Halhatatlan lelkünk van?

Vajon az ember nem egyéb, mint hús és vér? Vagy több volna az őt alkotó elemek összességénél? Ma még vagyunk, de holnapra már csak voltunk? Vagy lakozik bennünk valami láthatatlan, ami a halál után tovább él?

BÁR a világ vallásai zavarba ejtően sokféle elképzelést alakítottak ki a túlvilágról, a legtöbbjük egy alapvető dologban megegyezik, mégpedig abban, hogy az emberben van valami halhatatlan, ami a halál után tovább él. Sokan úgy hiszik, hogy ez a „valami” a lélek. Te miben hiszel? Két részből állunk: testből és lélekből? És mi a lélek? Vajon halhatatlan lelkünk van? Létfontosságú tudnunk, hogy mi is az ember valójában!

’Az ember élő lélekké lett’

Vajon a „lélek” olyasvalami, ami az ember halálakor elválik a testtől, és tovább él valahol? Egy bibliai szótár szerint „a lélek szó alatt sokszor maga a személy értendő” (Holman Illustrated Bible Dictionary). Az 1Mózes 2:7 például kijelenti: „Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké.” Az első ember, Ádám, lélek volt.

Azt az értelmezést, hogy a „lélek” szó jelentheti a személyt mint egészet, más írásszövegek is alátámasztják. A Biblia szerint például a lélek munkát végez (3Mózes 23:30). Lehet fáradt, bosszús, álmatlan, félelemmel teli és lehangolt is (Bírák 16:16; Jób 19:2; Zsoltárok 119:28; Cselekedetek 2:43; 1Tesszalonika 5:14). A Róma 13:1 úgy utal a lélekre, mint személyre, és ezt írja: „Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak”. Az 1Péter 3:20-ban pedig ezt olvassuk: „Noé napjaiban . . . kevés ember, azaz nyolc lélek vitetett át biztonságban a vízen.” Ezekben a bibliaversekben semmi sem mutat arra, hogy a lélek egy anyagtalan valami volna, amely a halál után tovább él.

 Mit mondhatunk az állatokról és a növényekről? Vajon ők is lelkek? Figyeljük meg, hogyan ír a Biblia az állatok teremtéséről. „Pezsdüljenek a vizek az élő lelkek sokaságától” – parancsolta Isten. A teremtés következő napján pedig ezt mondta: „Hozzon elő a föld élő lelkeket a nemük szerint: háziállatokat, csúszó és mászó állatokat és a föld vadállatait a maguk neme szerint!” (1Mózes 1:20, 24). Így tehát minden élő teremtmény lélek, legyen akár ember, akár állat. A növényeket a Biblia nem nevezi lelkeknek.

De a „lélek” szó más értelemben is használatos. A Jób 33:22 ezt írja: „Lelke a veremhez közeledik, és élete a halált osztókhoz.” Itt a „lélek” és az „élet” kifejezés párhuzamosan jelenik meg – az egyik kibővíti a másik jelentését. A „lélek” ezek szerint az élő lélek vagy személy által birtokolt életet is jelentheti. Ezért írja a Szentírás a Mózes életére törő ellenségekről szólva azt, hogy ’mindenki, aki a lelkére vadászott’ (2Mózes 4:19). Jézus Krisztusról pedig a Biblia kijelenti: „Az Emberfia . . . azért jött, hogy . . . lelkét [életét] váltságul adja cserébe sokakért” (Máté 20:28).

A Biblia egyszerűen és következetesen mutat rá a „lélek” szó jelentésére: utalhat emberre vagy állatra, de a teremtmények mint élő lelkek életét is jelentheti. Ez az értelmezés, amint látni fogjuk, összhangban van a Biblia arra vonatkozó tanításával, hogy mi történik a lélekkel a halál bekövetkeztével.

„Amely lélek vétkezik, az hal meg”

A Biblia leszögezi: „Amely lélek vétkezik, az hal meg” (Ezékiel 18:4). Illés próféta, amikor lehangolt volt, „kérte, hogy hadd haljon meg a lelke” (1Királyok 19:4). Ugyanígy Jónás is azért könyörgött, hogy „hadd haljon meg a lelke” (Jónás 4:8). Igen, ha az ember meghal, a lelke hal meg, tehát a lélek nem halhatatlan. Amikor azt mondjuk, hogy valaki meghalt, akkor lényegében a lelke haláláról beszélünk, hiszen maga az ember a lélek.

De mi a helyzet azokkal a bibliaversekkel, amelyek úgy említik a lelket, mint ami kimegy, illetve visszatér? A gyermekét világra hozó Ráhelről a Biblia ezt írja: „amikor már-már kiment belőle a lélek (mert haldoklott), Ben-Óninak nevezte el [a fiát]; az apja azonban  Benjáminnak hívta” (1Mózes 35:18). Az 1Királyok 17:22 pedig amikor leírja, hogy miként támadt fel egy özvegyasszony fia, kijelenti: „Jehova . . . meghallgatta Illés szavát [vagyis imáját], így visszatért a gyermekbe a lelke, és életre kelt.” Vajon ezek az írásszövegek azt mutatják, hogy a lélek egy láthatatlan, anyagtalan valami, amely elhagyhatja a testet, illetve beköltözhet oda?

Nos, ne felejtsük el, hogy a „lélek” szó egyik jelentése: ’élet’. Így tehát Ráhelből olyan értelemben ment ki a lelke, hogy az élete véget ért. Egyébként a „már-már kiment belőle a lélek” kifejezést egyes bibliafordítások úgy adják vissza, hogy „élete megszűnőben volt” (Katolikus fordítás), vagy „kilehelte utolsó leheletét” (Jerusalem Bible). Ami az özvegyasszony fiát illeti, az ő esetében is az élet tért vissza belé (1Királyok 17:23).

Mi az ember?

A Bibliából világosan megérthetjük, hogy mi valójában az ember. Nincsen neki külön lelke, mert ő maga a lélek. Ebből kifolyólag csak akkor van remény arra, hogy egy halott újra éljen, ha feltámad. A Szentírás ezt ígéri: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják [Jézus] hangját, és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, az élet feltámadására, akik hitvány dolgokat cselekedtek, az ítélet feltámadására” (János 5:28, 29). A halottak számára a feltámadás, ez a biztos ígéret, jelent igazi reményt, nem pedig a halhatatlan lélekről szóló tanítás.

Mennyire fontos tehát megértenünk, hogy mi is pontosan a feltámadás, és hogy mit jelent az emberiségnek! Isten és Krisztus megismerése szintén elengedhetetlen, hiszen Jézus ezt mondta imájában: „Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). A környéketeken élő Jehova Tanúi boldogan segítenek neked a Biblia tanulmányozásában, hogy egyre jobban megismerd Istent, a Fiát és az isteni ígéreteket. Szívből buzdítunk, hogy lépj kapcsolatba a Tanúkkal, vagy írj e folyóirat kiadóinak.

[Képek a 4. oldalon]

Ezek mind lelkek

[Forrásjelzés]

Kecske: CNPC—Centro Nacional de Pesquisa de Caprinos (Sobral, CE, Brasil)