„Csodáltam a hihetetlen akaraterejét”

GÜNTER GRASS német író, az 1999-es irodalmi Nobel-díj nyertese 2006-ban kiadta önéletrajzát. Ebben ír arról az időről, amikor besorozták a német polgári védelembe. Egy férfiről is említést tesz, aki olyan mély benyomást tett rá, hogy még most, 60 év elteltével is élénken él az emlékezetében, mint az egyetlen olyan ember, aki az üldözés ellenére is kiállt a hite mellett.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung napilapban megjelent interjújában Grass felidézte ezt a rendkívüli személyt, aki nem volt hajlandó fegyvert fogni. Grass szerint a férfi „egyik uralkodó ideológiának sem volt a követője, nem volt sem náci, sem kommunista, sem szocialista. Jehova Tanúi közé tartozott.” Már nem emlékszik a nevére, csak úgy nevezte, hogy „Wirtunsowasnicht”, vagyis „Ilyetminemteszünk”, merthogy Jehova Tanúi lelkiismereti okokból sok mindent megtagadtak, ami a hadviseléssel kapcsolatos. Jehova Tanúi utánajártak, és kiderítették, hogy a férfi Joachim Alfermann volt, akit annak idején újra meg újra megvertek és megaláztak, majd magánzárkába csuktak. De állhatatos maradt, és nem volt hajlandó fegyvert fogni.

„Csodáltam a hihetetlen akaraterejét – jegyzi meg Grass. – Azt kérdeztem magamtól: Hogyan tudja ezt elviselni? Hogyan képes erre?” Bár hosszú időn keresztül próbálták megtörni az Isten iránti feddhetetlenségét, Joachim Alfermann kitartott, majd végül 1944 februárjában a stutthofi koncentrációs táborba küldték. 1945 áprilisában szabadult. Túlélte a háborút, és egészen az 1998-ban bekövetkezett haláláig Jehova hűséges Tanúja maradt.

Joachim Alfermann a között a mintegy 13 400 Tanú között volt, akik ellen megtorló intézkedéseket hoztak a hitük miatt Németországban és a nácik által elfoglalt országokban. Ők a Biblia útmutatását követve politikailag semlegesek maradtak, és nem fogtak fegyvert (Máté 26:52; János 18:36). Körülbelül 4200 Tanút internáltak koncentrációs táborokba, akik közül 1490-en meghaltak. Még ma is nagy hatással van sokakra az álláspontjuk, olyanokra, akik bár nem osztják a hitüket, mégis csodálják állhatatosságukat.

[Kép a 32. oldalon]

Joachim Alfermann