„Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat”
„Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat”
„Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat. Olyasmikre legyen gondotok, amik minden ember szemében jók” (RÓMA 12:17)
1. Milyenfajta szemléletmód megszokott az emberek között?
HA EGY gyereket meglök a testvére, általában az az első reakciója, hogy ő is meglöki. Sajnos az a szemléletmód, hogy kölcsönkenyér visszajár, nemcsak a gyerekekre jellemző. Sok felnőtt hasonlóan viselkedik. Ha valaki megsérti őket, meg akarják torolni. Persze igaz, hogy a legtöbb felnőtt nem szó szerint fog lökdösődni, és a reagálás is alattomosabb módon történik. Talán ártalmas pletykát terjeszt arról, aki megsértette, vagy megtalálja a módját, hogy útját állja a sikerének. Bármelyik módszert választja is, az indítéka mindig ugyanaz: visszafizetni a másiknak, megtorolni a sérelmet.
2. a) Miért állnak ellen az igaz keresztények annak a kényszernek, hogy megtorolják a sérelmet? b) Milyen kérdéseket, és mely bibliai fejezetet fogjuk megvizsgálni?
2 Bár mélyen gyökerezik az emberben az a kényszer, hogy elégtételt vegyen, az igaz keresztények ellenállnak ennek. Inkább arra törekszenek, hogy megfogadják Pál apostol figyelmeztetését: „Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat” (Róma 12:17). Mi fog arra indítani minket, hogy e szerint a magas irányadó mérték szerint éljünk? Különösképpen kinek ne fizessünk vissza rosszal? Milyen áldásoknak örvendhetünk, ha nem állunk bosszút? Hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, vizsgáljuk meg Pál szavainak szövegkörnyezetét. Nézzük meg azt is, hogy a rómaiaknak írt levél 12. fejezete miként mutat rá arra, hogy ha nem állunk bosszút, az helyes, szeretetteljes és szerénységre vall. Ezt a három szempontot fogjuk sorra venni.
„Kérlellek azért titeket”
3–4. a) Mit fejt ki Pál a rómaiaknak írt levele 12. fejezetétől kezdve, és miért van jelentősége annak, hogy az „azért” szót használja? b) Milyen hatást kellett kiváltania a Rómában élő keresztényekből Isten könyörületének?
3 A 12. fejezettől kezdve Pál négy egymáshoz kapcsolódó témát tárgyal, melyek érintik a keresztények életét. A Jehovával, a hívőtársainkkal, a nem hívőkkel és az emberi kormányzatokkal való kapcsolatunkról ír. Pál rámutat, hogy alapos okunk van arra, hogy ellenálljunk a helytelen hajlamainknak, beleértve azt a kényszert is, hogy megtoroljuk a sérelmeinket. Ezt írja: „Kérlellek azért titeket, testvérek, az Isten könyörülete által” (Róma 12:1). Figyeljük meg, hogy az „azért” szóval, mely azt jelenti, hogy ’az előzményekből ismert ok miatt’, Pál tulajdonképpen azt mondja, hogy annak fényében, amit az előzőekben kifejtettem nektek, kérlellek titeket, hogy tegyétek azt, amit ezután mondok nektek. Mit fejtegetett Pál ezeknek a Rómában élő keresztényeknek?
4 Pál a levelének első 11 fejezetében arról a csodálatos lehetőségről beszélt, mely mind a zsidók, mind a nem zsidók előtt megnyílt, vagyis hogy együtt uralkodjanak Krisztussal Isten Királyságában. Ezt a reménységet a test szerinti Izrael elutasította (Róma 11:13–36). Ez az értékes kiváltság csakis „Isten könyörülete által” vált lehetővé. Hogyan reagáljanak a keresztények Istennek erre a hatalmas, ki nem érdemelt kedvességére? Szívüknek mélységes hálával kell megtelnie, amely arra indítja őket, hogy azt tegyék, amit Pál a következőkben kijelent: „mutassátok be testeteket élő, szent, az Isten előtt elfogadható áldozatul; ez értelmi képességetekkel végzett szent szolgálat” (Róma 12:1). De hát hogyan mutathatták be magukat „áldozatul” Istennek ezek a keresztények?
5. a) Hogyan ajánlhatja valaki magát „áldozatul” Istennek? b) Milyen alapelvnek kell befolyásolnia a keresztények életét?
5 Pál így folytatja: „ne szabjátok magatokat többé ehhez a világrendszerhez, hanem változzatok át elmétek újjáalakítása által, hogy próbatétellel megállapíthassátok, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata” (Róma 12:2). Ahelyett, hogy engednék, hogy a világ szelleme formálja a gondolkodásukat, Krisztuséhoz kellett igazítaniuk azt (1Korintusz 2:16; Filippi 2:5). Ennek az alapelvnek kell befolyásolnia valamennyi őszinte keresztény mindennapi életét, a miénket is.
6. Pálnak a Róma 12:1, 2-ben található érvelésére alapozva, mi indít minket arra, hogy ne álljunk bosszút?
6 Hogyan segít nekünk Pál érvelése, mely a Róma 12:1, 2-ben található? A szellemmel felkent, Rómában élő keresztényekhez hasonlóan mi is mélységes hálát érzünk azért, hogy Isten már eddig is sokrétűen kifejezte könyörületét irántunk, és ezt továbbra is, életünk minden napján meg fogja tenni. Ezért hálával telt szívünk arra indít minket, hogy teljes erőnkkel, minden javunkkal és képességünkkel szolgáljuk őt. Ez az őszinte vágyunk arra is indít minket, hogy tegyünk meg mindent, hogy ne úgy gondolkodjunk, mint a világ, hanem úgy, mint Krisztus. És ha megvan bennünk Krisztus gondolkodása, az arra is hatással lesz, hogy hogyan bánunk másokkal, akár a hívőtársainkról van szó, akár a nem hívőkről (Galácia 5:25). Ha úgy gondolkodunk, mint Krisztus, az például arra késztet minket, hogy ellenálljunk a kényszernek, és ne álljunk bosszút (1Péter 2:21–23).
„Szeretetetek képmutatástól mentes legyen”
7. Milyenfajta szeretetről van szó a rómaiaknak írt levél 12. fejezetében?
7 Nemcsak azért nem viszonozzuk a rosszat rosszal, mert az helyes, hanem azért is, mert az egyben szeretetteljes is. Figyeljük meg, hogyan ír Pál apostol ezután arról, hogy mi ösztönöz minket a szeretetre. A rómaiaknak írt levélben többször is használja a „szeretet” (görögül: a·gaʹpé) szót, amikor Isten és Krisztus szeretetére utal (Róma 5:5, 8; 8:35, 39). A 12. fejezetben azonban az embertársaink iránti szeretetünk kimutatására használja az a·gaʹpé szót. Miután megjegyzi, hogy a szellemi ajándékok különbözőek lehetnek, és néhány hívőben megtalálhatók, Pál egy olyan tulajdonságot említ, melyet minden kereszténynek ápolnia kell. Kijelenti: „Szeretetetek képmutatástól mentes legyen” (Róma 12:4–9). A mások iránti szeretet kimutatása az igaz keresztények fő ismertetőjele (Márk 12:28–31). Pál arra int, hogy tegyünk meg mindent, hogy keresztényekként őszinte szeretetet mutassunk ki.
8. Hogyan lehet képmutatástól mentes a szeretetünk?
8 Továbbá Pál kijelenti, hogyan lehet képmutatástól mentes a szeretetünk: „Irtózzatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz” (Róma 12:9). Az „irtózik” és a „ragaszkodik” szavak erős kifejezések. Az „irtózik” ige úgy is fordítható, hogy „nagyfokú gyűlölettel viseltetik”. Nem csupán a rossz következményeit kell gyűlölnünk, hanem magát a rosszat is (Zsoltárok 97:10). A „ragaszkodik” igével fordított görög kifejezés pedig szó szerint azt jelenti, hogy ’ragad’. Az a keresztény, akinek őszinte a szeretete, olyan szorosan hozzáragad, vagyis kötődik a jóság tulajdonságához, hogy az a személyiségének elválaszthatatlan részévé lesz.
9. Mire figyelmeztet Pál újra és újra?
9 A szeretet egyik különleges megnyilvánulását Pál újra és újra megemlíti: „Továbbra is áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldást mondjatok, és ne átkot.” „Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat.” „Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim . . .” „Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval” (Róma 12:14, 17–19, 21). Pál szavai nem hagynak kétséget afelől, hogy hogyan bánjunk a nem hívőkkel, még azokkal is, akik ellenségesek velünk.
„Továbbra is áldjátok azokat, akik üldöznek titeket”
10. Hogyan áldhatjuk az üldözőinket?
10 Hogyan fogadhatjuk meg Pálnak azt a buzdítását, hogy ’továbbra is áldjuk azokat, akik üldöznek minket’? (Róma 12:14). Jézus ezt mondta a követőinek: „szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:44; Lukács 6:27, 28). Tehát az egyik módja annak, hogy áldjuk az üldözőinket az, hogy imádkozunk értük, azt kérve, hogy bárkinek, aki tudatlanság miatt ellenséges velünk, Jehova nyissa fel a szemét, hogy meglássa, mi az igazság (2Korintusz 4:4). Való igaz, furcsának tűnhet azt kérni Istentől, hogy egy üldözőt áldjon meg. Azonban minél inkább hasonlít a gondolkodásunk Krisztus gondolkodásmódjára, annál inkább ki tudjuk terjeszteni a szeretetünket az ellenségeinkre (Lukács 23:34). Mi lehet az eredménye, ha ilyen szeretetet mutatunk ki?
11. a) Mit tanulhatunk István példájából? b) Mi történhet néhány üldözővel, ahogy azt Pál élete is mutatja?
11 István egyike volt azoknak, akik imádkoztak az üldözőikért, és imája nem volt hiábavaló. Nem sokkal i. sz. 33 pünkösdje után a keresztény gyülekezet ellenségei letartóztatták, kivonszolták Jeruzsálemen kívülre, és megkövezték. Mielőtt meghalt, így kiáltott fel: „Jehova, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” (Cselekedetek 7:58–8:1). Az egyik férfi, akiért azon a napon imádkozott, Saul volt. Saul végignézte és helyeselte István meggyilkolását. Később a feltámasztott Jézus megjelent neki. A korábbi üldözőből Krisztus követője lett, aki Pál apostolként vált ismertté, és ő írta a rómaiaknak szóló levelet (Cselekedetek 26:12–18). István imájával összhangban Jehova minden bizonnyal megbocsátotta Pálnak azt a bűnt, hogy üldözte a keresztényeket (1Timóteusz 1:12–16). Nem csoda, hogy Pál így buzdította a keresztényeket: „Továbbra is áldjátok azokat, akik üldöznek titeket”. Tapasztalatból tudta, hogy néhány üldözőből idővel Isten szolgája lehet. Hasonlóképpen napjainkban is többen váltak már üldözőből hívővé Jehova szolgáinak békés viselkedése miatt.
„Minden emberrel békében legyetek”
12. Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a Róma 12:9-ben és 17-ben olvasható figyelmeztetések?
12 Pál következő figyelmeztetése azzal kapcsolatban, hogy hogyan bánjunk a hívőkkel és a nem hívőkkel, így szól: „Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat.” Ez a kijelentése logikusan következik abból, amit az előzőekben mondott, mégpedig: „Irtózzatok a gonosztól”. Végül is hogyan mondhatja azt valaki, hogy igazán irtózik a gonosztól vagy a rossztól, ha rosszal fizet vissza másoknak? Ha így tenne, az a „képmutatástól mentes” szeretet ellentéte lenne. Pál így folytatja: „Olyasmikre legyen gondotok, amik minden ember szemében jók” (Róma 12:9, 17). Hogyan alkalmazzuk ezeket a szavakat?
13. Milyen értelemben van ’minden ember szeme’ előtt az, amit teszünk?
13 Korábban, a korintusziaknak írt levelében Pál arról az üldözésről írt, mellyel az apostoloknak kellett szembenézniük. Ezt olvashatjuk: „színházi látványosság lettünk a világnak és angyaloknak és embereknek . . . Amikor szidalmaznak bennünket, áldást mondunk, amikor üldöznek, helytállunk, amikor rossz hírbe kevernek, kérlelőn kérünk” (1Korintusz 4:9–13). Az igaz keresztényeket ehhez hasonlóan ma is megfigyeli a világ. Mikor a körülöttünk lévők látják azokat a jó dolgokat, melyeket teszünk – még akkor is, ha mások igazságtalanul bánnak velünk –, talán jobban hajlanak arra, hogy kedvezően fogadják a keresztény üzenetünket (1Péter 2:12).
14. Milyen messzire menjünk el a békesség kedvéért?
14 De milyen messzire menjünk el a békesség kedvéért? Amilyen messzire csak lehet! Pál ezt mondja keresztény testvéreinek: „Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek” (Róma 12:18). A „ha lehetséges” és az „amennyire tőletek függ” szűkítő értelmű kifejezések, és arra mutatnak rá, hogy nem mindig megvalósítható, hogy békében legyünk másokkal. Például nem hágjuk át Isten parancsát csak azért, hogy békében legyünk egy emberrel (Máté 10:34–36; Héberek 12:14). Megteszünk mindent az ésszerűség határain belül, hogy békében legyünk „minden emberrel”, de mégsem alkuszunk meg az igazságos alapelvekkel.
„Ne álljatok bosszút magatokért”
15. A Róma 12:19 szerint milyen okunk van arra, hogy lemondjunk a bosszúállásról?
15 Pál egy újabb kényszerítő okot hoz fel arra, hogy miért ne toroljuk meg a sérelmeinket: mert ez szerénységre vall. Ezt mondja: „Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet a haragnak; mert meg van írva: »Enyém a bosszú; én visszafizetek, ezt mondja Jehova«” (Róma 12:19). Az a keresztény, aki megpróbál bosszút állni, elbizakodott. Magának tulajdonítja azt a szerepet, amely Istent illeti meg (Máté 7:1). Továbbá, ha a saját kezébe veszi az ügyek intézését, azzal azt mutatja, hogy nem hisz Jehovának ezekben a biztosítékot jelentő szavaiban: „én visszafizetek”. Ezzel ellentétben az igaz keresztények bíznak abban, hogy Jehova majd ’igazságot szolgáltat választottainak’ (Lukács 18:7, 8; 2Tesszalonika 1:6–8). Szerényen Jehovára bízzák, hogy bosszút álljon a rosszért (Jeremiás 30:23, 24; Róma 1:18).
16–17. a) Mit jelent a „tüzes szenet gyűjt valaki fejére” kifejezés? b) Te magad tapasztaltad már, hogy a kedvesség hogyan lágyította meg egy nem hívő szívét? Mondj példát!
16 Ha bosszút állnánk egy ellenségünkön, az nagy valószínűséggel megkeményítené őt, viszont ha kedvesen bánunk vele, az meglágyíthatja a szívét. Miért? Figyeljük meg Pál szavait, melyeket a Rómában élő keresztényeknek írt: „ha ellenséged éhes, adj neki enni; ha szomjas, adj neki inni; mert ha ezt teszed, tüzes szenet gyűjtesz a fejére” (Róma 12:20; Példabeszédek 25:21, 22). Mit jelent ez?
17 A „tüzes szenet gyűjt valaki fejére” kifejezés egy bibliai időkből származó szókép, mely a fémek megolvasztásával kapcsolatos. Az ércet betették a kemencébe, és nemcsak alá, hanem a tetejére is raktak egy réteg szenet. A felülre halmozott tüzes szén növelte a hőt, így a kemény fém megolvadt, és szétvált az ércben lévő szennyeződésektől. Ugyanígy, ha kedvesen viselkedünk egy ellenséges személlyel, azzal „megolvaszthatjuk” a keménységét, és felszínre hozhatjuk a jobb tulajdonságait (2Királyok 6:14–23). Ami azt illeti, a keresztény gyülekezet számos tagját az vonzotta először az igaz imádathoz, hogy Jehova szolgái kedvesen bántak velük.
Miért ne álljunk bosszút?
18. Miért helyes, szeretetteljes és miért vall szerénységre, ha nem állunk bosszút?
18 Most, hogy röviden áttekintettük a rómaiaknak írt levél 12. fejezetét, több fontos érvet vizsgáltunk meg annak alátámasztására, hogy miért ’ne viszonozzuk senkinek rosszal a rosszat’. Először is, ha nem toroljuk meg a sérelmeinket, azt helyesen tesszük. Tekintettel arra, hogy Jehova milyen könyörületes irántunk, az a helyes és ésszerű, ha felajánljuk magunkat neki, és készségesen engedelmeskedünk a parancsainak, beleértve azt is, hogy szeressük az ellenségeinket. Másodszor, ha nem viszonozzuk rosszal a rosszat, az szeretetteljes is. Ha lemondunk a megtorlásról, és törekszünk a békére, azzal szeretetteljesen azt reméljük, hogy még néhány ádáz ellenségünknek is segíthetünk, hogy Jehova imádóivá váljanak. Harmadszor, ha nem viszonozzuk a rosszat, az egyben szerénységre is vall. Ha bosszút állnánk magunkért, az elbizakodottság lenne a részünkről, hiszen Jehova kijelenti: „Enyém a bosszú”. Isten Szava erre is figyelmeztet: „Elbizakodottság jött? Akkor gyalázat jön; de a szerényeknél bölcsesség van” (Példabeszédek 11:2). Ha bölcsen Istenre bízzuk a bosszúállást, az azt mutatja, hogy szerények vagyunk.
19. Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?
19 Pál összegzésképpen figyelmezteti a keresztényeket, hogy miként bánjanak másokkal: „Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval” (Róma 12:21). Milyen gonosz befolyással kell napjainkban szembenéznünk? Hogyan győzhetjük le őket? Ezeket és ezekhez kapcsolódó kérdéseket fogunk megvizsgálni a következő cikkben.
Meg tudod magyarázni?
• A rómaiaknak írt levél 12. fejezetében milyen figyelmeztetést olvashatunk újra és újra?
• Mi indítson minket arra, hogy ne álljunk bosszút?
• Milyen áldásoknak örvendhetünk mi magunk és mások is, ha ’nem viszonozzuk rosszal a rosszat’?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kiemelt rész a 22. oldalon]
A rómaiaknak írt levél 12. fejezete a keresztényeknek
• a Jehovával,
• a hívőtársaikkal
• és a nem hívőkkel
való kapcsolatáról ír
[Kép a 23. oldalon]
Pál a rómaiaknak írt levelében hasznos tanácsokat ad a keresztényeknek
[Kép a 25. oldalon]
Mit tanulhatunk István tanítvány példájából?