Két „csoda” egyetlen kongresszuson Grúziában

FELEJTHETETLEN esemény zajlott le Grúziában 2006-ban. Akkor két „csoda” is történt. Három napon át, július 7-től 9-ig, az országban hat helyszínen került megrendezésre Jehova Tanúi „Közel a szabadulás!” jeligéjű kerületkongresszusa. Ennek a szellemi lakomának több mint 17 000 jelenlevő örvendhetett.

2006 januárjában a testvérek erőfeszítéseket tettek, hogy megfelelő helyszínt találjanak a fő kongresszusi városban, Tbilisziben, Grúzia fővárosában, ahová több ezer küldöttet vártak. Úgy tervezték, hogy a többi helyszín telefonos összeköttetéssel kapcsolódik majd a programhoz.

Grúziában az elmúlt években egyre inkább kiterjedt a vallásszabadság. Így a Tanúk, noha a múltban széles körben ellenezték a munkájukat, teljes elszántsággal azon voltak, hogy találjanak egy kongresszusi helyszínt a fővárosban, és bíztak abban, hogy ez sikerülni fog. A grúziai emberek természetükből adódóan nagyon barátságosak és vendégszeretők, ám egyes tisztviselőkben mélyen gyökerezik a vallási előítélet. Vajon felül tudtak kerekedni az érzéseiken, és engedték, hogy a Tanúk kibéreljenek egy létesítményt?

A kongresszusi bizottságban szolgáló testvérek több stadiont és sportcsarnokot is megnéztek. A vezetők megígérték nekik, hogy a rendelkezésükre bocsátják az épületeket, de amikor a testvérek konkrét időpontot kértek, elutasították őket. A bizottság éppen ezért nagy meglepetéssel fogadta, amikor a Tbiliszi Filharmonikusok igazgatósága megengedte, hogy Jehova Tanúi kibéreljék az épületüket. A koncertterem a város szívében van, ahol általában a legszínvonalasabb rendezvényeket szervezik.

A bizottság felbuzdulva azon, hogy az erőfeszítéseit végül siker koronázta, elkezdte megszervezni  a tbiliszi kongresszust, valamint az egyéb városokban megtartandó kongresszusokat, név szerint Cnoriban, Kutaisziban, Zugdidiben, Kaszpiban és Goriban. Rengeteget dolgoztak azon, hogy minden helyszínen biztosíthassák a telefonos összeköttetést, és így a program párhuzamosan tudjon zajlani. Minden elkészült. Aztán egyszer csak, a kongresszus előtt egy héttel a Tbiliszi Filharmonikusok vezetősége semmissé nyilvánította a szerződést. A döntésüket még csak meg sem indokolták.

Az első „csoda”

Mit tehettek a testvérek ilyen késői időpontban? Az egyetlen lehetőségük az volt, hogy átszervezik a kongresszust Marneuliba, egy mezőgazdasággal foglalkozó kisvárosba, mely 40 kilométerre található Tbiliszitől. Korábban már többször tartottak ott kongresszust egy Tanú-család birtokán, ahol régebben hatalmas kert feküdt. Az elmúlt tíz év során ez volt az egyetlen hely, melyet a Tbilisziben lévő gyülekezetek kongresszusi helyszínként használhattak. Ám pont Marneuliban történt meg többször is, hogy Jehova Tanúi súlyos csőcseléktámadásokat szenvedtek el.

Az egyik ilyen esemény 2000. szeptember 16-án történt. Marneuli városának rendőrsége úttorlaszokat emelt, hogy a Tanúk ne juthassanak el a kongresszusi helyszínre. Aztán több busszal is mindenre elszánt emberek érkeztek, akiknek élén a papi rendből kitaszított ortodox Vaszilij Mkalavisvili állt. Megállították a marneuli kongresszusra igyekvő autókat és buszokat, több küldöttet is kiráncigáltak a járművekből, és súlyosan bántalmazták őket. Más utasokat kifosztottak, még a Bibliájukat és a bibliai kiadványokat is elvették tőlük.

A marneuli kongresszusi helyszínt is megtámadta egy körülbelül 60 fős csőcselék. Mintegy 40 Tanú meg is sérült. Az egyik testvérnek a mellkasába kést döftek. Egyes támadók a magasba emelték levágott csövű puskájukat, és dühtől tajtékozva a levegőbe lőttek. Egyikük fegyvert fogott a háziasszonyra, és pénzt, valamint ékszert követelt tőle. A csőcselék feldúlta a házát is, amely a telek egyik végében volt, és minden értékét ellopta. Miután a ház összes ablakát betörték, felégették a bibliai kiadványokat és a padokat is, melyek kimondottan a kongresszusra lettek készítve. Másfél tonnányi irodalom vált a tűz martalékává. A helyszínre érkező rendőrök, ahelyett hogy megfékezték volna a bűncselekményt, maguk  is bántalmazták a Tanúkat. *

A kongresszusi bizottságnak nem csak az erőszakkal kellett számolnia. Arra is gondolniuk kellett, hogy hogyan fognak helyet biztosítani 5000 embernek akkora területen, ahol normális körülmények között úgy 2500-an férnek el. Hogyan lehetne egy ilyen nehézséget ennyire rövid idő alatt megoldani? Mondhatni csoda történt, amikor a szomszédos két telek tulajdonosai megjelentek, és felajánlották a kertjüket kibérlésre.

Ahhoz, hogy a két földdarabból megfelelő kongresszusi helyszín lehessen, nem kis munkára volt szükség. Az időjárás is megnehezítette a testvérek dolgát, ugyanis a kongresszust megelőzően egész héten át esett az eső. A szomszédok kertje be volt vetve krumplival, így azt előbb még ki kellett ásni. A zuhogó esőben az önkéntesek először is ennek láttak neki. Ezután eltávolították a kerítéseket, és felállítottak egy tartószerkezetet, melyet befedtek, hogy a jelenlévőket ne zavarja sem az eső, sem a nap. Készítettek még fapadokat, és további hangosító berendezéseket is felszereltek. Az önkéntesek éjt nappallá téve fűrészeltek, szegeltek és fúrtak, voltak, akik még az alvásról is lemondtak.

„De mi lesz akkor, ha a kongresszus alatt is esni fog az eső? – vetődött fel a kérdés mindenkiben. – Nem fogja a sár elnyelni a küldötteket?” A testvérek vásároltak szalmát, hogy beborítsák vele a vizes földet. És végül a nap is előbújt! A kongresszus mindhárom napja alatt a terület aranyló, meleg napsütésben úszott.

A megérkező küldötteket gyönyörű látvány fogadta. A békés vidéki táj mintha csak az új világ egy darabkája lett volna. A kényelmesen helyet foglaló küldötteket fügefák és más gyümölcsfák, valamint kukorica- és paradicsomföldek vették körül. A színpad mögött szőlőültetvények szolgáltak díszletként. Időnként a program alatt kukorékolást és kotkodálást lehetett hallani, amint a gazda összeszedte a tojásokat. A vidéki hangulatot más hangok is fokozták, ám a jelenlévőknek ez csupán szórakoztató szerenád volt. Nem vonta el a figyelmüket, ügyet sem vetettek rá, mert feszülten összpontosítottak a kiváló, Biblián alapuló előadásokra. De nem ez volt a kongresszus egyetlen felejthetetlen mozzanata.

A második „csoda”

A péntek délelőtti ülésszak végén a küldöttek óriási meglepetésére Jehova Tanúi Vezető  Testületének egyik tagja, Geoffrey Jackson bejelentette A Szentírás új világ fordításának közreadását grúz nyelven. * Sokak szemébe könny szökött; egyszerűen le voltak nyűgözve. „Nem tudunk elégszer köszönetet mondani ezért a csodáért, Jehova csodájáért – mondta izgatottan egy család. – Micsoda óriási munka ennyire rövid idő alatt!”

Egy calendzsihai testvérnő, aki telefonon hallgatta a programot, ezt mondta: „Nem is tudom szavakba önteni, hogy mennyire örültem, amikor megkaptuk a teljes Bibliát. Szeretnék köszönetet mondani nektek ezért a háromnapos, kiváló kongresszusért. Valóban történelmi esemény volt.” Egy nyugat-grúziai, Fekete-tenger melletti gyülekezetbe járó család így fogalmazott: „Egészen mostanáig a családunknak csupán egyetlen Bibliája volt, de most mind a négyünknek van saját Új világ fordításunk. Végre mindannyian személyesen is tudjuk tanulmányozni a Bibliát.”

A színfalak mögött azonban nem ment minden olyan simán. Például annak ellenére, hogy az Új világ fordítás időben ki lett nyomtatva és el lett küldve Grúziába a kongresszusra, a vámhivatal tisztjei nem engedték át a szállítmányt a határon. A testvérek az ombudsmanhoz fordultak, aki az utolsó pillanatban el tudta intézni, hogy a Bibliák megérkezzenek a kerületkongresszusra. Sőt, a helyettesét el is küldte a marneuli kongresszusra, hogy az új Bibliából kérjen néhány példányt a hivatalának.

Szívélyes üdvözlés, grúz vendégszeretet

A marneuli kerületkongresszus egy másik ok miatt is mérföldkő volt a grúziai Tanúk számára, hiszen Jehova Tanúi Vezető Testületének az egyik tagja is jelen volt a programon. A jelenlévők annyira megörültek neki, hogy mindannyian személyesen akarták szívélyesen üdvözölni, úgy, ahogy az náluk szokás. Jackson testvérnek órákig kellett a kongresszus előtt, alatt és után állni és köszönteni a testvéreket és testvérnőket, de boldog volt, hogy ott lehetett.

1903-ban, egy másik kongresszus befejeztével egy testvér így szólt: „1000 dollárért sem adnám azt a sok jót, amit ezen a kongresszuson kaptam, pedig én egy szegény ember vagyok.” Több mint egy évszázaddal később pontosan így éreztek azok a Tanúk is, akik részt vettek azon a jelentőségteljes kongresszuson, melyre 2006 nyarán került sor Grúziában.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 19. oldalon]

„A kevés” megsokasodott

Az Ézsaiás 60:22-ben feljegyzett szavak Grúziában is igaznak bizonyulnak: „A kevés ezerré lesz, a kicsiny pedig hatalmas nemzetté. Én, Jehova, felgyorsítom ezt a maga idejében.” Kevesebb mint 20 év alatt az országban a Királyság-hírnökök száma alig 100-ról mintegy 16 000-re nőtt. Isten Szavának ezek a buzgó szolgái hetente közel 8000 házi bibliatanulmányozást vezetnek, vagyis még további csodálatos növekedés várható Grúziában.

[Ábra/térképek a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

OROSZ FÖDERÁCIÓ

GRÚZIA

⇨ Zugdidi

⇨ Kutaiszi

Marneuli ⇨ Gori

⇨ Kaszpi

⇨ Cnori

TBILISZI

TÖRÖKORSZÁG

ÖRMÉNYORSZÁG

AZERBAJDZSÁN

[Forrásjelzés]

Földgömb: Based on NASA/Visible Earth imagery

[Kép a 16. oldalon]

Szobor Tbilisziben

[Képek a 17. oldalon]

A marneuli kongresszus mobiltelefonos összeköttetésben volt öt helyszínnel

[Képek a 18. oldalon]

A küldötteknek kellemes meglepetésben volt részük, amikor közreadták az „Új világ fordítás”-t grúz nyelven