Olvasók kérdései

Helyes volt az, hogy Jákob úgy tett, mintha ő lenne Ézsau, ahogyan arról az 1Mózes 27:18, 19-ben olvashatunk?

Talán ismerős a történet. Az idős Izsák megkérte Ézsaut, hogy ejtsen neki vadat, mondván: „hadd egyek, hogy lelkem megáldhasson még a halálom előtt.” Rebeka hallotta, amit a férje mondott, ezért ízletes ételt készített, és meghagyta Jákobnak: „vidd be apádnak, és egye meg, hogy megáldhasson még a halála előtt.” Jákob felvette Ézsau ruháit, és a kecskegidák bőrével a kezén és a nyakán bement az apjához az ízletes étellel. Amikor Izsák megkérdezte tőle, hogy „ki vagy te, fiam?”, Jákob így felelt: „Ézsau vagyok, a te elsőszülötted.” Izsák hitt neki, és megáldotta őt (1Mózes 27:1–29).

A Biblia nem beszél részletesen arról, hogy miért tette ezt Rebeka és Jákob, az viszont kiderül, hogy váratlan helyzet volt. Érdemes megjegyezni, hogy Isten Szava se nem helyesli, se nem ítéli el Rebeka és Jákob tettét, így senki sem hozhatja fel érvként ezt a történetet arra, hogy a hazugság vagy a félrevezetés helyes. Mindenesetre a Biblia segít jobban megértenünk a történteket.

Először is a beszámolóból egyértelműen kiderül, hogy Jákobot megillette az atyja áldása, Ézsaut viszont nem. Jákob korábban már törvényesen megvásárolta az elsőszülöttségi jogot ikertestvérétől, aki nem értékelte azt, és eladta egy tál ételért, hogy csillapítsa az éhségét. Ézsau ’megvetette az elsőszülöttségi jogot’ (1Mózes 25:29–34). Vagyis Jákob olyan áldásért ment oda az apjához, amely tulajdonképpen neki járt.

Másodszor, amikor Izsák rájött, hogy Jákobot áldotta meg, nem próbált változtatni rajta. Talán eszébe jutott, hogy mit mondott Jehova Rebekának az ikrek születése előtt: „az idősebb fogja szolgálni a fiatalabbikat” (1Mózes 25:23). Az is figyelemre méltó, hogy amikor Jákob útra kelt Háránba, Izsák kibővítette az áldást, melyet korábban adott neki (1Mózes 28:1–4).

Végül pedig azt se feledjük, hogy Jehova mindenről tudott, és érdekelték is a történtek. Izsák áldása szorosan összefüggött azzal az ígérettel, melyet Isten Ábrahámnak tett (1Mózes 12:2, 3). Ha Isten nem akarta volna, hogy Jákob kapja meg az áldást, akkor közbe tudott volna lépni. De nem tette, sőt megerősítette az elhangzottakat. Ezt mondta Jákobnak: „a föld minden családja . . . a te magod által nyer áldást” (1Mózes 28:10–15).