Úgy törődsz másokkal, ahogy Jehova?

’MINDEN aggodalmatokat Istenre vessétek, mert ő törődik veletek’ (1Péter 5:7). Milyen meleg hangú buzdítás! Jehova Isten minden egyes szolgájával törődik. Biztonságban érezhetjük magunkat a karjaiban.

Fejlesszünk ki mi is ilyen érzést mások iránt, és mutassuk is ki a törődésünket. Tökéletlenek lévén azonban vigyáznunk kell, mert miközben törődünk másokkal, elkövethetünk bizonyos hibákat. Mielőtt megbeszélnénk néhány ilyen hibát, nézzük, hogyan törődik Jehova a szolgáival.

Dávid, a zsoltáríró egy pásztorról beszélt, így szemléltette Isten törődését: „Jehova az én Pásztorom, nem szűkölködöm semmiben. Füves legelőkön pihentet engem, bővizű pihenőhelyekre vezet. Lelkemet felüdíti . . . Még ha a sötét árnyék völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy” (Zsoltárok 23:1–4).

Mivel Dávid maga is pásztor volt, tudta, mit jelent a nyájjal törődni. A pásztor megóvja juhait a ragadozóktól: az oroszlántól, a farkastól és a medvétől. Nem engedi, hogy a nyáj szétszóródjon, megkeresi az elveszett juhokat, keblén hordozza a kimerült bárányokat, törődik a beteg és sérült jószággal. Naponta megitatja a nyájat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pásztor a juhok minden lépését felügyeli. Szabadon mozoghatnak, mégis védelmet élveznek.

Jehova is így törődik a népével. Péter apostol úgy fogalmazott, hogy ’Isten hatalma óv titeket’. Az itt használt „óv valakit” kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’figyel valakit’ (1Péter 1:5). Jehova őszinte törődésből folyamatosan odafigyel ránk, és mindig kész segíteni, ha kérjük. Mindazonáltal szabad akarattal teremtett meg bennünket, ezért nem szól bele minden tettünkbe és döntésünkbe. Hogyan utánozhatjuk őt ebben?

Úgy törődj a gyermekeiddel, ahogy Isten

„A fiak Jehovától kapott örökség . . .” A szülőknek ezért védelmezniük kell a gyermekeiket, és törődniük kell velük (Zsoltárok 127:3). Talán segíteniük kell nekik, hogy megnyíljanak, és elmondják, hogyan gondolkodnak, mit éreznek, hogy aztán ennek megfelelően bánhassanak velük. Ha a szülők megpróbálnák a gyermekeik minden lépését felügyelni, és teljesen figyelmen kívül hagynák a vágyaikat, az olyan volna, mintha egy pásztor pórázon vezetné a juhait. Egyetlen pásztor sem terelgetné  így a nyáját, és Jehova sem így pásztorkodik felettünk.

Mariko * elismeri: „Éveken át csak irányítgattam a gyerekeimet: »Ezt csináld, azt ne csináld!« Azt hittem, ez a szülők dolga. Nem dicsértem meg őket, nem is igazán beszélgettem velük.” Mariko lánya a barátaival órákon át el tudott diskurálni telefonon, de az édesanyjával nem túl sokáig. „Aztán rádöbbentem, hol a hiba – mondja Mariko. – A barátaival beszélgetve a lányom gyakran használt olyan kifejezéseket, amelyek együttérzést fejeztek ki. Például: »Igazad van.« »Egyetértek veled.« Erre én is hasonló stílusra váltottam, hogy megnyíljon előttem. A beszélgetéseink hamarosan tovább tartottak, és jobban élveztük őket.” Ez jól mutatja, mennyire fontos a jó gondolatközlés, amely rendszerint nem egyoldalú, hanem oda-vissza működik.

A szülőknek segíteniük kell a gyermekeiknek megnyílni, és a gyermekeknek meg kell érteniük, miért védelem számukra a szülői törődés. A Biblia arra inti a gyermekeket, hogy engedelmeskedjenek a szüleiknek, és azt is leírja, hogy miért: „hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig megmaradj a földön” (Efézus 6:1, 3). Azok a gyermekek, akik biztosak benne, hogy javukra válik, ha alárendelik magukat a szüleiknek, könnyebben engedelmeskednek.

Úgy törődj a nyájjal, ahogy Jehova

Jehova szerető törődése a keresztény gyülekezetben is megmutatkozik. Jézus Krisztus, a gyülekezet Feje elvárja a vénektől, hogy törődjenek a nyájával (János 21:15–17). A felvigyázónak fordított görög szó egy olyan igével rokon, amelynek jelentése: ’gondosan figyel’. Kiemelve ennek módját, Péter a következőkre utasítja a véneket: „terelgessétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként; nem is tisztességtelen nyereség szeretetéből, hanem buzgó készséggel; nem is úgy, hogy hatalmaskodtok azokon, akik Isten öröksége, hanem úgy, hogy példaképeivé váltok a nyájnak” (1Péter 5:2, 3).

Igen, a véneknek hasonló a teendőjük, mint a pásztoroknak. A keresztény véneknek törődniük kell azokkal, akik szellemileg legyengültek, és helyre kell őket igazítaniuk, hogy összhangban éljenek az igazságos alapelvekkel.  A véneknek az is felelősségük, hogy megszervezzék a gyülekezeti tevékenységeket, előkészítsék az összejöveteleket, és fenntartsák a rendet a gyülekezetben (1Korintusz 14:33).

Péter fenti szavai azonban egy veszélyre is felhívják a figyelmünket, mégpedig arra, hogyha a vének ’hatalmaskodnak’ a gyülekezetben. Ebbe az irányba vihet az, ha egy vén szükségtelen szabályokat vezet be. A nyáj védelmét tartva szem előtt, a vének túlzott kötelességtudatból végletekbe eshetnek. Ázsiában, az egyik gyülekezetben a vének szabályokat állítottak fel arra, hogy miként kell egymást üdvözölni a Királyság-teremben – vagyis, hogy ki köszönjön először –, mert úgy gondolták, hogy ezeknek a szabályoknak a betartása békét mozdít elő a gyülekezetben. Az indítékaik biztosan jók voltak, de vajon úgy törődtek a juhokkal, ahogy Jehova? Pál apostol gondolkodásmódját figyelemre méltóan tükrözik ezek a szavak: „Nem mintha urak lennénk a hitetek fölött, hanem munkatársak vagyunk az örömötökre, mert a hitetek által álltok” (2Korintusz 1:24). Jehova megbízik a szolgáiban.

A vének őszinte törődése nem csupán abból áll, hogy tartózkodnak a bibliai alapot nélkülöző szabályok bevezetésétől, hanem abból is, hogy nem adnak ki bizalmas információkat. Megszívlelik az isteni figyelmeztetést: „másnak bizalmas beszédét ne tárd fel” (Példabeszédek 25:9).

Pál apostol a felkent keresztények gyülekezetét az emberi testhez hasonlította: „Isten . . . úgy szerkesztette egybe a testet . . . , hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem egyformán törődjenek egymással a tagjai” (1Korintusz 12:12, 24–26). Az „egyformán törődjenek egymással” kifejezés görög megfelelője betű szerint azt jelenti, hogy ’aggódjanak egymásért’. A keresztény gyülekezet tagjainak odaadóan kell törődniük egymással (Filippi 2:4).

Hogyan mutathatják ki az igaz keresztények, hogy aggódnak egymásért? Törődésük jeleként imádkozhatnak a gyülekezet tagjaiért, és gyakorlati segítséget nyújthatnak a rászorulóknak. Ez segít a jót kihozni másokból. Figyeljük meg, hogyan adott erőt Tadatakának mások szerető törődése. Amikor ez a fiú 17 éves korában megkeresztelkedett, ő volt a családjában az egyetlen, aki Jehovát szolgálta. „A gyülekezetben az egyik család gyakran meghívott magához enni, vagy amikor társaság volt náluk – idézi fel. – Iskolába menet majdnem minden reggel beugrottam hozzájuk, és együtt beszéltük meg az aznapi írásszöveget. Tanácsot kaptam, hogyan tudom megoldani a problémáimat az iskolában, és ezt imába is foglaltuk. Ettől a családtól tanultam meg, mit jelent adni.” Tadataka most úgy ülteti át a gyakorlatba a tanultakat, hogy Jehova Tanúi egyik fiókhivatalában szolgál.

Pál apostol egy jellegzetes hibára is figyelmeztetett, amelybe beleeshetünk, miközben törődünk másokkal. Olyan asszonyokról beszélt, akik ’pletykálkodók, mások dolgába avatkozók, és olyasmikről beszélnek, amikről nem kellene’ (1Timóteusz 5:13). Bár helyes, ha törődünk másokkal, vigyáznunk kell, nehogy odáig menjünk, hogy már beleavatkozunk a személyes dolgaikba. Túlzott érdeklődésről árulkodhat például az, ha ’olyasmikről beszélünk, amikről nem kellene’, mondjuk bíráló megjegyzéseket teszünk.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a keresztények nem egyformák. Másként rendezhetik személyes ügyeiket, és eltérő szokásaik lehetnek az étkezés vagy az építő kikapcsolódás terén is. A bibliai alapelvek keretei között mindenki szabadon dönthet. Pál így intette a római keresztényeket: „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás fölött . . . törekedjünk olyasmikre, amik elősegítik a békét, és amik egymás épülésére vannak” (Róma 14:13, 19). A gyülekezetünk tagjai iránti őszinte törődésünknek nem abban kell kifejeződnie, hogy beleavatkozunk egymás dolgaiba, hanem abban, hogy készek vagyunk segíteni. Ha így törődünk egymással, akkor a család és a gyülekezet szeretetben és egységben fog virágozni.

[Lábjegyzet]

[Kép a 19. oldalon]

Dicsérd meg a gyermekeidet, és légy együtt érző, hogy megnyíljanak