Hogyan táplálj Isten iránti szeretetet gyermeked szívébe?

MA NEM könnyű feladat szoros kapcsolatot ápolni Jehova Istennel (Zsoltárok 16:8). A próféciához hűen, ’nehezen elviselhető, válságos időkben’ élünk. A legtöbb ember ’inkább gyönyörszerető, semmint Istent szerető’ (2Timóteusz 3:1–5). Igen, az Isten iránti őszinte szeretet igazán ritka napjainkban.

Nem bízhatjuk egyszerűen csak a véletlenre, hogy egy gyermek szívében Isten iránti szeretet fejlődjön ki. A Jehova Isten iránti szeretetet el kell ültetnünk a gyermekeink szívébe, majd táplálnunk is kell azt. Hogyan tehetjük ezt meg?

Bensőséges gondolatcsere

Akkor tudunk a gyermekeink szívébe szeretetet ültetni Isten iránt, ha a mi szívünk is csordultig van az iránta való szeretettel (Lukács 6:40). Erre utal a Biblia, amikor ezt mondja: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes életerődből. Legyenek ezek a szavak, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben; vésd ezeket fiaid elméjébe” (5Mózes 6:4–7).

Hogyan ültethetünk a gyermekünk szívébe szeretetet Isten iránt? Először is azt kell kiderítenünk, hogy mi van a szívében. Másodszor pedig fel kell tárnunk, hogy mi van a mi szívünkben.

Jézus Krisztus két tanítványával Emmaus felé tartott. Beszélgetésük elején arra biztatta őket, hogy mondják el, milyen reményeik és félelmeik vannak. Hallgatta őket egy ideig, és csak azután igazította helyre a gondolkodásukat az Írások megmagyarázásával. A tanítványai később így gondoltak vissza a történtekre: „Hát nem égett a szívünk, amikor beszélt nekünk”? Ez a beszélgetés a bensőséges gondolatcsere jó példája volt (Lukács 24:15–32). Hogyan deríthetjük ki, miként érez a gyermekünk?

Nemrégiben megkérdeztek néhány szülőt, hogy mit gondol a bensőséges gondolatcseréről. Ezeknek a szülőknek a gyermekei ma már felnőttek, vagy a felnőttkor küszöbén állnak, és kiváló példát mutatnak a hitben. A mexikói Glen *, akinek négy felnőtt gyermeke van, például ezt mondja: „A szülők és a gyermekeik közötti fesztelen beszélgetés nem a véletlen műve. A feleségemmel félretettük a kevésbé fontos dolgokat, hogy időt tölthessünk a gyerekekkel. Amikor tizenévesek voltak, nem egyszer egész estéket átbeszélgettünk velük. Megbeszéltünk mindent, ami csak az eszükbe jutott. Az étkezésekkor is odafigyeltünk a beszélgetéseikre, így fel tudtunk figyelni a problémákra. Ilyenkor szelíden ki tudtuk igazítani egy-egy rossz hajlamukat, sokszor anélkül, hogy észrevették volna.”

A bensőséges gondolatcsere magában foglalja azt is, hogy felfedjük, ami a mi szívünkben van. Jézus ezt mondta: „A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből . . . ; mert a szív bőségéből szól az ő szája” (Lukács 6:45). Tosikinak mindhárom gyermeke teljes idejű szolga Japánban. „Sokszor elmeséltem nekik, én miért kezdtem el hinni Jehovában, hogyan kezdtem hinni teljes szívemből abban, hogy ő létezik, és a saját élettapasztalatom miként győzött meg arról, hogy a Biblia igaz, és a legjobb vezető az életben” – emlékszik vissza. Cindy, aki Mexikóban él, ezt mondja: „A férjem mindig imádkozott a gyerekekkel. Amikor hallották szívből jövő szavait, tudták, hogy Jehova nem csak egy kitalált személy.”

A saját példánk ereje

Az életmódunknak még erőteljesebb hatása van, mint a szavainknak, hiszen ez mutatja meg a gyermekeinknek, hogy mi mennyire szeretjük Istent. Az emberek megfigyelték Jézus Krisztusnak a Jehova iránti engedelmességét, és ebből fel tudták mérni, hogy milyen mély az Isten iránti szeretete. „Hogy a világ megtudja,  hogy szeretem az Atyát, úgy cselekszem, ahogy az Atya parancsolatot adott rá nekem” – mondta Jézus (János 14:31).

Gareth, aki Walesben lakik, és Jehova Tanúja, ezt mondja: „A gyermekeinknek látniuk kell, hogy mi szeretjük Jehovát, és igyekszünk az alapelvei szerint tenni a dolgokat. A gyerekeim például látják, hogy mivel engedelmeskedem annak, amit Isten mond, elismerem a hibáimat. Most ők is igyekszenek ugyanezt tenni.”

Greg ausztráliai, és ezt mondja: „Azt akartuk, hogy a gyermekeink felismerjék, hogy az életünk az igazság köré összpontosul. Amikor döntenünk kell a munka vagy a szórakozás kérdésében, először azt mérlegeljük, hogy a döntésünk miként érinti a keresztény szolgálatunkat. Örömmel látjuk, hogy a 19 éves lányunknak is ugyanilyen a hozzáállása, miközben a kisegítőúttörő-szolgálatot végzi.”

Segítsünk gyermekeinknek megismerni Istent

Nem szerethetünk valakit, és nem tudunk megbízni benne úgy, ha nem ismerjük meg őt. Amikor Pál apostol azt szerette volna, hogy a Filippiben élő keresztényeknek növekedjen a szeretete Jehova iránt, ezt írta nekik: „azért imádkozom továbbra is, hogy szeretetetek még jobban és jobban bővelkedjen pontos ismerettel és teljes tisztánlátással” (Filippi 1:9). Falconerio négy gyermeket nevel Peruban, és ezt állapítja meg: „Rendszeresen olvasom és tanulmányozom velük a Bibliát, és ez építi a hitüket. Volt úgy, hogy ezt elhanyagoltam, és láttam, hogy emiatt gyengül a szeretetük Isten iránt.” Az ausztráliai Gary ezt mondja: „Gyakran hozok fel bizonyítékokat a gyermekeimnek a bibliai próféciák mai beteljesedésére. Azt is hangsúlyozom nekik, hogy milyen hasznos a bibliai alapelvek alkalmazása. A családi bibliatanulmányozásaink rendszeressége kulcsfontosságú ahhoz, hogy épüljön a hitük.”

Az a legjobb módja, hogy az ismeret egy gyermek szívébe jusson, ha kellemesen oldott, ugyanakkor tiszteletteljes légkör veszi körül, melyben örömet jelent a tanulás (Jakab 3:18). „Még ha kissé lármásak voltak is a gyerekek a családi bibliatanulmányozás alatt, igyekeztünk nem megszidni őket – mondja a brit Shawn és Pauline, akiknek négy gyermekük van. –  Változatossá tettük a tanulmányozásokat. Néha megkértük a gyerekeket, hogy válasszák ki ők, miről szóljon a tanulmányozás. A Jehova szervezete által készített videokazettákat is felhasználtuk. Olykor visszajátszottunk vagy megállítottunk egy-egy részt, hogy megbeszéljük.” Kim, aki szintén egy Nagy-Britanniában élő édesanya, ezt mondja: „Alaposan felkészülök a családi tanulmányozásra, hogy olyan kérdéseket tudjak majd feltenni a gyermekeimnek, melyek elgondolkoztatják őket. Élvezzük a tanulmányozást, és közben rengeteget nevetünk.”

Barátok megválasztása

A Jehova iránti szeretet és az igaz imádat iránti nagyraértékelés akkor erősödhet igazán a gyermekeinkben, ha olyan emberekkel vannak körülvéve, akik Isten barátai. Olyan társaságot keresni a gyermekeinknek, akik építő hatással vannak rájuk beszélgetés és játék közben, erőfeszítést igényelhet, de megéri. Továbbá az is megéri az erőfeszítést, ha alkalmakat teremtünk a gyermekeinknek, hogy találkozhassanak Jehova Tanúi közül olyanokkal, akik a teljes idejű szolgálatot választották életpályának. Sokan azért döntöttek így, mert Isten buzgó szolgáival barátkoztak. Egy testvérnő, akiből misszionárius lett, ezt mondja: „A szüleim nagyon sokszor úttörőket hívtak meg hozzánk egy étkezésre. Nyilvánvaló volt, hogy nagyon boldogok a szolgálatukban, és ezért én is így akartam szolgálni Istent.”

Gyermekeink hozzáállása természetesen jó és rossz irányba is befolyásolható. A rossz társaság veszélye ezért próba elé állítja a szülői képességeinket (1Korintusz 15:33). Művészet megtanítani a fiatalokat arra, hogy ne járjanak össze olyanokkal, akik se nem szeretik Jehovát, se nem ismerik őt (Példabeszédek 13:20). Shawn, akit az előbb már idéztünk, ezt mondja: „Azt tanítottuk a gyerkőceinknek, hogy legyenek jó kapcsolatban az osztálytársaikkal, de ezeket a kapcsolatokat csak az iskolaidőre korlátozzák. Gyermekeink megértették, hogy miért ne vegyenek részt a tanításon kívüli elfoglaltságokban vagy az iskolai sportprogramokban.”

A képzés értéke

Ha képezzük a gyermekeinket, hogy beszéljenek másoknak a hitükről, segítünk nekik, hogy örömet találjanak az Isten iránt érzett szeretetük kifejezésében. Az egyesült államokbeli Mark ezt mondja: „Azt szerettük volna, ha a fiaink érzik, hogy megosztani a hitüket másokkal mindig örömet ad, nem csak akkor, ha szépen felöltöznek, hogy részt vegyenek a nyilvános szolgálatban. Ezért amikor kikapcsolódni megyünk valahová, legyen az egy park, strand vagy az erdő, viszünk magunkkal Bibliát és bibliai irodalmat, és ott is beszélgetünk az emberekkel azokról a dolgokról, melyekben hiszünk. A fiúk nagyon élvezik, hogy így, kötetlenül tanúskodnak velünk. Bekapcsolódnak a beszélgetésekbe, és elmondják, miben hisznek.”

Az idős János apostol sok embernek segített abban, hogy növekedjen az Isten iránti szeretete. Ezt írta róluk: „Nincs nagyobb okom a hálára ezeknél, vagyis hogy azt halljam, hogy [szellemi] gyermekeim továbbra is az igazságban járnak” (3János 4). Ha elültetjük gyermekeink szívébe az Isten iránti szeretetet, és tápláljuk azt, biztos, hogy nekünk is ugyanilyen örömben lesz részünk.

[Lábjegyzet]

[Képek a 9. oldalon]

A hittel kapcsolatos kérdésekről folytatott bensőséges gondolatcsere nem a véletlen műve

[Kép a 10. oldalon]

Képezd a gyermekeidet, hogy beszéljenek az Isten iránti szeretetükről

[Forrásjelzés]

Courtesy of Green Chimneys Farm