Főbb gondolatok Abdiás, Jónás és Mikeás könyvéből
Jehova Szava élő
Főbb gondolatok Abdiás, Jónás és Mikeás könyvéből
„ABDIÁS látomása” (Abdiás 1). Ezekkel a szavakkal kezdődik Abdiás könyve. A próféta a nevén kívül nem tár fel magáról mást az i. e. 607-ben megírt könyvében. Egy több mint kétszáz évvel korábban megírt könyvben Jónás próféta nyíltan beszámol arról, hogy mi mindenen ment keresztül a misszionáriusi megbízatása kapcsán. Mikeás 60 évi prófétai tevékenysége – mely i. e. 777-től 717-ig tartott – Abdiás és Jónás szolgálatának az időszaka közé esett. Mikeás mindössze annyit fed fel magáról, hogy a ’Móreset’ nevű faluból való, és hogy Jehova szava „Jótámnak, Aháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak napjaiban” jutott el hozzá (Mikeás 1:1). A próféta jól ismerte a vidéki életet, ez nyilvánvaló azokból a szemléltetésekből, amelyekkel az üzenete részleteit hangsúlyozta.
EDOM ’KIVÁGATTATIK IDŐTLEN IDŐKRE’
Abdiás ezt jelenti ki Edomról: „A testvéred, Jákob elleni erőszak miatt szégyen borít el téged, és kivágattatsz időtlen időkre.” A próféta elméjében még élénken él, hogy nemrégiben milyen erőszakosan bántak az edomiták Jákob fiaival, az izraelitákkal. I. e. 607-ben, amikor a babilóniaiak elpusztították Jeruzsálemet, az edomiták ’félreálltak’, és szövetségre léptek a beözönlő ’idegenből valókkal’ (Abdiás 10, 11).
Jákob házára ezzel ellentétben helyreállítás vár. Abdiás próféciája kijelenti: „Sion hegyén lesznek a menekülők, és szent lesz az” (Abdiás 17).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
5–8 – Mi a jelentősége annak, hogy ez a leírás Edom pusztulását azzal veti össze, hogy fosztogatók érkeznek éjjel, illetve szüretelők jönnek? Ha tolvajok mentek volna be Edomba, csak azt vitték volna magukkal, amit akartak. Ha szüretelők mentek volna hozzá, hagytak volna a termésből némi böngésznivalót. Ám amikor Edom elesik, a kincseit alaposan átkutatják, őt magát pedig teljesen kifosztják ’szövetséges emberei’, azaz a babilóniaiak (Jeremiás 49:9, 10).
10 – Hogyan ’vágattatott ki időtlen időkre’ Edom? A jövendölés szerint Edom – mely egy bizonyos területen élő, valós nemzet volt, kormányzattal és alattvalókkal – megszűnt létezni. Az i. e. VI. század közepe táján a babilóniai király, Nabú-naid legyőzte Edomot. Az i. e. IV. századra Edom területét a nabateusok foglalták el, az edomitáknak pedig Júdea déli részére, a Negeb vidékére kellett költözniük, arra a területre, amely később Idumea néven vált ismertté. Miután a rómaiak i. sz. 70-ben elpusztították Jeruzsálemet, Edom népe megszűnt létezni.
Tanulságok nekünk:
3, 4 Az edomiták elbizakodottan talán azzal áltatták magukat, hogy biztonságban vannak, mivel magas hegyekkel és mély szurdokokkal szabdalt területen éltek, mely kiváló stratégiai előnyöket nyújtott. Azonban Jehova ítéletei elkerülhetetlenek.
8, 9, 15 Az emberi bölcsesség és hatalom nem nyújt védelmet ’Jehova napján’ (Jeremiás 49:7, 22).
12–14 Az edomiták intő példaként szolgálnak mindazoknak, akik kárörvendenek a nehézségek fölött, amelyekkel Isten szolgái nézhetnek szembe. Jehova komolyan veszi, ha a népével rosszul bánnak.
17–20 Ez a helyreállításról szóló prófécia, mely Jákob fiaira vonatkozik, akkor kezdett beteljesedni, amikor egy maradék visszatért Babilonból Jeruzsálembe i. e. 537-ben. Jehova szava mindig beteljesedik; teljesen bízhatunk az ígéreteiben.
„ELPUSZTUL NINIVE”
Jónás ahelyett, hogy engedelmeskedne Isten parancsának, miszerint ’menjen el a nagy Ninive városába, és hirdessen ki ellene’ egy ítéletüzenetet, megfutamodik és az ellenkező irányba indul. Azáltal, hogy Jehova ’nagy szelet támaszt a tenger felett’, és „egy nagy halat” használ, visszafordítja Jónást, és másodszor is arra utasítja, hogy menjen el Asszíria fővárosába (Jónás 1:2, 4, 17; 3:1, 2).
Jónás bemegy Ninivébe, és ezt a nyílt üzenetet kezdi hirdetni: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” (Jónás 3:4). A prédikálása nem várt eredményt szül, s ettől a próféta ’haragra gerjed’. Jehova „egy lopótököt” használ arra, hogy irgalomra tanítsa Jónást (Jónás 4:1, 6).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
3:3 – Valóban akkora volt Ninive, hogy „három napig tartott bejárni”? Igen. Az ókorban a Ninive név alatt valószínűleg azt a várost értették, amely más településeket is magában foglalt, az északon lévő Horszábádtól a délen fekvő Nimrúdig. A Ninivéhez tartozó települések egy négyszög alakú területen feküdtek, melynek a kerülete 100 kilométer.
3:4 – Meg kellett tanulnia Jónásnak az asszír nyelvet, hogy prédikálhasson a niniveieknek? Lehet, hogy Jónás már tudott asszírul, vagy talán csoda útján képessé vált arra, hogy beszélje ezt a nyelvet. De az is lehet, hogy velős üzenetét héberül közölte, majd valaki lefordította. Ha ez utóbbi történt, akkor a szavai még inkább kíváncsiságot kelthettek az üzenete iránt.
Tanulságok nekünk:
1:1–3 Rossz indítékra vall, ha valaki szándékosan más tevékenységeket ütemez be azért, hogy ne kelljen részt vennie teljes mértékben a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkában. Ha valaki így tesz, az úgyszólván megfutamodik az Istentől kapott megbízatása elől.
1:1, 2; 3:10 Jehova irgalma nem korlátozódik egyetlen nemzetre, rasszra vagy különleges népcsoportra. „Jehova mindenkihez jó, és irgalmassága minden műve fölé kiterjed” (Zsoltárok 145:9).
1:17; 2:10 Az a három nap és éjjel, melyet Jónás a nagy hal gyomrában töltött, prófétailag Jézus halálát és feltámadását vetíti előre (Máté 12:39, 40; 16:21).
1:17; 2:10; 4:6 Jehova kimentette Jónást a háborgó tengerből. Isten ezenkívül „Jónás fölé rendelt egy lopótököt, hogy árnyékot adjon feje fölé, és megszabadítsa szerencsétlen helyzetéből”. Jehova ma élő imádói bízhatnak Istenükben – és szerető-kedvességében –, hogy ő megőrzi és megszabadítja őket (Zsoltárok 13:5; 40:11).
2:1, 2, 9, 10 Jehova meghallja szolgái imáit, és figyelmét esdő szavaikra fordítja (Zsoltárok 120:1; 130:1, 2).
3:8, 10 Az igaz Isten „sajnálatot érzett”, vagyis meggondolta magát a veszedelmet illetően, amelyről beszélt, és „nem hozta el azt”. Miért nem? Mert a niniveiek „megtértek gonosz útjukról”. Ehhez hasonlóan Isten kedvezőtlen ítélete ma is elkerülhető, amennyiben egy bűnös őszinte megbánást tanúsít.
4:1–4 Egyetlen ember sem korlátozhatja Istent az irgalom kimutatásában. Vigyáznunk kell, nehogy bíráljuk Jehova irgalmas eljárásmódjait.
4:11 Jehova türelmesen hirdetteti a Királyság-üzenetet világszerte, mivel sajnálja azokat – ahogy Ninive 120 000 lakosát is sajnálta –, „akik még a jobb és bal kezük között sem tudnak különbséget tenni”. Vajon nekünk nem kellene sajnálnunk a területünkön élőket, és nem kellene buzgón részt vennünk a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkában? (2Péter 3:9).
’A KOPASZSÁGUK KITERJED’
Mikeás feltárja Izrael és Júda bűneit, megjövendöli a fővárosaik pusztulását, és ígéretet tesz a helyreállításra. Szamária „mezőn heverő romhalmazzá” lesz. Bálványimádó útja miatt Izrael és Júda ’kopaszságot’, azaz gyalázatot érdemel. Fogságba küldetnek, ezáltal a kopaszságuk – „mint amilyen a sasé” – kiterjed. Itt vélhetően egy olyan keselyűfajról van szó, amelynek a fején csupán pár szál tollpihe van. Jehova ezt ígéri: „Össze fogom gyűjteni Jákobot” (Mikeás 1:6, 16; 2:12). A becstelen vezetők és a bűnös próféták miatt Jeruzsálem is „romhalmaz lesz”. De Jehova „összegyűjti” a népét. Az, „aki uralkodó lesz Izraelen”, ’Betlehem Efratából’ származik majd (Mikeás 3:12; 4:12; 5:2).
Vajon Jehova igazságtalanul járt el Izraellel? Túl szigorúak a követelményei? Nem. Jehova mindössze azt kívánja az imádóitól, hogy ’gyakoroljanak igazságosságot, szeressék a kedvességet, és szerényen járjanak Istenükkel’ (Mikeás 6:8). Mikeás kortársai ellenben annyira becstelenné váltak, hogy „a legjobb köztük olyan, mint egy tüskés bokor, és aki a legbecsületesebb közülük, az rosszabb a szúrós sövénynél”, sebet és fájdalmat okoznak mindenkinek, aki a közelükbe megy. A próféta azonban ezt kérdezi: „Ki olyan Isten, mint [Jehova]”? Isten ismét irgalmat fog tanúsítani a népe iránt, és „minden bűnüket a tenger mélyére” veti (Mikeás 7:4, 18, 19).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
2:12 – Mikor teljesedett be az a prófécia, mely szerint ’összegyűjtik Izrael maradékát’? Az első beteljesedésre i. e. 537-ben került sor, amikor a zsidók maradéka visszatért a szülőföldjére a babiloni fogságból. Napjainkban a prófécia „az Isten Izraelén” teljesedik be (Galácia 6:16). 1919 óta a felkent keresztények összegyűjtetnek, ’mint a nyáj az akolba’. Csoportjuk, melyhez különösen 1935 óta csatlakozik a ’más juhok’ ’nagy sokasága’, „hangos . . . az emberektől” (János 10:16; Jelenések 7:9). Mindannyian buzgón részt vesznek együtt az igaz imádat előmozdításában.
4:1–4 – „A napok befejező részében” hogyan ’ítélkezik Jehova sok nép között’, és hogyan ’rendezi el hatalmas nemzetek ügyeit’? A „sok nép” és a ’hatalmas nemzetek’ kifejezés nem népekre vagy politikai szervezetekre vonatkozik, hanem a minden nemzetből származó egyénekre, akik Jehova imádóivá váltak. Jehova ítélkezik felettük és elrendezi ügyeiket az alapján, hogy milyen kapcsolatban állnak vele.
Tanulságok nekünk:
1:6, 9; 3:12; 5:2 Az asszírok i. e. 740-ben – Mikeás napjaiban – elpusztították Szamáriát (2Királyok 17:5, 6). Ezékiás uralkodása idején az asszírok felvonultak egészen Jeruzsálemig (2Királyok 18:13). I. e. 607-ben a babilóniaiak fölégették Jeruzsálemet (2Krónikák 36:19). A prófécia alapján a Messiás ’Betlehem Efratában’ született (Máté 2:3–6). Jehova prófétai szava mindig beteljesedik.
2:1, 2 Mennyire veszélyes volna, ha azt állítanánk, hogy Istent szolgáljuk, de közben először a gazdagságot keresnénk, és nem „a királyságot és az Ő igazságosságát” (Máté 6:33; 1Timóteusz 6:9, 10).
3:1-3, 5 Jehova elvárja, hogy a népe között lévő felelős személyek igazságosan járjanak el.
3:4 Ha szeretnénk, hogy Jehova válaszoljon az imáinkra, nem szabad bűnt gyakorolnunk vagy kettős életet élnünk.
3:8 Csakis úgy tudjuk ellátni a jó hír prédikálására vonatkozó megbízatásunkat – melynek része az is, hogy ítéletüzeneteket hirdetünk –, ha megerősít minket Jehova szent szelleme.
5:5 Ez a messiási prófécia biztosít minket arról, hogy amikor rátörnek Isten népére az ellenségei, akkor ’hét pásztor’ (a hetes szám a teljességet jelképezi), valamint ’nyolc herceg’ – azaz sok rátermett férfi – támad, hogy vezetést nyújtson Jehova népének.
5:7, 8 A felkent keresztények ma sokak számára olyanok, „mint a Jehovától jövő harmat”, vagyis az Istentől jövő áldás, mivel ő a felkenteket használja a Királyság-üzenet hirdetésére. A ’más juhok’ segítenek szellemi felfrissülést nyújtani az embereknek azáltal, hogy tevékenyen támogatják a felkenteket a prédikálómunkában (János 10:16). Milyen kiváltság részt venni ebben a munkában, amely valódi felüdülést nyújt másoknak!
6:3, 4 Utánoznunk kell Jehova Istent, és kedvesen, könyörületesen kell bánnunk még azokkal is, akikkel nehéz kijönni, vagy akik szellemileg gyengék.
7:7 Nem szabad elcsüggednünk, miközben küzdünk a gondokkal e gonosz világrendszer végén. Ehelyett, Mikeáshoz hasonlóan, ’várakoznunk kell Istenünkre’.
7:18, 19 Készeknek kell lennünk megbocsátani azoknak, akik vétkeznek ellenünk, miként Jehova is kész megbocsátani a vétkeinket.
Továbbra is ’járjunk Jehova nevében’
Akik Isten és az ő népe ellen harcolnak, ’kivágattatnak időtlen időkre’ (Abdiás 10). Jehova haragja azonban visszafordítható, amennyiben megszívleljük az isteni figyelmeztetést, és ’megtérünk gonosz útjainkról’ (Jónás 3:10). „A napok befejező részében”, vagyis ezekben az „utolsó napokban” az igaz imádat felmagasztaltatik valamennyi hamis vallás fölé, és az engedelmes személyek odaözönlenek (Mikeás 4:1; 2Timóteusz 3:1). Ezért határozzuk el, hogy „Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké” (Mikeás 4:5).
Milyen értékes tanulságokkal szolgál nekünk Abdiás, Jónás és Mikeás könyve! Jóllehet ezeket több mint 2500 évvel ezelőtt írták, az üzenetük még ma is „élő, és erőt fejt ki” (Héberek 4:12).
[Kép a 13. oldalon]
Abdiás ezt prófétálta: Edom ’kivágattatik időtlen időkre’
[Kép a 15. oldalon]
Mikeás ’Jehovára várakozott’, és te is képes vagy erre
[Kép a 16. oldalon]
A prédikálómunka kiváltság, melyet becsben kell tartanunk