Jonatán „Istennel munkálkodott”

IZRAEL első királyának fia meglátogat egy bujdosót a rejtekhelyén. „Ne félj – mondja a bujdosónak –, mert nem ér utol apámnak, Saulnak a keze. Te király leszel Izrael felett, én pedig második leszek utánad” (1Sámuel 23:17).

A látogató Jonatán, a bujdosó pedig Dávid. Ha Jonatán nem halt volna meg nem sokkal ezután, Dávid bizalmasa lehetett volna.

Jonatán Dáviddal kötött barátsága rendkívüli volt, hiszen Jonatán maga is rendkívüli ember volt. A kortársai is ezt gondolták róla, mivel ezt mondák: „bizony Istennel munkálkodott” (1Sámuel 14:45). Miért mondták ezt? Milyen tulajdonságai voltak Jonatánnak? És mit tanulhatsz az életéről szóló feljegyzésből?

Az izraeliták ’szorult helyzete’

Amikor a Bibliában először olvashatunk Jonatánról, az izraeliták „szorult helyzetben” voltak. A filiszteusok egy ideje fosztogatták a földjüket, és megakadályozták, hogy az izraeliták megvédhessék magukat (1Sámuel 13:5, 6, 17–19).

Jehova azonban kijelentette, hogy nem fogja elhagyni a népét, Jonatán pedig biztos volt ebben. Korábban az apjával, Saullal kapcsolatban Isten a következőket mondta: „Ő menti meg népemet a filiszteusok kezéből.” Jonatán bízott ebben a kijelentésben. Ő maga előzőleg már győzelemre vitt ezer, gyengén felszerelt izraelitát a filiszteusokkal szemben. És most teljesen le akart számolni a filiszteusok fenyegetésével (1Sámuel 9:16; 12:22; 13:2, 3, 22).

Egy bátor rajtaütés

Jonatán elhatározta, hogy Mikmás szorosánál megtámad egy filiszteus előőrsöt (1Sámuel 13:23). Hogy odajusson, „négykézláb” kellett felmásznia egy sziklán. Ez nem tántorította el. Jonatán úgy döntött, hogy csupán ketten a fegyverhordozójával megtámadják őket, ezért ezt mondta neki: „Jehova talán tesz értünk valamit, hiszen Jehova előtt nincs akadály: sok által, és kevés által is szerezhet megmentést” (1Sámuel 14:6, 13).

A két izraelita jelet kért Jehovától. Ha megmutatják magukat az előőrsnél lévő filiszteusoknak, és azok azt mondják, hogy „maradjatok veszteg, míg oda nem érünk hozzátok!”, akkor Jonatán és a fegyverhordozója nem megy fel hozzájuk. De ha az ellenség azt mondja, hogy „gyertek fel ellenünk!”, az azt jelenti, hogy Jehova a kezükbe adja őket. Nos, ha Jonatán bízik Isten támogatásában, akkor arra is kész, hogy felmenjen az előőrshöz és harcoljon (1Sámuel 14:8–10).

De mit tehetett két férfi egy egész előőrsnyi katonával szemben? Nos, vajon nem segített Jehova Ehud bírának, aki Izraelt Moáb ellen vezette? Vajon nem volt Isten Sámgárral, amikor képessé tette, hogy hatszáz filiszteust vágjon le egy ökörösztökével? És vajon nem erősítette meg Jehova Sámsont, hogy egyedül vigye véghez hőstetteit a filiszteusokkal szemben? Jonatán bízott benne, hogy Isten neki is segíteni fog (Bírák 3:12–31; 15:6–8, 15; 16:29, 30).

Meglátva a két izraelitát a filiszteusok így kiáltottak: „Gyertek csak fel hozzánk! Majd megtudtok valamit tőlünk!” Jonatán és a fegyverhordozója fel is mentek. Bátran megtámadták őket, és mintegy húsz katonát megöltek az ellenség soraiból, pánikot keltve ezzel az előőrsben. A filiszteusok talán azt gondolták, hogy a két izraelitát még sok más katona követi. Azután „remegés támadt . . . az előőrs egész népe között . . . , a föld is megrendült, és ebből Istentől való remegés lett” – mondja a beszámoló. A földrengés miatt, melyet Isten idézett elő, zűrzavar támadt a filiszteusok között, és  „ki-ki a társa ellen fordult kardjával”. Amikor Izrael csapatai látták ezt, felbátorodtak. Csatlakoztak hozzájuk azok az izraeliták is, akik előzőleg elbujdostak vagy a filiszteusok mellé álltak, és „Mikmástól Ajjalonig verték a filiszteusokat” (1Sámuel 14:11–23, 31).

A nép megváltotta Jonatánt

Saul király meggondolatlanul átkot mondott minden katonájára, aki eszik, mielőtt megnyerik a csatát. Valamilyen oknál fogva Jonatán nem tudott erről, és evett. Belemártotta botját a lépes mézbe, és evett belőle. Úgy tűnik, ez adott neki újra erőt ahhoz, hogy befejezze a harcot (1Sámuel 14:24–27).

Miután Saul megtudta, hogy a fia evett, úgy rendelkezett, hogy Jonatánnak meg kell halnia. Jonatán nem riadt vissza a haláltól. „Itt vagyok! Haljak hát meg!” – mondta. „A nép azonban ezt mondta Saulnak: »Vajon Jonatán haljon meg, aki véghezvitte e nagy szabadítást Izraelben? Ilyesmi nem történhet! Él Jehova, hogy egyetlen hajszála sem fog a földre hullani fejéről! Mert bizony Istennel munkálkodott ezen a napon.« A nép tehát megváltotta Jonatánt, és nem halt meg” (1Sámuel 14:38–45).

Isten egyetlen jelenkori szolgája sem harcol szó szerinti háborúkban. De lehetnek olyan időszakok az életedben, amikor neked is hitre és bátorságra van szükséged. Nehéz lehet azt tenni, ami helyes, amikor körülötted mindenki a rosszat teszi. Jehova azonban meg fog erősíteni, és megáldja majd azt a vágyadat, hogy ragaszkodni akarsz igazságos irányadó mértékeihez. Bátorságra lehet szükséged, hogy elfogadj bizonyos szolgálati kiváltságokat Jehova szervezetében. Például hogy kiterjeszd a szolgálatodat, új megbízatásokat fogadj el, vagy hogy költözz oda, ahol nagyobb a szükség Királyság-hirdetőkre. Talán kételkedsz abban, hogy alkalmas vagy-e a feladatra. Ám biztos lehetsz benne, hogy helyesen teszed, ha rendelkezésre állsz, hogy Jehova fel tudjon használni téged úgy, ahogyan ő helyesnek látja. Emlékezz Jonatánra! „Bizony Istennel munkálkodott . . .”

Jonatán és Dávid

Mintegy húsz évvel később a filiszteus harcos, Góliát gúnyt űzött az izraelita hadseregből, de Dávid megölte őt. Bár Jonatán valószínűleg harminc évvel idősebb volt Dávidnál, mégis sok közös vonásuk volt. * Nyilvánvaló, hogy a bátorság, melyet Jonatán Mikmásnál mutatott, Dávidban is megvolt. Mindenekelőtt Dávid is ugyanúgy hitt Jehova megmentő erejében, mint Jonatán. Míg az összes többi izraelita meghátrált a kihívástól, Dávidot a hite képessé tette arra, hogy félelem nélkül nézzen szembe Góliáttal. Ezért „Jonatán lelke egybeforrt Dávid lelkével; úgy megszerette őt Jonatán, mint a saját lelkét” (1Sámuel 17:1–18:4).

Saul király a riválisának tekintette Dávidot a tehetsége miatt. De Jonatánban a féltékenységnek még csak a szikrája sem volt meg. Ő és Dávid nagyon közeli barátok lettek, és valószínű, hogy bizalmas beszélgetésük során Jonatán  megtudta, hogy Dávidot felkenték Izrael következő királyává. Jonatán tiszteletben tartotta Isten döntését.

Amikor Saul király Dávid megöléséről beszélt fiának és a szolgáinak, Jonatán figyelmeztette Dávidot. Jonatán meggyőzte Sault, hogy nincs miért félnie Dávidtól, hiszen Dávid egyáltalán nem vétkezett a király ellen. Vajon nem az életét kockáztatta Dávid, hogy szembenézzen Góliáttal? Jonatán kitartóan könyörgött rosszul megítélt barátja érdekében, és ezzel kiengesztelte Sault. De a király hamar visszatért gyilkos tervéhez, és tovább próbálkozott, hogy kioltsa Dávid életét, menekülésre kényszerítve őt ezzel (1Sámuel 19:1–18).

Jonatán kiállt Dávid mellett. A két barát találkozott, hogy kiterveljék, mitévők legyenek. Jonatán – aki lojális volt a barátjához, és arra is törekedett, hogy az apjához is az legyen – ezt mondta Dávidnak: „Távol legyen! Nem fogsz meghalni.” Dávid azonban így felelt Jonatánnak: „alig egy lépés választ el engem a haláltól!” (1Sámuel 20:1–3).

Jonatán és Dávid kigondoltak egy tervet, hogy kipuhatolják Saul szándékait. Ha majd észreveszik, hogy Dávid hiányzik a király asztalától, Jonatán elmondja az apjának, hogy Dávid engedélyt kért, hogy részt vehessen egy családi áldozat bemutatásában. Ha Saul haragos lesz, az annak a jele, hogy ellenséges Dáviddal szemben. Jonatán megáldotta Dávidot, és bár nem mondta ki nyíltan, de ezekkel a szavakkal utalt rá, hogy elismeri jövőbeli királyságát: „Legyen veled Jehova, ahogy apámmal volt!” Megesküdtek, hogy lojálisak maradnak egymáshoz, és megbeszélték, hogyan adja majd tudtára Jonatán Dávidnak a fejleményeket (1Sámuel 20:5–24).

Amikor Saul észrevette, hogy Dávid hiányzik, Jonatán elmondta, hogy Dávid így kérlelte őt: „Ha . . . kegyet találtam szemedben, hadd siessek el, kérlek, hogy láthassam testvéreimet.” Jonatán nem félt elismerni, hogy Dávid a kegyét élvezi. A király dühöngött! Becsmérlően beszélt Jonatánról, és azt hajtogatta, hogy Dávid veszélyt jelent arra, hogy a fia örökölje a királyságot. Saul azt követelte, hogy Jonatán hozza elé Dávidot, aki halált érdemel. Jonatán ellenkezett: „Miért kellene megölni? Mit tett?” Sault elöntötte a méreg, és a fiához vágta a lándzsáját. Jonatán nem sérült meg, de szívében mélységesen bánkódott Dávid miatt (1Sámuel 20:25–34).

Micsoda lojalitást mutatott ki Jonatán! Ha csupán emberi szempontból nézzük, a Dáviddal kötött barátságából inkább hátránya, mintsem előnye származott. Ezenkívül Jehova korábban már úgy rendelkezett, hogy Saul után Dávid lesz a király, és amit Isten elhatározott, az Jonatán javát szolgálta, és másokét is.

Fájdalmas búcsú

Jonatán titokban találkozott Dáviddal, hogy elmondja neki a hírt. Tisztán látszott, hogy Dávid soha többé nem léphet be Saul udvarába. A két férfi sírva átölelte egymást. Dávid ezután elment, hogy elrejtőzzön (1Sámuel 20:35–42).

Jonatán ezután már csak egyszer találkozott a bujdosó Dáviddal, amikor Dávid Saul elől rejtőzködött ’Zif pusztájában, Hóresben’. Ekkor Jonatán a következő szavakkal bátorította őt: „Ne félj, mert nem ér utol apámnak, Saulnak a keze. Te király leszel Izrael felett, én pedig második leszek utánad. Apám, Saul is tudja ezt” (1Sámuel 23:15–18). Nem sokkal ezután Jonatán és Saul meghalt egy filiszteusok elleni csatában (1Sámuel 31:1–4).

Mindazok, akik szeretik Istent, jól teszik, ha elgondolkodnak Jonatán életútján. A lojalitás próbájával nézel szembe? Akkor emlékezz rá, hogy Saul arra ösztönözte Jonatánt, hogy a saját érdekeit keresse. Jonatán azonban szívből jövő alárendeltséggel és hódolattal tisztelte Jehovát, és örült annak, hogy az lesz Izrael következő királya, akit Isten választott. Igen, Jonatán támogatta Dávidot, és lojális volt Jehovához.

Jonatánnak csodálatra méltó tulajdonságai voltak. Utánozd őket! Így az emberek rólad is azt mondhatják majd, mint Jonatánról: „bizony Istennel munkálkodott” (1Sámuel 14:45).

[Lábjegyzet]

[Kép a 19. oldalon]

Jonatán nem volt féltékeny Dávidra