’A bölcsesség oltalom’

„A BÖLCSESSÉG megszerzése mennyivel jobb, mint az arany! És az értelem megszerzése kívánatosabb az ezüstnél” – jelenti ki a Példabeszédek 16:16. Miért olyan értékes a bölcsesség? Azért, mert „oltalom a bölcsesség, mint ahogy a pénz is oltalom, de az ismeretnek az az előnye, hogy a bölcsesség életben tartja tulajdonosait” (Prédikátor 7:12). De hogyan?

Ha Istentől származó bölcsességre teszünk szert, azaz pontos ismeretet szerzünk Isten Szavából, a Bibliából, és azzal összhangban is élünk, akkor a Jehova által helyeselt úton járhatunk (Példabeszédek 2:10–12). Salamon, az ókori Izrael királya ezt mondja: „A becsületesek országútja a rossztól való elfordulás. Aki óvja útját, megőrzi lelkét” (Példabeszédek 16:17). Igen, a bölcsesség megóvja a tulajdonosait a rossz úttól, és életben tartja őket! A Példabeszédek 16:16–33 tömör és bölcs kijelentései rámutatnak, milyen jó hatással van az Istentől jövő bölcsesség a szemléletmódunkra, a beszédünkre és a tetteinkre. *

’Legyünk alázatos szelleműek!’

A megszemélyesített bölcsesség a leírás szerint ezt mondja: ’Az önhittséget és a büszkeséget gyűlölöm’ (Példabeszédek 8:13). A büszkeség és a bölcsesség szöges ellentétben vannak egymással. Bölcsen kell cselekednünk, és vigyáznunk kell, nehogy gőgössé vagy önteltté váljunk. Különösen akkor kell résen lennünk, ha az élet bizonyos területein sikeresek vagyunk, vagy ha felelős állást töltünk be a keresztény gyülekezetben.

„Az összeomlás előtt büszkeség jár, a botlás előtt gőgös szellem” – figyelmeztet a Példabeszédek 16:18. Gondoljunk arra az összeomlásra, amely a legnagyobb volt a világmindenségben: amikor Isten egyik tökéletes szellemfia Sátánná, az Ördöggé tette magát (1Mózes 3:1–5; Jelenések 12:9). Hát nem gőgös szellemű volt az összeomlása előtt? A Biblia éppen erre világít rá, amikor azt írja, hogy újonnan megtért férfit ne nevezzenek ki felvigyázói  tisztségre a keresztény gyülekezetben, „nehogy felfuvalkodjon a büszkeségtől, és az Ördögre kimondott ítélet alá kerüljön” (1Timóteusz 3:1, 2, 6). Milyen fontos vigyáznunk, hogy ne tápláljuk másokban a büszkeséget, és magunkban se engedjük kifejlődni!

„Jobb alázatos szelleműnek lenni a szelídek között, mint zsákmányon osztozni az önmagukat felmagasztalókkal” – olvashatjuk a Példabeszédek 16:19-ben. Hogy mennyire helyénvaló ez az intés, az jól látszik Nabukodonozornak, az ókori Babilon királyának az esetéből. Ez a király büszkeségében felállított Dura síkságán egy roppant méretű szobrot, mely talán őt magát ábrázolta. A szobor vélhetően igen magas talapzaton állt, és azzal együtt 27 méter magas volt (Dániel 3:1). Nabukodonozor a birodalma lenyűgöző jelképének szánta ezt a hatalmas szobrot. Az embereket talán magukkal ragadják a magas és fenséges építmények – mint amilyen ez a szobor volt, vagy amilyenek az obeliszkek, a templomtornyok és a felhőkarcolók –, de Istenre nincsenek hatással. A zsoltáríró így énekelt: „Jehova magasságos, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig csak távolról ismeri” (Zsoltárok 138:6). Sőt, „ami az emberek között magasztos, az az Isten szemében utálatosság” (Lukács 16:15). Jobban tesszük, ha ’az egyszerűekkel tartunk’, mint ha ’fellengzős dolgokon gondolkodunk’ (Róma 12:16).

Beszéljünk ’éleslátással és meggyőzőerővel’!

Milyen hatással van a bölcsesség megszerzése a beszédünkre? A bölcs király elmondja: „Aki éleslátású egy ügyben, jót talál, és boldog az, aki bízik Jehovában. A szívében bölcset értelmesnek hívják, s akinek édesek ajkai, az a meggyőzőerőt növeli. Életnek kútforrása az éleslátás a tulajdonosainak, a bolondok fegyelmezése pedig bolondság. A bölcsnek szíve éleslátást tükröző szavakat ad szájába, és meggyőzőerőt ad ajkainak” (Példabeszédek 16:20–23).

A bölcsesség segít, hogy éleslátással és meggyőzőerővel beszéljünk, hiszen aki bölcs a szívében, az megpróbál ’jót találni’ egy ügyben, és „bízik Jehovában”. Ha igyekszünk megtalálni a jót másokban, nagyobb valószínűséggel fogjuk őket dicsérni. Szavaink nem lesznek nyersek vagy rosszallóak, hanem inkább „édesek” és meggyőzőek. Mások körülményeinek az ismerete segít megértenünk, hogy mekkora nehézséget élnek át, és hogyan birkóznak meg vele.

A Királyság-prédikáló és tanítványképző munkában is elengedhetetlen, hogy bölcsesség hassa át a beszédünket. Amikor Isten Szavára tanítunk másokat, nem az a célunk, hogy csupán bibliai ismeretet adjunk át nekik, hanem az, hogy elérjük a szívüket. Ehhez pedig meggyőzőerővel kell beszélnünk. Pál apostol arra buzdította a társát, Timóteuszt,  hogy maradjon meg azokban, amiket ’meggyőzetve elhitt’ (2Timóteusz 3:14, 15).

A „meggyőz” ige görög megfelelője azt jelenti, hogy ’megváltoztatja valakinek a gondolkodásmódját érvek vagy erkölcsi szempontok alapján’ (W. E. Vine: An Expository Dictionary of New Testament Words). Ahhoz, hogy olyan meggyőző érvekkel tudjunk előállni, amelyek megváltoztatják a hallgatónk gondolkodásmódját, éleslátásra van szükségünk, vagyis tudnunk kell, hogyan gondolkodik, mi érdekli, milyen körülmények között él, és milyen neveltetést kapott. Hogyan tudhatjuk meg mindezt? Jakab tanítvány azt mondja erre, hogy ’legyünk gyorsak a hallásra, és lassúak a szólásra’ (Jakab 1:19). Ha szóra bírjuk a beszélgetőpartnerünket, és figyelmesen végighallgatjuk, megismerhetjük mint embert.

Pál apostol rendkívülien értett mások meggyőzéséhez (Cselekedetek 18:4). Még az egyik ellensége, Demetriusz, az ezüstműves is elismerte: ’Pál nemcsak Efézusban, hanem szinte egész Ázsia tartományban meggyőzött és más nézetre bírt egy igen nagy sokaságot’ (Cselekedetek 19:26). Vajon Pál a maga érdemének tulajdonította, hogy eredményes a prédikálómunkában? Egyáltalán nem. Úgy gondolta, hogy a prédikálásában Isten ’szelleme és ereje’ mutatkozik meg (1Korintusz 2:4, 5). Jehova szent szelleme minket is támogat. Mivel bízunk Jehovában, biztosak vagyunk a segítségében, miközben igyekszünk éleslátással és meggyőzőerővel beszélni a szolgálatunkban.

Nem csoda, hogy „a szívében bölcset értelmesnek”, vagy a Katolikus fordítás szerint „okosnak”, hívják! (Példabeszédek 16:21). Nos igen, az éleslátás „életnek kútforrása” a tulajdonosainak. De mit mondhatunk a bolondokról? Ők ’megvetik a bölcsességet és a fegyelmezést’ (Példabeszédek 1:7). Mire számíthatnak, ha elutasítják a Jehovától jövő fegyelmezést? Amint már korábban megjegyeztük, Salamon azt mondja, hogy „a bolondok fegyelmezése . . . bolondság” (Példabeszédek 16:22). További fegyelmezést kapnak, gyakran komoly fenyítés formájában. A bolondok bajba kerülhetnek, és szégyent hozhatnak a fejükre, betegségeket szedhetnek össze, sőt akár idő előtt meg is halhatnak.

Izrael királya még ezt mondja arról, hogy milyen jó hatással van a bölcsesség a beszédünkre: „A kellemes beszéd lépes méz, édes a léleknek, és gyógyír a csontoknak” (Példabeszédek 16:24). Ahogyan a méz édes és gyorsan felüdíti az embert, amikor éhes, a kellemes beszéd is bátorító és felüdítő. A méz ezenkívül egészséges és gyógyhatású, így jót tesz. Ugyanez igaz a kellemes beszédre is, mivel szellemileg jótékony hatású (Példabeszédek 24:13, 14).

Óvakodjunk az ’egyenesnek látszó úttól’!

„Van olyan út, mely egyenesnek látszik az ember előtt, de a vége halálnak útja” – állapítja meg Salamon (Példabeszédek 16:25).  Ezzel a hamis érvelésre figyelmeztet, és arra, hogy ne kövessünk Isten törvényével ellentétes utat. Lehetséges, hogy egy bizonyos út helyesnek tűnik emberi szemszögből, de igazából ellenkezik Isten Szavának igazságos alapelveivel. Ráadásul megtörténhet, hogy Sátántól jön a megtévesztés, mely arra késztet valakit, hogy járjon az általa helyesnek vélt úton, holott az valójában a halálba vezet.

Semmi sem védhet meg jobban az önámítástól, mint a bölcs és értelmes szív, valamint egy olyan lelkiismeret, melyet Isten Szavának ismeretével képeztek ki. Amikor döntéseket kell hoznunk – akár erkölcsi kérdésekben, akár az imádattal, vagy bármi mással kapcsolatban –, leginkább úgy védhetjük ki az önáltatást, ha Isten jóra és rosszra vonatkozó irányadó mértékei vezérelnek bennünket.

„A munkásnak javára szolgál az éhsége”

„A keményen dolgozó lelke magának dolgozik keményen, mert szava kényszeríti” – folytatja a bölcs király (Példabeszédek 16:26). Salamon szerint az, hogy a munkás enni kíván, ’keményen dolgozhat’ őérte, mivel az éhsége „kényszeríti”, ösztökéli. A Katolikus fordítás így fogalmaz: „A munkásnak javára szolgál az éhsége, mert munkára ösztönzi a szája.” A természetes vágyaink, mint amilyen az éhség, termelékenységre ösztönözhetnek minket. Egy ilyen vágy építő. De mi van akkor, ha megengedjük, hogy egy helyénvaló vágyunk olyannyira elhatalmasodjon, hogy már kapzsisággá fajul? Olyasmi történhet, mint akkor, amikor egy kis tűzből, melyen az ételt főzik, megfékezhetetlen erdőtűz lesz. A kapzsiság féktelen vágy, mely romboló. A bölcs ember tisztában van ezzel a veszéllyel, ezért még az egészséges vágyait is kordában tartja.

Ne menjünk ’olyan útra, amely nem jó’!

Szavaink akkora kárt okozhatnak, mint a lángoló tűz. Salamon így ecseteli, hogy milyen ártalmas, ha mások hibáit kutatjuk, és fűnek-fának beszélünk róluk: „A semmirekellő ember rosszat ás ki, s mintha perzselő tűz lenne ajkain. A cselszövő ember viszályt szít, és a rágalmazó elválasztja egymástól a jó barátokat” (Példabeszédek 16:27, 28).

Aki megpróbálja bemocskolni embertársa jó hírnevét, az „semmirekellő”. Törekedjünk rá, hogy keressük a jót másokban, és úgy beszéljünk róluk, hogy azzal tiszteletet ébresszünk irántuk. Hát azokat meghallgassuk-e, akik ártalmas pletykát terjesztenek? Szavaik könnyen alaptalan gyanakvást keltenek, elválasztják egymástól a barátokat, és megosztottságot idéznek elő a gyülekezetben. A bölcsesség azt diktálja, hogy ne figyeljünk oda rájuk.

 Salamon ezután egy csábító erőre hívja fel a figyelmünket, mely rossz útra vihet minket: „Az erőszakos ember elcsábítja felebarátját, és olyan útra küldi, amely nem jó. Kacsint szemével, hogy cselt szőjön. Összeszorított ajakkal véghezviszi a gonoszságot” (Példabeszédek 16:29, 30).

Vajon az erőszak az igaz imádókra is lehet csábító hatással? Ma sokan hagyják magukat arra csábítani, hogy ’cselt szőjenek’. Erőszakos tetteket követnek el, vagy támogatják azokat. Az talán nem esik nehezünkre, hogy tartózkodjunk az erőszak közvetlen gyakorlásától. De hagyjuk-e magunkat belevinni ravasz módon? Hiszen milliókat sikerült rávenni, hogy élvezzék az erőszakot dicsőítő szórakozást vagy sportokat. A Biblia egyértelmű figyelmeztetése így szól: „Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, de aki ostobákhoz társul, az rosszul jár” (Példabeszédek 13:20). Micsoda oltalom az Istentől származó bölcsesség!

Mit mondhatunk egy olyan emberről, aki egész életét a bölcsesség és az értelem társaságában élte le, és nem ment ’olyan útra, amely nem jó’? Az igazságosság útján élt élet gyönyörűséges Isten szemében, és tiszteletre méltó. „Ékes korona az ősz haj, ha az igazságosság útján található” – olvashatjuk a Példabeszédek 16:31-ben.

A féktelen harag viszont egyáltalán nem válik ékességére az embernek. Ádám és Éva elsőszülött fia, Káin „nagy haragra gerjedt” az öccse, Ábel ellen, „rátámadt . . . , és megölte” (1Mózes 4:1, 2, 5, 8). Bár időnként talán jogosan haragszunk, nem szabad hagynunk, hogy a haragunk kicsússzon az irányításunk alól. A Példabeszédek 16:32 világosan megmondja, hogy „jobb a haragra lassú ember annál, aki erős, és aki uralkodik szellemén annál, aki várost foglal el”. A féktelen harag nem vall sem erőre, sem kiválóságra. Ez egy gyengeség, és olyan útra viheti az embert, amely nem jó.

Amikor ’minden döntés Jehovától van’

„Ölbe vetik a sorsot, de Jehovától van annak minden döntése” – mondja Izrael királya (Példabeszédek 16:33). Az ókori Izraelben Jehova olykor sorsvetés által közölte az akaratát. Kavicsokkal, illetve fa- vagy kőtáblácskákkal vetettek sorsot. Először is Jehovához folyamodtak, hogy döntsön egy ügyben, azután pedig bedobták ezeket egy köntös redőibe, majd kihúzták onnan őket. Az eredményt Istentől valónak fogadták el.

Jehova már nem sorsvetés által közli népével az akaratát, hanem kinyilatkoztatta azt Szavában, a Bibliában. Az abban foglaltak pontos ismerete nélkülözhetetlen az Istentől jövő bölcsesség megszerzéséhez. Egyetlen napot se hagyjunk hát elmúlni úgy, hogy ne olvasnánk az ihletett Írásokból! (Zsoltárok 1:1, 2; Máté 4:4).

[Lábjegyzet]

[Kép a 8. oldalon]

Miért sokkal jobb a bölcsesség, mint az arany?

[Kép a 9. oldalon]

Mi ad meggyőzőerőt az ajkainknak a szolgálatban?

[Kép a 10. oldalon]

„A semmirekellő ember rosszat ás ki”

[Kép a 11. oldalon]

A féktelen harag olyan útra viheti az embert, amely nem jó

[Kép a 12. oldalon]

Az erőszak csábító hatással lehet ránk