Hallgass a lelkiismeretedre!

„Minden tiszta a tisztáknak. De a beszennyezetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta” (TITUSZ 1:15)

1. Mit tett Pál a krétai gyülekezetekért?

HÁROM misszionáriusi körút után Pál apostolt letartóztatták, majd Rómába küldték, ahol két évig fogva tartották. Mit tett, miután kiszabadult? Egy bizonyos idő elteltével elment Kréta szigetére Titusszal, akinek később ezt írta: ’Krétán hagytalak, hogy hozd rendbe a hiányosságokat, és nevezz ki véneket’ (Titusz 1:5). Ennek a megbízatásnak az elvégzése többek között azt jelentette Titusznak, hogy olyan emberekkel kell foglalkoznia, akiknek különböző a lelkiismeretük.

2. Milyen problémával kellett foglalkoznia Titusznak Kréta szigetén?

² Pál írt Titusznak a gyülekezeti vének képesítéseiről, majd rámutatott, hogy „sok a nyakas ember, a hasztalan beszédű és az elmét ámító”. Ezek a férfiak ’egész háznépeket dúltak fel minduntalan azzal, hogy olyasmiket tanítottak, amiket nem kellett volna’. Titusznak ’továbbra is feddnie kellett őket’ (Titusz 1:10–14; 1Timóteusz 4:7). Pál azt mondta, hogy az elméjük és a lelkiismeretük ’beszennyezett’. Itt egy olyan szót használt, mely azt jelenti, hogy foltos, mint ahogy egy szép ruhán is foltot ejthet a festék (Titusz 1:15). Ezek közül a férfiak közül néhányan zsidó származásúak lehettek, mert ’ragaszkodtak a körülmetéléshez’. Ma a gyülekezeteket nem dúlják fel körülmetéléshez ragaszkodó férfiak. De Pál Titusznak adott tanácsából mégis sokat tanulhatunk a lelkiismeretről.

Beszennyezett lelkiismeretűek

3. Mit írt Pál Titusznak a lelkiismeretről?

³ Figyeld meg, milyen szövegkörnyezetben beszélt Pál a lelkiismeretről: „Minden tiszta a tisztáknak. De a beszennyezetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta, hanem az elméjük is, és a lelkiismeretük is be van szennyezve. Nyilvánosan kijelentik, hogy ismerik Istent, de a cselekedeteikkel megtagadják őt”. Nyilvánvaló, hogy akkoriban némelyeknek változtatásokat kellett tenniük, hogy „egészségesek legyenek a hitben” (Titusz 1:13, 15, 16). Problémát jelentett nekik, hogy különbséget tegyenek a tiszta és a tisztátalan között, és ebben érintve volt a lelkiismeretük is.

4–5. Milyen hiányosságuk volt némelyeknek a gyülekezetekben, és ez hogyan befolyásolta őket?

⁴ Több mint tíz évvel korábban a keresztény vezető testület úgy döntött, hogy már nem követelmény a körülmetélés ahhoz, hogy valaki igaz imádó legyen, és erről tájékoztatták a gyülekezeteket is (Cselekedetek 15:1, 2, 19–29). Mégis voltak néhányan a krétaiak közül, akik még mindig ’ragaszkodtak a körülmetéléshez’. Nyíltan ellenkeztek a vezető testülettel ’olyasmiket tanítva, amiket nem kellene’ (Titusz 1:10, 11). Eltorzult gondolkodásukkal talán támogatták a Törvénynek az ételekre és a szertartásos tisztaságra vonatkozó némely  rendelkezését. Talán még azon is szépítettek, amit a Törvény mondott, ahogyan azt az elődeik is tették Jézus idejében, valamint támogatták a zsidó regéket és az emberi parancsolatokat (Márk 7:2, 3, 5, 15; 1Timóteusz 4:3).

⁵ Ennek a gondolkodásmódnak negatív hatása volt az ítélőképességükre és az erkölcsi érzékükre, vagyis a lelkiismeretükre. Pál ezt írta: „a beszennyezetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta”. A lelkiismeretük annyira eltorzult, hogy már nem volt többé megbízható vezető a tetteikben, és abban, ahogyan megítéltek dolgokat. Továbbá olyan személyes dolgokban bírálták keresztény társaikat, melyekben az egyik talán így dönt, míg a másik máshogyan. Ebben a tekintetben ezek a krétaiak tisztátalannak tartották azt, ami valójában nem volt tisztátalan (Róma 14:17; Kolosszé 2:16). Bár kijelentették, hogy ismerik Istent, de a cselekedeteik mást bizonyítottak (Titusz 1:16).

„Tiszta a tisztáknak”

6. Milyen kétféle emberről beszélt Pál?

⁶ Hogyan meríthetünk abból hasznot, amit Pál írt Titusznak? Nos, figyeljük meg, milyen ellentétet tartalmaz a következő kijelentés: „Minden tiszta a tisztáknak. De a beszennyezetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta, hanem az elméjük is, és a lelkiismeretük is be van szennyezve” (Titusz 1:15). Pál természetesen nem azt mondta, hogy egy erkölcsileg tiszta kereszténynek abszolút minden tiszta és engedélyezett. Ebben biztosak lehetünk, hiszen egy másik levelében világossá tette, hogy akik paráznaságot, bálványimádást, spiritizmust és hasonlókat gyakorolnak, „nem öröklik Isten királyságát” (Galácia 5:19–21). Tehát arra kell következtetnünk, hogy Pál egy általános igazságot állapított meg két különféle emberről: az egyik tiszta erkölcsileg és szellemileg, a másik pedig nem.

7. Mit tilt a Héberek 13:4, de milyen kérdés merülhet fel?

⁷ Egy őszinte kereszténynek nemcsak azt kell kerülnie, amit a Biblia konkrétan megtilt. Például figyeld meg a következő nyílt kijelentést: „A házasság tiszteletre méltó legyen mindenkinél, és a házaságy beszennyezetlen, mert az Isten meg fogja ítélni a paráznákat és a házasságtörőket” (Héberek 13:4). Még azok is, akik nem keresztények, és azok is, akik semmit sem tudnak a Bibliáról, helyesen úgy következtetnének, hogy ez a vers tiltja a házasságtörést. Ebből és más bibliai szövegrészekből világosan látható, hogy Isten elítéli a szexuális kapcsolatot, ha az egy nős férfi és nem a törvényes felesége, vagy egy férjezett nő és nem a törvényes férje között jön létre. Mi a helyzet azonban azzal, ha két nem házas személy orális szexben vesz részt? Sok tizenéves azt állítja erről a gyakorlatról, hogy ártalmatlan, mivel nem szexuális közösülés. Vajon tisztának tekintheti egy keresztény az orális szexet?

8. Az orális szexszel kapcsolatban, miben különböznek a keresztények sok embertől a világban?

⁸ A Héberek 13:4 és az 1Korintusz 6:9 kimondja, hogy Isten elítéli mind a házasságtörést, mind a paráznaságot (görögül por·neiʹa).  Ez utóbbi mit foglal magában? A görög kifejezés magában foglalja a nemi szerveknek akár természetes, akár perverz használatát buja vágyak kielégítése végett. Magában foglalja az Írás szerinti házasságon kívüli, meg nem engedett szexuális kapcsolat valamennyi formáját. Tehát ide tartozik az orális szex is, annak ellenére, hogy szerte a világon sok tizenévesnek azt mondták, vagy saját maga jutott arra a következtetésre, hogy az orális szex elfogadott. Az igaz keresztények nem hagyják, hogy a gondolkodásukat és a tetteiket „a hasztalan beszédű és az elmét ámító” személyek véleménye vezesse (Titusz 1:10). A Szentírás magasabb értékrendjéhez tartják magukat. Ahelyett, hogy igazolni próbálnák az orális szexet, inkább megértik, hogy a Szentírás szerint az orális szex paráznaság, por·neiʹa, és ezzel összhangban képzik a lelkiismeretüket * (Cselekedetek 21:25; 1Korintusz 6:18; Efézus 5:3).

Eltérő lelkiismeretek, eltérő döntések

9. Ha „minden tiszta”, akkor mi a szerepe a lelkiismeretnek?

⁹ De mit értett Pál azon, amikor azt mondta, hogy „minden tiszta a tisztáknak”? Azokra a keresztényekre utalt, akik összhangba hozták a gondolkodásukat és erkölcsi érzéküket Isten irányadó mértékeivel, melyeket ihletett Szavában találunk. Ezek a keresztények felismerik, hogy sok olyan dologban, melyet Isten nem ítél el közvetlenül, lehetőség van arra, hogy a hívőknek különböző legyen a véleményük. Nem ítélkeznek, hanem ’tisztának’ ismerik el azokat a dolgokat, melyeket Isten nem ítél el. Nem várják el, hogy az élet azon területeiről, melyekről a Biblia nem ad konkrét utasítást, mindenki más is pontosan úgy gondolkodjon, mint ők. Nézzünk meg néhány példát.

10. Hogyan teremthet nehéz helyzetet egy esküvő (vagy egy temetés)?

¹⁰ Sok olyan család van, melyben az egyik házasfél keresztény lett, a másik viszont nem (1Péter 3:1; 4:3). Ez különféle problémákat vethet fel. Ilyen nehéz helyzet lehet például az, ha egy rokonnak esküvője vagy temetése van. Képzelj el egy keresztény feleséget, akinek a férje még nem osztja az ő hitét. A férj egyik rokona házasságot köt, és a szertartást a kereszténység egyik templomában tartják. (Vagy egy rokon, talán az egyik szülő meghalt, és a temetési szertartást templomban tartják.) A házaspár hivatalos az eseményre, és a férj szeretné, ha a felesége vele menne. Hogyan fog reagálni a feleség lelkiismerete arra, hogy elmenjen-e, vagy sem? Vajon mit fog tenni? Képzeld el a következő két lehetőséget.

11. Mondd el, hogyan érvelhet egy keresztény feleség azzal kapcsolatban, hogy elmenjen-e egy templomi esküvőre, vagy sem, és milyen eredményhez vezethet ez!

¹¹ Márta elgondolkodik ezen a komoly bibliai parancson: ’Menjetek ki Nagy Babilonból’, a hamis vallás világbirodalmából (Jelenések 18:2, 4). Egykor ő is abba a templomba járt, ahol az esküvőt tartják. És tudja, hogy a szertartás alatt minden jelenlevőt felkérnek majd arra, hogy vegyen részt vallásos gyakorlatokban, például az imában, az éneklésben és egyéb vallásos szokásokban. Eltökélte magában, hogy nem vesz részt ezekben, és nem is akar ott lenni, nehogy nyomás hatására megtörjön a feddhetetlensége. Tiszteli a férjét, és együtt akar működni azzal, aki a Szentírás szerint a feje, de nem akar megalkudni a saját szentírási alapelveivel sem (Cselekedetek 5:29). Ezért tapintatosan elmagyarázza a férjének, hogy ha úgy dönt is a férje, hogy elmegy, ő nem teheti ezt meg. Talán megemlíti neki, hogy ha elmenne, és nem venne részt valamiben, azzal kellemetlen helyzetbe hozhatná a férjét. Így a férjének is az lenne a legjobb, ha Márta nem menne el. Ezzel a döntésével tiszta marad a lelkiismerete.

12. Ha valakit meghívnak egy templomi esküvőre, hogyan érvelhet, és hogyan reagálhat a meghívásra?

¹² Ruth gyakorlatilag ugyanilyen dilemma előtt áll. Tiszteli a férjét, elhatározta, hogy lojális marad Istenhez, és hallgat a Biblia  alapján kiiskolázott lelkiismeretére. Miután ő is elgondolkodott azokon, amiken Márta is, imával kísérve utánanéz a témának Az Őrtorony 2002. május 15-i számában található „Olvasók kérdései” rovatban. Emlékszik arra, hogy a három héber ifjú eleget tett egy parancsnak, hogy jelen legyen ott, ahol bálványimádatra kerül majd sor, mégis megőrizték a feddhetetlenségüket, úgy hogy nem vettek részt egyetlen bálványimádati aktusban sem (Dániel 3:15–18). Úgy dönt, hogy elmegy a férjével, de nem vesz részt semmilyen vallásos gyakorlatban, és a lelkiismeretével összhangban jár el. Tapintatosan, de világosan elmagyarázza a férjének, hogy mit fog megengedni a lelkiismerete, és mit nem. Ruth reméli, hogy a férje látja majd a különbséget az igaz és a hamis imádat között (Cselekedetek 24:16).

13. Miért nem kellene, hogy zavarjon valakit az, ha két keresztény különbözőképpen dönt?

¹³ Vajon az a tény, hogy két keresztény különbözőképpen dönthet, azt mutatja, hogy nem számít, mit tesz valaki, vagy hogy valamelyiküknek biztosan gyenge a lelkiismerete? Nem. Mivel Márta a múltbeli tapasztalata alapján tudja, hogy a templomi szertartások során milyen zenét játszanak, és milyen kellékeket használnak, ezért úgy érzi, ha elmenne, nagy veszélynek tenné ki magát. És a lelkiismeretére az is hatással lehet, hogy régebben milyen beszélgetéseket folytatott a férjével vallási kérdésekről. Így meg van győződve róla, hogy számára ez a legjobb döntés.

14. Mit vegyenek figyelembe a keresztények a személyes döntésekkel kapcsolatban?

¹⁴ Akkor hát Ruth rosszul döntött volna? Ennek megítélése nem másokra tartozik. Nem ítélhetik el őt, és nem bírálhatják, amiért elmegy az esküvőre, noha nem vesz részt semmilyen vallásos gyakorlatban. Vegyük figyelembe Pál tanácsát, melyet a személyes döntésekről mondott bizonyos ételek evésével és nem evésével kapcsolatban: „Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik, és aki nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik . . . Saját urának áll vagy esik. De meg fog állni, mert Jehova tenni tud azért, hogy megálljon” (Róma 14:3, 4). Természetesen egyetlen őszinte keresztény sem akar senkit arra ösztönözni, hogy hagyja figyelmen kívül a jól kiiskolázott lelkiismerete vezetését, mivel ez olyan lenne, mintha elnyomnák azt a hangot, mely talán éppen életmentő üzenetet mond.

15. Miért kell komolyan venni mások lelkiismeretét és érzéseit?

¹⁵ Folytatva történetünket, mindkét kereszténynek további tényezőket is figyelembe kell vennie, például azt, hogy a döntéseik milyen hatással vannak másokra. Pál ezt tanácsolta nekünk: „döntsetek . . . úgy, hogy nem tesztek testvér elé botláskövet vagy olyasmit, ami elgáncsolja” (Róma 14:13). Márta talán tud arról, hogy hasonló helyzetek nagy bonyodalmat okoztak a gyülekezetben vagy a családjában, és azzal is tisztában van, hogy  amit tesz, az a gyermekeire is maradandó hatással lehet. Ezzel ellentétben Ruthnak nincs tudomása arról, hogy hasonló helyzetek gondot okoztak volna a gyülekezetben vagy a környezetében. Mindkettőjüknek fel kell ismerniük – és nekünk mindannyiunknak is –, hogy egy jól képzett lelkiismeret éberen figyel arra, hogy milyen hatással van másokra. Jézus ezt mondta: „aki megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, az jobban jár, ha a nyakába akasztanak egy afféle, szamár forgatta malomkövet, és a nyílt tengerbe süllyesztik” (Máté 18:6). Ha egy személy figyelmen kívül hagyja, hogy megbotránkoztathat másokat, akkor olyan szennyezetté válhat a lelkiismerete, mint néhány kereszténynek Krétán.

16. Idővel milyen változásokra számíthatunk egy kereszténynél?

¹⁶ Egy keresztény szellemi előrehaladásának folyamatosnak kell lennie, ahogyan abban is fejlődnie kell, hogy meghallja a lelkiismerete szavát és reagáljon rá. Képzeljük el Márkot, aki nem régen keresztelkedett meg. A lelkiismerete azt súgja, hogy kerülje azokat az Írás-ellenes szokásokat, melyeket korábban gyakorolt, és amelyek talán bálványimádással vagy a vér használatával voltak kapcsolatosak (Cselekedetek 21:25). Sőt, ma már azokat a dolgokat is gondosan kerüli, melyek akár csak egy kicsit is hasonlítanak arra, amit Isten megtilt. Azt ellenben nem érti, hogy mások miért vetnek el olyan dolgokat, amelyeket ő elfogadhatónak tart, például bizonyos tévéműsorokat.

17. Mondd el, hogy az idő múlása és a szellemi előrehaladás milyen hatással lehet egy keresztény lelkiismeretére és döntéseire!

¹⁷ Az idő múlásával Márknak növekszik az ismerete, és közelebb kerül Istenhez (Kolosszé 1:9, 10). És milyen hatása van ennek? A belső hangja jelentős képzésen megy keresztül. Márk már jobban hajlik arra, hogy hallgasson a lelkiismeretére, és hogy mérlegelje a szentírási alapelveket. Sőt, felismeri, hogy egyes dolgok, melyek „csak egy kicsit is hasonlítanak” arra, amiket korábban került, tulajdonképpen nincsenek ellentétben Isten gondolkodásával. Továbbá, mivel egyre jobban ráhangolódik a bibliai alapelvekre, és egyre inkább kész arra, hogy hallgasson a jól kiiskolázott lelkiismeretére, a lelkiismerete ma már arra indítja őt, hogy ne nézzen meg olyan tévéműsorokat, melyeket régebben elfogadhatónak talált. Igen, kifinomultabban működik a lelkiismerete (Zsoltárok 37:31).

18. Milyen okunk van az örömre?

¹⁸ A legtöbb gyülekezetben a keresztényi fejlődés mindenféle szakaszában vannak testvérek. Némelyikük új a hitben. A lelkiismeretük bizonyos helyzetekben szinte meg sem szólal, más helyzetekben viszont hangosan szól a belső hangjuk. Talán időre és segítségre van szükségük, hogy ráhangolódjanak Jehova vezetésére, és hogy érzékenyen reagáljanak a saját, jól képzett lelkiismeretükre (Efézus 4:14, 15). Örvendetes, hogy ugyanezekben a gyülekezetekben feltehetőleg sokan vannak olyanok is, akiknek alapos ismeretük van, tapasztaltak a bibliai alapelvek alkalmazásában, és a lelkiismeretük szorosan összhangban van Isten gondolkodásával. Micsoda öröm ilyen, ’tiszta személyek’ társaságában lenni, akik erkölcsileg és szellemileg ’tisztának’ látják azokat a dolgokat, amelyek elfogadhatóak az Úr előtt! (Efézus 5:10). Bárcsak mindannyian célul tűznénk ki, hogy elérjük ezt a szintet, és olyannak őriznénk meg a lelkiismeretünket, mely összhangban van az igazság pontos ismeretével és az Isten iránti odaadással! (Titusz 1:1).

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

• Miért volt némely krétai kereszténynek beszennyezett a lelkiismerete?

• Hogy lehet az, hogy két keresztény, akiknek jól kiiskolázott a lelkiismerete, különféleképpen dönt?

• Idővel minek kell történnie a lelkiismeretünkkel?

[Tanulmányozási kérdések]

[Térkép a 26. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Szicília

GÖRÖGORSZÁG

Kréta

KIS-ÁZSIA

Ciprus

FÖLDKÖZI-TENGER

[Kép a 28. oldalon]

Két keresztény hasonló helyzettel szembenézve különféleképpen dönthet