Főbb gondolatok Ezékiel könyvéből (I. rész)
Jehova Szava élő
Főbb gondolatok Ezékiel könyvéből (I. rész)
IDŐSZÁMÍTÁSUNK ELŐTT 613-ban járunk. Jeremiás próféta félelmet nem ismerve hirdeti Júdában Jeruzsálem közelgő pusztulását és Júda földjének elnéptelenedését. Sok zsidó már fogságban van; Nabukodonozor, Babilon királya hurcolta el őket. Köztük van a fiatal Dániel és három társa is, akik a káldeusok királyi udvarában szolgálnak. A legtöbb zsidó száműzött a Kébár folyónál lakik, „a káldeusok földjén” (Ezékiel 1:1–3). Jehova nem hagyja ezeket a foglyokat hírvivő nélkül. A 30 éves Ezékielt nevezi ki prófétának.
Az Ezékiel könyve i. e. 591-ben készült el, és 22 évet ölel fel. Ezékiel rendkívül gondos író. Minden próféciáját dátummal látja el. Nemcsak az évet, hanem még a hónapot és a napot is megadja. Ezékiel üzenetének első része Jeruzsálem bukására és pusztulására összpontosul. A második rész a környező nemzetek elleni kijelentéseket tartalmazza, az utolsó rész pedig Jehova imádatának a helyreállításáról szól. Ez a cikk Ezékiel könyvének első 24 fejezetéből emel ki néhány gondolatot, kitérve látomásokra, próféciákra és a Jeruzsálemre váró eseményeket megjelenítő, pantomimszerűen eljátszott üzenetekre.
„ŐRÁLLÓVÁ TETTELEK”
Miután egy lenyűgöző látomásban Ezékiel láthatja Jehova trónját, megkapja a prófétai megbízatását. „Őrállóvá tettelek Izrael háza számára – mondja neki Jehova –; beszédet fogsz hallani a számból, és figyelmeztesd őket a nevemben” (Ezékiel 3:17). Jeruzsálem ostromát és annak következményeit két pantomimmal kell hírül adnia. Júda földjéről szólva ezt mondja Jehova Ezékiel által: „Itt vagyok! Kardot hozok rátok, és megsemmisítem magaslataitokat” (Ezékiel 6:3). Az ország lakójához így szól: „Eljön rád a koszorú”, a szerencsétlenség koszorúja (Ezékiel 7:7).
Időszámításunk előtt 612-ben egy látomás Jeruzsálembe viszi Ezékielt. Azt látja, hogy szörnyű utálatosságokat művelnek Isten templomában. Amikor Jehova elküldi égi ítélet-végrehajtó seregét (melyet a „hat férfi” jelképez), hogy kiontsa haragját a hitehagyottakra, csak azok fognak megmenekülni, akiknek „jel” van a homlokukon (Ezékiel 9:2–6). Először azonban ’tüzes szenet’ kell szórni a városra: ki kell hirdetni Jehova lángoló üzenetét a pusztulásról (Ezékiel 10:2). Jehova egyrészt ’a gonoszok fejére hárítja útjukat’, másrészt megígéri, hogy újra egybegyűjti a szétszóródott izraelitákat (Ezékiel 11:17–21).
Isten szelleme visszaviszi Ezékielt Káldeába. Ott egy pantomimmal kell bemutatnia, hogy fog menekülni Sedékiás király és a nép Jeruzsálemből. A hamis próféták és prófétanők megítéltetnek. A bálványimádók elvettetnek. Júda egy értéktelen szőlőtőhöz hasonlatos. A sasról és a szőlőtőről szóló rejtvény megmutatja, milyen keserű következményei lesznek annak, hogy Jeruzsálem Egyiptomhoz fordul segítségért. A rejtvény azzal az ígérettel végződik, hogy ’Jehova átültet egy gyönge gallyat egy magas hegyre’ (Ezékiel 17:22). Júdában viszont nem marad „uralkodásra való jogar” (Ezékiel 19:14).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
1:4–28 – Mit ábrázol az égi szekér? A szekér Jehova szervezetének hűséges szellemteremtményekből álló égi részét jelképezi. Erejének forrása Jehova szent szelleme. A szekér irányítója, aki Jehovát jelképezi, leírhatatlanul dicsőséges. Nyugalmának szimbóluma egy gyönyörű szivárvány.
1:5–11 – Ki a négy élő teremtmény? Ezékiel a szekeret ábrázoló második látomásában kerubokként azonosítja a négy élő teremtményt (Ezékiel 10:1–11; 11:22). Az első látomásbeli bikaarcot itt ’kerubarcnak’ nevezi (Ezékiel 10:14). Milyen találó, hiszen a bika a hatalom és az erő szimbóluma, a kerubok pedig hatalmas szellemteremtmények.
2:6 – Miért szólítja Jehova ismételten úgy Ezékielt, hogy „embernek fia”? Azért, hogy emlékeztesse hús-vér mivoltára, ezáltal még nagyobb hangsúlyt fektetve arra, hogy mekkora különbség van az emberi hírvivő és az üzenet Forrása, Isten között. Az evangéliumok körülbelül 80-szor Jézus Krisztust is ugyanígy nevezik, ami vitathatatlanul azt jelenti, hogy Isten Fia emberként élt a földön, nem testet öltött szellemként.
2:9–3:3 – Miért volt édes Ezékielnek a gyászdalokkal és kesergéssel teli tekercs? Azért, mert helyesen gondolkodott a megbízatásáról. Hálás volt, hogy Jehova prófétájaként szolgálhat.
4:1–17 – Tényleg eljátszotta Ezékiel Jeruzsálem közelgő ostromát? Ezékiel könyörgött, hogy hadd használjon más tüzelőanyagot a sütéshez, és Jehova teljesítette a kérését. Mindez azt mutatja, hogy a próféta valóban eljátszotta a jelenetet. A bal oldalán a tíztörzs-királyság 390 éven át elkövetett vétkeiért feküdt, amely időszak a királyság megalapításától, i. e. 997-től Jeruzsálem elpusztításáig, i. e. 607-ig tartott. A jobb oldalán Júda 40 évi bűneiért feküdt. Ez az időszak Jeremiás prófétává válásától, tehát i. e. 647-től i. e. 607-ig tartott. Ezékiel a prófétai pantomimjának mind a 430 napja alatt szűkösen mért étellel és vízzel tartotta fenn magát, aminek prófétai jelentősége az volt, hogy éhínség lesz Jeruzsálemben a város ostroma alatt.
5:1–3 – Mi a jelentősége annak, hogy Ezékiel vett egy kevés szőrzetet abból a részből, melyet a szélbe kellett szórnia, és a ruhája szárnyaiba csavarta? Azt mutatta meg, hogy Júda 70 éves lakatlansága után egy maradék vissza fog térni, és helyreállítja az igaz imádatot (Ezékiel 11:17–20).
17:1–24 – Kiket jelképez a két nagy sas, hogyan tépetnek le egy cédrusfa fiatal hajtásai, és ki a ’gyönge gally’, melyet Jehova átültet? A két sas Babilon és Egyiptom uralkodóit jelképezi. Az első sas eljön a cédrusfa legtetejére, azaz a Dávid királyi családjából származó, hatalmon lévő uralkodóhoz. Letépi a fiatal hajtások csúcsát: Joákin király helyett Sedékiást ülteti trónra Júdában. Bár Sedékiás hűséget esküszik, mégis a másik sashoz, Egyiptom uralkodójához fordul segítségért, de hiába. Foglyul fog esni, és Babilonban fog meghalni. Jehova is letör a cédrusról „egy gyönge gallyat”, a Messiás-Királyt. Átülteti „egy magas és fenséges hegyre”, az égi Sion-hegyre, ahol „fenséges cédrus” lesz belőle, mely nagyszerű áldásokat fog árasztani a földre (Jelenések 14:1).
Tanulságok nekünk:
2:6–8; 3:8, 9, 18–21 Nem szabad megijednünk a gonoszoktól, sem ódzkodnunk Isten üzenetének a hirdetésétől, amely egyben figyelmeztetés is nekik. Amikor mások közönyösen vagy ellenségesen viszonyulnak a hallottakhoz, olyan keménynek, azaz törhetetlennek kell lennünk, mint a gyémánt. De vigyázzunk, nehogy rideggé, érzéketlenné vagy kíméletlenné váljunk. Jézus könyörületet érzett azok iránt, akiknek prédikált, és minket is a könyörületnek kell a prédikálásra indítania (Máté 9:36).
3:15 Miután Ezékiel megkapta megbízatását, Tel-Abibba ment, és ’hét napig ott lakott kábultan’, míg fel nem dolgozta az üzenetet, melyet hirdetnie kellett. Nem kellene nekünk is időt fordítanunk arra, hogy szorgalmasan tanulmányozzunk és elmélkedjünk, hogy megértsük a mély szellemi igazságokat?
4:1–5:4 Ezékielnek alázatra és bátorságra volt szüksége, hogy eljátssza a két prófétai pantomimot. Nekünk is alázatosan és bátran kell minden Istentől kapott megbízatást ellátnunk, bármi legyen is az.
7:4, 9; 8:18; 9:5, 10 Nem kell, hogy a szemünk megszánja azokat, akiket Isten elítél, és könyörületet sem kell éreznünk irántuk.
7:19 Amikor Jehova végrehajtja ítéletét ezen a világrendszeren, a pénznek semmi értéke sem lesz.
8:5–18 A hitehagyás megöli a szellemiséget. „Szájával hoz romlást a hitehagyott az embertársára” (Példabeszédek 11:9). Bölcs dolog még a gondolatát is kerülni annak, hogy meghallgassuk a hitehagyottakat.
9:3–6 Ahhoz, hogy túléljük ’a nagy nyomorúságot’, elengedhetetlen, hogy meg legyünk jelölve, azaz egyértelmű legyen, hogy átadtuk magunkat Istennek, megkeresztelt szolgái vagyunk, és keresztényhez illő az egyéniségünk (Máté 24:21). A felkent keresztények, akiket a titkári tintatartót viselő férfi jelképez, élen járnak a megjelölőmunkában, azaz a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkában. Ha szeretnénk megőrizni a homlokunkon a jelet, lelkesen segítsünk nekik ebben a munkában!
12:26–28 Ezékiel még azokhoz is így kellett hogy szóljon, akik gúnyolódtak az üzenetén: ’Nem lesz többé halogatás Jehova egyetlen szavát illetően sem.’ Minden erőnkkel segítenünk kell másoknak, hogy bízni tudjanak Jehovában, még mielőtt véget vet ennek a világrendszernek.
14:12–23 Rajtunk múlik, hogy megmentenek-e minket, vagy sem. Senki más nem tehet erőfeszítéseket helyettünk (Róma 14:12).
18:1–29 Vállalnunk kell a tetteink következményeit.
„ROMMÁ, ROMMÁ, ROMMÁ TESZEM”
A száműzetés hetedik évében, i. e. 611-ben Izrael vénei felkeresik Ezékielt, hogy „megkérdezzék Jehovát”. Ezékiel elbeszéli nekik Izrael lázadásának hosszú történetét, és figyelmezteti őket, hogy ’Jehova kihúzza a kardját’ Izrael ellen (Ezékiel 20:1; 21:3). A nemzet fejedelméhez (Sedékiáshoz) szólva ezt mondja Jehova: „Vedd le a turbánt, és rakd le a koronát! Ez nem lesz ugyanaz. Az alacsonyt tedd magassá, a magast pedig alacsonnyá. Rommá, rommá, rommá teszem. Nem is lesz senkié, mígnem eljön az [Jézus Krisztus], akié a törvényes jog, és neki adom azt” (Ezékiel 21:26, 27).
Jeruzsálem vád alá kerül. Oholá (Izrael) és Oholibá (Júda) vétke lelepleződik. Jehova Oholát már odaadta „szenvedélyes szeretői kezébe, Asszíria fiainak kezébe” (Ezékiel 23:9). Oholibá pusztulása is a küszöbön áll. I. e. 609-ben megkezdődik Jeruzsálem 18 hónapos ostroma. Amikor a város végül elesik, a zsidók olyan kábultak lesznek a döbbenettől, hogy nem fogják tudni kifejezni a fájdalmukat. Ezékiel addig nem vihet a száműzetésben élő zsidóknak semmilyen üzenetet Istentől, amíg hírt nem kap a város pusztulásáról attól, „aki megmenekült” (Ezékiel 24:26, 27).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
21:3 – Mit jelképez a ’kard’, melyet Jehova kihúz a hüvelyéből? A babilóniai király, Nabukodonozor, és hadserege az a ’kard’, mellyel Jehova végrehajtja az ítéletet Jeruzsálemen és Júdán. Ugyanakkor Isten szervezetének égi részét is magában foglalhatja, melyet hatalmas szellemteremtmények alkotnak.
24:6–14 – Mit jelképez az üst rozsdája? A megostromolt Jeruzsálem egy üsthöz van hasonlítva. A rozsda a város rettenetes erkölcsi állapotát szemlélteti: a tisztátalanságot, a gátlástalanságot és a vérontást. Annyira tisztátalan a város, hogy még az sem távolítja el a rozsdát az üstről, hogy üresen a szénre állítják, és felforrósítják.
Tanulságok nekünk:
20:1, 49 Izrael véneinek a reakciója arról árulkodik, hogy kételkedtek Ezékiel szavaiban. Soha ne fejlődjön ki bennünk kétkedő szemléletmód az Istentől jövő figyelmeztetésekkel szemben.
21:18–22 Bár Nabukodonozor jósláshoz folyamodott, Jehova irányította úgy az eseményeket, hogy ez a pogány uralkodó felmenjen Jeruzsálem ellen. Ez megmutatja, hogy még a démonok sem tudják megakadályozni az ítélet-végrehajtókat abban, hogy véghezvigyék Jehova szándékát.
22:6–16 Jehova gyűlöli a rágalmazást, a gátlástalanságot, a hatalommal való visszaélést és azt, ha valaki megvesztegethető. Ragaszkodjunk szilárdan az elhatározásunkhoz, hogy nem fogunk ilyen dolgokba keveredni.
23:5–49 Izrael és Júda politikai kapcsolatainak az lett a következménye, hogy mindkét ország átvette a szövetségesei hamis imádatát. Óvakodjunk a világi kötelékektől, mert lerombolhatják a hitünket (Jakab 4:4).
Egy üzenet, amely élő, és erőt fejt ki
Milyen szép tanulságokat vontunk le a bibliai Ezékiel könyvének első 24 fejezetéből! A benne található alapelvekből megtudjuk, mi miatt veszíthetjük el Isten kegyét, hogyan részesülhetünk az irgalmából, és miért kell figyelmeztetnünk a gonoszokat. A Jeruzsálem elpusztításáról szóló jövendölés egyértelműen megmutatja, hogy Jehova olyan Isten, aki tudatja népével az új dolgokat, „még mielőtt kisarjadnának” (Ézsaiás 42:9).
Egyes próféciák, mint például az Ezékiel 17:22–24-ben és a 21:26, 27-ben feljegyzettek, az égi messiási Királyság felállítására mutattak előre. A Messiás uralmának köszönhetően nemsokára a földön is Isten akaratát fogják cselekedni (Máté 6:9, 10). Erős hittel és meggyőződéssel várhatjuk a Királyság áldásait. Igen, „Isten szava élő, és erőt fejt ki” (Héberek 4:12).
[Kép a 12. oldalon]
Mit jelképez az égi szekér?
[Kép a 14. oldalon]
A lelkes prédikálás segít megőriznünk a homlokunkon a „jelet”