Olvasók kérdései

Mivel az aratás akkor kezdődött el hivatalosan, amikor minden izraelita férfi a kovásztalan kenyerek ünnepén volt, ki aratta le az árpa zsengéjét, amelyet a szentélyhez vittek?

A mózesi törvény előírta az izraelitáknak a következőket: „Évente háromszor jelenjen meg minden férfi közüled Jehova, a te Istened előtt azon a helyen, melyet Ő kiválaszt: a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, valamint a lombsátorünnepen” (5Mózes 16:16). Salamon király idejétől kezdve az Isten által kiválasztott hely a jeruzsálemi templom volt.

A három ünnep közül az elsőt kora tavasszal tartották meg. A kovásztalan kenyerek ünnepe volt ez, mely a niszán 14-én megtartott pászka utáni napon kezdődött, és hét napig tartott, niszán 21-éig. Az ünnep második napján, niszán 16-án kezdődött a szent naptár szerinti év első aratása. Ezen a napon a főpapnak az árpaaratás „zsengéjéből” fognia kellett egy „kévét”, és ’meg kellett lengetnie Jehova előtt’ a szentélyben (3Mózes 23:5–12). Hogyha minden férfinak jelen kellett lennie a kovásztalan kenyerek ünnepén, akkor ki aratta le ezt a felajánlandó árpát?

Azt a parancsot, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepén fel kell ajánlani Jehovának az aratás zsengéjét, az egész nemzet kapta. Nem kellett mindenkinek külön-külön elkezdenie az aratást, és a maga nevében elvinnie a zsengét a szentélyhez. A parancs értelmében a nemzetnek kellett ezt megtennie képviselők által. A kovásztalan kenyerek ünnepére szánt kévét tehát levághatták néhányan, akiket elküldtek egy közeli árpaföldre. Egy forrásmű ezt írja erről: „Ha már érett volt az árpa, Jeruzsálem közeléből hozták; ha nem, akkor Izrael bármelyik másik vidékéről. Három férfi aratta le, mindegyik a maga kaszájával, a maga kosarába” (Encyclopaedia Judaica). Ezután odavittek egy árpakévét a főpapnak, ő pedig felajánlotta Jehovának.

Az a követelmény, hogy fel kellett ajánlani az aratás zsengéjét, kitűnő lehetőséget adott az izraelitáknak arra, hogy kifejezzék hálájukat, amiért Isten megáldotta a földjüket és a termésüket (5Mózes 8:6–10). De ami még fontosabb, a szertartásos felajánlás „az eljövendő jó dolgok árnyéka” volt (Héberek 10:1). Jézus Krisztus nem véletlenül támadt fel éppen i. sz. 33. niszán 16-án, azon a napon, amelyen fel kellett ajánlani Jehovának az aratás zsengéjét. Pál apostol ezt írta Jézusról: „Krisztus feltámadt a halottak közül, ő, aki zsengéje azoknak, akik halálalvásba merültek . . . De ki-ki a maga rendjében: Krisztus a zsenge, ezt követően azok, akik a Krisztuséi, a jelenléte idején” (1Korintusz 15:20–23). A zsengéből kötött kéve, melyet a főpap meglengetett Jehova előtt, a feltámasztott Jézus Krisztust árnyékolta elő, az első olyan személyt, aki örök életre támadt fel. Jézus így lehetővé tette, hogy az emberiség megszabaduljon a bűntől és a haláltól.

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

© 2003 BiblePlaces.com