázzunk, mert helytelen és veszélyes lépés visszaélni Isten irgalmával.

„Az igaz mérőeszköz és mérleg Jehováé”

Salamon a földi ember szíve és tettei után most a királyéiról beszél: „Ihletett döntés legyen a király ajkain, az ítéletben szája ne legyen hűtlen” (Példabeszédek 16:10). Ez mindenképpen igaz lesz Jézus Krisztusra, a trónra emelt Királyra. Isten akaratával összhangban fog uralkodni a föld felett.

A jogszeretet és az igazságosság forrásáról a bölcs király megjegyzi: „Az igaz mérőeszköz és mérleg Jehováé, a zsák minden kősúlya az ő műve” (Példabeszédek 16:11). Jehova gondoskodik az igaz mérőeszközökről és a mérlegről, tehát nem a király állapítja meg ezeket a mértékeket a saját tetszése szerint. Amikor Jézus a földön járt, kijelentette: „semmit sem tehetek a magam kezdeményezéséből. Ahogy hallok, úgy ítélek, és az ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.” Tökéletes igazságosságra számíthatunk a Fiútól, akinek az Atya „az egész ítélkezést” átadta (János 5:22, 30).

Mit várhatunk még egy olyan királytól, aki Jehovát képviseli? „A gonoszság cselekvése utálatos a királyoknak, mert igazságosság által szilárdul meg a trón” – mondja Izrael királya (Példabeszédek 16:12). A messiási Királyságot Isten igazságos alapelvei irányítják. Nem szövetségese ’a viszályt okozó trónnak’ (Zsoltárok 94:20; János 18:36; 1János 5:19).

A király jóakaratának elnyerése

Mi a dolguk egy fenséges király alattvalóinak? Salamon így fogalmazza meg: „A nagy királynak kedvesek az igazságos ajkak, és szereti azt, aki egyenesen beszél. A király haragja olyan, mint a halál követe, de a bölcs ember lecsillapítja azt” (Példabeszédek 16:13, 14). Jehova imádói ma megszívlelik ezeket a szavakat, és buzgón végzik a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkát (Máté 24:14; 28:19, 20). Tudják, hogy ha ajkukat így használják, az kedves a Messiás-Királynak, Jézus Krisztusnak. Nem kérdés, hogy bölcs dolog kerülni egy hatalmas emberi király haragját, és keresni a kegyét. Mennyivel bölcsebb a Messiás-Király helyeslését keresni!

„A király arcának fényében élet van, és jóakarata olyan, mint a tavaszi eső fellege” – folytatja Salamon (Példabeszédek 16:15). ’A király arcának fénye’ a kegyét jelenti, mint ahogy ’Jehova arcának világossága’ is az ő kegyére utal (Zsoltárok 44:3; 89:15). És ahogy az esőfelhők biztosan vizet hoznak, amire szükség van a termények megéréséhez, a király jóakarata is azt jelzi, hogy jó dolgokra lehet számítani. A Messiás-Király uralmát boldogság és jólét jellemzi majd, ahogy annak idején Salamon uralma alatt volt kicsiben (Zsoltárok 72:1–17).

Mialatt várjuk, hogy Isten Királysága kézbe vegyen minden ügyet a nap alatt, kérjünk segítséget Jehovától a szívünk megtisztításához. Továbbá bízzunk benne, és ápoljuk az istenfélelmet. Így teljesen biztosak lehetünk abban, hogy a terveink „szilárdan megalapozottak lesznek” (Példabeszédek 16:3).

[Kép a 18. oldalon]

Mit jelent az, hogy Jehova ’elkészítette a gonoszt a rossz napra’?