Egy esztendő ’a jó földön’

IZGALMAS felfedezést tettek 1908-ban egy bibliai város, Gézer helyén, mely a Jeruzsálemtől nyugatra fekvő parti síkság felé terül el: egy kis mészkőtáblát találtak, melyet az i. e. tizedik századra kelteznek. Úgy vélik, hogy a táblán egy mezőgazdasági évet vagy ciklust vázoltak fel a hozzájuk kapcsolódó teendőkkel együtt, óhéber írással. A lelet a gézeri naptárként vált ismertté.

Egy név is van ráírva: Abija. Bár nem minden régész ért vele egyet, de sokak szerint egy iskolás fiú versbe szedett házi feladata olvasható rajta. * Szeretnéd megtudni, hogy abban az időben egy kisfiú hogyan látta az évszakok váltakozását? Ez néhány bibliai részlet elképzelésében is segíthet.

A betakarítás két hónapja

Ennek az ősi naptárnak az írója az általános betakarítást említette meg először. Jóllehet ebben a naptárban elsőként szerepel, nem nehéz megérteni, hogy az izraeliták miért tekintették ezt a betakarítást a mezőgazdasági év legfontosabb időszaka csúcspontjának vagy végének. Az etánim nevű hónap (melyet később tisrinek hívtak) a mai naptárunk szeptember/október hónapjának felel meg. Mivel a betakarítás oroszlánrésze ekkorára már befejeződött, ez az időszak különösen vidám lehetett, amikor a kis Abija is szorgoskodhatott. Képzeld el, mennyire izgatott lehetett, amikor segített az édesapjának elkészíteni a lombsátrat, mely egy hétig az otthonuk volt, míg örömteli szívvel megköszönték Jehovának a mezőjük termését (5Mózes 16:13–15).

Abija családja nagyjából ekkor kezdte szüretelni az olajbogyót, úgy, hogy leverték az ágakról. Ez a munka túl nehéz lehetett a kis  Abijának, ám biztosan nagy érdeklődéssel kísérte figyelemmel (5Mózes 24:20). Ezután felszedegették az olajbogyókat, és a legközelebbi kőmalomhoz vitték kisajtolni belőlük az olajat. De a családok egyszerűbben is hozzájuthattak némi olajhoz: az összezúzódott vagy megrepedt olajbogyókat vízbe rakták, és a víz felszínén úszó olajat összegyűjtötték. Ez az értékes folyadék nem csupán élelemként szolgált. Használták még lámpaolajnak, valamint zúzódások és sebek kezelésére is, melyek a kis Abiján is eshettek játék közben.

A vetés két hónapja

A korai esők kezdetén Abija nagyon boldog lehetett, hogy a bőrét hűs zápor simogatja. Az édesapja bizonyára beszélt neki arról, hogy mennyire fontos a földnek az eső (5Mózes 11:14). A hónapokon keresztül tűző nap miatt kiaszott talaj ekkor felpuhult, és készen állt a szántásra. Az ókorban a szántó ügyesen irányította a faekét – talán fémhegyűt –, melyet egy állat húzott. A cél az volt, hogy egyenes barázdákat húzzon. A föld nagyon értékes volt, ezért az izraelita földművesek még az egészen pici földterületeket, sőt a lejtőket is hasznosították. A lejtőket azonban valószínűleg kéziszerszámokkal kellett megművelni.

Amikor a felpuhult talajt felszántották, be lehetett vetni búzával és árpával. Érdekes, hogy a gézeri naptár két olyan hónapot említ, amikor az emberek ültettek. A magvető talán  a ruhája redőjében vitte a magokat, és széles mozdulatokkal szórta szét őket.

A kései vetés két hónapja

’A jó föld’ szüntelenül termett táplálékot (5Mózes 3:25). Decemberben esett a legtöbb eső, és a föld kizöldült. Eljött az ideje a hüvelyes növények – mint például a borsó meg a bagolyborsó – és egyéb zöldségek kései vetésének (Ámós 7:1, 2). A táblán Abija ezt az időszakot tavaszi legeltetésnek vagy egy másik fordítás szerint kései ültetésnek nevezte. Az ekkor termett sok zöldségből ínycsiklandó ételeket készítettek.

Amint a valamelyest hideg évszakban melegebbre fordult az idő, a tavasz hírmondója, a mandulafa fehér és rózsaszín virágokat hozott. Ez már az egészen kis mértékű felmelegedéskor, januárban is megtörténhetett (Jeremiás 1:11, 12).

A lenszárak levágásának hónapja

Abija ezután a lenről írt. Ez azt az eseményt juttathatja az eszünkbe, amely évszázadokkal Abija ideje előtt történt a júdai dombok keleti lejtőin. Jerikó városában Ráháb elrejtett két kémet „a lenszárak közé, melyeket a tetőn sorba rakott”, hogy kiszáradjanak (Józsué 2:6). A len nagyon fontos növény volt az izraelitáknak. A lenrostok kinyeréséhez a növénynek először meg kellett rothadnia. Ha a harmat nedvesítette be a szárakat, akkor ez egy lassú folyamat volt, ha azonban egy patakba vagy tavacskába tették, akkor gyorsabb. Amikor a len rostjait különválasztották, vásznat szőttek belőle, a vászonból pedig vitorlákat, sátrakat és ruhákat varrtak. A lenből lámpakanócot is készítettek.

Vannak, akik vitatják, hogy lent is termesztettek Gézer környékén, ahol alig-alig volt víz. Mások azt állítják, hogy az évnek csak egy későbbi szakaszában termesztettek lent. Ezért némelyek szerint a gézeri naptárban a „len” a „zöldtakarmány” szinonimája.

Az árpaaratás hónapja

Minden évben, a tavaszi nap-éj egyenlőség előtt egy kicsivel Abija láthatta az árpa zöld kalászait, azt a terményt, amelyet a naptárában a következőnek említ. Ennek a hónapnak a héber neve abib volt (jelentése: ’zöld kalászok’), és valószínűleg arra az időszakra utalt, amikor a kalászok beértek, de még zsengék voltak. Jehova ezt parancsolta: „Számon kell tartani az abib hónapot, és ünnepeld meg Jehovának, a te Istenednek pászkáját” (5Mózes 16:1). Abib – melyet később niszánnak neveztek  el – a mai március és április hónap egy-egy részének felel meg. Az árpaérés ideje közrejátszhatott e hónap kezdetének a meghatározásában. A karaita zsidók még ma is az árpaéréshez igazítják az új évük kezdetét. Az árpa zsengéit mindenesetre abib 16-án kellett meglengetni Jehova előtt (3Mózes 23:10, 11).

A legtöbb izraelita mindennapi életében nagyon fontos volt az árpa. Olcsóbb volt, mint a búza, és gyakran inkább ebből sütötték a kenyeret, főleg a szegények (Ezékiel 4:12).

A betakarítás és a mérés hónapja

Ha visszagondolunk Abija idejére, szinte magunk előtt látjuk, amint egy kora reggel észreveszi, hogy a sűrű felhők eloszlanak. Ez azt jelentette, hogy egy ideig nem lesz eső. A jó föld növényeit csak a harmat fogja öntözni (1Mózes 27:28; Zakariás 8:12). Az izraelita földművesek tudták, hogy az év legnaposabb hónapjaiban betakarított termések közül soknak a különböző szelek megfelelő váltakozására van szüksége egészen pünkösdig. A hideg, nedves légtömegeket hozó északi szél talán kedvezett a gabonaféléknek, viszont kárt okozhatott a gyümölcsfáknak, ha azok már virágba borultak. A forró, száraz déli szél rügyet fakasztott, és elősegítette a beporzást (Példabeszédek 25:23; Énekek éneke 4:16).

Jehova, a természeti erők Ura egy finoman összehangolt ökológiai rendszert hozott létre. Abija napjaiban Izrael valóban ’a búza, az árpa, a szőlő, a füge és a gránátalma földje, az olajban dús olíva és méz földje’ volt (5Mózes 8:8). Abijának biztosan mesélt a nagypapája arról, hogy bölcs Salamon király uralma alatt milyen rendkívüli bőségnek örvendett az ország. Ez egyértelmű bizonyítéka volt Jehova áldásának (1Királyok 4:20).

A betakarítás után a naptárban egy olyan szó olvasható, amely némelyek szerint ’mérést’ jelent. Ez arra utalhatott, hogy a betakarított termést megmérték, és szétosztották a föld tulajdonosai és a munkások között, illetve egy részét adó gyanánt beszolgáltatták. Más tudósok azonban úgy gondolják, hogy a héber szó ’ünneplést’ jelent, és hogy a hetek ünnepére utaltak vele, mely sziván hónapban (május/június) volt (2Mózes 34:22).

A levéltépdelés két hónapja

Abija ezután a szőlő gondozásának két hónapjáról írt. Lehet, hogy ő is segített a szőlő dús levélzetét megritkítani, hogy napfény érhesse a szőlőszemeket (Ézsaiás 18:5). Majd elérkezett a szüret ideje, mely akkoriban kétségkívül izgalmas időszak volt egy kisfiúnak. Milyen zamatosak lehettek az első érett szőlőfürtök!  Abija minden bizonnyal hallott arról, hogy Mózes kiküldött 12 kémet az Ígéret földjére. Ők éppen az első érett szőlő napjaiban mentek, hogy meglássák, mennyire jó a föld. Ekkor egy szőlőfürt olyan nagy volt, hogy két férfinak kellett cipelnie (4Mózes 13:20, 23).

A nyári gyümölcsök hónapja

Abija naptárában az utolsó bejegyzés a nyári gyümölcsökre vonatkozik. Az ókori Közel-Keleten a nyár a mezőgazdasági év azon része volt, amikor a figyelem a gyümölcsökre összpontosult. Abija ideje után Jehova az ’egy kosár nyári gyümölcs’ kifejezéssel arra utalt, hogy ’eljött a vég népére, Izraelre’, mivel a héber nyelvben a „nyári gyümölcs” és a „vég” szavakkal szójátékot lehet alkotni (Ámós 8:2). Ennek arra kellett volna emlékeztetnie a hűtlen izraelitákat, hogy elérkezett a nemzet vége, és hogy eljött Jehova ítéletének ideje. Abija nyilvánvalóan a fügére is gondolt, amikor a nyári gyümölcsöket említette. A nyári fügéket meg lehetett szárítani, hogy lepényt készítsenek belőlük, melyet megettek, vagy kelésekre tettek (2Királyok 20:7).

A gézeri naptár és te

A kis Abija biztosan jól ismerte az országában végzett különböző mezőgazdasági munkákat. Abban az időben nagyon sok izraelita foglalkozott földműveléssel. Még ha nem vagy is nagyon jártas a mezőgazdasági tevékenységekben, a Gézerből való táblán leírtak segíthetnek, hogy megelevenedjen a bibliaolvasásod, és így még világosabb és tartalmasabb legyen számodra.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 11. oldalon]

A GÉZERI NAPTÁR SZÖVEGÉNEK LEHETSÉGES FORDÍTÁSA:

„A szőlő és az olívabogyók szüretelésének hónapjai;

a vetés hónapjai;

a tavaszi legeltetés hónapjai;

a len nyűvésének hónapja;

az árpaaratás hónapja;

a búzaaratás és a mérés hónapja;

a metszés hónapjai;

a nyári gyümölcsök hónapja.”

[név:] Abija *

[Lábjegyzet]

[Forrásjelzés]

Archaeological Museum of Istanbul

[Táblázat/képek a 9. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

NISZÁN (ABIB)

március–április

IJJÁR (ZIV)

április–május

SZIVÁN

május–június

TAMMÚZ

június–július

ÁB

július–augusztus

ELUL

augusztus–szeptember

TISRI (ETÁNIM)

szeptember–október

HESVÁN (BUL)

október–november

KISZLÉV

november–december

TÉBET

december–január

SEBÁT

január–február

ADÁR

február–március

VEADÁR

március

[Forrásjelzés]

Földműves: Garo Nalbandian

[Kép a 8. oldalon]

Gézeri ásatás

[Forrásjelzés]

© 2003 BiblePlaces.com

[Képek a 10. oldalon]

Mandulafa

[Kép a 10. oldalon]

Len

[Forrásjelzés]

Dr. David Darom

[Kép a 10. oldalon]

Árpa

[Forrásjelzés]

U.S. Department of Agriculture