„A szeretet egyesít a nyelvi különbözőségek ellenére”

Szabadulás. Felszabadítás. Megmentés. Az emberek évszázadok óta vágynak a terhektől és a gondoktól való megszabadulásra. Hogyan birkózhatunk meg a nehézségeinkkel? Megszabadulhatunk tőlük valaha? És ha igen, hogyan?

ERRŐL szóltak azok a háromnapos kerületkongresszusok, melyeket Jehova Tanúi tartottak 2006 májusától kezdve. A jelige ez volt: „Közel a szabadulás!”

Kilenc kongresszuson külföldi küldöttek ezrei is részt vettek. Ezeket 2006 júliusában és augusztusában rendezték meg Prágában és Pozsonyban, a lengyelországi Chorzówban és Poznańban *, valamint a németországi Dortmundban, Frankfurtban, Hamburgban, Lipcsében és Münchenben. Mindösszesen több mint 313 000-en voltak jelen ezeken a kongresszusokon.

Milyen légkör uralkodott a kongresszusokon? Milyen volt a sajtóvisszhang? És hogy érezték magukat a résztvevők a kongresszus után?

Előkészületek

Mind a vendégek, mind a helyi Tanúk izgatottan várták az emlékezetesnek ígérkező szellemi együttlétet. Nem volt kis feladat megfelelő szálláshelyeket találni a küldötteknek. Lengyel Tanúk például felajánlották, hogy a saját otthonukban fogadnak közel 13 000 kelet-európai vendéget, akik a chorzówi kongresszusra érkeztek. Voltak itt küldöttek az Egyesült Államokból, Észtországból, Fehéroroszországból, Grúziából, Kazahsztánból, Kirgizisztánból, Lettországból, Litvániából, Moldovából, Oroszországból, Örményországból, Tádzsikisztánból, Türkmenisztánból, Ukrajnából és Üzbegisztánból.

Számos küldöttnek már hónapokkal előbb előkészületeket kellett tennie. Tatyjana, aki teljes idejű evangéliumhirdető Kamcsatkán, egy Japántól északkeletre fekvő oroszországi félszigeten, már egy évvel előre elkezdett pénzt félretenni a mintegy 10 500 kilométeres utazásra. Először öt órát utazott repülőgéppel, majd csaknem három napot vonattal, végül pedig harminc órát buszozott Chorzówig.

Több ezren jelentkeztek a kongresszus előtti munkára, hogy méltó  imádati hellyé varázsolják a stadionokat és azok környékét (5Mózes 23:14). Hogy csak egyetlen példát említsünk, a lipcsei Tanúk gyönyörűen kitakarították a stadiont, és megígérték, hogy a kongresszus után is rendet hagynak maguk után. A stadion igazgatósága ezért törölte a bérleti szerződés azon pontját, mely szerint tekintélyes összeget kellett volna fizetniük a takarítás költségeinek fedezésére.

Meghívják az embereket

A gyülekezetek a világ minden táján széles körben tájékoztatták az embereket a „Közel a szabadulás!” jeligéjű kongresszusokról. Azok, akik a különleges kongresszusokra készültek, nagy lelkesedéssel vettek részt ebben a kampányban. A kongresszus előtti napon is késő estig folytatták az emberek meghívását. Eredményes volt a buzgó munkájuk?

Egy lengyel Tanú, Bogdan találkozott egy idős férfival, aki szeretett volna elmenni a kongresszusra, de azt mondta, hogy a kis nyugdíjából nem tudja kifizetni a 120 kilométeres utat Chorzówba. Kiderült, hogy lesz egy üres hely azon a buszon, amelyet a helyi gyülekezet bérelt. Bogdan elmeséli, mi történt: „Felajánlottuk a bácsinak, hogy ingyen velünk jöhet, ha reggel fél hatra odajön, ahonnan a busz indul.” A férfi elfogadta a meghívást, és részt vett a kongresszuson. Később ezt írta a testvéreknek: „Most, hogy ott lehettem ezen a kongresszuson, elhatároztam, hogy jobb ember leszek.”

Prágában egy férfi, aki egy hotelben lakott brit küldöttekkel, egy este elmondta nekik, hogy ő is kint volt aznap a programon. Hogyhogy elment? Azt mondta, hogy miután a városban egymás után tíz hírnöktől kapott meghívót, úgy érezte, el kell mennie. Lebilincselőnek tartotta a kongresszust, és alig várta, hogy még többet tanulhasson (1Timóteusz 2:3, 4).

Szellemileg tápláló program

A program rámutatott, hogyan küzdhetünk meg különféle nehézségekkel. A nyílt bibliai tanácsok világossá tették, hogyan lehet megoldani vagy elviselni ezeket a gondokat.

Akik az időskor, betegség, szeretteik elvesztése vagy egyéb személyes nehézségeik miatt gyötrődnek, bátorítást kaptak a Bibliából, ami segít nekik derűsebben látni a helyzetüket (Zsoltárok 72:12–14). A házaspárok és a szülők arra vonatkozóan hallhattak bibliai tanácsokat, hogy miként tehetik boldoggá a házasságukat, és hogyan nevelhetik fel sikeresen a gyermekeiket (Prédikátor 4:12; Efézus 5:22, 25; Kolosszé 3:21). A fiatal keresztények – akik az iskolában a társaiktól jövő káros nyomásnak vannak kitéve, otthon és a gyülekezetben viszont bölcs tanácsokkal látják el őket Isten Szavából – gyakorlatias útmutatást kaptak arra, hogy mit tegyenek, ha más fiatalok nyomást gyakorolnak rájuk, és hogyan ’menekülhetnek a fiatalkorral járó kívánságoktól’ (2Timóteusz 2:22).

Nemzetközi testvériség a javából

Jehova Tanúi mindig megfelelő vezetést kapnak a Szentírásból az összejöveteleiken (2Timóteusz 3:16). Ezek a kongresszusok azonban kivételesek voltak  a nemzetközi jellegük miatt. Mindegyik különleges kongresszuson ugyanaz a szellemi program hangzott el több nyelven. Jehova Tanúi Vezető Testületének a tagjai mindennap tartottak előadásokat, és külön érdekességnek számítottak a más országokból származó beszámolók. Ezeket az előadásokat és beszámolókat lefordították, hogy a különböző nyelveken beszélő hallgatók is megérthessék őket.

A küldöttek élvezték, hogy megismerhetik a más országokban élő testvéreiket és testvérnőiket. „A nyelvi különbségek nem okoztak komolyabb fennakadást – nyilatkozott az egyikük. – Ellenkezőleg, emelték a hangulatot. A vendégek sokféle kultúrát képviseltek, de a hitük mindnyájukat egyesítette.” A müncheni kongresszus több résztvevője így fogalmazott: „A szeretet egyesít a nyelvi különbözőségek ellenére.” Bárhonnan jöttek is, és bármilyen nyelvet beszéltek is a jelenlevők, érezték, hogy a testvéreik és testvérnőik körében igaz barátok között vannak (Zakariás 8:23).

Kifejezik a hálájukat

A lengyelországi kongresszusokon az időjárás próbára tette a küldöttek jókedvét és kitartását. Nem elég, hogy szinte végig esett az eső, de meglehetősen hűvös is volt, úgy 14 Celsius-fok. Egy amerikai testvér megjegyezte: „Még soha nem fogtam ki ilyen rossz időt és hideget kongresszuson, és keveset is értettem a programból. De a hihetetlen nemzetközi légkör, a csodálatos hangulat és az egyedülálló vendégszeretet mindenért kárpótolt. Felejthetetlen volt ez a kongresszus!”

A lengyelül beszélő résztvevőknek felejthetetlenné tette a kongresszust az a bejelentés, hogy az ő nyelvükön is közreadják az Insight on the Scriptures című kiadványt. Micsoda jutalom, amiért kibírták a hideget és az esőt! A Tartsuk elménkben Jehova napját! című új könyv megjelenésének ugyancsak mindenki nagyon örült a „Közel a szabadulás!” kongresszusokon.

Sok résztvevőnek más is emlékezetessé tette a kongresszust. Egy cseh testvérnő, Kristina, aki vállalta, hogy elkísér egy külföldről érkezett buszos csoportot, elmondja: „Búcsúzáskor egy testvérnő félrehívott, megölelt, és ezt mondta: »Annyira jó dolgom volt! Odahoztátok a helyünkre az ennivalót és a vizet. Nagyon hálásak vagyunk az önfeláldozó szeretetért!«” Arra utalt, hogy a külföldről érkezett küldötteknek gondoskodtak ebédről. „Ilyesmit még soha nem kellett megszerveznünk – mondta egy testvér. – Mindennap közel 6500 ebédet kellett kiosztanunk. Megható volt látni a sok önként jelentkezőt, köztük a gyermekeket is.”

Egy testvérnő, aki Ukrajnából utazott a chorzówi kongresszusra, kijelentette: „Nagyon megérintett a testvéreink szeretete, törődése és nagylelkűsége. Nem találunk szavakat a hálánk kifejezésére.” Annika, a nyolcéves finn kislány ezt írta Jehova Tanúi lengyelországi fiókhivatalának: „A kongresszus még annál is csodálatosabb volt, mint ahogy elképzeltem. Olyan jó Jehova szervezetéhez tartozni, mert így az egész világon vannak barátaink!” (Zsoltárok 133:1).

Kívülállók megjegyzései

A kongresszusok előtt a küldöttek egy része szervezett buszos kirándulásokon vett részt. Bajorország vidéki részén a vendégek megálltak a Királyság-termeknél, ahol helyi Tanúk üdvözölték őket. Az egyik csoport idegenvezetőjére – egy nem Tanú hölgyre – nagy hatással  volt a testvéri vonzalomnak ez a megnyilvánulása. „Amikor visszafelé mentünk a hotelbe, az idegenvezetőnk a buszon azt mondta, hogy nagyon különbözünk a többi csoporttól – meséli egy küldött. – Szépen voltunk felöltözve, és mindenki együttműködött a csoport vezetőivel. Nem volt káromkodás, nem volt fejetlenség. Csodálkozott, hogy idegen emberek hogyan tudnak azonnal ilyen jó barátok lenni.”

Egy testvér, aki a hírszolgálati osztályon dolgozott a prágai kongresszuson, így számol be egy élményéről: „Vasárnap délelőtt a kongresszusra kivezényelt rendőrök parancsnoka meglátogatott bennünket. Felfigyelt a békés légkörre, és azt mondta, hogy neki nincs is semmi dolga. Azt is elmondta, hogy a stadion környékén lakók közül néhányan érdeklődtek, hogy milyen rendezvény ez. Amikor Jehova Tanúit említette, szinte mind megijedtek, de ő megnyugtatta őket: »Ha az emberek csak feleannyira viselkednének jól, mint Jehova Tanúi, a rendőrségre nem is lenne szükség.«”

Sokan már megszabadultak!

Isten Szava, a Biblia áthidalja a kulturális különbségeket, békét és egységet teremtve a keresztények között (Róma 14:19; Efézus 4:22–24; Filippi 4:7). A „Közel a szabadulás!” jeligéjű különleges kongresszusok ékes bizonyítékát adták ennek. Jehova Tanúi már sok olyan csapástól megszabadultak, mely világunkat sújtja. Szinte teljesen sikerült megszüntetniük soraikban a türelmetlenséget, az erőszakot és a rasszizmust – hogy csak néhányat említsünk a társadalmi problémák közül –, és alig várják azt az időt, amikor az egész világ megszabadul ezektől a bajoktól.

Akik részt vettek ezeken a kongresszusokon, a saját szemükkel láthatták a különböző országokból és kultúrákból érkező Tanúk közötti egységet, ami különösen a kongresszusok végén volt szembetűnő. Mindenki tapsolt, az új barátok összeölelkeztek, és elkészültek az utolsó fényképek (1Korintusz 1:10; 1Péter 2:17). A küldöttek afelett örvendezve és abban a biztos tudatban, hogy közel a szabadulás a gondoktól-bajoktól, visszatértek a saját otthonukba és gyülekezetükbe azzal a megújult elhatározással, hogy továbbra is nagyon erős markolással kapaszkodnak „az élet szavába”, mely Istentől jön (Filippi 2:15, 16).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 10. oldalon]

Ugyanaz a program huszonhat nyelven

A program mind a kilenc helyszínen a helyi nyelven folyt. A németországi kongresszusokon a németen kívül még 18 nyelven tartották meg az előadásokat: Dortmundban arabul, oroszul, perzsául, portugálul és spanyolul, Frankfurtban angolul, franciául és szerb/horvát nyelven, Hamburgban dánul, hollandul, svédül és tamil nyelven, Lipcsében kínaiul, lengyelül és törökül, Münchenben pedig görögül, olaszul és német jelnyelven. A prágai kongresszuson minden előadás elhangzott angolul, csehül és oroszul. Pozsonyban angolul, magyarul, szlovákul és szlovák jelnyelven tartották meg a programot. Chorzówban lengyel, orosz, ukrán és lengyel jelnyelv, Poznańban pedig lengyel és finn volt az előadások nyelve.

Ez összesen huszonhat nyelv! De a nyelvi különbözőségek ellenére a szeretet egyesítette a résztvevőket.

[Kép a 9. oldalon]

Frankfurtban a horvát küldöttek örömmel vették kézbe az „Új világ fordítást” a saját nyelvükön