Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Haladj a fény felé!

Haladj a fény felé!

Haladj a fény felé!

A VILÁGÍTÓTORNYOK már számtalan ember életét mentették meg. A távolban látható fény azonban nem csupán a veszélyes zátonyokra hívja fel a fáradt utazó figyelmét, hanem arra is, hogy közel az úti célja. Ehhez hasonlóan a keresztények ma egy hosszú utazás végéhez közelednek, amely során egy sötét, szellemileg veszélyes világon haladnak át. A Biblia szerint általában véve az emberiség – vagyis az Istentől elidegenedett emberek tömege – olyan, mint „a háborgó tenger, midőn nem tud lecsillapodni, melynek vizei csak hínárt és iszapot vetnek fel” (Ézsaiás 57:20). Isten népét ilyen környezet veszi körül. Ennek ellenére ragyogó reménysége van a megmentésre, amely számára egy jelképes, megbízható fény (Mikeás 7:8). Jehovának és írott Szavának köszönhetően „világosság ragyog az igazságosra, és öröm az egyenes szívűekre” (Zsoltárok 97:11). *

Egyes keresztények azonban engedik, hogy elterelődjön a figyelmük Jehova világosságáról, és így a hitük hajótörést szenved alattomos sziklákhoz hasonló dolgok, például anyagiasság, erkölcstelenség, sőt hitehagyás miatt. Igen, miként az első században, úgy napjainkban is vannak, akik „hajótörést szenvedtek a hitükben” (1Timóteusz 1:19; 2Péter 2:13–15, 20–22). Az új világ olyan kikötőhöz hasonlítható, ahova hazatérünk. Mivel már oly közel van, milyen tragikus lenne, ha bárki is elveszítené Jehova kegyét.

Ne engedjük, hogy ’hajótörést szenvedjen a hitünk’

Régen a hajók akár hatalmas tengereket is átszelhettek biztonságosan, mégis előfordult, hogy a kikötőhöz érve hajótörést szenvedtek. Sokszor az utazás legalattomosabb szakasza az volt, amikor a hajó a szárazföld közelébe ért. Ehhez hasonlóan sokak számára az emberi történelem legveszélyesebb időszaka nem más, mint a jelenlegi világrendszer ’utolsó napjai’. A Biblia pontosan jellemzi ezt az időszakot, amikor azt írja, hogy „nehezen elviselhető”, különösen az önátadott keresztényeknek (2Timóteusz 3:1–5).

Miért oly válságosak ezek az utolsó napok? Sátán tudja, hogy már csak „rövid ideje” van arra, hogy háborút folytasson Isten népének a tagjai ellen. Ezért fokozza az arra irányuló álnok erőfeszítéseit, hogy a hitük hajótörést szenvedjen (Jelenések 12:12, 17). De nem vagyunk segítség és vezetés nélkül. Jehova továbbra is menedéket nyújt azoknak, akik megszívlelik a tanácsát (2Sámuel 22:31). Figyelmeztető példákat tár elénk, melyek leleplezik Sátán fondorlatos, gonosz cselszövéseit. Vizsgáljunk most meg két ilyen esetet. Ezek Izrael nemzetével kapcsolatosak, és akkor történtek, amikor a nép az Ígéret földjéhez közeledett (1Korintusz 10:11; 2Korintusz 2:11).

Az Ígéret földjének küszöbén

Mózes vezetésével Izrael népe kiszabadult Egyiptomból. Nem sokkal ez után az Ígéret földjének déli határához értek. Ott Mózes kiküldött 12 férfit, hogy kémleljék ki a földet. Tíz hűtlen kém lehangoló hírekkel tért vissza, azt állítva, hogy Izrael nem lesz képes sikeresen szembeszállni a kánaánitákkal, ugyanis azok „jól megtermett”, erős katonák. Hogyan hatott ez az izraelitákra? A beszámoló szerint zúgolódni kezdtek Mózes és Áron ellen, így szólva: „Miért hoz Jehova minket erre a földre, hogy kard által essünk el?! Feleségeink és kicsinyeink prédává lesznek . . . Jelöljünk ki egy főt, és térjünk vissza Egyiptomba!” (4Mózes 13:1, 2, 28–32; 14:1–4).

Gondolj csak bele! Ez a nép látta, amint Jehova térdre kényszerítette a hatalmas Egyiptomot, az akkori világhatalmat tíz pusztító csapással, valamint egy félelmet keltő csodával, melyet a Vörös-tengernél hajtott végre. Már az Ígéret földje előtt álltak, csak tovább kellett volna haladniuk felé, mint ahogy egy hajó halad az úti célját jelölő fény felé. Mégis úgy gondolták, hogy Jehova nem képes legyőzni Kánaán jelentéktelen városállamait. Mennyire elszomoríthatta ez a hitetlen hozzáállás Istent, valamint Józsuét és Kálebet, a két bátor kémet, akik úgy vélekedtek Kánaánról, hogy az „kenyér” Izraelnek. Ez a két kém a saját szemével látta az ottani helyzetet, mivel bejárta Kánaánt. Amikor a nép nem lépett be az Ígéret földjére, Józsuénak és Kálebnek is a pusztában kellett vándorolnia évtizedeken keresztül, ám ők nem haltak meg a hitetlenekkel együtt. Mi több, ők vezették ki a következő nemzedéket a pusztából az Ígéret földjére (4Mózes 14:9, 30). Amikor Izrael másodszor állt az Ígéret földjének küszöbén, egy másfajta próbával került szembe. Hogyan boldogult a nép?

A moábita Bálák királynak az volt a célja, hogy megátkozza Izraelt a hamis próféta, Bálám által. Jehova azonban meghiúsította ezt a tervet, Bálám ugyanis átok helyett áldást mondott (4Mózes 22:1–7; 24:10). Ez a kezdeti kudarc nem kedvetlenítette el Bálámot, ehelyett nekilátott, hogy kieszeljen egy újabb gonosz tervet: azt akarta elérni, hogy Isten népe alkalmatlanná váljon arra, hogy megkapja a megígért földet. Hogyan tette ezt? Úgy, hogy erkölcstelenségre és Baál-imádatra csábította a népet. Jóllehet összességében ez a terv is kudarcba fulladt, mégis 24 000 izraelita lett félrevezetve. Erkölcstelen kapcsolatba keveredtek a moábita nőkkel, és a peóri Baálhoz pártoltak (4Mózes 25:1–9).

Képzeld csak el! Sokan azok közül az izraeliták közül átélték, hogy Jehova biztonságosan átvezette őket a ’hatalmas és félelmetes pusztán’ (5Mózes 1:19). Ennek ellenére örökségük küszöbén Isten népéből 24 000-en engedtek a testi vágyaknak, és elvesztek Jehova keze által. Milyen fontos figyelmeztetés ez Isten szolgáinak ma, amikor egy jóval nagyszerűbb örökség vár rájuk!

Sátánnak nincs szüksége újabb módszerekre ahhoz, hogy végső erőfeszítésében megakadályozza azt, hogy Jehova modern kori szolgái elnyerjék a jutalmukat. Egyik módszere – amely eszünkbe juttatja, hogy mi történt Izraellel, amikor a nép először érte el az Ígéret földjét – az, hogy gyakran megpróbál félelmet és kétséget kelteni akár fenyegetés, üldözés, akár gúnyolódás által. Néhány keresztény enged az ilyen megfélemlítésnek (Máté 13:20, 21). Egy másik jól bevált módszere az egyén erkölcsi megrontása. Előfordul, hogy egyesek beférkőznek a keresztény gyülekezetbe, és arra törekednek, hogy megrontsák a szellemileg gyenge személyeket, azokat, akik bizonytalanul járnak az isteni világosságban (Júdás 8, 12–16).

A szellemileg érett és éber egyéneknek meggyőző bizonyíték Sátán elkeseredettségére az, hogy a világ milyen gyorsan hanyatlik erkölcsileg. Igen, Sátán tudja, hogy hamarosan nem lehet hatással Isten lojális szolgáira. Tehát most van itt az ideje, hogy szellemileg éberek maradjunk Sátán törekvéseit illetően.

Mi segít, hogy szellemileg éberek maradjunk?

Péter apostol úgy utalt Isten prófétai szavára, mint „egy sötét helyen . . . fénylő lámpára”, mivel az segít a keresztényeknek, hogy felfogják, miként valósul meg az isteni szándék (2Péter 1:19–21). Akik szeretetet fejlesztenek ki Isten Szava iránt, és engedik, hogy továbbra is vezesse őket, azt tapasztalják, hogy Jehova egyengeti az ösvényeiket (Példabeszédek 3:5, 6). Ezek a reményteli, hálás személyek „örömmel kiáltanak majd jó szívállapotuk miatt”, de azok, akik nem ismerik Jehovát, vagy akik elhagyják útját, végül a ’szívük fájdalmát’ élik át és a ’szellemük megtörését’ tapasztalják (Ézsaiás 65:13, 14). Tehát a Biblia szorgalmas tanulmányozásával, és azáltal, hogy alkalmazzuk a tanultakat, a biztos reménységünkre tudunk összpontosítani, és nem a jelenlegi világrendszer múló gyönyöreire.

Az ima is létfontosságú ahhoz, hogy szellemileg éberek maradjunk. Amikor Jézus a jelenlegi világrendszer végéről beszélt, ezt mondta: „Maradjatok hát ébren, minden időben könyörögve, hogy sikerüljön megmenekülnötök mindattól, aminek meg kell történnie, és megállnotok az Emberfia előtt” (Lukács 21:34–36). Figyeljük meg, hogy Jézus a ’könyörög’ szót használta, amely egy fajta nagyon buzgó imádkozásra utal. Jézus tisztában volt azzal, hogy ebben a válságos időszakban az örök élet lehetősége forog kockán. Vajon az imáid tükrözik azt az izzó vágyadat, hogy szellemileg teljesen éber maradj?

Ne felejtsük el, hogy az örökségünkhöz vezető utazás legveszélyesebb része talán az út utolsó szakasza. Mennyire fontos hát, hogy ne veszítsük szem elől azt a fényt, amely a megmentésünkhöz vezethet.

Óvakodjunk a hamis fényektől!

Hajdanán, a vitorlás hajók korában rendkívül veszélyes helyzeteket idéztek elő olyan gonosz emberek, akik szerették, ha nem volt holdvilág éjszaka, ugyanis ilyenkor a tengerészek nehezen vették észre a partot. Ezek a gonosztevők megtévesztő fényeket helyeztek el a veszélyes partszakaszok mentén, hogy ravaszul rávegyék a hajóskapitányokat az irányváltoztatásra. A félrevezetettek hajótörést szenvedhettek, elrabolhatták tőlük a rakományt, és életek veszhettek oda.

Ehhez hasonlóan Sátánnak, a „világosság” megtévesztő ’angyalának’ az a célja, hogy megfossza Isten népének tagjait az Istennel ápolt kapcsolatuktól. Az Ördög ’hamis apostolokat’ és az „igazságosság” hitehagyott ’szolgáit’ használhatja fel arra, hogy becsapja az elővigyázatlanokat (2Korintusz 11:13–15). Az éber, tapasztalt kapitányt és legénységét nem lehetett egykönnyen félrevezetni a megtévesztő fényekkel. Ugyanígy a hamis tanításokat meg ártalmas filozófiákat terjesztők sem vezetik félre az olyan keresztényeket, „akiknek a használat folytán edzett érzékelőképességük van a helyes és a helytelen közötti különbségtételre” (Héberek 5:14; Jelenések 2:2).

A tengerészek magukkal vittek egy feljegyzést az útjukba eső világítótornyokról, amely felsorolta az összes torony jellegzetességét, köztük az egyedi jelzéseket is. Egy enciklopédia megjegyzi: „A tengerészek úgy határozzák meg, hogy melyik világítótornyot látják – ennélfogva azt is, hogy hol járnak –, hogy megfigyelik a világítótorony jellegzetességét és összevetik a tornyokról szóló feljegyzéssel” (The World Book Encyclopedia). Ehhez hasonlóan Isten Szava segít a tiszta szívű embereknek, hogy felismerjék az igaz imádatot, és azokat is, akik már követik azt. Ez különösen most, az utolsó napokban figyelhető meg, amikor Jehova jóval a hamis vallás fölé emeli az igaz imádatot (Ézsaiás 2:2, 3; Malakiás 3:18). Kiemelve, hogy milyen éles az ellentét az igaz és a hamis imádat között, az Ézsaiás 60:2, 3 kijelenti: „sötétség fogja borítani a földet, és sűrű homály a népeket, terajtad azonban felragyog Jehova, és látható lesz rajtad dicsősége. Nemzetek jönnek majd világosságodhoz, és királyok ragyogásod fényességéhez.”

A nemzetek közül való emberek millióit továbbra is Jehova világossága vezeti; az ő hitük nem fog hajótörést szenvedni az útjuk befejező szakaszán, a jelenlegi világrendszer hátralévő napjaiban. Ehelyett biztonságosan átjutnak e rendszeren és békés révbe érnek, az új világba.

[Lábjegyzet]

^ 2. bek. A Szentírás a „világosság” szót sokféle módon használja jelképes értelemben, például Istenhez társítja (Zsoltárok 104:1, 2; 1János 1:5). Az Isten Szavából származó szellemi felvilágosítás olyan, mint a világosság (Ézsaiás 2:3–5; 2Korintusz 4:6). Földi szolgálata során maga Jézus volt a világosság (János 8:12; 9:5; 12:35). És Jézus azt parancsolta a követőinek, hogy engedjék fényleni a világosságukat (Máté 5:14, 16).

[Kép a 15. oldalon]

A tengerészekhez hasonlóan a keresztények ügyelnek rá, nehogy megtévesszék őket a hamis fények