Két boldogtalan nő, akik „építették Izrael házát”

AHOGY hajnalodott, Lea tudta, hogy nemsokára lelepleződik. Jákob, akinek a karjaiban feküdt, hamarosan meg fogja tudni, hogy ő nem Ráhel, a húga. Lea az apja kérésére, valószínűleg olyan fátylat viselve, amely teljesen eltakarta, előző este befeküdt a Jákobnak és Ráhelnek készített hitvesi ágyba.

Képzelhetjük, mit érzett Jákob, amikor megvirradt, és kiderült az igazság! Felháborodottan kérdőre vonta Lábánt, Lea apját. Lea közben biztosan elgondolkodott azon, hogy milyen szerepe volt a csalásban, és milyen hosszú távú következményei lesznek mindennek. Lea és Ráhel története szerves része a bibliai történelemnek. Emellett felfedi, hogy milyen bölcs dolog a monogámia és a házastársi hűség.

Idegen a kútnál

Hét évvel korábban Ráhel hazasietett, és elmondta az apjának, hogy találkozott egy idegennel a kútnál, aki azt mondta, hogy a rokonuk. A férfiról kiderült, hogy Jákob az, az unokatestvére, apja nővérének a fia, és Jehova imádója. Egy hónappal később Jákob felajánlotta Lábánnak, hogy hét évig szolgálja őt Ráhel kezéért. Lábán látta, hogy az unokaöccse milyen szorgalmasan dolgozik, és tudta, hogy népük között szokványos dolog, hogy a rokonok egymással házasodjanak, ezért elfogadta az ajánlatot (1Mózes 29:1–19).

Jákob Ráhel iránti szerelme nem puszta fellángolás volt. Hét évig tartó jegyességük „csak néhány napnak tűnt a szemében, annyira szerette őt” (1Mózes 29:20). Abból, hogy Jákob a haláláig szerette Ráhelt, arra következtethetünk, hogy Ráhelnek biztosan sok vonzó tulajdonsága volt.

Vajon Lea is Jehova egyik hűséges imádójához szeretett volna feleségül menni? A Biblia nem beszél erről. Arról viszont igen, hogy Lábánnak milyen tervei voltak a lányával. Ráhel jegyességének a végén Lábán tartott egy menyegzői lakomát. De ahogy azt a Bibliából megtudjuk, az este folyamán Leát vitte be Jákobhoz, hogy „vele háljon” (1Mózes 29:23).

Lea maga is be akarta csapni Jákobot? Vagy egyszerűen csak kénytelen volt engedelmeskedni az apjának? És hol volt Ráhel? Tudta, hogy mi történik? Ha igen, mit érzett? Szembeszállhatott volna ellentmondást nem tűrő apjával? A Biblia nem ad választ ezekre a kérdésekre. De függetlenül attól, hogy Ráhel és Lea mit gondolt a történtekről, Jákob nagyon dühös lett. És Lábánhoz, nem pedig a lányaihoz ment tiltakozni: „Hát nem Ráhelért szolgáltalak? Miért csaptál be?” Mit mondott erre Lábán?  „Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik lányt odaadjuk az elsőszülött előtt. Ünnepeld végig ennek a lánynak a hetét. Utána hozzád adjuk a másik lányt is a szolgálatért, mellyel majd nálam szolgálsz még hét évet” (1Mózes 29:25–27). Így Jákobot ravasz módon poligám házasságba kényszerítették, amely idővel keserű féltékenységet szült.

Egy boldogtalan család

Jákob Ráhelt szerette. Amikor Isten látta, hogy Ráhelhez képest Leát „gyűlölik”, megnyitotta Lea méhét, Ráhel azonban meddő maradt. De Lea többet akart, nem csak egy gyereket. Azt akarta, hogy Jákob őt szeresse. Látva, hogy Jákob Ráhelhez vonzódik, nyomorultnak érezte magát. Ennek ellenére bízott benne, hogy a férje szeretni fogja, mivel ő szülte neki első fiát, Rúbent, melynek jelentése: ’Íme, egy fiú!’ Leának volt rá oka, hogy így nevezze el a gyermekét: „Ez azért van, mert Jehova meglátta nyomorúságomat, és most már szeretni fog a férjem.” De nem ez történt, még a második fiú születése után sem. Ezt a fiút Lea Simeonnak nevezte el, mely azt jelenti, hogy ’meghallgatás’. Így érvelt: „Ez azért van, mert Jehova meghallotta, hogy gyűlölt voltam, azért adta nekem ezt is” (1Mózes 29:30–33).

Isten meghallgatta Leát, ami azt mutatja, hogy Lea imában feltárta neki a helyzetét. Úgy tűnt, hogy hűséges asszony, fájdalma mégsem szűnt meg, még akkor sem, amikor szült egy harmadik fiút, Lévit. Nevének jelentését – ’ragaszkodás’ vagy ’csatlakozott’ – Lea így magyarázta meg: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert már három fiút szültem neki.” De úgy tűnik, Jákob ezután sem vonzódott jobban hozzá. Lea beletörődhetett a helyzetébe, ugyanis a negyedik fiának a neve nem utal arra, hogy továbbra is reménykedett volna abban, hogy jobb lesz a kapcsolata Jákobbal. Júda nevével inkább Istennek adott hálát. A „Júda” név jelentése: ’dicsőített, magasztalt’ vagy ’magasztalás tárgya’. Lea egyszerűen ezt mondta: „Most már dicsőítem Jehovát” (1Mózes 29:34, 35).

Lea nyomorultnak érezte magát, de Ráhel sem volt boldogabb. Így könyörgött Jákobnak: „Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!” (1Mózes 30:1). Ráhelnek ott volt  Jákob szerelme, de ő anyaságra vágyott. Leának ott voltak a gyermekei, de ő szerelemre vágyott. Mindketten arra vágytak, ami a másiké volt, és egyikük sem volt boldog. Mindketten szerették Jákobot, és nagyon szerettek volna gyermekeket szülni neki. Mindketten irigykedtek a másikra. Milyen szomorú helyzetben volt ez a család!

Lesznek Ráhelnek is gyermekei?

Akkoriban a meddőséget csapásnak tekintették. Isten ígéretet tett Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy az ő családjukból fog származni ’a mag’, amely által áldást nyer minden család (1Mózes 26:4; 28:14). De Ráhelnek nem született gyermeke. Jákob úgy érvelt, hogy egyedül Isten tud Ráhelnek fiakat adni, hogy így Ráhelnek szerepe lehessen ennek az áldásnak a megvalósulásában. Ráhel azonban türelmetlen volt. „Itt van a rabszolgám, Bilha – mondta. – Hálj vele, hogy a térdemen szülhessen, és így nekem, igen, nekem gyermekeim lehessenek általa” (1Mózes 30:2, 3).

Ma talán nehéz megértenünk Ráhel viselkedését. De a Közel-Keleten talált ókori házassági szerződésekből kiderül, hogy akkoriban elfogadott szokás volt, hogy egy meddő feleség odaadja a férjének az egyik szolgálólányát, hogy örökös születhessen (1Mózes 16:1–3). * Bizonyos esetekben a szolgálólány gyermekeit úgy tekintették, mintha a feleség gyermekei lennének.

Amikor Bilha fiút szült, Ráhel örömében felkiáltott: „Isten a bírám volt, meghallotta szavam, és fiút adott nekem.” A gyermeket Dánnak nevezte el, mely név jelentése: ’bíró’. Nyomorúságos helyzetét ő is feltárta Istennek imában. Amikor Bilhának megszületett a második fia, Naftali, melynek jelentése ’küzdelmeim’, Ráhel ezt mondta: „Hevesen küzdöttem nővéremmel, és győztem is!” Ez a két név a két vetélytárs közötti viszályra utal (1Mózes 30:5–8).

Amikor Ráhel odaadta Bilhát Jákobnak, talán úgy gondolta, hogy az imáival összhangban cselekszik. De Jehova nem így akart neki  gyermekeket adni. Ebből levonhatunk egy tanulságot. Nem szabad türelmetlennek lennünk, ha valamit kérünk Jehovától. Elképzelhető, hogy másképp válaszol az imánkra, mint ahogy azt mi gondoljuk, és akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Hogy ő se maradjon le, Lea is odaadta a szolgálóját, Zilpát Jákobnak. Tőle született Gád, majd Áser (1Mózes 30:9–13).

Egy eset rávilágít, hogy milyen vetélkedés folyt Ráhel és Lea között. A mandragórabogyókról volt szó, melyeket Lea fia, Rúben talált. Erről a gyümölcsről úgy vélték, hogy elősegíti a fogamzást. Amikor Ráhel kért belőle, Lea keserűen ezt mondta: „Talán kevesled, hogy elvetted tőlem a férjemet, most már a fiam mandragórabogyóit is elvennéd?” Egyesek a szavaiból arra következtetnek, hogy Jákob többet volt Ráhellel, mint Leával. Ráhel láthatta, hogy jogos Lea sérelme, mert így válaszolt: „Hát akkor háljon veled ezen az éjjelen a fiad mandragórabogyóiért.” Amikor aznap este Jákob hazament, Lea közölte vele: „Most velem fogsz hálni, mert bizony bérbe vettelek a fiam mandragórabogyóiért” (1Mózes 30:15, 16).

Leának született egy ötödik és egy hatodik fia is, Issakár és Zebulon. Ezek után kijelentette: „Férjem végre el fog fogadni, mert hat fiút szültem neki” (1Mózes 30:17–20). *

A mandragórabogyók nem segítettek. Amikor hatévnyi házasság után Ráhel végre teherbe esett, és világra hozta Józsefet, az azért volt, mert Jehova „megemlékezett” róla, és válaszolt az imáira. Ráhel ekkor már kijelenthette: „Isten elvette gyalázatomat!” (1Mózes 30:22–24).

Halál és örökség

Ráhel meghalt, miközben életet adott második fiának, Benjáminnak. Jákob szívből szerette Ráhelt, és a tőle született két fiú nagyon kedves volt neki. Évekkel később, amikor közeledett a halála, önkéntelenül is az jutott eszébe, hogy milyen hamar elvesztette szeretett feleségét (1Mózes 30:1; 35:16–19; 48:7). Lea haláláról csak annyit tudunk, hogy Jákob abba a barlangba temette el, melybe őt magát is akarta, hogy temessék (1Mózes 49:29–32).

Jákob időskorában beismerte, hogy az élete, beleértve a családi életét is, nyomorúságos volt (1Mózes 47:9). Kétségtelen, hogy Lea és Ráhel élete is nyomorúságos volt. Mindaz, amin keresztülmentek, megmutatja, hogy milyen szomorú következményekkel jár a poligámia, és jól szemlélteti, hogy Jehova miért döntött úgy, hogy egy férfinak csak egy felesége legyen (Máté 19:4–8; 1Timóteusz 3:2, 12). Ha a férj vagy a feleség romantikus érzései vagy szexuális érdeklődése nem csak egy személyre, a házastársára korlátozódik, az féltékenységet szül. Ez az egyik oka annak, amiért Isten tiltja a paráznaságot és a házasságtörést (1Korintusz 6:18; Héberek 13:4).

Bármi történt is, Isten nem hagyott fel a szándéka beteljesítésével, és ehhez ma is hűséges, bár tökéletlen férfiakat és nőket használ fel. Ráhelnek és Leának megvoltak a maguk gyengeségei, mint ahogy nekünk is. Ennek ellenére Jehova általuk kezdte beteljesíteni az Ábrahámnak tett ígéretét. Igen, Ráhel és Lea „építették Izrael házát” (Ruth 4:11).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 9. oldalon]

Lea és Ráhel mindketten arra vágytak, ami a másiké volt, és egyikük sem volt boldog

[Kép a 10. oldalon]

Izrael nemzete Jákob 12 fiától származott