Mi a megoldás az etnikai türelmetlenségre?

SPANYOLORSZÁGBAN egy futballbíró megszakítja a meccset. Miért? Mert olyan sok néző becsmérel egy kameruni játékost, hogy az le akar menni a pályáról. Oroszországban mindennapossá váltak az afrikaiak, ázsiaiak és latin-amerikaiak elleni erőszakos támadások; 2004-ben 55 százalékkal nőtt a rasszista indíttatású támadások száma, így 2005-re elérte a 394-et. Nagy-Britanniában egy felmérés során megkérdezett ázsiaiak és fekete bőrűek egyharmada úgy nyilatkozott, hogy faji megkülönböztetés miatt veszítette el az állását. Ezek a példák az egész világon tapasztalható irányzatot tükrözik.

Az etnikai türelmetlenség különböző mértékben nyilvánulhat meg: sértő vagy meggondolatlan megjegyzésekben, de akár olyan állami politikában is, melynek célja egy etnikai csoport kiirtása. * Mi az etnikai türelmetlenség alapvető oka? Mit tehetünk, hogy mi ne viselkedjünk így másokkal? Ésszerű abban reménykedni, hogy egy napon az emberiség összes családja békében él majd egymással? A Biblia érdekes gondolatokat közöl ebben a témában.

Elnyomás és gyűlölet

„Az ember szívének hajlama már ifjúságától fogva rossz” – jelenti ki a Biblia (1Mózes 8:21). Ezért vannak, akik mások elnyomásában lelik kedvüket. A Biblia így ír erről: „íme: az elnyomottak könnyei, s nincs vigasztalójuk; elnyomóik oldalán van a hatalom” (Prédikátor 4:1).

A Bibliából az is kiderül, hogy az etnikai gyűlölet már réges-régen is létezett. Például az időszámításunk előtti XVIII. században egy egyiptomi fáraó meghívta a héber Jákobot és népes családját, hogy telepedjenek le Egyiptomban. Később azonban egy másik fáraó veszélyesnek érezte a bevándorlóknak ezt a nagy csoportját. Emiatt, a beszámoló szerint, „ezt mondta népének: »Nézzétek csak! Izrael fiainak a népe számosabb és hatalmasabb nálunk. Nosza, bánjunk velük okosan, nehogy még tovább sokasodjanak . . . « Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy nehéz terhekkel sanyargassák őket” (2Mózes 1:9–11). Sőt, az egyiptomiak képesek voltak olyan parancsot kiadni, hogy öljék meg Jákob leszármazottainak minden újszülött fiúgyermekét (2Mózes 1:15, 16).

Mi az etnikai türelmetlenség alapvető oka?

A világ vallásai ritkán tesznek valamit az etnikai türelmetlenség leküzdéséért. Igaz, egyének olykor hősiesen szembeszállnak az elnyomással, de a vallás mint egész gyakran inkább az elnyomók mellé áll. Ez történt az Egyesült Államokban is, ahol a fekete bőrű emberek leigázását segítette elő a törvény és a lincselések, és 1967-ig érvényben voltak a vegyes házasságokat tiltó törvények. A Dél-afrikai Köztársaságban hasonló állapotok voltak az apartheid idején, amikor is egy kisebbség törvényekkel védte uralkodó helyzetét; tilos volt például a különböző bőrszínű emberek házasságkötése. A türelmetlenséget előmozdító etnikai csoportban mindkét esetben igen vallásos emberek is voltak.

A Biblia azonban rámutat az etnikai türelmetlenség mélyebb okára. Elmondja, miért nyomnak el egyes etnikai csoportok másokat. Ezt írja: „Aki nem szeret, nem ismerte meg az  Istent, mert az Isten szeretet. Ha valaki azt állítja: »Szeretem az Istent«, és mégis gyűlöli a testvérét, akkor az hazug. Mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent, akit nem lát” (1János 4:8, 20). Ez a kijelentés egyértelművé teszi, hogy mi az etnikai türelmetlenség alapvető oka. Azért létezik, mert az emberek nem ismerték vagy nem szerették meg Istent – akár vallásosnak mondják magukat, akár nem.

Isten ismerete az etnikai csoportok közötti összhang alapja

Hogyan szül összhangot az etnikai csoportok között Isten ismerete és szeretete? Mit tudhatunk meg Isten Szavából, ami visszatartja az embereket attól, hogy bántsák azokat, akik látszólag különböznek tőlük? A Biblia világossá teszi, hogy Jehova az Atyja minden embernek. „Számunkra valójában egy Isten van, az Atya, akiből van minden” – írja (1Korintusz 8:6). Azt is kijelenti, hogy Isten „egy emberből alkotta az emberek minden nemzetét” (Cselekedetek 17:26). Végeredményben tehát minden ember testvér.

Az összes etnikai csoport büszke lehet arra, hogy életet kapott Istentől, de mindegyik sajnálhat valamit a származásával kapcsolatban. Pál, a bibliaíró megjegyezte, hogy „egy ember által jött be a világba a bűn”, s ennek következtében „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” (Róma 3:23; 5:12). Jehova a sokféleség Istene, hiszen nincs két teljesen egyforma teremtménye. Mégsem adott okot egyik etnikai csoportnak sem, hogy felsőbbrendűnek érezze magát másoknál. Ez a széles körben elterjedt érzés ellentétben áll a Szentírásban foglalt tényekkel. Nyilvánvaló hát, hogy az Istentől kapott ismeret előmozdítja az etnikai csoportok közötti összhangot.

Isten minden nemzettel törődik

Némelyekben felmerül a gondolat, hogy Isten támogatta az etnikai elfogultságot azzal, hogy kegyében részesítette az izraelitákat, és arra tanította őket, hogy határolják el magukat a többi nemzettől (2Mózes 34:12). Isten valamikor különleges tulajdonává tette Izrael nemzetét az ősatyjuk, Ábrahám kimagasló hitére való tekintettel. Maga Isten irányította az ókori Izraelt, ő választotta ki az uralkodóit, és törvénygyűjteményt adott nekik. Amíg Izrael elfogadta ezt az elrendezést, más népek láthatták, hogy mit eredményez Isten uralma a máshol működő emberi uralmakkal szemben. Jehova annak idején azt is megtanította Izraelnek, hogy áldozatra van szükség ahhoz, hogy  az emberiség újra jó kapcsolatban lehessen ővele. Az tehát, ahogyan Izraellel bánt, minden nemzetnek a javára vált. Ugyanez cseng ki abból is, amit Ábrahámnak mondott: „a te magod által nyer áldást a föld minden nemzete, mert hallgattál a szavamra” (1Mózes 22:18).

A zsidóknak ezenfelül abban a megtiszteltetésben volt részük, hogy megkaphatták Isten szent kijelentéseit, és az ő nemzetükben születhetett meg a Messiás. De ez is az összes nemzet érdekében történt. A Héber Iratok, melyet a zsidók kaptak meg, vonzó módon ecseteli azt az időt, amikor valamennyi etnikai csoport nagy áldásokban részesül: „Sok nemzet jön el, és ezt mondják: »Jöjjetek, menjünk fel Jehova hegyére, Jákob Istenének házához, és ő oktatni fog bennünket útjaira . . .« . . . Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. Mindenki saját szőlője és fügefája alatt ül majd, és senki sem lesz, aki megrettenti őket” (Mikeás 4:2–4).

Bár Jézus Krisztus a zsidóknak prédikált, elmondta, hogy „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek” (Máté 24:14). Egyetlen nemzet sem marad le arról, hogy hallja a jó hírt. Jehova tehát tökéletes példát állít abban, hogy elfogulatlanul bánik az összes etnikai csoporttal. „Nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35).

A törvényekből, melyeket Isten Izrael ókori nemzetének adott, szintén kiviláglik, hogy ő minden nemzettel törődik. Figyeljük meg, hogy a Törvény nem pusztán azt írta elő, hogy el kell viselni a betelepült nem izraelitákat, hiszen kimondta: „A jövevény, aki jövevényként lakik köztetek, legyen számotokra olyan, mintha közületek való bennszülött volna; és szeresd őt, mint önmagadat, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén” (3Mózes 19:34). Isten számos törvénye arra tanította az izraelitákat, hogy legyenek kedvesek a bevándorlókhoz. Mikor tehát Boáz, Jézus egyik ősapja meglátott egy szegény idegen nőt tallózni, az Istentől tanultakkal összhangban járt el, amikor gondoskodott róla, hogy az aratói bőven hagyjanak neki gyűjtögetni való gabonát (Ruth 2:1, 10, 16).

Jézus kedvességre tanít

Jézus mindenki másnál jobban feltárta Isten ismeretét. Megmutatta a követőinek, hogyan lehet kedvesen bánni olyanokkal, akik különböznek tőlünk. Egyszer beszélgetni kezdett egy szamáriai asszonnyal. Mivel a szamáriaiak etnikai csoportját számos zsidó lenézte, az asszony csodálkozott. Jézus kedvesen segített neki megérteni, hogyan nyerhet örök életet (János 4:7–14).

Jézus az irgalmas szamaritánusról szóló szemléltetésével is arra akart megtanítani, hogy miként bánjunk a más etnikai csoportokhoz tartozó emberekkel. Ez a szamáriai férfi meglátott egy súlyosan megsérült zsidót, akit rablók támadtak meg. Akár így is gondolkodhatott volna: „Miért segítsek egy zsidón? Hiszen a zsidók  lenézik a népemet.” Jézus azonban úgy mutatta be ezt a szamáriait, mint aki másképpen tekint az idegenekre. Míg mások, akik arra jártak, elmentek a sebesült férfi mellett, a szamáriai ember „szánalomra indult”, és mindent megtett, hogy segítsen. Jézus a példázat végén azt mondta, hogy aki vágyik Isten kegyére, annak ugyanígy kell eljárnia (Lukács 10:30–37).

Pál apostol azt tanította, hogy akik Isten kedvében akarnak járni, azoknak változtatniuk kell az egyéniségükön, és úgy kell bánniuk másokkal, ahogy Isten bánik az emberekkel. Ezt írta: „Vetkőzzétek le a régi egyéniséget a cselekedeteivel együtt, és öltsétek magatokra az új egyéniséget, amely pontos ismeret által újjátétetik Annak képmása szerint, aki teremtette. Itt nincsen sem görög, sem zsidó, sem körülmetéltség, sem körülmetéletlenség, idegen, szkíta . . . Mindezek mellett pedig öltsétek magatokra a szeretetet, mert az az egység tökéletes köteléke” (Kolosszé 3:9–14).

Megváltoztatja az embereket Isten ismerete?

Vajon Jehova Isten ismerete csakugyan változtat azon, ahogy az emberek a más etnikai csoportokhoz tartozókkal bánnak? Figyeljük meg egy ázsiai származású asszony esetét, aki bevándorlóként hátrányos megkülönböztetést tapasztalt Kanadában, és emiatt nagyon csalódott volt. Aztán találkozott Jehova Tanúival, és tanulmányozni kezdte velük a Bibliát. Később írt nekik egy köszönőlevelet, melyben így fogalmazott: „Ti nagyon barátságos és kedves fehér emberek voltatok. Amikor megértettem, hogy ti tényleg különböztök más fehérektől, kíváncsi voltam, miért. Gondolkoztam és gondolkoztam, mi lehet az oka, és arra jöttem rá, hogy Isten Tanúi vagytok. Kell lennie valaminek a Bibliában. Az összejöveteleiteken nagy tömegben voltak fehérek, feketék, barnák és sárgák, akiknek a szíve ugyanolyan színű – színtelen –, mert ők fivérek és nővérek. Ma már tudom, ki tette őket ilyenné. A ti Istenetek.”

Isten Szava egy olyan időről jövendöl, amikor „telve lesz a föld Jehova ismeretével” (Ézsaiás 11:9). A bibliai prófécia beteljesedéseként az igaz imádat már most is egyesít egy többmilliós nagy sokaságot „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” (Jelenések 7:9). Ezek az emberek már alig várják, hogy a gyűlöletet felváltsa a szeretet egy világméretű társadalomban, mely hamarosan betölti Jehova szándékát, melyről Ábrahámnak beszélt: „megáldatik majd a föld minden családja” (Cselekedetek 3:25).

[Lábjegyzet]

[Kép a 4–5. oldalon]

Isten Törvénye arra tanította az izraelitákat, hogy szeressék a jövevényeket

[Kép az 5. oldalon]

Mit tanulhatunk az irgalmas szamaritánus példázatából?

[Képek a 6. oldalon]

Isten egyik etnikai csoportnak sem adott okot arra, hogy felsőbbrendűnek érezze magát másoknál