Legyetek „gyengéden könyörületesek”

MÉG soha ezelőtt nem volt ilyen sok embertársunknak ennyire égető szüksége a könyörületből fakadó segítségnyújtásra, hiszen éhezéssel, betegségekkel, szegénységgel, bűnözéssel, polgári viszályokkal és természeti katasztrófákkal kell szembenézniük. A könyörület tulajdonképpen azt jelenti, hogy valaki együtt érzően felfigyel más szenvedésére vagy nyomorúságára, és vágyik arra, hogy enyhítsen rajta. A meleg napsugarakhoz hasonlóan, a könyörület enyhülést hozhat egy lehangolt léleknek, enyhíthet az ember fájdalmán, és lelket önthet egy lesújtott személybe.

Könyörületet tanúsíthatunk a tetteinkkel és a szavainkkal, ha odafigyelünk másokra, és ott vagyunk mellettük, amikor szükségük van ránk. De a könyörületet ne korlátozzuk csupán a családunkra, a barátainkra vagy az ismerőseinkre. Olyanokra is kiterjeszthetjük, akiket még csak nem is ismerünk. „Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok van?” – kérdezte Jézus Krisztus a hegyi beszédben. Ő, aki könyörületes volt, még ezt is mondta: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 5:46, 47; 7:12).

Ezt a kijelentést – melyet aranyszabályként ismerünk – a Szentírásban olvashatjuk. Sokan egyetértenek abban, hogy a Biblia mutatja meg leginkább, hogy miként lehetünk könyörületesek. Többször is hangsúlyozza, hogy kötelességünk segíteni azoknak, akik valamilyen okból nem tudnak segíteni magukon. A Biblia úgy mutatja be a Szerzőjét, a Teremtőnket, Jehova Istent, mint aki a könyörületesség legkiválóbb példája.

Például ezt írja róla: „védelmezi az árvák és az özvegyek jogait. Törődik az idegenekkel, és élelmet, ruhát ad nekik” (5Mózes 10:18, Contemporary English Version). Ezenkívül úgy ír Jehova Istenről, mint „aki igazságot szolgáltat a kárt szenvedőknek, aki kenyeret ad az éhezőknek” (Zsoltárok 146:7). A hátrányos helyzetben lévő bevándorlókkal kapcsolatban Jehova elrendelte: „A jövevény . . . legyen számotokra olyan, mintha közületek való bennszülött volna; és szeresd őt, mint önmagadat” (3Mózes 19:34).

A könyörület kimutatása azonban nem mindig jön magától. Pál apostol ezt írta a Kolosszéban élő keresztényeknek: „Vetkőzzétek le a régi egyéniséget a cselekedeteivel együtt, és öltsétek magatokra az új egyéniséget, amely pontos  ismeret által újjátétetik Annak képmása szerint, aki teremtette . . . , mint az Isten választottai, szentek és szeretettek, öltsétek magatokra a könyörület gyöngéd vonzalmát” (Kolosszé 3:9, 10, 12).

Tehát könyörületesnek lenni erőfeszítést igényel. Ez része ’az új egyéniségnek’, melyet a keresztényeknek fel kell ölteniük. Pál az ókori Róma kegyetlen világában élt. Arra buzdította a hívőtársait, hogy gyökeresen változtassák meg az egyéniségüket, hogy együtt érzőbbek és könyörületesebbek tudjanak lenni.

A könyörület jótékony hatása

Egyesek gyengének és sebezhetőnek tartják azokat, akik könyörületesek. De igazuk van?

Nem, egyáltalán nincs igazuk! A valódi könyörület mögött meghúzódó igazi ösztönzőerő a mély szeretet, amely Istentől, a szeretet megtestesítőjétől ered. „Az Isten szeretet” (1János 4:16). Jehovát jogosan hívják ’a gyöngéd irgalmasságok Atyjának és minden vigasztalás Istenének’ (2Korintusz 1:3). A „gyöngéd irgalmasságnak” fordított kifejezés alapvetően azt jelenti, hogy ’szánalom, könyörület mások bajai iránt’. Jehova még „a hálátlanokhoz és gonoszokhoz” is „kedves”! (Lukács 6:35).

A Teremtőnk elvárja, hogy mi is mutassunk ki olyan kedves tulajdonságokat, mint amilyen a könyörület. A Mikeás 6:8-ban ezt olvashatjuk: „Megmondta neked, ó, földi ember, mi a jó. Hát nem azt kívánja meg tőled Jehova, hogy igazságosságot gyakorolj, szeresd a kedvességet . . . ?” A Példabeszédek 19:22 ezt írja: „Ami a földi emberben kívánatos, az a szerető-kedvessége”. Isten Fia, Jézus Krisztus, aki tökéletesen visszatükrözte Atyja egyéniségét, szintén így buzdította a követőit: „Továbbra is legyetek irgalmasak, mint ahogy a ti Atyátok is irgalmas” (Lukács 6:36). Egy angol nyelvű bibliafordítás így fogalmazza meg ezt a felszólítást: „Legyetek könyörületesek, mint ahogy a ti Atyátok is könyörületes!” (The Jerusalem Bible).

És jó okunk van arra, hogy így tegyünk, hiszen a könyörületnek köszönhetően gazdag áldásokban lehet részünk. Gyakran tapasztaljuk, hogy mennyire igazak a Példabeszédek 11:17 szavai: „A szerető-kedvességű ember jót tesz saját lelkével”. Ha könyörületet mutatunk egy szükségben lévő iránt, Isten úgy tekinti azt, mintha érte tettük volna. Magára vállalja azt a kötelezettséget, hogy az imádói minden könyörületes tettéért kedvességgel fizet majd vissza. Salamon király ihletés alatt kijelentette: „Aki kegyes az alacsony sorúhoz, az Jehovának ad  kölcsön, és Ő majd visszafizeti neki tettét” (Példabeszédek 19:17). Pál pedig ezt írta: „tudjátok, hogy ki-ki ami jót cselekszik, visszakapja azt Jehovától” (Efézus 6:8).

A könyörület képes megőrizni a békét, és hozzájárul, hogy elsimuljanak a nézeteltérések. Segít tisztázni a félreértéseket, és utat nyit a megbocsátás előtt. A félreértések sokszor abból adódnak, hogy nem mindig úgy fejezzük ki a gondolatainkat vagy az érzéseinket, ahogyan azt szerettük volna, vagy abból, hogy a tetteinket rosszul értelmezik. Ilyenkor segítségünkre siet a könyörület, és hozzájárul, hogy a béke fennmaradjon. Könnyebb megbocsátani egy olyan személynek, akit könyörületesnek ismerünk. A könyörület segít abban, hogy megfogadjuk Pál keresztényeknek szóló tanácsát: „Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen” (Kolosszé 3:13).

Könyörület: tettekben megnyilvánuló együttérzés

Továbbá a könyörület enyhíthet a csüggedtségen. Ahogyan láttuk, ez a tulajdonság együttérzést sugároz a lehangoltak felé, és segít átéreznünk a szenvedéseiket. A könyörület magában foglalja, hogy gyengéd érzésekkel vagyunk a bajba jutottak iránt, és teszünk is azért, hogy segítsünk rajtuk.

A keresztények, azáltal hogy együtt érzőek, Jézust utánozzák. Ő soha nem volt túl elfoglalt ahhoz, hogy segítsen másokon akár fizikai, akár szellemi téren. Amikor látta, hogy valaki szükséget szenved, könyörületességet mutatva megtalálta a módját, hogy segítsen rajta.

Figyeld meg, hogyan reagált Jézus, amikor látott egy sokaságot, akik szellemileg éheztek: „Amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett irántuk, mert elcsigázottak és hányatott sorsúak voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). Arról a kifejezésről, melyet itt a „szánalmat érzett” szavakkal adtak vissza, egy bibliatudós azt mondja, hogy „olyan érzést [fogalmaz meg], amely a legbensejéig megindítja az embert”. Hozzáteszi: „Úgy tartják, hogy a görög nyelvben ez az egyik legerőteljesebb szó a könyörület érzésének kifejezésére.”

Jézushoz hasonlóan a könyörületes keresztények gyorsan reagálnak mások fizikai és szellemi szükségleteire. Péter apostol ezt írta: „mindnyájan egyféleképpen gondolkozzatok, legyetek együttérzők, testvéri vonzalommal élők, gyengéden könyörületesek” (1Péter 3:8). Például amikor egy szükségben lévő keresztény családnak egészségi okok miatt el kellett költöznie, a hívőtársaik lehetővé tették, hogy hat hónapon át úgy lakjanak egy házban, hogy nem fizetnek bérleti díjat. A férj így emlékszik vissza: „Mindennap meglátogattak, hogy lássák, hogy vagyunk. Buzdító szavaiknak köszönhetően igazán otthon éreztük magunkat.”

Az igaz keresztények az idegenek szükségleteivel is törődnek. Örömmel áldoznak az idejükből, erejükből és anyagi javaikból, hogy olyan emberek érdekében szolgáljanak, akiket nem ismernek. Az előző cikkben említett önkéntesek, akik számukra teljesen ismeretlen embereken segítettek, Jehova Tanúi voltak.

A keresztény gyülekezetet tehát könyörület és szerető-kedvesség hatja át. A gyülekezet tagjai szeretettől indíttatva, lelkesen keresik az alkalmakat, hogy segítsenek másokon. A gyülekezetben lévő árvák és özvegyek a különféle személyes gondjaik miatt talán igénylik, hogy odafigyelj rájuk, és együtt érezz velük. Tudnál segíteni az ilyen személyeknek, hogy meg tudjanak birkózni a nehézségeikkel, például ha szegények, ha nem jutnak kielégítő orvosi ellátáshoz, ha nincs megfelelő otthonuk, vagy más személyes gondjaik vannak?

Figyeljük meg, mi történt egy házaspárral Görögországban. A férjnek stroke-ja volt, és a feleségével együtt elvitték egy többszáz kilométerre lévő kórházba. A csekélyke jövedelmük viszont attól függött, hogy le tudják-e szedni a narancsot a fáikról. De ki tudná ezt megtenni, amíg ők a kórházban vannak? A helyi gyülekezet nekilátott a munkának. Leszedték és eladták a narancsot, így a szükségben lévő házaspár pénzhez jutott, és ugyanakkor belső békét is érzett.

 A könyörületet sokféleképpen ki lehet mutatni. Például a könyörületes keresztények felismerik, hogy olykor egy lehangolt személynek leginkább egy kedves látogatásra van szüksége, arra, hogy valaki készségesen meghallgassa, együtt érezzen vele, és a Szentírás alapján megvigasztalja (Róma 12:15).

Élvezd te is a könyörületes emberek társaságát!

A világméretű keresztény gyülekezet az a hely, ahol az ember békére és vigaszra lel, ahol könyörület és kedvesség uralkodik. Az igaz keresztények felismerik, hogy a könyörület vonzó, míg a kegyetlenség visszataszító. Ezért, miközben megpróbálják utánozni égi Atyjukat, arra törekszenek, hogy kimutassák ’a gyengéd könyörületességet’.

Jehova Tanúi örömmel meghívnak, hogy tapasztald te is, milyen könyörület, szeretet és törődés hatja át keresztényi közösségüket. Biztosak benne, hogy vonzó és megnyerő lesz számodra a köztük uralkodó légkör (Róma 15:7).

[Kép az 5. oldalon]

Pál arra buzdította a Kolosszéban élő keresztényeket, hogy öltsék magukra a könyörület gyöngéd vonzalmát

[Képek a 7. oldalon]

Jézus, amikor látta, hogy valaki szükséget szenved, könyörületességet mutatva megtalálta a módját, hogy segítsen rajta