„A rosszat mindig győzd le a jóval”

„Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval” (RÓMA 12:21)

1. Miért lehetünk biztosak abban, hogy legyőzhetjük a rosszat?

LEHETSÉGES szilárdan megállni azokkal szemben, akik hevesen ellenzik az igaz imádatot? Le lehet győzni a rossz befolyást, mely megpróbál visszahúzni bennünket az istentelen világba? A válasz mindkét kérdésre igen. Miért mondjuk ezt? Azért, mert Pál apostol a rómaiaknak írt levelében kijelenti: „Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval” (Róma 12:21). Ha bízunk Jehovában, és eltökélt szándékunk, hogy nem engedjük meg a világnak, hogy legyőzzön minket, akkor annak gonoszsága sem fog felülkerekedni rajtunk. Továbbá, az a kifejezés, hogy „a rosszat mindig győzd le”, azt mutatja, hogy vereséget mérhetünk a rosszra, ha mindig szellemi harcot vívunk ellene. Csak azokat győzi le ez a gonosz világ és annak gonosz uralkodója, Sátán, az Ördög, akik engednek az éberségükből, és feladják a harcot (1János 5:19).

2. Miért vizsgálunk meg néhány eseményt Nehémiás életéből?

² Mintegy 500 évvel Pál napjai előtt Isten egyik szolgája Jeruzsálemben már bizonyította Pál szavainak igaz voltát a rossz elleni küzdelmében. Ez az istenfélő férfi, Nehémiás nemcsak hogy kiállta az istentelen emberektől jövő ellenségeskedést, hanem a rosszat le is győzte jóval. Milyen próbákkal kellett szembenéznie? Mi volt a sikerének a kulcsa? Hogyan utánozhatjuk a példáját? Hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre, vizsgáljunk meg néhány eseményt Nehémiás életéből. *

3. Mit tudhatunk meg Nehémiásról, és milyen óriási teljesítményt vitt véghez?

³ Nehémiás Perzsia királyának, Artaxerxésznek az udvarában szolgált. Bár istentelen emberek között élt, ’nem szabta magát’ korának ’világrendszeréhez’ (Róma 12:2). Amikor szükséghelyzet alakult ki Júdában, feláldozta kényelmes életét, megtette a fáradságos utat Jeruzsálembe, és elvállalta annak hatalmas feladatát, hogy felépítse a városfalat (Róma 12:1).  Bár ő volt Jeruzsálem kormányzója, mégis nap mint nap, „hajnalhasadtától egészen a csillagok feljöttéig” együtt fáradozott izraelita társaival. És az eredmény nem is maradt el: mindössze két hónap alatt befejezték a munkát (Nehémiás 4:21; 6:15). Ez óriási teljesítmény volt, mert az építkezés ideje alatt az izraeliták az ellenségeskedés jó néhány formájával találták szembe magukat. Kik voltak Nehémiás ellenségei, és mi volt a céljuk?

4. Mi volt a célja Nehémiás ellenségeinek?

⁴ A fő ellenségei – Szanballat, Tóbiás és Gesem – befolyásos férfiak voltak, és Júda közelében laktak. És mivel Isten népének ellenségei voltak, „nagyon rossznak tűnt a szemükben, hogy [Nehémiás] azért jött, hogy Izrael fiainak javát keresse” (Nehémiás 2:10, 19). Meg akarták hiúsítani Nehémiás építési terveit, sőt, gonoszul összeesküdtek ellene. Vajon engedi Nehémiás, hogy ’legyőzze őt a rossz’?

„Feldühödött, igen megharagudott”

5–6. a) Hogyan reagáltak Nehémiás ellenségei az építési munkálatokra? b) Miért nem ijedt meg Nehémiás az ellenségeitől?

⁵ Nehémiás bátran így biztatta a népet: „építsük újjá Jeruzsálem falát”. ’Építsük!’ – hangzott a válasz. Nehémiás megjegyzi, hogy „megerősítették kezeiket a jó munkára”, de az ellenségeikről szólva hozzáfűzi: „gúnyt űztek belőlünk, megvetően tekintettek ránk, és ezt mondták: »Mi ez, amit műveltek? Talán a király ellen lázadtok?«” Nehémiás nem ijedt meg a gúnyolódásaiktól és rágalmaiktól. Ezt mondta az ellenségeiknek: „Az egek Istene fog sikeressé tenni bennünket. Mi, az ő szolgái, felkelünk és bizony építünk” (Nehémiás 2:17–20). Nehémiás eltökélte, hogy semmiképpen sem hagy fel ’a jó munka’ végzésével.

⁶ Az egyik ellensége, Szanballat „feldühödött, igen megharagudott”, és még gúnyosabb szóáradatot zúdított rájuk: ’Mit művelnek ezek a nyomorult zsidók? Életre keltik-e a köveket a romhalmazból?’ Tóbiás pedig így csatlakozott a sértegetéshez: „Ha egy róka menne fel rá, az is lerombolná kőfalukat” (Nehémiás 4:1–3). Mit tett erre Nehémiás?

7. Hogyan reagált Nehémiás az ellenség vádjaira?

⁷ Nehémiás egyszerűen figyelmen kívül hagyta a gúnyolódást. Engedelmeskedett Isten parancsának, és nem próbált bosszút állni (3Mózes 19:18). Ehelyett inkább Jehovára hagyta a dolgot, és így imádkozott: „Halld meg, ó, Istenünk, hisz megvetetté lettünk! Fordítsd vissza fejükre gyalázkodásukat” (Nehémiás 4:4). Nehémiás bízott Jehovának a következő, biztosítékot jelentő szavaiban: „Enyém a bosszú és a megtorlás” (5Mózes 32:35). A néppel együtt ’tovább építette a falat’, és nem engedték magukat eltéríteni. Sőt, „az egész fal összeért egészen félmagasságig. A nép pedig továbbra is szívvel-lélekkel dolgozott” (Nehémiás 4:6). Az igaz imádat ellenségei nem tudták leállítani a fal építését. Hogyan utánozhatjuk Nehémiást?

8. a) Hogyan utánozhatjuk Nehémiást, ha az ellenségeink hamisan vádolnak minket? b) Mondj el egy tapasztalatot – akár a sajátodat, akár másét –, mely bizonyítja, mennyire bölcs dolog, ha nem állunk bosszút!

⁸ Ellenségeink az iskolában, a munkahelyen vagy akár otthon ma is gúnyt űzhetnek belőlünk, és vádakkal illethetnek minket. Ezekre a rágalmakra azonban sokszor a legjobb a következő bibliai alapelv szerint reagálni: „ideje van . . . a hallgatásnak” (Prédikátor 3:1, 7). Tehát úgy, mint Nehémiás, mi sem állunk bosszút sértő megjegyzésekkel (Róma 12:17). Imában Istenhez fordulunk, bízva benne, hiszen erről biztosít: „én visszafizetek” (Róma 12:19; 1Péter 2:19, 20). Így nem engedjük meg az ellenségeinknek, hogy eltérítsenek attól a munkától, melyet ma el kell végeznünk: Isten Királysága jó hírének prédikálásától és a tanítványképzéstől (Máté 24:14; 28:19, 20). Minden egyes alkalommal, amikor részt veszünk a prédikálómunkában, és nem engedjük, hogy az ellenségeskedés eltérítsen minket, akkor  ugyanazt a hűséges szellemet mutatjuk ki, mint Nehémiás.

’Megölünk titeket’

9. Mihez folyamodtak Nehémiás ellenségei, és hogyan reagált erre Nehémiás?

⁹ Amikor Nehémiás idejében az igaz imádat ellenségei meghallották, hogy „Jeruzsálem falainak helyreállítása előrehaladt”, fegyvert ragadtak, hogy ’harcoljanak Jeruzsálem ellen’. A zsidók szemében kilátástalannak tűnt a helyzet. Északon ott voltak a szamáriaiak, keleten az ammoniták, délen az arabok, nyugaton meg az asdódiak. Jeruzsálem be volt kerítve, és úgy tűnt, az építők csapdába kerültek. Vajon mit tettek? „Imádkoztunk Istenünkhöz” – mondja Nehémiás. Az ellenség pedig így fenyegetőzött: „Megöljük őket, és leállítjuk a munkát.” Reagálásképpen Nehémiás azzal a feladattal bízta meg az építőket, hogy „kardjaikkal, lándzsáikkal és íjaikkal” védjék meg a várost. Emberi szempontból nézve annak a maroknyi zsidónak persze esélye sem volt a sokszoros túlerővel szemben, Nehémiás mégis így biztatta őket: „Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmet keltő Jehovára gondoljatok!” (Nehémiás 4:7–9, 11, 13, 14).

10. a) Milyen hirtelen fordulat következett be az eseményekben? b) Mit tett Nehémiás?

¹⁰ Az eseményekben ekkor hirtelen fordulat következett be. Az ellenség felhagyott a támadással. Miért? Mert „az igaz Isten meghiúsította tervüket” – számol be Nehémiás. De felismerte, hogy az ellenség továbbra is veszélyt jelent. Ezért körültekintően változtatott az építők munkamódszerén. Attól kezdve „egyik kezükkel a munkát végezték, másikkal pedig a dárdát tartották”. Arra az esetre, ha az ellenség támadna, Nehémiás kijelölt egy férfit, hogy ’fújja meg a kürtöt’, így figyelmeztetve az építőket. Ám leginkább arra volt gondja, hogy a következőkről biztosítsa a népet: „A mi Istenünk fog harcolni értünk” (Nehémiás 4:15–20). E szavakon felbuzdulva az építők folytatták a munkát, ugyanakkor fel voltak készülve a támadásokra. Milyen tanulságokat vonhatunk le ebből a beszámolóból?

11. Mi teszi képessé az igaz keresztényeket arra, hogy eltűrjék a rosszat azokban az országokban, ahol a Királyság-munka be van tiltva, és hogyan győzik le a rosszat jóval?

¹¹ Olykor az igaz keresztények is heves ellenségeskedéssel találják szembe magukat. Néhány országban az igaz imádat ádáz ellenségei sokszoros túlerőben vannak. Hívőtársainknak ezekben az országokban emberi szempontból nézve esélyük sincs velük szemben. Ám ezek a Tanúk bíznak abban, hogy ’Isten harcolni fog értük’. Például azok, akiket üldöznek a hitükért, újra meg újra azt tapasztalják, hogy Jehova válaszol az imáikra, és ’meghiúsítja’ hatalmas ellenségeik terveit. Még azokban az országokban is, ahol a Királyság-munka be van tiltva, a keresztények megtalálják a módját, hogy folytassák a jó hír prédikálását.  Éppen úgy, ahogy a jeruzsálemi építők változtattak a munkamódszereiken, ma Jehova Tanúi is körültekintően választják meg prédikálási módszereiket, amikor támadják őket. Természetesen ők nem használnak valódi fegyvereket (2Korintusz 10:4). Még ha szó szerinti erőszak fenyegeti is őket, akkor sem hagynak fel a prédikálással (1Péter 4:16). Épp ellenkezőleg, ezek a bátor testvérek és testvérnők ’a rosszat mindig legyőzik a jóval’.

„Gyere el, és találkozzunk”

12–13. a) Milyen tervet eszeltek ki Nehémiás ellenségei? b) Miért utasította vissza Nehémiás azt a kérést, hogy találkozzon az ellenségeivel?

¹² Miután Nehémiás ellenségei felismerték, hogy nyílt támadásaik kudarcot vallottak, az ellenségeskedés alattomosabb formáihoz folyamodtak. Három tervet eszeltek ki. Melyek voltak ezek?

¹³ Először is, Nehémiást az ellenségei megpróbálták megtéveszteni. Ezt mondták neki: „Gyere el, és találkozzunk Onó völgyének faluiban.” Onó Jeruzsálem és Szamária között terült el. Tehát az ellenség azt az ajánlatot tette Nehémiásnak, hogy félúton találkozzanak, és ott rendezzék az ügyeiket. Nehémiás ezt gondolhatta volna: „Ez ésszerűnek tűnik. Jobb megbeszélni a dolgokat, mint harcolni.” De Nehémiás nem állt kötélnek. Így mondja el, hogy miért: „ők rosszat forraltak ellenem.” Átlátott a terveiken, és nem hagyta magát rászedni. Négyszer üzente ezt az ellenségeinek: „nem tudok lemenni. Miért álljon le a munka, amíg itt hagyom, hogy lemenjek hozzátok?” Hiába próbálták az ellenségei megalkuvásra kényszeríteni, kudarcot vallottak, mert ő a falépítésre összpontosította a figyelmét (Nehémiás 6:1–4).

14. Hogyan reagált Nehémiás a hamis vádakra?

¹⁴ Másodszor, Nehémiásról az ellenségei rémhíreket terjesztettek, azzal vádolva őt, hogy ’lázadást tervel’ Artaxerxész király ellen. Nehémiásnak ismét ezt üzenték: „tanácskozzunk együtt.” Ezt újból visszautasította, mert felismerte az ellenségei indítékát, és ezt írja erről: „mindannyian meg akartak félemlíteni bennünket, ezt mondva: »Kezük lehanyatlik majd a munkától, és nem készül el az.«” Nehémiás imában kért támogatást Jehovától: „erősítsd meg a kezemet!” Bízott abban, hogy Jehova segítségével képes meghiúsítani a gonosz terveket, és előrehaladni a fal építésével (Nehémiás 6:5–9).

15. Milyen ajánlatot tett egy hamis próféta, és miért nem fogadta el azt Nehémiás?

¹⁵ Harmadszor, Nehémiás ellenségei felbéreltek egy árulót, az izraelita Semáját, hogy vegye rá Nehémiást Isten Törvényének a megszegésére. Semája így szólt Nehémiáshoz: „Találkozzunk az igaz Isten házában, a templomban, és zárjuk be a templom ajtajait, mert bejönnek, hogy megöljenek téged”. Semája ezzel azt mondta, hogy Nehémiást meg fogják ölni, de megmentheti az életét, ha elrejtőzik a templomban. Nehémiás azonban nem volt pap. Bűnt követett volna el, ha Isten házában rejtőzik el. Megszegte-e Isten Törvényét, csak hogy mentse az életét? Nehémiás így felelt: „melyik hozzám hasonló ember léphetne be a templomba úgy, hogy életben marad? Nem megyek be!” Miért nem esett bele Nehémiás abba a csapdába, melyet állítottak neki? Mert tudta azt, hogy bár Semája is izraelita, „nem Isten küldte őt”. Végül is egy igaz próféta soha nem tanácsolta volna neki, hogy szegje meg Isten Törvényét. Nehémiás most sem engedte, hogy gonosz ellenségei legyőzzék. Nem sokkal ezután már erről számolhatott be: „Végül elkészült a fal elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt” (Nehémiás 6:10–15; 4Mózes 1:51; 18:7).

16. a) Hogyan viszonyuljunk a hamis barátokhoz, a hamisan vádolókhoz és a hamis testvérekhez? b) Hogyan mutathatod ki, hogy nem vagy hajlandó megalkudni a hitedben otthon, az iskolában vagy a munkahelyeden?

¹⁶ Nehémiáshoz hasonlóan hamis barátok,  hamisan vádolók és hamis testvérek személyében mi is ellenségeskedéssel kerülhetünk szembe. Néhányan talán azt javasolják, hogy „találkozzunk félúton”. Megpróbálhatnak meggyőzni minket, hogy ha csak egy kicsivel kevesebb buzgalommal szolgálnánk Jehovát, akkor világi célokra is törekedhetnénk. De mivel Isten Királysága az első az életünkben, nem vagyunk hajlandók megalkudni (Máté 6:33; Lukács 9:57–62). Ellenségeink rágalmakat is terjesztenek rólunk. Éppen úgy, ahogy Nehémiást azzal vádolták, hogy fellázadt a király ellen, néhány országban minket is azzal vádolnak, hogy veszélyt jelentünk az államra. Bizonyos vádakat sikeresen megcáfoltunk a bíróságokon. De bármilyen végkimenetele legyen is az egyes eseteknek, bizalommal azért imádkozunk, hogy Jehova az akaratával összhangban irányítsa a dolgokat (Filippi 1:7). Ellenségeskedés olyan személyektől is jöhet, akik csak állítják, hogy Jehovát szolgálják. Ahogy Nehémiást egyik zsidó társa megpróbálta rávenni, hogy az élete megmentése érdekében szegje meg Isten Törvényét, éppen úgy minket is megpróbálnak megalkuvásra bírni valamilyen módon a hitehagyottá vált egykori Tanúk. Mi azonban elutasítjuk a hitehagyottakat, mert tudjuk, hogy az életünket nem azzal mentjük meg, ha megszegjük Isten törvényeit, hanem éppen azzal, hogy megtartjuk azokat (1János 4:1). Igen, Jehova segítségével a gonoszság minden formáját le tudjuk győzni.

Hirdessük a jó hírt a gonoszság ellenére

17–18. a) Mit akarnak Sátán és az ügynökei elérni? b) Mi az eltökélt szándékod, és miért?

¹⁷ Krisztus felkent testvéreiről ezt a kijelentést olvashatjuk Isten Szavában: ’legyőzték Sátánt a tanúskodásuk szava miatt’ (Jelenések 12:11). Sátánnak, a gonoszság forrásának a legyőzése és a Királyság-üzenet prédikálása között tehát közvetlen kapcsolat van. Nem csoda, hogy Sátán ellenségeskedést szítva könyörtelenül támadja a felkent maradékot is, és a ’nagy sokaságot’ is (Jelenések 7:9; 12:17).

¹⁸ Amint láttuk, az ellenségeskedés szóbeli támadás, szó szerinti erőszakkal való fenyegetés formájában vagy még alattomosabban is érhet minket. Bármelyik esetről legyen is szó, Sátán célja mindig ugyanaz: leállítani a prédikálómunkát. Ám csúfos kudarcot fog vallani, mivel Isten népének a régi időkben élt Nehémiást utánozva az az eltökélt szándéka, hogy ’a rosszat mindig jóval győzi le’. És a jó hírt prédikálva ezt egészen addig fogják tenni, amíg Jehova azt nem mondja, hogy a munka el van végezve (Márk 13:10; Róma 8:31; Filippi 1:27, 28).

[Lábjegyzet]

Emlékszel?

• Milyen ellenségeskedéssel néztek szembe Isten szolgái a múltban, és néznek szembe a keresztények ma?

• Mi volt Nehémiás ellenségeinek a fő célja, és mi Isten ellenségeinek a célja ma?

• Hogyan győzzük le mindig a rosszat jóval?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész/kép a 29. oldalon]

Tanulságok Nehémiás könyvéből

Mivel néznek szembe Isten szolgái?

• gúnyolódással

• fenyegetéssel

• megtévesztéssel

Kik akarnak megtéveszteni?

• hamis barátok

• hamisan vádolók

• hamis testvérek

Hogyan győzik le Isten szolgái a rosszat?

• úgy, hogy ragaszkodnak Istentől kapott feladatukhoz

[Kép a 27. oldalon]

Nehémiás és a munkatársai heves ellenségeskedések közepette építették újjá Jeruzsálem falát

[Kép a 31. oldalon]

Az igaz keresztények félelem nélkül prédikálják a jó hírt