Körülmetélés – A férfiasság jele?

A KISFIÚKAT a világon sok helyütt körülmetélik egészségi okokból. Máshol az a szokás, hogy a férfiak életük végéig körülmetéletlenek maradnak. Némelyeknek – például a zsidóknak és a muszlimoknak – a körülmetélés többet jelent egészségügyi intézkedésnél. Ők vallási okokból tartják fontosnak.

Vannak azonban országok, ahol a körülmetélési szertartásra akkor kerül sor, amikor egy fiú férfivá érik. Ilyenkor általában elküldik egy hagyományőrző iskolába, ahol körülmetélik őt, és a műtét után néhány hétig elkülönítve tartják az emberektől, míg felépül. Az ott töltött idő alatt követnie kell bizonyos szertartásokat, és megtanítják neki, hogyan legyen férfi. De vajon csakugyan szükség van ilyen körülmetélésre annak jeléül, hogy egy fiú férfivá érett? Vizsgáljuk meg, mit tanít a Biblia, hogyan vélekedik a kérdésről Isten (Példabeszédek 3:5, 6).

Isten nézete a körülmetélésről

Egyes ókori népeknél, mint például az egyiptomiaknál, szokás volt a körülmetélés, vagyis a hímvessző előbőrének eltávolítása. Ábrahám azonban nem ilyen kultúrába született. Ő élete legnagyobb részében körülmetéletlen maradt, sőt ilyen állapotban bizonyult bátor férfinak. Kis csapatával üldözőbe vette és legyőzte annak a négy királynak a seregeit, akik foglyul ejtették az unokaöccsét, Lótot (1Mózes 14:8–16). Mintegy 14 évvel később Isten megparancsolta Ábrahámnak, hogy metélje körül magát és egész háznépét. Miért?

Itt semmiképpen sem lehetett arról szó, hogy Ábrahám ekkor lépett az ifjúkorból a férfikorba, hiszen már 99 éves volt! (1Mózes 17:1, 26, 27). Isten a parancsát így indokolta meg: „Metéljétek körül testetek előbőrét, és ez legyen a köztem és köztetek kötött szövetség jele” (1Mózes 17:11). Az Ábrahámmal kötött szövetség Isten azon ígéretét foglalta magában, hogy eljön az az idő, amikor Ábrahám által „a föld minden családja” nagy áldásokban részesül (1Mózes 12:2, 3). Isten szemében tehát a körülmetélésnek semmi köze sem volt a férfiassághoz. A szertartás azt jelezte, hogy az érintett személy Ábrahám izraelita utódjaihoz tartozik, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy „rájuk bízattak az Isten szent kijelentései” (Róma 3:1, 2).

Idővel az izraeliták mint nemzet méltatlannak bizonyultak a rájuk bízottakra, ugyanis elvetették Ábrahám igazi Magvát, Jézus Krisztust. Isten viszont őket vetette el ezért, és a körülmetéltségük már semmit sem jelentett a szemében. Mindamellett az első századi keresztények közül némelyek ragaszkodtak ahhoz a nézetükhöz, hogy Isten a körülmetélkedést még mindig megköveteli (Cselekedetek 11:2, 3; 15:5). Pál apostol ezért elküldte Tituszt, hogy ’hozza rendbe a hiányosságokat’ a gyülekezetekben. Az egyik ilyen hiányosságról így írt Titusznak: „sok a nyakas ember, a hasztalan beszédű és az elmét ámító, kiváltképpen azok, akik ragaszkodnak a körülmetéléshez. Ezeknek a száját be kell fogni, mivel éppen ezek azok, akik egész háznépeket dúlnak fel minduntalan azzal, hogy olyasmiket  tanítanak tisztességtelen nyereségért, amiket nem kellene” (Titusz 1:5, 10, 11).

Pál tanácsa ma is érvényes. Ha egy igaz keresztény arra akarna rávenni valakit, hogy metéltesse körül a gyermekét, az szöges ellentétben állna a Szentírással. Az ilyen személyes döntéseket egy keresztény a szülőkre bízza, és nem fog ’mások dolgába avatkozni’ (1Péter 4:15). Pál ezenkívül ezt írta ihletés alatt a Mózesi Törvényben meghatározott körülmetélkedésről: „Körülmetélten hívatott el valaki? Ne legyen körülmetéletlenné. Körülmetéletlenségben hívatott el valaki? Ne metélkedjen körül. A körülmetéltség nem jelent semmit, és a körülmetéletlenség sem jelent semmit, hanem Isten parancsolatainak a megtartása. Ki milyen helyzetben hívatott el, abban maradjon” (1Korintusz 7:18–20).

Mit mondhatunk a „körülmetélő iskolákról”?

Mi a helyzet akkor, ha a keresztény szülők úgy döntenek, hogy körülmetéltetik a gyermekeiket? Összhangban volna-e a Bibliával, ha úgynevezett körülmetélő iskolába küldenék őket? Az ilyen iskolákban sokkal több minden történik, mint az előbőr sebészeti eltávolítása. A tanulóknak több héten át közeli kapcsolatban kell élniük olyan fiúkkal és tanárokkal, akik nem Jehova imádói. Sok olyasmit is tanítanak nekik, amik ellentétben állnak a Biblia magas erkölcsi irányadó mértékeivel. A Szentírás így int: „Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korintusz 15:33).

Ezenkívül a testi sértés veszélye is egyre nagyobb ezekben az iskolákban. 2003-ban egy dél-afrikai folyóirat így figyelmeztetett: „A körülmetélések idén sem voltak mentesek a borzalmas következményektől. Világszerte minden neves hírügynökség cikkezett a halálesetekről és megcsonkításokról . . . Egyszóval ma sok, úgynevezett körülmetélő iskola csak szélhámosság, és halálosan veszélyes” (South African Medical Journal).

De egy fiatal nemcsak a testi épségét veszélyeztetheti, hanem egy sokkal nagyobb veszélynek is kiteheti magát, amely a szellemiségét érinti. A körülmetélő iskolák tanításai és gyakorlatai szinte elválaszthatatlanok a spiritizmustól és a halott ősök imádatától. Például sokan úgy gondolják, hogy a tragédiákat nem is a gondatlan sebészi beavatkozások vagy az elégtelen higiéniai körülmények okozzák, hanem a varázslat vagy az elhunyt ősök nemtetszése. Ami a hamis vallással való kapcsolatot illeti, a Biblia ezt parancsolja: „Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel. Mert mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi részessége van a világosságnak a sötétséggel? . . . »Így tehát jöjjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat – ezt mondja Jehova –, és ne érintsétek többé a tisztátalant«; »és én befogadlak titeket«” (2Korintusz 6:14–17). Tekintettel erre a tanácsra, a keresztény szülők igen rosszul tennék, ha körülmetélő iskolába küldenék gyermekeiket.

Mi tesz egy keresztényt férfivá?

Egy keresztény férfiassága nem attól függ, hogy körülmetélték-e, vagy sem. Az igaz keresztényeknek az a legfontosabb, hogy Istennek tetsszenek, és nem az, hogy ’tetszetősnek mutatkozzanak a testben’ (Galácia 6:12).

Ahhoz viszont, hogy egy keresztény elnyerje Isten tetszését, ’körül kell metélnie a szívét’ (5Mózes 10:16; 30:6; Máté 5:8). Ehhez nem késre van szükség, hanem arra, hogy elhagyja a helytelen kívánságokat és a büszke gondolatokat, mint például azt, hogy aki testileg körülmetélkedett, az fölötte áll másoknak. Egy keresztény – akár körül van metélve, akár nincs – azzal tudja bebizonyítani, hogy férfi, ha kitart a próbákban, és ’szilárdan áll a hitben’ (1Korintusz 16:13; Jakab 1:12).