Halld meg a belső hangot!

„A nemzetekből valók, akiknek nincsen törvényük [Istentől], természet szerint a törvény dolgait cselekszik” (RÓMA 2:14)

1–2. a) Mit tett meg sok ember mások érdekében? b) Milyen szentírási példák szemléltetik a másokkal való törődést?

EGY húszéves fiatalember epilepsziás rohamot kapott a metró peronján, és beesett a sínek közé. Ezt látva, egy férfi elengedte két kislányának a kezét, és a fiatalember után ugrott. A sínek közti részre húzta őt, ráborult, így védte meg a szerelvénytől, mely csikorogva megállt a fejük felett. Egyesek hősnek kiáltanák ki az életmentő férfit, ő ellenben ezt mondta: „Az embernek azt kell tennie, ami helyes. Emberségből tettem, nem dicsőségért vagy elismerésért.”

² Talán te is ismersz valakit, aki mások érdekében kockázatot vállalt. A második világháború idején sokan tették ezt, idegeneket bújtatva el. Emlékezzünk vissza arra is, ami Pál apostollal, és azzal a 275 személlyel történt, akik hajótörést szenvedtek Máltánál, Szicília közelében. A helyi lakosok az idegenek segítségére siettek, és „rendkívüli emberséget” tanúsítottak irántuk (Cselekedetek 27:27–28:2). Vagy hallottál már az izraelita kislányról, aki jóllehet nem kockáztatta az életét, de kedvesen törődött az egyik szír fogvatartója egészségével? (2Királyok 5:1–4). És gondoljunk Jézus jól ismert példázatára is, mely az irgalmas szamaritánusról szól. Egy pap és egy lévita nem vett tudomást egy félholt zsidó embertársáról, egy szamaritánus azonban nem sajnálta a fáradságot, hogy segítsen rajta. Az évszázadok folyamán ez a példázat sokféle kultúrájú ember szívét megérintette (Lukács 10:29–37).

3–4. Mit mond nekünk az evolúcióelméletről az, hogy ennyire elterjedt az áldozatkészség?

³ Való igaz, ’nehezen elviselhető, válságos időkben’ élünk, sokan „vadak” és „a jóságot nem szeretők” (2Timóteusz 3:1–3). De nem veszünk-e észre jóindulatból fakadó tetteket is? Talán éppen a mi javunkra tették? Az a törekvés, hogy az emberek még személyes áldozatok árán is segítenek másoknak, annyira általános, hogy némelyek az „emberi természet” részének mondják.

⁴ Az ilyen személyes áldozatok árán kimutatott segítőkészség minden rasszhoz tartozó ember között, minden kultúrában megfigyelhető, és ellentmond annak az állításnak, hogy az ember a dzsungel törvénye, „a legéletrevalóbb túlélése” alapján fejlődött ki. Francis S. Collins genetikus, aki vezető szerepet vállalt az amerikai kormány azon erőfeszítésében, hogy megfejtse az emberi genomot (DNS-t), ezt mondta: „Az önzetlen áldozatkészség nagy probléma elé állítja az evolucionistákat . . . , mert nem magyarázható meg azzal, hogy egyes önző gének igyekszenek örökíteni magukat.” Hozzáfűzte még: „Vannak olyan emberek, akik önfeláldozóan adnak magukból olyanok érdekében, akik nem tartoznak hozzájuk, és akikhez abszolút semmi közük sincs . . . Úgy tűnik, hogy az áldozatkészséget nem lehet darwini elmélettel megmagyarázni.”

„A lelkiismeret hangja”

5. Gyakran mi figyelhető meg az embereknél?

⁵ Dr. Collins így mutat rá az áldozatkészségünk egyik jellegzetességére: „A lelkiismeret hangja arra szólít fel minket, hogy még akkor is segítsünk másoknak, ha nem kapunk cserébe semmit.” * A „lelkiismeret” említése eszünkbe  juttathatja azt a tényt, melyet Pál apostol hangsúlyozott: „amikor a nemzetekből valók, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik, akkor ezek, bár nincs törvényük, önmaguk a törvény maguknak. Ők maguk mutatják meg, hogy a törvény lényege be van írva szívükbe, miközben a lelkiismeretük velük együtt tanúskodik, és saját gondolataik egymás között vádolják vagy éppen mentegetik őket” (Róma 2:14, 15).

6. Miért tartozik minden ember számadással a Teremtőnek?

⁶ Pál a rómaiaknak írt levelében rámutatott, hogy az emberek számadással tartoznak Istennek, mivel a létezése és a tulajdonságai a látható dolgokból nyilvánvalóak. És ez „a világ teremtésétől fogva” így van (Róma 1:18–20; Zsoltárok 19:1–4). Való igaz, sokan figyelmen kívül hagyják a Teremtőjüket, és erkölcsileg romlott életmódot folytatnak. Isten akarata ennek ellenére az, hogy az emberek ismerjék el az igazságosságát, és bánják meg rossz szokásaikat (Róma 1:22–2:6). A zsidóknak alapos okuk volt arra, hogy így tegyenek, mivel ők Mózesen keresztül megkapták Isten Törvényét. De még azoknak az embereknek is fel kellett volna ismerniük, hogy Isten létezik, akik nem kapták meg ’Isten szent kijelentéseit’ (Róma 2:8–13; 3:2).

7–8. Mennyire általános az igazságérzet, és ez mit mutat?

⁷ Az egyik nyomós ok, amiért mindenkinek el kellene ismernie Istent, és ennek megfelelően kellene cselekednie, az a belső érzéke a jó és a rossz érzékelésére. Az igazságérzetünk annak a jele, hogy van lelkiismeretünk. Képzeld el a következőt: Gyerekek arra várva, hogy hintázhassanak, sorban állnak. Egyszer csak egy gyerek mit sem törődve a többiekkel, odaáll a sor elejére. Erre sok gyerek így reagál: „Ez nem ér!” Most pedig kérdezd meg magadtól: „Hogyan lehetséges az, hogy még sok gyerek is önkéntelenül kimutatja, hogy van igazságérzete?” Azzal, hogy ezt teszik, visszatükrözik, hogy van belső erkölcsi érzékük. Pál ezt írta: „amikor a nemzetekből valók, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik”. Nem azt mondta, hogy „ha valaha is”, mintha valami olyasmiről beszélne, ami ritkán fordul elő, hanem hogy „amikor”. Ezzel olyasmire utalt, ami gyakran történik, vagyis arra, hogy az emberek „természet szerint a törvény dolgait cselekszik”. És ezalatt azt értette, hogy a belső erkölcsi érzékük indítja őket arra, hogy összhangban cselekedjenek azzal, amit Isten írott törvényében olvasunk.

⁸ Ez az erkölcsi képesség sok országban megfigyelhető. A Cambridge-i Egyetem egyik professzora megjegyezte, hogy a babilóniaiak, az egyiptomiak, a görögök, valamint az amerikai és az ausztráliai őslakosok értékrendjébe is beletartozott „az elnyomás, a gyilkolás, a hűtlenség és a hazugság elítélése, és egyformán előírták a kedvességet az idősek, a fiatalok és a gyengék iránt”. Dr. Collins pedig ezt írta: „A jó és a rossz fogalma általános érvényűnek tűnik az emberi faj minden tagja között.” Mindez nemde a Róma 2:14-re emlékeztet téged?

Hogyan működik a lelkiismereted?

9. Mi a lelkiismeret, és hogyan segíthet, mielőtt cselekszel?

⁹ A Biblia rámutat, hogy a lelkiismeret egy belső képesség, mellyel megvizsgálod és kiértékeled a tetteidet. Olyan, mintha egy hang belülről véleményezné, hogy amit teszel, az helyes-e, vagy sem. Pál így beszélt erről a benne lévő hangról: „a lelkiismeretem velem együtt tanúskodik . . . szent szellemben” (Róma 9:1). Ez a hang például, már előre megszólalhat, amint olyasmi megtételét fontolgatod, aminek erkölcsi szempontból jelentősége van. A lelkiismereted segíthet felbecsülni egy jövőbeli cselekedetet, és segíthet megállapítani, hogyan éreznéd magad, ha megtennéd.

10. Gyakran mikor szólal meg a lelkiismereted?

¹⁰ Gyakoribb viszont az, hogy a lelkiismereted akkor szólal meg, miután megtettél valamit. Amikor Dávid Saul király elől bujdosott, alkalom adódott rá, hogy tiszteletlenséget kövessen el Isten felkent királya ellen, és ő ezt meg is tette. Ám utána „bántotta a szíve” (1Sámuel 24:1–5; Zsoltárok 32:3, 5). Bár a „lelkiismeret”  szó nem szerepel ebben a beszámolóban, de amit Dávid érzett, az a lelkiismeretének a reagálása volt. Hozzá hasonlóan mindannyian éreztünk már lelkiismeretfurdalást. Tettünk valamit, majd bántott, zavart minket az, amit tettünk. Vannak olyan emberek, akik nem fizették be az adót, ám annyira bántotta őket a lelkiismeretük, hogy később befizették a tartozásukat. Mások arra éreztek késztetést, hogy bevallják házastársuknak, hogy a házasságtörés bűnét követték el (Héberek 13:4). De elégedettséget és békét hozhat, ha valaki a lelkiismeretével összhangban jár el.

11. Miért lehet veszélyes egyszerűen csak engedni, hogy a lelkiismereted vezessen? Szemléltesd!

¹¹ Akkor egyszerűen csak engedhetjük, hogy a lelkiismeretünk vezessen? Nos, jó, ha hallgatunk a lelkiismeretünkre, de a hangja alaposan félre is vezethet minket. Igen, a „belső emberünk” hangja rossz irányba vihet minket (2Korintusz 4:16). Nézzünk meg egy példát. A Biblia beszél Istvánról, aki Krisztus odaadó követője volt, ’telve ki nem érdemelt kedvességgel és erővel’. Néhány zsidó Jeruzsálemen kívülre űzte őt, és halálra kövezte. Saul (aki később Pál apostol lett) ott állt a közelben, és „helyeselte [István] meggyilkolását”. Úgy tűnik, hogy azok a zsidók annyira meg voltak győződve róla, hogy helyesen jártak el, hogy a lelkiismeretük nem bántotta őket. Ez lehetett a helyzet Saullal is, mivel ezután ’még mindig fenyegetéstől és gyilkosságtól lihegett az Úr tanítványai ellen’. Nyilvánvaló, hogy a lelkiismerete akkor nem helyes hangon szólalt meg (Cselekedetek 6:8; 7:57–8:1; 9:1).

12. Többek között mi befolyásolhatja a lelkiismeretünket?

¹² Mi lehetett hatással Saul lelkiismeretére? Többek között a másokkal való szoros kapcsolatai. Sokan beszéltünk már valakivel telefonon, akinek a hangja nagyon hasonlított az édesapjáéra. Egy fiú bizonyos mértékben örökölheti az édesapja hangszínét, de hatással lehet rá a beszédstílusa is. Ehhez hasonlóan Saulra is hatással lehetett, hogy szoros kapcsolatban volt azokkal a zsidókkal, akik gyűlölték Jézust, és ellenezték a tanításait (János 11:47–50; 18:14; Cselekedetek 5:27, 28, 33). Igen, a társai befolyásolhatták azt a hangot, amit belülről hallott – a lelkiismeretét.

13. Hogyan lehet hatással valaki lelkiismeretére a környezete?

¹³ Éppúgy, ahogyan a környezete hatására valaki akcentussal vagy tájszólással beszél, a lelkiismeretünket is formálhatja az az általános kultúra vagy környezet, melyben élünk (Máté 26:73). Több mint valószínű, hogy ez történt az ókori asszírokkal is. A militarizmusukról voltak ismertek, és vésett domborműveiken úgy vannak ábrázolva, mint akik kínozzák a foglyokat (Náhum 2:11, 12; 3:1). A Jónás idejében élő niniveiekről az olvasható, hogy ’a jobb és bal kezük között sem tudtak különbséget tenni’, vagyis nem volt megfelelő értékrendjük annak megítéléséhez, hogy Isten szemszögéből mi a helyes és mi a helytelen. Képzeljük csak el, milyen hatással lehetett ez a környezet arra, aki Ninivében nőtt fel! (Jónás 3:4, 5; 4:11). Ehhez hasonlóan egy személy lelkiismeretét ma is megváltoztathatja a körülötte lévők viselkedése.

Hogyan fejleszthető a belső hang?

14. Hogyan tükrözi vissza a lelkiismeretünk azt, amit az 1Mózes 1:27 mond?

¹⁴ Jehova a lelkiismeret ajándékával áldotta meg Ádámot és Évát, és mi örököltük tőlük a lelkiismeretünket. Az 1Mózes 1:27 elmondja, hogy az emberek Isten képmására vannak megalkotva. Ez nem azt jelenti, hogy fizikai formájának a képmására, hiszen ő szellem, mi pedig hús-vér lények vagyunk. Hanem azt, hogy megvannak bennünk Isten tulajdonságai, melyek közé tartozik az erkölcsi érzékünk is a működő lelkiismeretünkkel együtt. Ez a tény segít felismernünk, hogy az egyik módja annak, ahogyan fejleszthetjük, és ezáltal megbízhatóbbá tehetjük a lelkiismeretünket, ha még többet tanulunk a Teremtőről, és közelebb kerülünk hozzá.

15. Hogyan válik hasznunkra az, ha megismerjük Atyánkat?

¹⁵ A Biblia rámutat, hogy bizonyos értelemben Jehova mindannyiunk Atyja (Ézsaiás 64:8).  A hűséges keresztények – akár égi a reménységük, akár abban reménykednek, hogy egy földi paradicsomban fognak élni – úgy fordulhatnak Istenhez, mint Atyához (Máté 6:9). Vágynunk kell rá, hogy egyre közelebb kerüljünk Atyánkhoz, és így magunkévá tegyük a nézőpontját és az irányadó mértékeit (Jakab 4:8). Sok ember nem érez erre indíttatást. Olyanok, mint azok a zsidók, akiknek Jézus ezt mondta: „Sem a hangját nem hallottátok soha, sem az alakját nem láttátok; és a szava sincs meg bennetek maradandóan” (János 5:37, 38). A valóságban mi sem hallottuk Isten hangját, de a szavát olvasva, az mégis bennünk lehet, és így olyanok lehetünk, mint ő, és úgy érezhetünk, ahogyan ő.

16. Hogyan mutat rá a Józsefről szóló beszámoló, hogy nagyon fontos képezni a lelkiismeretünket, és hallgatni rá, ha megszólal?

¹⁶ Erre mutat rá az az eset, mely Józseffel történt Potifár házában. Potifár felesége megpróbálta elcsábítani Józsefet. Bár József abban a korban élt, amikor még egyik bibliai könyv sem volt megírva, és a tízparancsolat sem létezett, ő mégis ezt mondta: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve Isten ellen?” (1Mózes 39:9). Nem egyszerűen azért reagált így, hogy elnyerje a családja tetszését, hiszen ők messze laktak. Alapvetően Istennek akart tetszeni. Ismerte Istennek a házasságra vonatkozó irányadó mértékét – egy asszonynak egy férfi, és a kettő „egy testté” lesz. És feltehetőleg korábban már hallott arról is, hogyan érzett Abimélek, amikor megtudta, hogy Rebeka már férjnél van. Helytelen lett volna, ha Abimélek elveszi Rebekát, mert ezzel vétket hozott volna a népére. És igen, Jehova megáldotta ennek az esetnek a kimenetelét, így mutatva meg, hogy miként vélekedik a házasságtörésről. Mindezeknek az ismerete valószínűleg megerősítette Józsefben öröklött lelkiismeretének a szavát, és arra indította őt, hogy utasítsa el a szexuális erkölcstelenséget (1Mózes 2:24; 12:17–19; 20:1–18; 26:7–14).

17. Abban az erőfeszítésünkben, hogy megpróbálunk hasonlítani Atyánkhoz, miért vagyunk ma jobb helyzetben, mint József volt?

 ¹⁷ Nekünk ma már természetesen jobb a helyzetünk. A teljes Biblia a rendelkezésünkre áll, melyből megismerhetjük Atyánk gondolkodását és érzéseit, beleértve azt is, mi az, amit helyesel, és mi az, amit megtilt. Minél jobban elmélyedünk a Szentírás tanulmányozásában, annál közelebb tudunk kerülni Istenhez, és annál jobban hasonlíthatunk hozzá. Amint ezt tesszük, a lelkiismeretünk valószínűleg egyre inkább összhangba kerül Atyánk gondolkodásával és akaratával (Efézus 5:1–5).

18. Függetlenül a múltban ért hatásoktól, mit tehetünk annak érdekében, hogy megbízhatóbb legyen a lelkiismeretünk?

¹⁸ És mit mondjunk a lelkiismeretünket formáló környezetről? Lehet, hogy a rokonaink és a környezetünkben élők gondolkodása és tettei hatással voltak ránk. Ezért a lelkiismeretünk hangja talán el volt nyomva, vagy el volt torzulva, és a körülöttünk élők „akcentusával” szólalt meg. Az igaz, hogy a múltunkat nem változtathatjuk meg. Azt ellenben elhatározhatjuk, hogy olyan társaságot választunk, és olyan környezetben leszünk, mely jó irányban befolyásolja a lelkiismeretünket. Ehhez kulcsfontosságú lépés, hogy rendszeresen azoknak a hűséges keresztényeknek a társaságában legyünk, akik már hosszú ideje igyekeznek Atyjukhoz hasonlítani. A gyülekezeti összejövetelek – beleértve az összejövetelek előtti és utáni beszélgetéseket – kitűnő lehetőséget nyújtanak erre. Megfigyelhetjük keresztény társaink Biblián alapuló gondolkodását és viselkedését, többek között azt is, hogy készek hallgatni a lelkiismeretükre, amint az eszükbe juttatja Isten nézőpontját és cselekvésmódját. Ez segítségünkre lehet abban, hogy idővel összhangba hozzuk a saját lelkiismeretünket a Biblia alapelveivel, és így jobban hasonlítsunk Istenhez. Ha a belső hangunkat Atyánk alapelveihez hangoljuk, és engedjük, hogy keresztény társaink jó hatással legyenek ránk, akkor a lelkiismeretünk megbízhatóbbá válik, és jobban hajlunk majd arra, hogy hallgassunk a szavára (Ézsaiás 30:21).

19. Milyen más szempontokból érdemli még meg a figyelmünket a lelkiismeret?

¹⁹ Némelyeknek azonban nap mint nap küzdelmet jelent a lelkiismeretükre hallgatni. A következő cikkben olyan helyzeteket vizsgálunk meg, melyekkel a keresztények szembenézhetnek. Ezekből a helyzetekből világosabbá válik előttünk a lelkiismeret szerepe, valamint hogy miért nem működik egyformán mindenki lelkiismerete, és hogy miként hallgathatunk egyre jobban a hangjára (Héberek 6:11, 12).

[Lábjegyzet]

Mit tanultál?

• Miért van az, hogy a jó és a rossz érzékelése, vagyis a lelkiismeret, minden kultúrában megfigyelhető?

• Miért kell óvatosnak lennünk azzal, hogy egyszerűen csak engedjük, hogy a lelkiismeretünk vezessen?

• Hogyan képezhetjük a belső hangunkat?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 23. oldalon]

Dávidnak lelkiismeretfurdalása volt,

. . . nem úgy a tárzuszi Saulnak

[Kép a 24. oldalon]

Képezni tudjuk a lelkiismeretünket