Csak a mának kellene élned?

„SOHA nem aggódom a jövőm miatt. Elég hamar elérkezik.” Ezeket a gyakran idézett szavakat a híres tudósnak, Albert Einsteinnek tulajdonítják. Sokan hozzá hasonlóan ezt kérdezik: „Miért aggódjak a jövő miatt?” Vagy talán már hallottál efféléket az emberektől: „Csak éld az életet!” „Élj a mának!” „Ne gondolj a holnapra!”

Ez az általánosan elterjedt felfogás természetesen nem új keletű. Az ókori epikureusoknak is ez volt a mottója: „Egyél, igyál, érezd jól magad! A többi nem számít.” Hasonlóan vélekedett Pál apostol néhány kortársa is: „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk” (1Korintusz 15:32). Úgy hitték, hogy mindössze ez a rövid életünk van. Ezért azt az elgondolást népszerűsítették, hogy ebből az életből kell kihoznunk a legtöbbet.

A földön élő emberek millióinak az, hogy a legtöbbet hozzák ki ebből az életből, minden bizonnyal nem a gyönyörök hajszolását jelenti. Sokan szörnyű körülmények között élnek, és emiatt az életük ma nem más, mint egy állandó, keserves küzdelem a túlélésért. Miért is gondoljanak a jövőre, a ’holnapra’, mely sokszor elviselhetetlenül sivárnak és reménytelennek tűnik?

Tervezzünk a holnapra?

Még gyakran azok sem látják sok értelmét, hogy tervezzenek a holnapra, akik kevésbé nehéz körülmények között élnek. „Ugyan miért vesződnék ilyesmivel?” – kérdezhetik. Vannak, akik úgy érvelnek, hogy végül azok is csalódni fognak, és kiábrándultak lesznek, akik egyébként terveznek. Még az ókori időkben élt Jób patriarchát is nagyon lesújtotta, amikor látta, hogy tervei egyszerűen „szertefoszlottak”, és így meghiúsult, ami boldog jövőt hozhatott volna neki és a családjának (Jób 17:11; Prédikátor 9:11).

A skót költő, Robert Burns nehéz helyzetünket egy kis mezei egéréhez hasonlította, melynek fészkét Burns véletlenül tönkretette egy ekevassal. Miután feldúlták a világát, az egér mentette az életét. „Igen – gondolta a költő –, gyakran olyan tehetetlenek vagyunk azokkal az eseményekkel szemben, melyeken egyáltalán nincs hatalmunk változtatni, hogy még a legaprólékosabban kidolgozott tervek is teljesen meghiúsulnak.”

 Haszontalan hát tervezni a jövőre? Tény, hogy amikor hurrikánok vagy más természeti katasztrófák történnek, a megfelelő tervezés hiányának végzetes következményei lehetnek. Való igaz, hogy például senki sem tudta volna megállítani a Katrina hurrikánt. De vajon kellő körültekintéssel és tervezéssel nem lehetett volna többet tenni, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a városnak és a lakóknak okozott károkat?

Mit gondolsz? Van értelme annak, hogy csak a mának éljünk, és ne gondoljunk a holnapra? Figyeld meg, mit ír ezzel kapcsolatban a következő cikk.

[Képek a 3. oldalon]

„Egyél, igyál, érezd jól magad! A többi nem számít”

[Kép a 4. oldalon]

Vajon körültekintéssel és tervezéssel a lehető legkisebbre lehetett volna csökkenteni a Katrina hurrikán okozta károkat?

[Forrásjelzés]

U.S. Coast Guard Digital