Miért van még ma is gonoszság?

„JEHOVA [ISTEN] igazságos minden útjában” – írja a Biblia (Zsoltárok 145:17; Jelenések 15:3). Mózes próféta ezt mondta róla: „cselekedete tökéletes, hisz minden útja igazságosság. A hűség Istene, kiben nincs igazságtalanság; igazságos és egyenes ő” (5Mózes 32:4). „Jehova nagyon gyöngéd vonzalmú és irgalmas” – olvashatjuk a Jakab 5:11-ben. Isten nem tud, és nem is idéz elő gonoszságot.

Jakab tanítvány ezt írta: „Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: »Isten tesz próbára.« Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit” (Jakab 1:13). Jehova Isten nem kísérti meg az embereket gonoszsággal, és nem is csábítja őket arra, hogy aljas dolgokat kövessenek el. De akkor ki okolható a gonoszságért és az ebből fakadó szenvedésért?

Ki okolható a gonoszságért?

Jakab, a Biblia egyik írója részben az embereket hibáztatja a gonoszságért. Kijelenti: „mindenki úgy van próbára téve, hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja. Mikor aztán a kívánság megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, mikor teljességre jut, halált hoz világra” (Jakab 1:14, 15). Az emberek sokszor a helytelen vágyaik szerint cselekszenek. És gondoljunk az öröklött bűnre is. A bűn ereje felerősítheti a helytelen vágyakat, aminek aztán nagyon rossz következményei lehetnek (Róma 7:21–23). Igen, az öröklött bűn ’királyként uralkodik’ az emberiségen, és gonosztettek rabjává teszi az embereket, ez pedig rengeteg szenvedést okoz (Róma 5:21). Ezenkívül a gonoszok másokat is megronthatnak (Példabeszédek 1:10–16).

A gonoszság elsődleges oka azonban Sátán, az Ördög. Ő hozta be a gonoszságot a világba. Jézus Krisztus Sátánt ’a gonosznak’ nevezte, valamint ’a világ uralkodójának’, vagyis a gonosz emberi társadalom uralkodójának. Az emberiség nagy része enged Sátán befolyásának, és figyelmen kívül hagyja Jehova Isten helyes útjait (Máté 6:13; János 14:30; 1János 2:15–17). „Az egész világ a gonosz hatalmában van” – mondja az 1János 5:19. Igen, Sátán  és az angyalai ’az egész lakott földet félrevezetik’, és csak ’jajt’ okoznak (Jelenések 12:9, 12). Tehát a gonoszságért elsősorban maga Sátán, az Ördög hibáztatható.

A Prédikátor 9:11 egy másik okát is feltárja a szenvedésnek: ’előre nem látható események történnek mindannyiunkkal.’ Jézus Krisztus is említett egy esetet: összeomlott egy torony, és a katasztrófában 18 ember életét vesztette (Lukács 13:4). Azért érte őket szerencsétlenség, mert rosszkor voltak rossz helyen. Ilyenek ma is történnek. Például egy magas ház tetejéről leeshet egy kilazult tégla, és ráeshet egy gyalogosra. Isten a hibás? Nem. Senki nem akarta, hogy ez történjen, váratlan esemény volt. Gyakran ugyanez a helyzet, amikor egy családot betegség sújt, vagy egy hirtelen haláleset miatt árvák, özvegyek maradnak hátra.

Nyilvánvaló hát, hogy Isten nem felelős a gonoszságért, és nem is okoz szenvedést. Sőt, Jehovának az a szándéka, hogy eltörli a gonoszságot, és a gonoszokat is (Példabeszédek 2:22). De ez még nem minden. A Szentírás kijelenti, hogy Istennek az is szándékában áll, hogy Krisztus által „lerontsa az Ördög munkáit” (1János 3:8). A jelenlegi világrendszer, mely önzésen, gyűlöleten és gonosztetteken alapul, meg fog szűnni. Isten „letöröl minden könnyet” az emberek szeméről, és ezzel véget vet a szenvedésnek (Jelenések 21:4). De felvetődhet benned a kérdés: „Miért nem tette már meg korábban? Miért engedi meg Isten még ma is a gonoszságot és a szenvedést?” A válasz az Ádámról és Éváról szóló bibliai beszámolóban rejlik.

Felmerül egy létfontosságú kérdés

Az, hogy miért engedte meg Isten, hogy még ma is legyen gonoszság, olyan eseményekkel van összefüggésben, melyek az emberi történelem hajnalán történtek. Akkoriban felvetődött egy fontos kérdés magával a Teremtővel kapcsolatban; egy olyan kérdés, melyet nem lehetett gyorsan vagy egyszerűen lezárni. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy mi is történt.

Jehova Isten tökéletesnek teremtette az első férfit és nőt, és a Paradicsomba helyezte őket. Egy olyan ajándékot kaptak tőle, mely megkülönböztette őket az állatoktól: a szabad akarat ajándékát (1Mózes 1:28; 2:15, 19). Szabad egyénekként Ádám és Éva a gondolkodóképességük birtokában úgy dönthettek, hogy szeretni és szolgálni fogják a Teremtőjüket, és engedelmeskednek neki. De azt is választhatták, hogy függetlenítik magukat Istentől, és tudatosan nem engedelmeskednek neki.

Az igaz Isten lehetőséget adott Ádámnak és Évának, hogy kimutassák az iránta érzett szeretetüket, ezért felállított nekik egy korlátot. Ezt a parancsot adta Ádámnak: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz” (1Mózes 2:16, 17). Hogy továbbra is Isten helyeslését élvezzék, saját maguk és leendő családjuk érdekében Ádámnak és Évának nem volt szabad ennie annak a fának a gyümölcséből. Hogyan döntöttek?

A Bibliából megtudjuk, mi történt. Sátán, az Ördög, egy kígyót használva fel, odament Évához, és ezt mondta neki: „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek a kert minden fájáról?” Amikor Éva elismételte neki Isten parancsát, Sátán így szólt: „Bizony nem haltok meg. Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek arról, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.” A fa ezután annyira vonzó lett Évának, hogy „szakított a gyümölcséből, és evett belőle”. A beszámoló így folytatódik: „Majd adott belőle a férjének is, amikor az vele volt, és ő is evett” (1Mózes 3:1–6). Ádám és Éva azzal, hogy nem engedelmeskedett Istennek, rosszul használta fel a szabad akaratát, és bűnt követett el.

 Átérzed a helyzet súlyosságát? Az Ördög pont az ellenkezőjét állította annak, amit Isten mondott Ádámnak. Sátán arra célzott, hogy Ádámnak és Évának nincs szüksége Istenre ahhoz, hogy eldöntsék, mi a jó és mi a rossz nekik. Sátán tehát megkérdőjelezte, hogy joga van-e Jehovának uralkodni az emberek felett. Ez a nagyon fontos vitakérdés tehát, melyet Sátán felvetett, Jehova szuverenitásának a jogossága körül forog. Hogyan válaszolt erre az igaz Isten?

Elegendő időre volt szükség

Jehovának megvolt hozzá a hatalma, hogy elpusztítsa a három lázadót, Sátánt, Ádámot és Évát. Nem kétséges, hogy erősebb volt náluk. De Sátán nem is az erejét vitatta Jehovának, hanem az uralkodáshoz való jogát. A vitakérdés minden teremtményt érintett, akinek szabad akarata volt. Meg kellett érteniük, hogy a szabad akarat ajándékával helyesen kell élni: nem szabad átlépni azokat a korlátokat, melyeket Isten fizikai, erkölcsi és szellemi téren felállított. Különben súlyos károkat szenvednek. Éppen úgy, mint ahogy az az ember is súlyosan megsérül, aki a gravitáció törvényével mit sem törődve leugrik egy magas épületről (Galácia 6:7, 8). Minden értelmes teremtménynek a javára válhatott, ha megfigyelte, hogy milyen rossz gyümölcsöket szül az Istentől való függetlenség. Ehhez viszont időre volt szükség.

Azt, hogy bizonyos kérdések eldöntéséhez időre van szükség, a következőképpen szemléltethetnénk: Tegyük fel, hogy egy családapa erőpróbára hív ki egy másik családapát. El akarják dönteni, hogy ki az erősebb. Ezt gyorsan ki lehet deríteni. Az erőt le lehet mérni mondjuk abból, hogy milyen nehéz követ tud felemelni valaki. Az az apa az erősebb, aki a nehezebb követ bírja felemelni. De tegyük fel, hogy nem az erejüket akarják összemérni, hanem azt, hogy melyikük szereti igazán a gyermekeit, és hogy azok viszontszeretik-e őt. Vagy mi van, ha a kérdés az, hogy melyik apa igazgatja jobban a családját? Ebben az esetben sem az erő, sem a szavak nem elegendőek. Ahhoz, hogy eldőljön a kérdés, időre és gondos megfigyelésre van szükség, valamint helyes következtetéseket kell levonni.

Mit mutat az eltelt idő?

Mintegy 6000 év telt el azóta, hogy Sátán megkérdőjelezte Isten uralkodáshoz való jogát. Miről árulkodik a történelem? Vizsgáljuk meg két szempontból Sátán Isten elleni vádját. Sátán arcátlanul ezt mondta Évának: „Bizony nem haltok meg” (1Mózes 3:4). Azzal, hogy azt állította, hogy Ádám és Éva nem fog meghalni, ha esznek a tiltott fa gyümölcséből, Sátán tulajdonképpen hazugnak nevezte Jehovát. Ez nagyon súlyos vád! Ha Isten ebben nem mondott igazat, hogyan lehet bármiben is hinni neki? De mit mutat az eltelt idő?

Ádám és Éva ki lett szolgáltatva a betegségnek, fájdalomnak, öregedésnek, és végül a halálnak. „Ádám életének napjai összesen kilencszázharminc évet tettek ki, majd meghalt” – írja a Biblia (1Mózes 3:19; 5:5). És ezt a szomorú örökséget az egész emberiség megkapta tőle (Róma 5:12). Az eltelt idő bebizonyította, hogy Sátán „hazug . . . és a hazugság atyja”, Jehova pedig az „igazságnak Istene” (János 8:44; Zsoltárok 31:5).

Sátán ezt is mondta Évának: „Isten tudja, hogy amely napon esztek [a tiltott fáról], megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz” (1Mózes 3:5). Alattomos szavaival elhitette az emberekkel, hogy magukat kormányozhatják. Hazug módon arra utalt, hogy sokkal jobb lesz Istentől függetlenül élniük. De igaza lett?

A történelem folyamán birodalmak jöttek létre és tűntek le. Az emberi kormányzás minden lehetséges formája ki lett próbálva. De újra és újra szörnyű dolgok történtek az  emberi családdal. „Ember uralkodik emberen a maga kárára” – vonta le bölcsen a következtetést a Biblia egyik írója úgy 3000 évvel ezelőtt (Prédikátor 8:9). „Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” – írta Jeremiás próféta (Jeremiás 10:23). Ezek a szavak még az elmúlt évek tudományos és technológiai vívmányai ellenére is ugyanolyan igazak. Az eltelt idő csak alátámasztotta ezeket a megállapításokat.

Te mit fogsz tenni?

Az Isten által hagyott idő bebizonyította, hogy Sátánnak nem volt igaza, amikor megkérdőjelezte Jehova szuverenitásának a jogosságát. Jehova Isten a világegyetem kizárólagos Szuverénje. Joga van uralkodni a teremtményei fölött, és az ő uralkodási módja a legjobb. Elismerve ezt a tényt, az égi teremtmények, akik jól tudják, milyen Isten uralma alatt élni, kijelentik: „Méltó vagy, Jehova, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett” (Jelenések 4:11).

Te melyik oldalon foglalsz állást az Isten uralkodásáról szóló vitakérdésben? Egyetértesz azzal, hogy Isten méltó arra, hogy uralkodjon feletted? Ha igen, el kell ismerned Jehova szuverenitását. Ezt úgy teheted meg, ha az életed minden területén figyelembe veszed a Szavában, a Bibliában található csodálatos igazságokat és tanácsokat. „Isten szeretet”; törvényei és parancsolatai a teremtményei iránt érzett szeretetén alapulnak (1János 4:8). Jehova egyikünket sem foszt meg semmi olyantól, ami a javunkat szolgálja. Ezért bátran elfogadhatod a Biblia tanácsát: „Bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj. Minden utadban vedd figyelembe őt, és akkor ő fogja egyengetni ösvényeidet” (Példabeszédek 3:5, 6).

[Kép a 7. oldalon]

Akkor választod Isten uralkodását, ha tanulmányozod a Bibliát, és alkalmazod az életedben a tanultakat

[Kép forrásának jelzése a 4. oldalon]

© Jeroen Oerlemans/Panos Pictures