A keresztényiség eljut Kis-Ázsiába

AZ ELSŐ században sok keresztény gyülekezet virágzott Kis-Ázsiában (ez szinte a mai Törökország teljes területét jelenti). A zsidók és a nem zsidók nagy számban reagáltak kedvezően a keresztény üzenetre. Egy bibliai szótár kijelenti: „Szíria–Palesztinán kívül itt, Kis-Ázsiában jelent meg először a keresztény mozgalom, és itt terjedt a legjobban.”

Nagyobb betekintést nyerhetünk abba, hogy a keresztényiség miként növekedett ezen a területen, ha összerakjuk a különböző forrásokból származó részleteket. Nézzük meg, milyen hasznot meríthetünk a rendelkezésre álló ismeretanyag megvizsgálásából.

Az első kis-ázsiai keresztények

Az első jelentős esemény a keresztényiség kis-ázsiai terjedésében i. sz. 33 pünkösdjén volt, amikor egy soknyelvű sokaság gyűlt össze Jeruzsálemben. Ebben a sokaságban voltak olyan zsidók, akik a diaszpórából, vagyis Palesztinán kívülről jöttek, és voltak zsidó prozeliták is. Jézus apostolai ezeknek a látogatóknak prédikálták a jó hírt. A történelmi feljegyzés tanúsága szerint egyesek Kappadóciából, Pontuszból, Ázsia tartományból *, Frígiából és Pamfíliából érkeztek – ezek a területek alkották Kis-Ázsia nagy részét. A hallgatóságból mintegy 3000-en elfogadták a keresztény üzenetet, és megkeresztelkedtek. Amikor visszatértek a szülőföldjükre, magukkal vitték az új hitüket is (Cselekedetek 2:5–11, 41).

A következő részletet abban a bibliai feljegyzésben találhatjuk, amely Pál apostol kis-ázsiai misszionáriusi útjairól szól. Az első utazása alatt, melyre i. sz. 47–48 táján került sor, Pál a társaival együtt Ciprusról Kis-Ázsiába hajózott, és ott a pamfíliai Pergában partra szállt. A szárazföld belsejében lévő pizidiai Antiókia városában a prédikálásban elért sikereik miatt a zsidókat féltékenység töltötte el, és ellenségesek voltak velük. Amikor Pál a délkeletre fekvő Ikóniumba ment, más zsidók kitervelték, hogy arcátlanul fognak bánni a misszionáriusokkal. A közeli Lisztrában a lobbanékony természetű helybeliek először istennek kiáltották ki Pált. Ám miután Antiókiából és Ikóniumból ellenséges érzületű zsidók érkeztek, a helybeliekből  összeverődött tömeg megkövezte Pált, és ott hagyta, abban a hiszemben, hogy meghalt. Ezek után Pál és Barnabás továbbment Derbébe, mely a római Galácia nevű tartományban feküdt, és ahol az emberek a likaóniai nyelvet beszélték. Gyülekezetek alakultak, és véneket neveztek ki. Jól látható hát, hogy körülbelül 15 évvel i. sz. 33 pünkösdje után a keresztényiség szilárd alapokon állt Kis-Ázsiában (Cselekedetek 13:13–14:26).

A második utazása során, melyre i. sz. 49–52 táján került sor, Pál és a vele utazók először a szárazföldön elmentek Lisztrába, és valószínű, hogy közben Pál szülővárosát, a ciliciai Tárzuszt is érintették. Miután Pál újra meglátogatta a lisztrai testvéreket, és északnak indult, megpróbálta ’szólni a szót’ Bitínia és Ázsia tartományban. A szent szellem azonban megtiltotta ezt neki. Ezeken a területeken később kellett hirdetni az evangéliumot. Pált Isten inkább Kis-Ázsia északnyugati részén át a tengerparton elterülő Troászba irányította. Ezt követően Pál egy látomásban azt az utasítást kapta, hogy Európában hirdesse a jó hírt (Cselekedetek 16:1–12; 22:3).

Pál a harmadik misszionáriusi útján, melyre i. sz. 52–56 táján került sor, ismét átutazott  Kis-Ázsián, és Efézusba, egy jelentős ázsiai kikötővárosba ért. Korábban, a második útjáról hazafelé tartva, már megállt itt. Ebben a városban tevékenykedett a keresztények egy csoportja, és Pál meg a társai mintegy három évig ott maradtak velük. Ez alatt az időszak alatt számos nehézséggel és veszéllyel kellett szembenézniük, például azzal, amikor az efézusi ezüstművesek a jövedelmező vallásos kereskedelmük védelmében zűrzavart szítottak (Cselekedetek 18:19–26; 19:1, 8–41; 20:31).

Az Efézusból kiinduló misszionáriusi munka hatásai kétségkívül messzire kiterjedtek. A Cselekedetek 19:10 kijelenti: „mindazok, akik Ázsia tartományban laktak, hallották az Úr szavát, zsidók és görögök egyaránt.”

Fejlemények Kis-Ázsiában

Efézusi tartózkodásának a vége felé Pál ezt írta a korintusziaknak: „Üdvözletüket küldik nektek Ázsia gyülekezetei” (1Korintusz 16:19). Milyen gyülekezetekre gondolt itt Pál? Feltehetően azokra, amelyek Kolosszéban, Laodiceában és Hierápoliszban működtek (Kolosszé 4:12–16). Egy könyv megjegyzi: „Logikusnak tűnik, hogy a szmirnai, pergamoni, szárdiszi és filadelfiai közösségek létrejötte az Efézusból kiinduló misszionáriusi munkának volt köszönhető . . . Ezek közül egyik sem volt 190 kilométernél messzebb Efézustól, és azzal kitűnő minőségű utak kötötték össze” (Paul—His Story).

Tehát körülbelül 20 évvel i. sz. 33 pünkösdje után számos keresztény gyülekezet létezett már Kis-Ázsia déli és nyugati részein. De mi volt a helyzet Kis-Ázsia más területein?

Kiknek írta Péter a leveleit?

Péter apostol az első ihletett levelét néhány évvel később, i. sz. 62–64 táján írta. Ezt a levelet a Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitíniában élő keresztényeknek címezte. A levélből kitűnik, hogy ezeken a területeken minden bizonnyal voltak keresztény gyülekezetek, és az ott szolgáló vének arra kaptak buzdítást, hogy ’terelgessék a nyájat’. Mikor lettek megalapítva ezek a gyülekezetek? (1Péter 1:1; 5:1–3).

Néhány területen Pál hirdette az evangéliumot,  például Ázsiában és Galáciában, ahol azok éltek, akiknek Péter írta a leveleit. Kappadóciába vagy Bitíniába azonban nem jutott el Pál. A Biblia nem számol be róla, hogy a keresztényiség miként terjedt el ezeken a területeken, de lehetséges, hogy azok a zsidók vagy prozeliták játszottak ebben szerepet, akik i. sz. 33 pünkösdje után Jeruzsálemből hazatérve megosztották másokkal a jó hírt. Bárhogy történt is, úgy tűnik, hogy mintegy 30 évvel később, amikor Péter megírta a leveleit, egy tudós szavaival élve, „Kis-Ázsia területén szétszórtan mindenhol” voltak gyülekezetek.

Hét gyülekezet a Jelenések könyvében

Jeruzsálem pusztulása i. sz. 70-ben azért következett be, mert a zsidók fellázadtak a rómaiak ellen. Lehetséges, hogy néhány júdai keresztény végül Kis-Ázsiában telepedett le. *

Az első század vége felé Jézus Krisztus leveleket juttatott el hét kis-ázsiai gyülekezetnek, János apostolt felhasználva. Ezek a levelek – melyek az efézusi, szmirnai, pergamoni, tiatirai, szárdiszi, filadelfiai és laodiceai gyülekezeteknek szóltak – rámutatnak, hogy a Kis-Ázsiának ezen a részén élő keresztények annak idején különféle veszélyekkel néztek szembe, például erkölcstelenséggel, szektássággal és hitehagyással (Jelenések 1:9, 11; 2:14, 15, 20).

Szerény, teljes lelkű szolgálat

Az apostolok cselekedeteiről szóló könyvben olvashatunk a keresztényiség első századi terjedéséről, de persze sokkal több minden történt annál, mint amit ez a feljegyzés közöl. Péter és Pál apostolt jól ismerjük, és ők olyan események részesei voltak, amelyekről a Cselekedetek könyve ír, de nem tudjuk, hogy rajtuk kívül még hányan prédikáltak más területeken is. A kis-ázsiai fejlemények megerősítik, hogy a korai keresztények megszívlelték Jézus következő parancsát: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” (Máté 28:19, 20).

Éppen így napjainkban, a nemzetközi testvériségünk viszonylag keveset tud arról, hogy Jehova Tanúi milyen hűséges cselekedeteket visznek véghez az egész világon. Az első századi, Kis-Ázsiában élő hűséges evangéliumhirdetők többségét nem ismerjük, ahogy a jó hír modern kori prédikálóinak nagy részét sem. Ennek ellenére ők is serénykednek, áldásos az életük, és mélységes megelégedettség tölti el őket, mivel engedelmesen felajánlják szolgálatukat, hogy másokat megmentsenek (1Timóteusz 2:3–6).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 11. oldalon]

KORAI KERESZTÉNYEK BITÍNIÁBAN ÉS PONTUSZBAN

Bitínia és Pontusz egyesített provinciája a Fekete-tenger partján feküdt Kis-Ázsiában. Az ifjabb Pliniustól sok mindent megtudhatunk az itt élt emberek mindennapi életéről. Plinius ennek a provinciának az egyik hivatalnoka volt, és leveleket írt a római császárnak, Traianusnak.

Mintegy 50 évvel azután, hogy Péter levelei eljutottak az ezen a területen működő gyülekezetekhez, Plinius tanácsot kért Traianustól, hogy miként bánjon a keresztényekkel. „Keresztények ügyében folytatott törvényszéki eljárásokon még sohasem vettem részt; ezért nem is tudom, mit és milyen mértékben büntessek” – írta Plinius. Majd később így folytatja: „Mindenféle korú, mindenféle társadalmi osztálybeli emberek, férfiak és nők vegyest, igen sokan kerültek és kerülnek vád alá. Nemcsak a városokban, hanem a falvakban és a tanyákon is elharapózott ennek a babonaságnak a ragálya”.

[Ábra/térkép a 9. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

PÁL UTAZÁSAI

Első misszionáriusi út

CIPRUS

PAMFÍLIA

Perga

Antiókia (pizidiai)

Ikónium

Lisztra

Derbé

Második misszionáriusi út

CILICIA

Tárzusz

Derbé

Lisztra

Ikónium

Antiókia (pizidiai)

FRÍGIA

GALÁCIA

Troász

Harmadik misszionáriusi út

CILICIA

Tárzusz

Derbé

Lisztra

Ikónium

Antiókia (pizidiai)

Efézus

ÁZSIA

Troász

[Hét gyülekezet]

Pergamon

Tiatira

Szárdisz

Szmirna

Efézus

Filadelfia

Laodicea

[Egyéb helyek]

Hierápolisz

Kolosszé

LÍCIA

BITÍNIA

PONTUSZ

KAPPADÓCIA

[Kép a 9. oldalon]

Antiókia

[Kép a 9. oldalon]

Troász

[Forrásjelzés]

© 2003 BiblePlaces.com

[Kép a 10. oldalon]

Színház Efézusban (Cselekedetek 19:29)

[Kép a 10. oldalon]

Zeusz oltárának talapzata Pergamonban. Az itt élő keresztények abban a városban laktak, „ahol Sátán trónja” állt (Jelenések 2:13)

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.