Hogyan cselekedhetünk irgalmasan?
Hogyan cselekedhetünk irgalmasan?
„Tegyünk jót mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben” (GALÁCIA 6:10)
1–2. Mit tanulunk az irgalmas szamaritánusról szóló példázatból az irgalomról?
AMIKOR egy törvénytudó Jézussal beszélgetett, ezt kérdezte tőle: „Ki valójában a felebarátom?” Válaszként Jézus elmondott neki egy példázatot: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablók kezébe esett. Ezek kifosztották, ütéseket is mértek rá, és elmentek, otthagyva őt félholtan. Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. Hasonlóképpen egy lévita is, amikor leért arra a helyre, és meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. Egy azon az úton utazó szamáriai pedig odaért hozzá, és látva őt, szánalomra indult. Odament hát hozzá, és bekötözte sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk. Aztán feltette őt a saját málhás állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap aztán elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, megfizetem neked, amikor visszajövök.«” Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudótól: „Hogy látod, e három közül melyik bizonyult a rablók kezébe esett ember felebarátjának?” A férfi így válaszolt: „Amelyik irgalmasan cselekedett vele” (Lukács 10:25, 29–37a).
2 Milyen élénken szemlélteti az, ahogy a szamaritánus a bántalmazott férfival bánt, hogy mi a valódi irgalom! Szánalmat és könyörületet érzett iránta, ami arra indította, hogy segítsen rajta. És még csak nem is ismerte a szükségben lévő férfit! Az irgalomnak nem akadály a nemzetiség, a vallás vagy a kultúra. Az irgalmas szamaritánusról szóló példázata után Jézus ezt a tanácsot adta a törvénytudónak: „Menj el, és magad is tegyél ugyanúgy” (Lukács 10:37b). Mi is megszívlelhetjük ezt a tanácsot, és törekedhetünk rá, hogy irgalmasak legyünk másokkal. De hogyan? Hogyan tudunk irgalmasan cselekedni a mindennapi életben?
’Ha egy testvér mezítelen’
3–4. Miért tartsuk kiváltképp fontosnak, hogy a keresztény gyülekezetben irgalmasan cselekedjünk?
3 „Amíg kedvező időnk van rá, tegyünk jót mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben” – mondta Pál apostol (Galácia 6:10). Először nézzük meg, hogyan tudunk bővelkedni az irgalomban azok iránt, akik hozzánk tartoznak a hitben.
4 Jakab tanítvány arra intette az igaz keresztényeket, hogy legyenek irgalmasak egymással. Ezt írta: „aki irgalmatlanul cselekszik, ahhoz irgalmatlan lesz az ítélet” (Jakab 2:13). Ezeknek az ihletett szavaknak a szövegkörnyezete feltár néhány lehetőséget az irgalom kimutatására. A Jakab 1:27-ben például ezt olvassuk: „Istenünk és Atyánk álláspontja szerint a tiszta és beszennyezetlen imádati forma ez: gondot viselni az árvákra és az özvegyekre nyomorúságukban, és szennyfolt nélkül megtartani magunkat a világtól.” A Jakab 2:15, 16 kijelenti: „Ha egy testvér vagy egy testvérnő mezítelen, és nincs meg a napi eledele, valamelyikőtök pedig azt mondja nekik: »Menjetek békével, melegedjetek, és lakjatok jól«, de nem adjátok meg nekik, amikre a testnek szüksége van, mi haszna annak?”
5–6. Hogyan bővelkedhetünk az irgalmas tettekben a saját gyülekezetünkben?
5 A másokkal való törődés és a szükségben levők megsegítése hozzátartozik az igaz imádathoz. Imádati formánk nem engedi meg, hogy csak annyiból álljon a törődésünk, hogy elmondjuk a másiknak, reméljük, minden jóra fog fordulni. Gyengéd könyörületünk arra indít, hogy a segítségükre siessünk azoknak, akik nagyon nehéz helyzetben vannak (1János 3:17, 18). Igen, az, hogy ennivalót készítünk egy betegnek, segítünk egy idős testvérünknek a házimunkában, elviszünk valakit az összejövetelre, és nem vagyunk szűkmarkúak azokkal, akik igazán rászorulnak a segítségre, mind-mind olyan cselekedetek, melyek irgalomról tanúskodnak, és melyekben bővelkednünk kell (5Mózes 15:7–10).
6 Az anyagi segítségnyújtásnál még fontosabb az, hogy szellemileg támogassuk az egyre növekvő keresztény gyülekezet tagjait. A Biblia arra buzdít, hogy ’beszéljünk vigasztalóan a lehangolt lelkekhez, támogassuk a gyöngéket’ (1Tesszalonika 5:14). Az „idős asszonyok” azt a tanácsot kapják, hogy legyenek „jóra tanítók” (Titusz 2:3). A keresztény felvigyázókról a Biblia ezt írja: „Olyan lesz mindegyik, mint rejtek szél ellen, és menedék zivatar ellen” (Ézsaiás 32:2).
7. Mit tanulunk az irgalom kimutatásáról a szíriai Antiókiában élt tanítványoktól?
7 Amellett, hogy az első századi keresztény gyülekezetekben törődtek az özvegyekkel, árvákkal és a szükségben levőkkel, illetve a buzdításra szorulókkal, időnként segélyprogramokat is szerveztek a máshol élő hittestvéreik támogatására. Például amikor Agabusz, a próféta megjövendölte, hogy „nagy éhínség jön az egész lakott földre”, a szíriai Antiókiában élő tanítványok „elhatározták . . . , mindegyikük, amint módjában állt, hogy szolgálatot végeznek úgy, hogy segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek”. Ezt „Barnabás és Saul keze által” elküldték a vénekhez (Cselekedetek 11:28–30). Mi a helyzet napjainkban? „A hű és értelmes rabszolga” segélybizottságokat hozott létre, hogy segítsen azokon a testvéreken, akik kárt szenvedtek egy hurrikán, földrengés, cunami vagy más természeti katasztrófa miatt (Máté 24:45). Ha örömmel felajánljuk az időnket, erőnket és egyéb erőforrásainkat, együttműködve ezekkel az elrendezésekkel, azzal nagyszerűen kimutathatjuk az irgalmunkat.
„Ha továbbra is kivételeztek”
8. Hogyan dolgozik a kivételezés az irgalom ellen?
8 Jakab figyelmeztetett egy tulajdonságra, amely az irgalom és a szeretet ’királyi törvénye’ ellen dolgozik. Ezt írta: „ha továbbra is kivételeztek, bűnt követtek el, mert a törvény megfedd titeket mint törvényszegőket” (Jakab 2:8, 9). Ha csak azért bánunk valakivel megkülönböztetett figyelemmel, mert gazdag, vagy mert magas rangú, annak az lehet a következménye, hogy kevésbé leszünk fogékonyak „az alacsony sorú panaszkiáltására” (Példabeszédek 21:13). A kivételezés elfojtja az irgalmat. Akkor vagyunk irgalmasak, ha senkivel sem bánunk részrehajlóan.
9. Miért nem helytelen különleges figyelemben részesíteni az arra méltókat?
9 De a pártatlanság vajon azt jelenti, hogy soha senkit nem részesítünk különleges figyelemben? Aligha. Pál apostol ezt írta a Filippiben élő keresztényeknek munkatársáról, Epafrodituszról: „továbbra is tartsátok becsben az ilyeneket”. Miért? „Mert az Úr munkája miatt egészen közel került a halálhoz, veszélynek téve ki a lelkét, hogy teljesen pótolja azt, hogy ti nem vagytok itt személyes szolgálatomra” (Filippi 2:25, 29, 30). Epafroditusz hű szolgálata elismerést érdemelt. Az 1Timóteusz 5:17-ben továbbá ezt olvassuk: „A vének, akik jól szolgálnak elöljáróként, kétszeres tiszteletre méltattassanak, kiváltképp, akik keményen dolgoznak a beszédben és a tanításban.” A szép szellemi tulajdonságok szintén elismerést érdemelnek. Ez a fajta különleges figyelem nem számít kivételezésnek.
’A felülről való bölcsesség telve van irgalmassággal’
10. Miért kell uralkodnunk a nyelvünkön?
10 Jakab ezt írta a nyelvről: „Zabolátlan, ártalmas, tele van halálos méreggel. Ezzel áldjuk Jehovát, igen, az Atyát, s ugyanakkor ezzel átkozzuk az embereket, akik »Isten hasonlóságára« jöttek létre. Ugyanabból a szájból jön ki áldás és átok.” Ennél a témánál maradva Jakab hozzáfűzte: „De ha keserű féltékenység és perlekedésre való hajlam van szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem a felülről jövő bölcsesség, hanem földi, állatias, démoni. Mert ahol féltékenység és perlekedésre való hajlam van, ott zűrzavar és mindenféle hitványság van. A felülről való bölcsesség viszont mindenekelőtt tiszta, azután békés, ésszerű, engedelmességre kész, telve irgalmassággal és jó gyümölcsökkel, nem tesz különbséget részrehajlóan, nem képmutató” (Jakab 3:8–10a, 14–17).
11. Hogyan használhatjuk irgalmasan a nyelvünket?
11 Ezért ahogy a nyelvünket használjuk, az megmutatja, hogy megvan-e bennünk az a fajta bölcsesség, amely ’telve van irgalmassággal’. Mi lenne, ha féltékenységből vagy perlekedésre való hajlamból dicsekednénk, ártalmas pletykákat terjesztenénk vagy hazudnánk? A Zsoltárok 94:4 kijelenti: „Minden álnokul cselekvő kérkedik.” Milyen gyorsan tönkreteheti egy ártatlan ember jó hírnevét az ártalmas beszéd! (Zsoltárok 64:2–4). És milyen kárt tehet egy „hamis tanú”, aki „hazugságokat szól” (Példabeszédek 14:5; 1Királyok 21:7–13). Miután Jakab a nyelv helytelen használatáról beszél, ezt mondja: „Nem helyénvaló, testvéreim, hogy ezek továbbra is így menjenek” (Jakab 3:10b). A valódi irgalom megköveteli tőlünk, hogy tiszta, békés, ésszerű módon használjuk a nyelvünket. Jézus kijelentette: „Mondom nektek, hogy minden haszontalan beszédről, amit az emberek mondanak, számot fognak adni az ítéletnapon” (Máté 12:36). Milyen fontos hát, hogy irgalmasan használjuk a nyelvünket!
’Bocsássátok meg az embereknek a vétségeiket’
12–13. a) Mit tanulunk az irgalomról abból a példázatból, melyben egy rabszolga hatalmas összeggel tartozott az urának? b) Mit jelent az, hogy „még hetvenhétszer is” megbocsátunk a testvérünknek?
12 Jézus mondott egy példázatot, melyből megtudhatjuk, hogyan lehetünk még irgalmasak. Egy olyan rabszolgáról beszélt, aki 60 000 000 dénárral tartozott urának, a királynak. Mivel nem volt miből visszafizetnie az adósságát, a rabszolga irgalomért könyörgött. Az ura „megszánta őt”, és elengedte az adósságát. De amikor a rabszolga kiment, és találkozott az egyik rabszolgatársával, aki csak 100 dénárral tartozott neki, irgalmat nem ismerve börtönbe vettette. Amikor az uruk meghallotta, mi történt, magához hívatta azt a rabszolgát, akinek elengedte az adósságát, és így szólt: „Gonosz rabszolga, én azt az egész adósságot elengedtem neked, amikor kérleltél. Hát neked nem kellett volna irgalmaznod rabszolgatársadnak, ahogy én is irgalmaztam neked?” Azzal az ura átadta őt a börtönőröknek. Jézus befejezésképpen ezt mondta: „Hasonlóképpen fog bánni az én égi Atyám is veletek, ha ki-ki közületek meg nem bocsát szívéből a testvérének” (Máté 18:23–35).
13 Milyen erőteljesen a tudtunkra adja az iménti példázat, hogy az irgalomhoz az is hozzátartozik, hogy készek vagyunk megbocsátani! Jehova hatalmas adósságot enged el nekünk azzal, hogy megbocsátja a bűneinket. Nem kellene akkor nekünk is ’megbocsátanunk az embereknek a vétségeiket’? (Máté 6:14, 15). Mielőtt Jézus elmondta az irgalmatlan rabszolgáról szóló példázatot, Péter ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem a testvérem úgy, hogy meg kell neki bocsátanom? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Mondom neked, nemhogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is” (Máté 18:21, 22). Igen, aki irgalmas, az készségesen „még hetvenhétszer is”, vagyis akármennyiszer megbocsát.
14. Hogyan cselekedhetünk nap mint nap irgalmasan a Máté 7:1–4 alapján?
14 Az irgalom kimutatásának egy újabb lehetőségét kínálva Jézus ezt mondta a hegyi beszédben: „Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak ítélni titeket . . . Miért is nézed a testvéred szemében levő szálkát, a saját szemedben levő gerendát pedig miért nem veszed figyelembe? Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: »Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből«, amikor íme, a saját szemedben gerenda van?” (Máté 7:1–4). Tehát nap mint nap irgalmasan cselekedhetünk, ha elviseljük egymás gyengeségeit, és nem ítélkezünk mások felett, vagy nem fürkésszük őket kritikus szemmel.
„Tegyünk jót mindenkivel”
15. Miért nem csak a hívőtársainkkal kell irgalmasan cselekednünk?
15 Noha Jakab levele arra világított rá, hogy hogyan lehetünk irgalmasak a hívőtársainkkal, ez nem jelenti azt, hogy csak a keresztény gyülekezet tagjaival cselekedhetünk irgalmasan. „Jehova mindenkihez jó – mondja a Zsoltárok 145:9 –, és irgalmassága minden műve fölé kiterjed.” A Biblia arra buzdít minket, hogy ’legyünk Isten utánzóivá’, és „tegyünk jót mindenkivel” (Efézus 5:1; Galácia 6:10). Bár nem szeretjük se „a világot, se a világban levő dolgokat”, nem vagyunk érzéketlenek a világi emberek szükségletei iránt (1János 2:15).
16. Milyen tényezők befolyásolják, hogy hogyan mutatjuk ki az irgalmunkat mások iránt?
16 Keresztényekként nem vonakodunk megadni minden segítséget az „előre nem látható események” áldozatainak, vagy azoknak, akik nehéz helyzetben vannak (Prédikátor 9:11). Természetesen a körülményeink befolyásolják, hogy mennyit tudunk tenni valakiért (Példabeszédek 3:27). Emellett amikor anyagi segítséget nyújtunk másoknak, legyünk körültekintőek, nehogy az, amit jótettnek vélünk, lustaságra ösztönözzön valakit (Példabeszédek 20:1, 4; 2Tesszalonika 3:10–12). Ezért a valódi irgalom olyan tetteket szül, melyekben gyengéd könyörület vagy együttérzés ötvöződik a józan ésszel.
17. Hogyan tudunk a leginkább irgalmasak lenni azokkal, akik nem tartoznak a keresztény gyülekezethez?
17 Úgy tudunk a leginkább irgalmasak lenni azokkal, akik nem tartoznak a keresztény gyülekezethez, ha megosztjuk velük a Biblia igazságát. Miért? Mert az emberiség nagy része napjainkban szellemi sötétségben botorkál. Mivel nem tudják, hogyan oldják meg az életükben felmerülő problémákat, és a jövőtől sem várnak semmi jót, a legtöbben „elcsigázottak és hányatott sorsúak . . . , mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). Isten Szavának az üzenete ’lábuk lámpása’ lehet, segíthet nekik megküzdeni az élet gondjaival. ’Ösvényük világossága’ is lehet, mert a Biblia feltárja Isten jövőre vonatkozó szándékát, és így ragyogó reménységre ad alapot (Zsoltárok 119:105). Micsoda kiváltság átadni az igazság csodálatos üzenetét azoknak, akiknek égetően nagy szükségük van rá! Látva, hogy milyen közel van a „nagy nyomorúság”, most van itt az ideje, hogy buzgón végezzük a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkát (Máté 24:3–8, 21, 22, 36–41; 28:19, 20). Nincs még egy olyan irgalmas tett, amely ennyire fontos lenne.
Adjuk oda azokat, „amik belül vannak”
18–19. Miért dolgozzunk azon, hogy egyre nagyobb ereje legyen az irgalomnak az életünkben?
18 „Amik belül vannak, azokat adjátok oda mint irgalmas adományokat” – mondta Jézus (Lukács 11:41). Ahhoz, hogy egy jótett csakugyan irgalmas cselekedet legyen, belülről kell fakadnia, szerető és készséges szívből (2Korintusz 9:7). Mennyire felüdítő ez a fajta irgalom egy olyan világban, ahol a ridegség, az önzés, és a mások szenvedése és gondjai iránti érdektelenség a megszokott!
19 Dolgozzunk hát azon, hogy az irgalomnak egyre nagyobb ereje legyen az életünkben. Minél irgalmasabbak vagyunk, annál inkább hasonlítunk Istenre. Így igazán tartalmas lesz az életünk, és megelégedettek leszünk (Máté 5:7).
Mit tanultál?
• Miért a hívőtársainkkal kiváltképp fontos irgalmasnak lennünk?
• Hogyan tudunk irgalmasan cselekedni a keresztény gyülekezetben?
• Hogyan tudunk jót tenni azokkal, akik nem tagjai a gyülekezetnek?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 26. oldalon]
A szamaritánus irgalmasan cselekedett
[Képek a 27. oldalon]
A keresztények bővelkednek az irgalmas tettekben
[Kép a 30. oldalon]
Úgy tudunk a leginkább irgalmasak lenni azokkal, akik nem tartoznak a keresztény gyülekezethez, ha megosztjuk velük a Biblia igazságát