Támogatod Jehova szuverenitását?
Támogatod Jehova szuverenitását?
„Mondjátok a nemzetek között: »Maga Jehova lett a király!«” (ZSOLTÁROK 96:10)
1–2. a) Milyen nagy horderejű esemény történt i. sz. 29-ben, október táján? b) Mit jelentett ez az esemény Jézusnak?
IDŐSZÁMÍTÁSUNK szerint 29-ben, október táján nagy horderejű esemény történt. Olyan, amilyet még soha nem látott a világ. Az evangéliumíró Máté így számol be róla: „Megkeresztelkedése után Jézus azonnal feljött a vízből; és íme, az egek megnyíltak, és [Keresztelő János] látta, amint Isten szelleme alászáll, mint egy galamb, és leereszkedik [Jézusra]. Íme, hang is hallatszott az egekből, amely így szólt: »Ez az én szeretett Fiam, akit helyeslek.«” Ez egyike azon ritka eseményeknek, melyeket mind a négy evangéliumíró feljegyzett (Máté 3:16, 17; Márk 1:9–11; Lukács 3:21, 22; János 1:32–34).
2 A szent szellem látható kitöltése Jézusra a Felkentként azonosította őt. Ez a kifejezés Messiást, vagyis Krisztust jelent (János 1:33). Végre megjelent a megígért ’mag’! Ott állt Keresztelő János előtt az a személy, akinek a sarkát Sátán szét fogja zúzni, és aki össze fogja zúzni annak a fejét, aki Jehovának és az Ő szuverenitásának a fő ellensége (1Mózes 3:15). Ettől fogva Jézus teljesen tudatában volt annak, hogy mindent meg kell tennie, hogy megvalósítsa Jehova szándékát, mely a szuverenitásával és a Királysággal kapcsolatos.
3. Hogyan készült fel Jézus arra a szerepre, melyet Jehova szuverenitása támogatásában kellett betöltenie?
3 Hogy felkészüljön az előtte álló feladatra, Jézus „szent szellemmel telve elment a Jordántól, és a szellem vezérelte őt a pusztában” (Lukács 4:1; Márk 1:12). Ott 40 napon át volt ideje mélységesen elgondolkodni a Sátán által felvetett szuverenitás vitakérdésén, és azon, hogy milyen életutat kell járnia, mellyel támogatja Jehova szuverenitását. Ez a vitakérdés minden intelligens teremtményt érint az égben és a földön egyaránt. Jól tesszük hát, ha megvizsgáljuk Jézus hűséges életpályáját, és megfigyeljük, mit kell tennünk, hogy kimutassuk, mi is arra vágyunk, hogy Jehova szuverenitását támogassuk (Jób 1:6–12; 2:2–6).
A szuverenitás vitakérdése előtérbe kerül
4. Mit tett Sátán, mellyel a szuverenitás vitakérdése előtérbe került?
4 Természetesen egyik fent említett esemény sem kerülte el Sátán figyelmét. Nem vesztegetvén az időt, azonnal támadást indított Isten ’asszonyának’ legfőbb „magva” ellen (1Mózes 3:15). Sátán háromszor kísértette meg Jézust, azt ajánlva neki, hogy a saját maga számára előnyösnek látszó dolgokat kellene tennie, nem pedig az Atyja akaratát. A harmadik kísértés különösen előtérbe helyezte a szuverenitás vitakérdését. Sátán megmutatta Jézusnak „a világ összes királyságát és azok dicsőségét”, majd arcátlanul ezt mondta neki: „Mindezeket neked adom, ha leborulsz, és imádatot mutatsz be nekem.” Jézus teljesen tudatában volt annak, hogy az Ördögnek valóban hatalma van ’a világ összes királysága’ fölött. A válaszával Jézus megmutatta, hogy ő a maga részéről hol áll a szuverenitás vitakérdésében: „Eredj el, Sátán! Mert meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot«” (Máté 4:8–10).
5. Milyen próbateljes küldetést kellett Jézusnak teljesítenie?
5 Jézus életútja világossá tette, hogy számára a legfontosabb cél Jehova szuverenitásának a támogatása. Nagyon jól tudta, hogy Isten szuverenitása jogosságának a bebizonyításához hűségesnek kell maradnia egészen a Sátán kezétől jövő haláláig. A prófétai jövendölés szerint a halála az asszony „magva” sarkának a szétzúzása (Máté 16:21; 17:12). Ezenkívül tanúskodnia kellett arról a tényről, hogy Isten Királysága az az eszköz, melyet Jehova felhatalmaz, hogy leverje a lázadó Sátánt, valamint helyreállítsa a békét és a rendet az egész teremtésben (Máté 6:9, 10). Mit tett Jézus, hogy teljesítse ezt a próbateljes küldetést?
„Elközeledett az Isten királysága”
6. Hogyan tette nyilvánvalóvá Jézus, hogy a Királyság az az eszköz, melyet Isten fel fog használni ’az ördög munkáinak lerontására’?
6 Jézus először is „Galileába ment, prédikálta az Isten jó hírét, és ezt mondta: »Betelt a meghatározott idő, és elközeledett az Isten királysága«” (Márk 1:14, 15). De még ezt is mondta: „hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el” (Lukács 4:18–21, 43). Jézus széltében-hosszában bejárta a vidéket „prédikálva és hirdetve az Isten királyságának jó hírét” (Lukács 8:1). Sok hatalmas cselekedetet is véghezvitt: tömegeket táplált, természeti erőket csendesített le, betegeket gyógyított, és halottakat támasztott fel. Ezekkel a csodákkal Jézus bebizonyította, hogy Isten képes jóvá tenni minden bajt és szenvedést, mely az édeni lázadás következménye, és ezzel ’le fogja rontani az Ördög munkáit’ (1János 3:8).
7. Mire utasította Jézus a követőit, és milyen eredménnyel?
7 Hogy a Királyság jó híre a lehető legnagyobb mértékben hirdetve legyen, Jézus egy csoport hűséges követőjét összehívta, és kiképezte erre a munkára. Először a 12 apostolának adott megbízatást, és „elküldte őket, hogy prédikálják az Isten királyságát” (Lukács 9:1, 2). Ezután 70 másik tanítványt küldött el, hogy hirdessék a következő üzenetet: „Elközeledett hozzátok az Isten királysága” (Lukács 10:1, 8, 9). Amikor ezek a tanítványok visszatértek, és elmondták neki, hogy milyen sikerük volt a Királyság-prédikáló munkában, ő így szólt: „Láttam Sátánt, hogy mint a villámlás, már leesett az égből” (Lukács 10:17, 18).
8. Mit bizonyított egyértelműen Jézus életútja?
8 Jézus nem sajnálta a fáradságot, és egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy tanúskodjon a Királyságról. Szüntelenül munkálkodott, éjt nappallá téve fáradozott, még a mindennapi élet megszokott kényelméről is lemondott. „A rókáknak van barlangjuk, és az ég madarainak pihenőhelyük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét” – mondta (Lukács 9:58; Márk 6:31; János 4:31–34). Nem sokkal a halála előtt bátran kijelentette Poncius Pilátus előtt: „azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett” (János 18:37). Jézus egész életútja azt bizonyította, hogy ő nem csupán azért jött, hogy egy nagy tanító vagy egy csodatevő legyen, de még csak nem is azért, hogy egy önfeláldozó Megmentő legyen, hanem azért, hogy Jehova szuverén akaratát támogassa, és tanúskodjon amellett, hogy Isten képes véghezvinni ezt az akaratát a Királyságon keresztül (János 14:6).
„Elvégeztetett!”
9. Hogyan sikerült végül Sátánnak szétzúzni Isten asszonya ’magvának’ a sarkát?
9 Amit Jézus a Királysággal kapcsolatban tett, abból semmi nem nyerte meg az Ellenség, Sátán, az Ördög tetszését. ’Magvának’ földi – politikai és vallási – részén keresztül újra meg újra megpróbálta elhallgattatni Isten asszonyának ’magvát’. Jézus a születésétől fogva egészen földi életének a végéig Sátánnak és hordáinak a célpontja volt. Végül i. sz. 33 tavaszán elérkezett az idő, hogy az Emberfia az Ellenség kezére adasson, hogy az szétzúzza a sarkát (Máté 20:18, 19; Lukács 18:31–33). Az evangéliumi beszámolók világosan rámutatnak, hogyan manipulált Sátán embereket – többek között Iskariót Júdást, papi elöljárókat, írástudókat, farizeusokat és rómaiakat –, hogy bűnösnek bélyegezzék Jézust, és kínoszlopra szegezve gyötrelmes halálra adják (Cselekedetek 2:22, 23).
10. Elsősorban mit valósított meg Jézus a kínoszlopon elszenvedett halálával?
10 Mi jut eszedbe arról, hogy Jézus a kínoszlopon lassú, gyötrelmes halált szenvedett el? Talán a váltságáldozatra gondolsz, melyet Jézus önzetlenül adott a bűnös emberiségért (Máté 20:28; János 15:13). Vagy lehet, hogy elcsodálkozol azon a nagy szereteten, melyet Jehova azzal mutatott ki, hogy gondoskodott erről az áldozatról (János 3:16). Talán olyan érzésed támad, mint a római katonatisztnek, aki arra érzett indíttatást, hogy ezt mondja: „Bizony, Isten Fia volt ez” (Máté 27:54). Természetesen ez mind helyes, ha valaki így reagál. De emlékezz csak vissza, hogy mi volt az az utolsó szó, melyet Jézus a kínoszlopon mondott: „Elvégeztetett!” (János 19:30). Mi végeztetett el? Jézus sok mindent megvalósított az életével és a halálával, de vajon nem a Jehova szuverenitását érintő vitakérdés rendezése volt a legfőbb oka annak, amiért a földre jött? És vajon nem volt-e megjövendölve, hogy neki, mint a ’magnak’ rendkívüli megpróbáltatást kell elszenvednie Sátán kezétől, hogy megtisztítsa Jehova nevét minden gyalázattól? (Ézsaiás 53:3–7). Ezek súlyos felelősségekként nehezedtek Jézusra, ő mégis minden szempontból eleget tett azoknak. Micsoda teljesítmény!
11. Mit fog tenni Jézus, hogy teljes mértékben beteljesítse az édeni próféciát?
11 Jézust a hűségéért és a lojalitásáért Jehova feltámasztotta, de nem emberként, hanem ’életadó szellemként’ (1Korintusz 15:45; 1Péter 3:18). Jehova ígérete így szólt megdicsőített Fiához: „Ülj az én jobbomon, mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem” (Zsoltárok 110:1). Az „ellenségeid” kifejezés Sátánt, a főbűnöst is magában foglalja, és mindazokat is, akik a ’magvát’ alkotják. Jézus Krisztus Jehova messiási Királyságának a Királyaként élen fog járni abban, hogy minden lázadót megsemmisítsen az égben és a földön (Jelenések 12:7–9; 19:11–16; 20:1–3, 10). Ekkor fog majd teljes mértékben beteljesedni az 1Mózes 3:15-ben olvasható prófécia, valamint az az ima is, melyet Jézus tanított a követőinek: „Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” (Máté 6:10; Filippi 2:8–11).
Követendő példa
12–13. a) Hogyan reagálnak ma a Királyság jó hírére? b) Mit kell figyelembe vennünk Krisztus nyomdokainak a követése közben?
12 Jézus jövendöléséhez hűen ma sok országban prédikálják a Királyság jó hírét (Máté 24:14). Ennek köszönhetően milliók adják át az életüket Istennek. Fellelkesítik őket azok az áldások, melyeket a Királyság hoz el. Már alig várják, hogy örökké békében és biztonságban éljenek egy paradicsomi földön, és boldogan beszélnek másoknak erről a reménységükről (Zsoltárok 37:11; 2Péter 3:13). Te is egyike vagy ezeknek a Királyság-hirdetőknek? Ha igen, dicséretet érdemelsz. Van azonban még valami, amit mindannyiunknak figyelembe kell vennünk.
13 Péter apostol ezt írta: „Krisztus . . . szenvedett értetek, mintát hagyva nektek, hogy szorosan kövessétek a nyomdokait” (1Péter 2:21). Figyeljük meg, hogy Péter ebben a versben nem Jézusnak a prédikálás iránti buzgalmát vagy a tanítói szakértelmét említette meg, hanem a szenvedését. Szemtanúként nagyon is tisztában volt azzal, hogy Jézus milyen mértékben volt kész szenvedni, csak hogy alávesse magát Jehova szuverenitásának, és hogy Sátánt hazugnak bizonyítsa. Hogyan követhetjük hát Jézus nyomdokait? Fel kell tennünk magunknak a következő kérdéseket: „Én milyen mértékben vagyok kész szenvedni, hogy támogassam és tiszteljem Jehova szuverenitását? Ahogyan az életemet élem, és ahogyan a szolgálatomat végzem, azzal vajon azt mutatom, hogy Jehova szuverenitásának a támogatása a legfontosabb számomra?” (Kolosszé 3:17).
14–15. a) Hogyan reagált Jézus a megtévesztő javaslatokra, ajánlatokra, és miért? b) Minek a vitakérdését tartsuk mindig az elménkben? (Emelj ki részleteket az „ Állj Jehova oldalán!” című bekeretezett részből!)
14 Nap mint nap kisebb-nagyobb próbákkal és döntésekkel nézünk szembe. Mi alapján döntsünk? Például hogyan reagálunk, amikor azzal a kísértéssel találjuk szemtől szembe magunkat, hogy megtegyünk valamit, ami veszélyeztetné a keresztényi mivoltunkat? Hogyan reagált Jézus, amikor Péter azt mondta neki, hogy kedvezzen magának? „Távozz tőlem, Sátán!” – kiáltott fel Jézus. – „Nem az Isten gondolatai szerint gondolkozol, hanem az emberekéi szerint” (Máté 16:21–23). Vagy amikor a szellemi jólétünk feláldozása árán nyílik lehetőségünk arra, hogy jobb anyagi helyzetbe kerüljünk, vagy hogy karriert csináljunk, vajon úgy reagálunk, mint Jézus? Amikor észrevette, hogy akik látták a csodatetteit, „oda akarnak jönni, és meg akarják őt ragadni, hogy királlyá tegyék”, gyorsan visszavonult (János 6:15).
15 Miért reagált Jézus ilyen határozottan ezekben és más helyzetekben? Mert tisztán látta, hogy a személyes biztonságánál és érdekeinél többről van szó. Minden áron Atyja akaratát akarta tenni, és Jehova szuverenitását akarta támogatni (Máté 26:50–54). Ha tehát mi – ellentétben Jézussal – nem Jehova szuverenitásának a vitakérdését tartjuk mindenkor tisztán az elménkben, akkor mindig az a veszély fog fenyegetni minket, hogy megalkuszunk, vagy kudarcot vallunk. Miért? Mert könnyen Sátán mesterkedéseinek a csapdájába eshetünk, aki mesterien tünteti fel a rosszat kívánatosnak, ahogyan azt Éva megkísértésénél is tette (2Korintusz 11:14; 1Timóteusz 2:14).
16. Mi legyen a legfőbb célunk mások megsegítésekor?
16 A szolgálatunk során azon fáradozunk, hogy beszéljünk az emberekkel a gondjaikról, és rámutassunk a Biblia válaszaira. Így hatásosan fel tudjuk kelteni az érdeklődésüket a Biblia tanulmányozása iránt. A legfőbb célunk azonban nem csupán az, hogy segítsünk az embereknek megismerni, mit mond a Biblia, vagy milyen áldásokat hoz el Isten Királysága. Ahhoz kell hozzásegítenünk őket, hogy megértsék Jehova szuverenitásának a vitakérdését. Vajon készségesen igaz keresztényekké válnak majd, felveszik a ’kínoszlopukat’, és szenvednek a Királyságért? (Márk 8:34). Készek csatlakozni azok soraihoz, akik Jehova szuverenitása mellett állnak, hazugnak és rágalmazónak bizonyítva ezzel Sátánt? (Példabeszédek 27:11). A mi kiváltságunk így tenni, és az is, hogy segíthetünk másoknak, hogy ők is így cselekedjenek (1Timóteusz 4:16).
Amikor Isten lesz „minden mindenkinek”
17–18. Milyen dicsőséges időszakra tekinthetünk előre, ha kimutatjuk, hogy Isten szuverenitását támogatjuk?
17 Miközben most minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a viselkedésünkkel és a szolgálatunkkal kimutassuk, hogy Jehova szuverenitását támogatjuk, arra az időszakra tekinthetünk előre, amikor Jézus Krisztus „átadja a királyságot Istenének és Atyjának”. Mikor történik ez meg? Pál apostol így fejti ki: „miután semmivé tett minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt. Mert addig kell királyként uralkodnia, míg lába alá nem vet minden ellenséget az Isten . . . , akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenkinek” (1Korintusz 15:24, 25, 28).
18 Micsoda dicsőséges időszak lesz az, amikor Isten lesz „minden mindenkinek”! A Királyság ezzel betölti küldetését. Addigra már meg lesznek semmisítve mindazok, akik ellenszegültek Jehova szuverenitásának. A béke és a rend a világegyetemben mindenütt helyre lesz állítva. Az egész teremtésmű a zsoltáríró szavait énekli majd: „Adjátok meg Jehovának neve dicsőségét . . . Mondjátok a nemzetek között: »Maga Jehova lett a király!«” (Zsoltárok 96:8, 10).
Tudsz rá válaszolni?
• Hogyan helyezte Jézus mindvégig előtérbe Isten szuverenitásának a vitakérdését?
• Elsősorban mit valósított meg Jézus a szolgálatával és a halálával?
• Hogyan követhetjük Jézus példáját annak kimutatásában, hogy Jehova szuverenitását támogatjuk?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kiemelt rész/képek a 29. oldalon]
ÁLLJ JEHOVA OLDALÁN!
Amint azt sok, Koreában és másutt élő testvér tudja, amikor a keresztények súlyos megpróbáltatásokkal néznek szembe, jó, ha világosan él az elméjükben, hogy miért érik őket ilyen megpróbáltatások.
Jehova egyik Tanúja, akit a korábbi szovjet rezsim alatt bebörtönöztek, ezt mondta: „Az segített nekünk kitartani, hogy világosan értettük az Éden-kertben felvetődött vitakérdést, nevezetesen azt, hogy van-e joga Istennek az uralkodásra . . . Tudtuk, hogy lehetőségünk van állást foglalni Jehova uralkodása mellett . . . Ez megerősített bennünket, és képessé tett arra, hogy . . . megőrizzük feddhetetlenségünket.”
Egy másik Tanú is elmondta, hogy neki és Tanú-társainak mi segített egy munkatáborban: „Jehova támogatott minket. Nehéz körülményeink ellenére szellemileg éberek voltunk. Mindig azzal a pozitív gondolattal bátorítottuk egymást, hogy Jehova mellett foglaltunk állást az egyetemes szuverenitás vitakérdésében.”
[Kép a 26. oldalon]
Hogyan támogatta Jézus Jehova szuverenitását, amikor megkísértette Sátán?
[Kép a 28. oldalon]
Mit valósított meg Jézus halála?