Hol keressük a szellemiséget?

JÉZUS a híres hegyi beszédében leszögezte: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek” (Máté 5:3). Alighanem egyetértesz ezzel a kijelentéssel. Az emberek szerte a földön felismerik, hogy az életet nem lehet szellemi töltés nélkül élni, és azt feltételezik, hogy aki megtalálta a szellemiséget, az onnantól kezdve boldog lesz. De mit jelent a „szellemiség” kifejezés?

A szellemiséget egy szótár így határozza meg: „vallási értékek iránti fogékonyság vagy ragaszkodás”, „az a tulajdonság vagy állapot, hogy valaki szellemi módon él”. Így az olyan kifejezések, mint „szellemiség”, „szellemi”, valamint „szellemi gondolkodású”, hasonló értelműek. Hogy még érthetőbb legyen a kifejezés, gondolkodj el a következő hasonlaton: arról az emberről, akinek kereskedői vér folyik az ereiben, elmondható, hogy üzleti gondolkodású. Ehhez hasonlóan az, akinek nagyon fontosak a szellemi vagy vallásos dolgok, szellemi gondolkodású.

Hogyan tehet szert az ember valódi szellemiségre? Bár jobbára minden vallás azt állítja, hogy tudja, melyik ösvény vezet a szellemiséghez, az általuk mutatott utak száma majdnem annyi, mint ahány vallás van: a protestáns azt vallja, hogy az úgynevezett hitmélyítő összejövetelen megüdvözül; a katolikus a misén keresi a közösséget Istennel; a buddhista meditál, hogy övé legyen a megvilágosodás; a hindu önmegtartóztatás által próbál kijutni a folytonos újjászületés körforgásából. Vajon mindegyikük a valódi szellemiséghez vezető ösvényen jár? Van-e egyáltalán olyan, aki ezen jár?

Sokan mindkét kérdésre nemleges választ adnak. Szerintük a „szellemiség” mást jelent: hitet hovatartozás nélkül, más szavakkal azt, hogy valaki hisz egy istenben, de nem tartozik egyetlen egyházhoz sem. Mások úgy érzik, a szellemiség nem vallásos élmény, hanem az a vágy, hogy az ember belső békére és az élet értelmére találjon. Állításuk szerint, aki a szellemiségre törekszik, annak egyáltalán nem kell a valláshoz fordulnia, hanem önmagában kell keresnie, a legmélyebb érzéseiben. Egy író ezt mondja: „A valódi szellemiség mélyen, az ember legbensőjében található. Azt foglalja magában, hogy miként viszonyulunk a világhoz és a körülöttünk lévő emberekhez, valamint hogyan szeretjük és fogadjuk el őket. Nem lehet megtalálni egy templomban, sem úgy, hogy hiszünk bizonyos vallásos tantételekben.”

Nem kérdéses, hogy az embereknek nagyon különböző elképzeléseik vannak arról, hogy mi a szellemiség. Több ezer könyv állítja azt, hogy megmutatja az utat, hogyan élhet valaki szellemi emberként, az olvasók gyakran mégis üresnek érzik magukat és összezavarodnak. De van egy könyv, amely tényleg megbízható irányítást ad a szellemiek terén. Ebben a könyvben bizonyítékok szólnak amellett, hogy Istentől ihletett (2Timóteusz 3:16). Lássuk, mit ír ez a könyv, a Biblia a szellemiség jelentéséről és értékéről!

 [Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]

CÍMLAP: Háttér: © Mark Hamblin/age fotostock