Jehova Szava élő

Főbb gondolatok a Siralmak könyvéből

JEREMIÁS próféta látja, amint beteljesedik az ítéletüzenet, melyet 40 éven át hirdetett. Mit érez, amikor szemtanúja szeretett városa pusztulásának? A görög Septuaginta a Siralmak könyve előtti bevezetőben ezt írja: „Jeremiás ott ült sírva, és siratta Jeruzsálemet ezzel a siránkozással.” Mivel a könyv i. e. 607-ben íródott – amikor a prófétában még élénken éltek Jeruzsálem 18 hónapos ostromának és azt követő felégetésének az emlékei –, nagyon életszerűen ecseteli Jeremiás kínzó gyötrelmeit (Jeremiás 52:3–5, 12–14). Nem volt a történelemben még egy olyan város, amelyet ilyen megindító és szívbe markoló szavakkal sirattak volna meg.

A Siralmak könyve öt lírai költemény gyűjteménye. Az első négy költemény siralom, vagyis gyászének, az ötödik pedig egy könyörgés, vagyis ima. Az első négy ének akrosztichonosan épül fel, tehát a versek a 22 betűs héber ábécét követve mindig más betűvel kezdődnek. Ami az ötödiket illeti, ez is 22 verset tartalmaz – a héber betűk száma szerint –, de ezek nem ábécérendben követik egymást.

„ELGYENGÜLT MÁR SZEMEM A KÖNNYEKTŐL”

(Siralmak 1:1–2:22)

„Ó, mily elhagyatottan ül a város, melyet betöltött a sokadalom! Özvegyasszonyhoz lett hasonló, aki népes volt a nemzetek között! Kényszermunkára fogták a tartományok fejedelemnőjét!” Így kezdi siratni Jeremiás próféta Jeruzsálemet. A csapás okáról ezt mondja: „Jehova hozott rá bánatot törvényszegéseinek sokasága miatt” (Siralmak 1:1, 5).

Jeruzsálem, mintha egy férjét és gyermekeit gyászoló asszony lenne, ezt kérdezi: „Van-e olyan fájdalom, mint az én fájdalmam . . . ?” Ellenségei miatt így imádkozik Istenhez: „Jusson eléd minden gonoszságuk, és szigorúan bánj velük, mint ahogy velem is szigorúan bántál minden törvényszegésem miatt. Bizony sokat sóhajtozom, és beteg a szívem” (Siralmak 1:12, 22).

Jeremiás határtalanul szomorú, ezért ezt mondja: „Haragja hevében [Jehova] letörte Izrael minden szarvát. Visszavonta jobbját az ellenség elől; perzseli Jákobot, mint lángoló tűz, amely körös-körül pusztít.” Mélységes bánatában a próféta így kesereg: „Elgyengült már szemem a könnyektől. Bensőm háborog. Májam a földre omlott”. Még az arra járók is csodálkozva kérdezik: „Ez volna a város, amelyről azt mondogatták: »A tökéletes szépség, az egész föld ujjongó öröme«” (Siralmak 2:3, 11, 15).

Válasz néhány bibliai kérdésre:

1:15 – Mit jelent az, hogy Jehova „megtaposta Júda szűz leányának borsajtóját”? Amikor a babilóniaiak elpusztították a várost – úgymond a szüzet –, annyi vért ontottak, mintha szőlőt tapostak volna egy borsajtóban. Jehova mindezt megjövendölte és megengedte. Ezért lehet mondani, hogy Ő ’taposta a borsajtót’.

2:1 – Hogyan értsük azt, hogy ’Izrael ékessége az égből a földre vettetett’? Mivel „az egek magasabbak a földnél”, a felmagasztalt dolgok megalázásáról a Biblia olykor úgy  beszél, mintha ’az égből a földre vettetnének’. ’Izrael ékessége’ – a dicsőség és az erő, mely addig volt övé, míg Jehova megáldotta – levettetett, amikor Jeruzsálem elpusztult, és Júda kietlenné vált (Ézsaiás 55:9).

2:1, 6 – Mi Jehova ’lábzsámolya’ és ’lombsátra’? A zsoltáríró így énekelt: „Menjünk be az ő fenséges hajlékába, hajoljunk meg lábzsámolyánál!” (Zsoltárok 132:7). A Siralmak 2:1-ben említett ’lábzsámoly’ tehát Jehova imádati házára, vagyis a templomára utal. A babilóniaiak úgy ’égették fel Jehova házát’, mintha csak egy kerti lombsátor vagy kunyhó lett volna (Jeremiás 52:12, 13).

2:16, 17 – A héber ábécé szerint a 16. versnek nem ajinnal, a 17.-nek pedig nem pével kellene kezdődnie? Az ihletett írók, amikor ilyen stílusban írták költeményeiket, általában követték az ábécérendet. Ha azonban a szöveg emiatt mesterkélten vagy természetellenesen hangzott volna, akkor eltekintettek tőle. A kifejezendő gondolatot fontosabbnak tartották, mint azt, hogy ragaszkodjanak egy olyan irodalmi szerkesztésmódhoz, amelynek csak a memorizálást kellett megkönnyítenie. Ugyanennek a két betűnek a fölcserélését a Siralmak 3., illetve 4. énekében is megfigyelhetjük (Siralmak 3:46, 49; 4:16, 17).

2:17 – Mit ’mondott meg’ Jehova, amit aztán véghez is vitt Jeruzsálemmel kapcsolatban? A szöveg itt nyilvánvalóan a 3Mózes 26:17-re utal, ahol ez áll: „Ellenetek fordítom arcomat, és elestek majd ellenségeitek előtt; gyűlölőitek taposnak benneteket, és menekülni fogtok, mikor senki sem üldöz titeket.”

Tanulságok nekünk:

1:1–9 Jeruzsálem sírva sír az éjszakában, könnyei csorognak arcán. Kapui elhagyatottak, papjai sóhajtoznak. Szüzei bánkódnak, ő is csupa keserűség. Miért? Mert kirívó bűnt követett el. Tisztátalanság borítja ruhája szárnyát. A törvényszegés gyümölcse nem öröm, hanem könnyek, sóhajtozás, bánat és keserűség.

1:18 Jehova mindig igazságosan bünteti meg a törvényszegőket.

2:20 Jehova figyelmeztette az izraelitákat, hogy ha nem hallgatnak a szavára, akkor átkok szállnak rájuk, amibe az is beletartozott, hogy megeszik ’fiaik és lányaik húsát’ (5Mózes 28:15, 45, 53). Micsoda ostobaság tehát, ha valaki az Isten iránti engedetlenséget választja!

„NE FOGD BE FÜLEDET, AMIKOR SZABADULÁSÉRT ESENGEK”

(Siralmak 3:1–5:22)

A Siralmak 3. fejezete úgy beszél Izrael nemzetéről, mint ’életerős férfiról’. Ez a férfi a viszontagságai ellenére is így énekel: „Jó Jehova a benne  reménykedőhöz, és az őt kereső lélekhez.” Imájában így kérleli az igaz Istent: „Hallanod kell hangomat! Ne fogd be füledet, amikor szabadulásért esengek, és segítségért kiáltok!” Kérve Jehovát, hogy fordítson figyelmet az ellenségek gyalázkodására, ezt mondja: „Megfizetsz majd nekik kezük munkája szerint, ó, Jehova!” (Siralmak 3:1, 25, 56, 64).

Látva, milyen borzalmakkal járt Jeruzsálem 18 hónapos ostroma, Jeremiás kiönti a szívét. Így kesereg: „Súlyosabb büntetést mértek ki népem leányának vétkéért, mint Szodomának bűnéért, amely egy szempillantás alatt elpusztult, és amely felé nem nyúltak segítő kezek.” Majd így folytatja: „Jobb azoknak, akiket a kard ölt meg, mint az éhen halóknak, mert ezek a mező terméketlenségétől átszúrtan sorvadnak el” (Siralmak 4:6, 9).

Az ötödik költemény úgy ír Jeruzsálem lakosairól, mint akik megszólalnak: „Ó, Jehova, emlékezz meg róla, mi történt velünk! Tekints le, és lásd meg gyalázatunkat.” Elpanaszolva nyomorúságaikat, így könyörögnek: „ó, Jehova, időtlen időkig ülsz trónodon, mely nemzedékről nemzedékre fennmarad. Téríts vissza bennünket magadhoz, ó, Jehova, és mi készségesen visszatérünk! Hozz nekünk új napokat, mint hajdanán!” (Siralmak 5:1, 19, 21).

Válasz néhány bibliai kérdésre:

3:16 – Mit jelenthet az a gondolat, hogy „kaviccsal tördeli ki fogaimat”? Egy forrásmű szerint „a számkivetésbe tartó zsidóknak földbe ásott gödrökben kellett megsütniük a kenyerüket, így a kenyérbe kavicsos homok került”. Aki evett belőle, annak beletörhetett a foga.

4:3, 10 – Miért hasonlítja Jeremiás a ’népe leányát a pusztai struccokhoz’? A strucc „keményen bánik fiókáival, mintha nem is az övéi volnának” – írja a Jób 39:16. Például a strucctyúk, miután kiköltötte a tojásokat, elmegy más tyúkokkal, és a kakas veszi át a fiókák gondozásának felelősségét. Mi történik, ha veszélybe kerülnek? Mind a hím, mind a tojó elmenekül, magukra hagyják a fiókákat a fészekben. Amikor a babilóniaiak ostrom alatt tartották Jeruzsálemet, a városban annyira elhatalmasodott az éhínség, hogy az amúgy könyörületes anyák a pusztai struccokhoz hasonlóan kegyetlenül bántak gyermekeikkel. Ez éles ellentétben állt a sakálok anyai törődésével.

5:7 – Számadásra vonja-e Jehova az embereket ősatyáik vétkei miatt? Nem. Jehova nem bünteti meg az embereket az őseik bűnei miatt. „Mindegyikünk önmagáról fog számot adni az Istennek” – mondja a Biblia (Róma 14:12).  A vétkek következményei azonban jó ideig éreztethetik hatásukat, még a későbbi nemzedékeken is. Az például, hogy az ősi Izrael bálványimádásra adta magát, még a később élt hűséges izraelitáknak is megnehezítette, hogy az igazságosság útjához ragaszkodjanak (2Mózes 20:5).

Tanulságok nekünk:

3:8, 43, 44 Amikor csapás sújtotta Jeruzsálemet, Jehova nem hallgatta meg a város lakosainak segélykiáltását. Miért? Mert a nép engedetlen volt, és utána sem bánta meg bűneit. Ha azt szeretnénk, hogy Jehova válaszoljon az imáinkra, akkor engedelmeskednünk kell neki (Példabeszédek 28:9).

3:20 Jehova, aki „a Legfelségesebb az egész föld felett”, olyan magasztos, hogy le kell ereszkednie ahhoz, „hogy széttekintsen égen és földön” (Zsoltárok 83:18; 113:6). Jeremiás jól tudta, hogy a Mindenható mégis készségesen lehajol a szolgáihoz, vagyis leereszkedik a szintjükre, hogy buzdítsa őket. Mennyire boldogok lehetünk, hogy az igaz Isten nemcsak korlátlan hatalmú és végtelenül bölcs, de alázatos is egyben!

3:21–26, 28–33 Hogyan tudunk kitartani még nagy szenvedések közepette is? Jeremiás elmondja nekünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Jehova bővelkedik a szerető-kedvességből fakadó tettekben, és hogy sokféleképpen megnyilvánul az irgalma. Az is jusson eszünkbe, hogy már maga az a tény, hogy élünk, elég ok arra, hogy ne adjuk fel a reményt. Türelmesnek kell lennünk, és zokszó nélkül, csendben kell várnunk Jehova szabadítására. Ezenkívül ’a porba kell temetnünk szánkat’, vagyis alázatosan el kell fogadnunk a próbákat, felismerve, hogy ha Isten megenged valamit, azt jó okkal teszi.

3:27 Amikor egy fiatal szembenéz egy hitpróbával, talán viszontagságokat és gúnyolódást kell kiállnia. De „javára van az életerős férfinak, ha igát hordoz ifjúkorában”. Miért? Mert ha valaki fiatalon megtanulja a szenvedés igáját hordozni, az felkészíti arra, hogy későbbi éveiben is helytálljon a nehézségek közepette.

3:39–42 Amikor a saját bűneink miatt szenvedünk, nem bölcs dolog ’panaszkodnunk’. Ha le kell aratnunk a helytelenség következményeit, akkor panaszkodás helyett „vizsgáljuk . . . meg, kutassuk át útjainkat, és térjünk vissza Jehovához”. Bölcsen tesszük, ha megbánjuk a bűnünket, és kiigazítjuk útjainkat.

Jehovába vesd a bizalmadat!

A Siralmak könyve feltárja, hogyan vélekedett Jehova Jeruzsálemről és Júda földjéről, miután a babilóniaiak felégették a várost, és pusztává tették a földet. A bűnöket elismerő kifejezések világossá teszik, hogy Jehova szemében a csapásokat a nép vétkei idézték elő. A könyv ihletett énekei olyan költői sorokat tartalmaznak, melyek a Jehovába vetett reményt és a helyes útra való visszatérés vágyát öntik szavakba. Bár ezekkel a gondolatokkal Jeremiás legtöbb kortársa nem azonosult, jól tükrözték Jeremiás és a bűnbánó maradék érzéseit.

A Siralmak könyvéből megtudhatjuk, hogyan látta Jehova Jeruzsálem helyzetét, és az Ő szemléletmódjából két nagyon fontos tanulságot is levonhatunk. Először is Jeruzsálem elpusztítása és Júda pusztán hagyatása arra int, hogy engedelmességgel tartozunk Jehovának, és hogy nem szabad figyelmen kívül hagynunk az akaratát (1Korintusz 10:11). A második tanulsággal Jeremiás példája szolgál (Róma 15:4). A mélységesen bánatos próféta még egy látszólag reménytelen helyzetben is Jehovától várta a szabadítást. Létfontosságú tehát, hogy teljesen megbízzunk Jehovában és a Szavában. Ő legyen a bizodalmunk! (Héberek 4:12).

[Kép a 9. oldalon]

Jeremiás próféta látta, amint beteljesedik az ítéletüzenete

[Kép a 10. oldalon]

Ezeknek a koreai Tanúknak a hite próba alá került, mert nem adták fel keresztényi semlegességüket