Szembe tudsz nézni az igazságtalansággal!

KIT ne ért volna már valamilyen igazságtalanság? Míg vannak olyan igazságtalanságok, amelyeket talán csak annak érzünk vagy képzelünk, mások nagyon is valóságosak.

Valahányszor igazságtalanság ér minket, az érzelmileg megviselhet minket, és esetleg még szellemi kárt is szenvedünk. Erősen vágyhatunk rá, hogy helyrehozzuk a helyzetet. Miért? Ennek egyik oka, hogy a Teremtőnk, Jehova Isten, „kiben nincs igazságtalanság”, erős igazságérzetet plántált az emberekbe (5Mózes 32:4; 1Mózes 1:26). Akárhogy is van, kerülhetünk olyan helyzetekbe, amelyeket igazságtalannak érzünk. Egy bölcs férfi egyszer megjegyezte: „gondolatban visszatértem, hogy lássam mind az elnyomást, melyet a nap alatt véghezvisznek, és íme: az elnyomottak könnyei, s nincs vigasztalójuk; elnyomóik oldalán van a hatalom, ezért nincs vigasztalójuk” (Prédikátor 4:1). Hogyan nézhetünk hát szembe az igazságtalansággal?

Mi is valójában az igazságtalanság?

Az igazságtalanság az az állapot vagy gyakorlat, amikor valaki vagy valami megsérti az igazságosság irányadó mértékeit. Ami az igazságosságot illeti, milyen irányadó mértékek vonatkoznak ránk, emberekre? Magától értetődő, hogy a Teremtőnknek, aki igazságos és sosem változik, joga van irányadó mértéket felállítani arra, hogy mi az igazságos, és mi az igazságtalan. Az ő szemszögéből nézve „az élet rendeletei szerint” járni magában foglalja, hogy ’nem követünk el igazságtalanságot’ (Ezékiel 33:15). Ezért amikor Jehova megteremtette az első embert, lelkiismeretet is adott neki – egy olyan belső hangot, mely segített neki különbséget tenni helyes és helytelen között (Róma 2:14, 15). Továbbá Jehova lefektette Szavában, a Bibliában, hogy mi az igazságos, és mi az igazságtalan.

Mi a helyzet, ha úgy érezzük, igazságtalanságot követtek el ellenünk? Ilyenkor tanácsos tárgyilagosan megvizsgálni az ügyet, hogy megállapíthassuk, valóban igazságtalanság történt-e. Nézzük meg például a héber próféta, Jónás esetét. Jehova megbízta, hogy mondja el a niniveieknek, milyen csapás fogja őket érni hamarosan. Jónás először megfutamodott. Ám végül elment Ninivébe, és figyelmeztette a város lakóit a küszöbönálló pusztulásra. Mivel az emberek kedvezően reagáltak, Jehova úgy döntött, hogy megkíméli a várost és annak lakóit. Hogyan érzett ekkor Jónás? „Jónásnak . . . ez egyáltalán nem tetszett, és haragra gerjedt” (Jónás 4:1). Úgy érezte, hogy Jehova égbekiáltó igazságtalanságot követett el.

Nyilvánvaló, hogy Jehova, aki képes olvasni a szívekben, és aki „szereti az igazságosságot és a jogot”, nem járt el helytelenül (Zsoltárok 33:5). Jónásnak egyszerűen be kellett látnia, hogy Jehova döntése összhangban volt a tökéletes igazságossággal. Amikor úgy érezzük, hogy  igazságtalanság ér minket, megkérdezhetnénk magunktól: Lehetséges, hogy Jehova másképp látja a dolgot?

Szembekerülve az igazságtalansággal

A Bibliában számos olyan emberről olvashatunk, akik igazságtalanságot szenvedtek el. Sokat tanulhatunk abból, ha megvizsgáljuk, hogyan néztek szembe súlyos nehézségekkel. Gondoljunk például Józsefre, akit a féltékeny fivérei eladtak egyiptomi rabszolgának. Egyiptomban urának a felesége megpróbálta elcsábítani, de amikor József visszautasította a nőt, az hazug módon azzal vádolta, hogy erkölcstelen ajánlatokat tett neki. Józsefet erre börtönbe vetették. A hite azonban erősebb volt a vasbilincseinél. Nem engedte, hogy az igazságtalanság eltompítsa a szellemiségét, vagy hogy meggyengítse a Jehovába vetett bizalmát (1Mózes 37:18–28; 39:4–20; Zsoltárok 105:17–19).

Egy másik férfi, Nábót is igazságtalanság áldozata lett, amikor Izrael királyának, Ahábnak a felesége, Jezabel mérhetetlen gaztettet követett el ellene. A király megkívánta a palotája mellett elterülő földet, mely Nábót öröksége volt. Egy izraelitának tilos volt véglegesen lemondania az örökségéről, ezért Nábót elutasította a király földvásárlási ajánlatát (3Mózes 25:23). Erre Aháb gonosz felesége hamis tanúkat állított elő, akik Isten és a király káromlásával vádolták Nábótot. Ennek az lett a vége, hogy Nábótot és a fiait megölték. Képzeljük csak el, hogyan érezhetett Nábót, amikor az emberek köveket ragadtak, hogy kioltsák az életét! (1Királyok 21:1–14; 2Királyok 9:26).

Az előbb vázolt esetek azonban eltörpülnek azok mellett az igazságtalanságok mellett, amelyek Krisztus Jézussal történtek. Egyebek közt hazugságok és egy törvénytelen per vezetett oda, hogy halálos ítéletet mondtak ki rá. A bírói székében ülő római kormányzónak nem volt elég erkölcsi tartása kiállni a mellett, amiről látta, hogy igazságos (János 18:38–40). Igen, Krisztus Jézus ellen Sátán a lehető legnagyobb igazságtalanságot követte el.

Vajon ezek a példák azt mutatják, hogy Jehovát hidegen hagyja az igazságtalanság? Szó sincs  róla! Jehova nem csupán emberi nézőpontból tekintette ezeket az eseteket (Ézsaiás 55:8, 9). Mivel Józsefet eladták rabszolgának, képes volt megmenteni a családját. Egyiptom élelmezési főtisztviselője lett, mielőtt nagy éhség következett be, amely a családját is sújtotta. Gondolj bele: ha Jehova nem engedte volna, hogy igazságtalanság történjen, akkor József nem kerül börtönbe. Pedig éppen ott fejtette meg két rabtársának az álmát. Az egyikük később beszélt a fáraónak Józsefről, és ez vezetett oda, hogy József lett az élelmezési főtisztviselő (1Mózes 40:1; 41:9–14; 45:4–8).

Mit mondhatunk Nábótról? Most megint próbáld meg Jehova szemszögéből tekinteni az esetet. Bár Nábót holtan feküdt a földön, Jehova számára nem halt meg, hiszen ő képes feltámasztani a holtakat (1Királyok 21:19; Lukács 20:37, 38). Nábótnak várnia kell addig, amíg Jehova visszahívja őt az életbe, de a köztes idő olyan, mintha csak egy pillanatig tartana, mivel a halottak semmit sem tudnak (Prédikátor 9:5). Emellett Jehova bosszút állt Nábótért, amikor végrehajtotta az ítéletet Ahábon és háznépén (2Királyok 9:21, 24, 26, 35, 36; 10:1–11; János 5:28, 29).

Most nézzük, mi történt Jézussal. Meghalt, Isten azonban feltámasztotta, és olyan magasztos állásba helyezte, amely „sokkal feljebb [van] minden kormányzatnál, hatalomnál, erőnél, felsőbbségnél és minden névnél, melyet említenek” (Efézus 1:20, 21). Az az igazságtalanság, amelyet Sátán zúdított Krisztus Jézusra, nem tudta megakadályozni Jehovát abban, hogy megjutalmazza a Fiát. Jézus biztos volt benne, hogy ha Jehova akarná, akkor azonnal semmissé tehetné azt az igazságtalanságot, hogy törvénytelenül elítéljék. De Krisztus azzal is tisztában volt, hogy Jehova meghatározta az idejét annak, hogy mikor fogja beteljesíteni a Szentírásban foglaltakat, és hogy mikor hoz helyre mindenféle igazságtalanságot.

Az igaz, hogy Sátán és az ügynökei igazságtalanságot zúdítottak az igazságosakra, de Jehova végül rendezte az ügyeket, és végérvényesen helyrehozta, vagy helyre fogja hozni az igazságtalanságot. Ezért hát az igazságtalanság megszüntetéséhez Istenre kell várnunk (5Mózes 25:16; Róma 12:17–19).

Miért engedheti meg Jehova az igazságtalanságot?

Jehova talán jó okkal nem rendez egy bizonyos helyzetet. A keresztényi képzésünk során esetleg megengedi, hogy igazságtalanság sújtson minket. Természetesen ’Isten nem tesz rossz dolgokkal próbára senkit sem’ (Jakab 1:13). De azért megengedheti, hogy kialakuljon egy helyzet anélkül, hogy közbelépne, és fenntartja azokat, akik elfogadják az ilyen képzést. A Biblia erről biztosít minket: „Miután . . . egy kis ideig szenvedtetek, a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene . . . maga fogja bevégezni a képzéseteket, megszilárdít, erőssé tesz benneteket” (1Péter 5:10).

Továbbá Jehova azért is megenged egy bizonyos igazságtalanságot, hogy a bűnösöknek idejük lehessen a megbánásra. Csupán pár hét telt el Jézus kivégzése után, amikor néhány zsidót ’szíven talált’ Péter intése. Ők szívesen fogadták Isten szavát, és megkeresztelkedtek (Cselekedetek 2:36–42).

Kétségkívül nem fog minden, igazságtalanságot gyakorló személy megbánást tanúsítani. Sőt, néhányan még fel is bátorodnak, hogy felháborító igazságtalanságokat kövessenek el. A Példabeszédek 29:1 azonban ezt írja: „Az olyan ember, akit többször is megfeddnek, de megkeményíti nyakát, hirtelen megtörik, és nem lesz gyógyulása.” Jehova végül csakugyan cselekedni fog, és kiirtja azokat, akik kitartanak a helytelen viselkedésben (Prédikátor 8:11–13).

Bármennyi időbe telik is az, hogy talpra álljunk valamilyen igazságtalanság után, biztosak lehetünk benne, hogy Jehova tudja, hogyan segítsen nekünk. Az is biztos, hogy jóvá fogja tenni mindazt az igazságtalanságot, amelyet ebben a gonosz világrendszerben kell esetleg elszenvednünk. Ezenkívül ígéretet tett egy végső jutalomra, arra, hogy örökké élhetünk abban az új világban, ahol „igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13).

[Kép a 16–17. oldalon]

Miként érezhetett Nábót, amikor felháborító igazságtalansággal kellett szembenéznie?