Akik méltók arra, hogy királyságot kapjanak

„Ez bizonyítéka az Isten igazságos ítéletének, és oda vezet, hogy méltónak tartanak benneteket az Isten királyságára” (2TESSZ 1:5)

1–2. Mi Isten szándéka az ítélettel, és ki fog ítélni?

IDŐSZÁMÍTÁSUNK szerint 50 körül Pál apostol Athénban volt. Mivel bántotta az ott burjánzó bálványimádat, tanúskodott nekik, méghozzá kiválóan. Szavait egy olyan kijelentéssel zárta, amely minden bizonnyal megragadta pogány hallgatói figyelmét. Így szólt: „[Isten] most azt mondja az embereknek, hogy mindenhol mindnyájan tanúsítsanak megbánást. Kitűzött ugyanis egy napot, amelyen megítélni szándékozik a lakott földet igazságosságban egy férfi által, akit kinevezett, és minden embernek biztosítékot adott azáltal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül” (Csel 17:30, 31).

² Milyen kijózanító arra gondolni, hogy Isten kitűzött egy napot, hogy megítélje az emberiséget! Bár Pál az athéni beszédében nem nevezte meg, hogy ki fogja megítélni az embereket, mi tudjuk, hogy a feltámasztott Jézus Krisztus. A Jézus által kimondott ítélet életet vagy halált fog jelenteni.

3. Miért kötött Jehova szövetséget Ábrahámmal, és kinek van különleges szerepe annak megvalósításában?

³ Ez az ítéletnap 1000 évig tart majd. Jehova nevében Jézus fogja felügyelni mint Isten Királyságának a Királya, de nem lesz egyedül. Jehova az emberek közül is kiválaszt egyeseket, hogy Jézussal együtt uralkodjanak és ítéljenek ezen az ezer évig tartó napon. (Vesd össze: Lukács 22:29, 30.) Közel 4000 évvel ezelőtt Jehova lefektette az alapját ennek az ítéletnapnak, amikor is szövetséget kötött hűséges szolgájával, Ábrahámmal. (Olvassátok fel: 1Mózes 22:17, 18.) Ez a szövetség minden bizonnyal i. e. 1943-ban lépett életbe. Ábrahám természetesen nem érthette teljesen, hogy a szövetség mit fog jelenteni az emberiség számára. Viszont mi, akik ma élünk, láthatjuk, hogy a szövetségben foglaltak szerint Ábrahám magva különleges szerepet tölt be Istennek az emberiség megítélésével kapcsolatos szándékában.

4–5. a) Ki Ábrahám magvának az elsődleges része, és mit mondott a Királyságról? b) Mikor nyílt meg teljesen az a reménység, hogy valaki része lehet a Királyság-elrendezésnek?

⁴ Ábrahám magva elsődleges részének Jézus bizonyult, aki i. sz. 29-ben felkenetett szent szellemmel, és így ő lett a megígért Messiás,  vagyis Krisztus (Gal 3:16). Jézus a következő három és fél évet azzal töltötte, hogy a Királyság jó hírét prédikálta a zsidó nemzetnek. Miután Keresztelő Jánost bebörtönözték, Jézus rámutatott, hogy mások is reménykedhetnek abban, hogy részesei lesznek ennek a Királyságnak: „Keresztelő János napjaitól . . . mindmostanáig az egek királysága a cél, amelynek elérésére törekednek az emberek, és akik erre törekednek, megragadják azt” (Máté 11:12).

⁵ Érdekes módon közvetlenül azelőtt, hogy Jézus azokról beszélt, akik „megragadják” az egek Királyságát, ezt mondta: „Bizony mondom nektek, az asszonyoktól születettek között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál, de az egek királyságában a kisebb is nagyobb nála” (Máté 11:11). Miért mondta ezt? Mivel az a reménység, hogy valaki része lehet a Királyság-elrendezésnek, még nem állt teljesen nyitva a hűségesek előtt, amíg a szent szellem ki nem töltetett i. sz. 33 pünkösdjén. Akkorra Keresztelő János már halott volt (Csel 2:1–4).

Ábrahám magvának igazságossá nyilvánítása

6–7. a) Milyen értelemben sokasodott meg Ábrahám magva, ’mint az egek csillagai’? b) Milyen áldásban részesült Ábrahám, és milyen hasonló áldást kap a magva?

⁶ Ábrahám azt az ígéretet kapta, hogy a magva meg fog sokasodni, ’mint az egek csillagai’, és mint a homokszemek a tengerparton (1Móz 13:16; 22:17). Más szavakkal, az emberek Ábrahám idejében nem tudhatták, hogy ezt a magot mennyien fogják alkotni. De Ábrahám szellemi magvának pontos száma végül feltárult. Jézuson kívül 144 000-en alkotják (Jel 7:4; 14:1).

⁷ Ábrahám hitéről Isten Szava megjegyzi: „[Ábrahám] hitt Jehovában, aki ezt igazságosságul számította be neki” (1Móz 15:5, 6). Igaz, abszolút értelemben egyik ember sem igazságos (Jak 3:2). Mindazonáltal Ábrahám kiemelkedő hite miatt Jehova úgy tekintette őt, mintha igazságos lenne, és még a barátjának is nevezte (Ézs 41:8). Azokat, akik Jézussal együtt Ábrahám szellemi magvához tartoznak, szintén igazságossá nyilvánítják, és ez még nagyobb áldásokat jelent számukra, mint amelyekben Ábrahám részesült.

8. Milyen áldások áradnak ki Ábrahám magvának tagjaira?

⁸ A felkent keresztényeket igazságossá nyilvánítják, mivel hitet gyakorolnak Jézus váltságáldozatában (Róma 3:24, 28). Jehova szemében felmentették őket a bűn alól, így fel lehet őket kenni szent szellemmel, hogy Isten fiai és Jézus Krisztus testvérei legyenek (Ján 1:12, 13). Felvétetnek az új szövetségbe, és egy új nemzetet alkotnak, ’az Isten Izraelét’ (Gal 6:16; Luk 22:20). Milyen nagyszerű kiváltság! Mivel Isten mindezt megtette értük, a felkent keresztények nem a földi örök életben reménykednek. Ők feláldozzák ezt a reménységet azért az óriási örömért, hogy együtt lehetnek Jézussal az ítéletnapon, és vele uralkodhatnak az égben. (Olvassátok fel: Róma 8:17.)

9–10. a) Mikor kenettek fel a keresztények először szent szellemmel, és mivel kellett szembenézniük? b) Milyen segítséget kaptak a felkent keresztények?

 ⁹ I. sz. 33 pünkösdjén a hűséges emberek egy csoportja lehetőséget kapott arra, hogy azok között legyen, akik Jézussal fognak uralkodni az ítéletnapon. Ekkor Jézus mintegy 120 tanítványa lett megkeresztelve szent szellemmel, és így ők lettek az első felkent keresztények. Ám számukra ez csak a kezdet volt. Attól fogva ki kellett mutatniuk a Jehova iránti lojalitásukat mindazon próbák ellenére, melyeket Sátán állított eléjük. Ahhoz, hogy megkaphassák az égi élet koronáját, mindhalálig hűségesnek kellett maradniuk (Jel 2:10).

¹⁰ Ennek érdekében Jehova a Szava és a keresztény gyülekezet által adta meg a felkent keresztényeknek a szükséges buzdítást és bátorítást. Például Pál apostol a következőket írta a Tesszalonikában élő felkent keresztényeknek: „mint apa a gyermekeit, hogyan buzdítottuk állandóan mindegyikőtöket, vigaszt nyújtva és tanúskodva nektek, avégett hogy továbbra is méltón járjatok az Istenhez, aki királyságába és dicsőségébe hív benneteket” (1Tessz 2:11, 12).

11. Minek a leírásáról gondoskodott Jehova ’Isten Izraelének’ tagjai számára?

¹¹ Az azt követő évtizedekben, hogy Jehova kiválasztotta a felkent keresztények gyülekezetének első tagjait, jónak látta, hogy feljegyzést készíttessen Jézus földi szolgálatáról, valamint arról, hogy hogyan bánt az első századi felkent keresztényekkel, és milyen tanácsokat adott nekik. Jehova tehát a már létező ihletett Héber Iratokat kiegészítette az ihletett Keresztény Görög Iratokkal. A Héber Iratok elsősorban a vér szerinti Izrael nemzetének íródott az alatt az időszak alatt, amikor különleges kapcsolatban voltak Istennel. A Keresztény Görög Iratok pedig elsősorban ’Isten Izraelének’ íródott, akik felkenettek mint Krisztus testvérei és Isten szellemi fiai. Természetesen ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy a nem izraeliták nem meríthettek nagy hasznot a Héber Iratok tanulmányozásából. Hasonlóképpen azok a keresztények is, akik nem kenettek fel szent szellemmel, mérhetetlenül nagy hasznot meríthetnek a Keresztény Görög Iratokban lévő tanácsok tanulmányozásából, és abból, hogy ezekkel összhangban élnek. (Olvassátok fel: 2Timóteusz 3:15–17.)

12. Mire emlékeztette Pál a felkent keresztényeket?

¹² Az első századi keresztények, hogy megkaphassák égi örökségüket, igazságossá lettek nyilvánítva, és felkenettek szent szellemmel. Felkenetésük nem tette őket királyokká felkent keresztény társaik felett, amíg itt éltek a földön. Néhány korai keresztény nyilvánvalóan szem elől tévesztette ezt, és kezdte indokolatlanul a gyülekezetben lévő testvérei fölé emelni magát. Mindezek miatt Pál a következőket mondta: „Szóval ti már beteltetek! Szóval már gazdagok vagytok! Szóval elkezdtetek királyokként uralkodni nélkülünk! Bárcsak el is kezdtetek volna királyokként uralkodni, hogy mi is királyokként uralkodhatnánk veletek!” (1Kor 4:8). Pál erre emlékeztette a napjaiban élő felkenteket: „Nem mintha urak lennénk a hitetek fölött, hanem munkatársak vagyunk az örömötökre, mert a hitetek által álltok” (2Kor 1:24).

A megjövendölt létszám betöltése

13. Hogyan folytatódott a felkentek elhívása i. sz. 33 után?

¹³ Nem mind a 144 000 felkent keresztényt választották ki az első században. Elhívásuk folytatódott az apostolok idejében, majd kétségtelenül lelassult. Viszont nem állt le, hanem folytatódott az azt követő századokban, és még ma is tart (Máté 28:20). Végül, miután Jézus 1914-ben uralkodni kezdett, felgyorsultak az események.

14–15. Mi a helyzet napjainkban a felkentek elhívásával kapcsolatban?

¹⁴ Először Jézus megtisztította az egeket mindazoktól, akik szembeszegültek Isten uralmával. (Olvassátok fel: Jelenések 12:10, 12.)  Azután a Királyság-kormányzat további tagjainak a begyűjtésére irányította a figyelmét, hogy beteljen a 144 000 száma. Az 1930-as évek közepére ez a munka már nyilvánvalóan jól előrehaladt, és sokan, akik kedvezően reagáltak a prédikálómunkára, nem vágytak az égi életre. A szellem nem tanúskodott amellett, hogy ők Isten fiai. (Vesd össze: Róma 8:16.) Inkább ’más juhokként’ azonosították magukat, akik abban reménykednek, hogy egy paradicsomi földön fognak örökké élni (Ján 10:16). Ezért 1935 után a prédikálómunka fő célja a „nagy sokaság” begyűjtése lett, akiket János apostol látott látomásban, és akik túlélik ’a nagy nyomorúságot’ (Jel 7:9, 10, 14).

¹⁵ Ennek ellenére az 1930-as évek óta is néhány személy égi életre kap elhívást. Miért? Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy olyanok helyébe lépnek, akiket korábban elhívtak, de hűtlenné váltak. (Vesd össze: Jelenések 3:16.) Pál olyan személyes ismerőseiről is beszélt, akik elhagyták az igazságot (Fil 3:17–19). Kiket hív el Jehova, hogy a helyükbe lépjenek? Ezt természetesen ő dönti el. Mégis ésszerűnek tűnik, hogy nem olyanokat hív el, akik újonnan tértek meg, hanem olyanokat, akik – azokhoz a tanítványokhoz hasonlóan, akikhez Jézus beszélt, amikor bevezette halálának emlékünnepét – már valamilyen mértékben bizonyították a lojalitásukat (Luk 22:28). *

16. A felkenteket illetően miért vagyunk hálásak, és miben lehetünk biztosak?

¹⁶ Úgy tűnik azonban, hogy azok közül, akiket az 1930-as évek óta hívtak el égi életre, nem mindenkit azért hívtak el, hogy valakinek a helyébe lépjen, aki elesett. Jehova gondoskodott arról, hogy ennek a világrendszernek a befejező napjaiban végig legyenek közöttünk felkent keresztények, amíg „Nagy Babilon” meg nem semmisül (Jel 17:5). * Biztosak lehetünk benne, hogy a 144 000 teljes száma a Jehovának megfelelő időben be lesz gyűjtve, és hogy végül mindannyian elfoglalják majd helyüket a Királyság-kormányzatban. Abban a prófétai Szóban is hihetünk, hogy a folyamatosan növekvő nagy sokaság mint csoport továbbra is hűségesnek fog bizonyulni. Hamarosan „kijönnek a nagy nyomorúságból”, mely Sátán világát fogja sújtani, és örömmel lépnek be Isten új világába.

Isten égi kormányzata már majdnem teljes!

17. Az 1Tesszalonika 4:15–17 és a Jelenések 6:9–11 szerint mi történt a felkent keresztényekkel, akik hűségben haltak meg?

¹⁷ I. sz. 33 óta felkent keresztények tízezrei mutatták ki erős hitüket, és tartottak ki hűségesen a halálukig. Ők már méltónak bizonyultak arra, hogy megkapják a Királyságot,  és – nyilvánvalóan Krisztus jelenlétének a kezdetétől – meg is kapták jutalmukat. (Olvassátok fel: 1Tesszalonika 4:15–17; Jelenések 6:9–11.)

18. a) Miben biztosak a még földön élő felkentek? b) Hogyan tekintenek a más juhok a felkent keresztény testvéreikre?

¹⁸ Azok a felkentek, akik még a földön vannak, teljesen biztosak abban, hogy ha hűségesek maradnak, hamarosan ők is megkapják a hűséges életükért járó jutalmat. A más juhok milliói, amikor elgondolkodnak a felkent testvéreik hitén, egyetértenek Pál apostol szavaival, aki ezt írta a Tesszalonikában élő felkent testvérekről: „mi magunk büszkék vagyunk rátok az Isten gyülekezetei között a kitartásotok és hitetek miatt, amely megmutatkozik minden üldöztetésetekben és az általatok elviselt nyomorúságokban. Ez bizonyítéka az Isten igazságos ítéletének, és oda vezet, hogy méltónak tartanak benneteket az Isten királyságára, amelyért szenvedtek is” (2Tessz 1:3–5). Amikor az utolsó felkent is eltávozik a földről, bármikor lesz is az, Isten égi kormányzata teljes lesz. Milyen nagyszerű ok lesz ez az örvendezésre az égben és a földön egyaránt!

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Mit tárt fel Isten Ábrahámnak az ítéletnappal kapcsolatban?

• Miért lett Ábrahám igazságossá nyilvánítva?

• Mit jelent az Ábrahám magvához tartozók számára az, hogy igazságossá lettek nyilvánítva?

• Miben biztos minden keresztény?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 20. oldalon]

Jézus arra buzdította a követőit, hogy törekedjenek a Királyságra

[Kép a 21. oldalon]

I. sz. 33 pünkösdjén Jehova elkezdte kiválasztani azokat, akik Ábrahám magvának másodlagos részéhez tartoznak

[Képek a 23. oldalon]

A más juhok hálásak azért, hogy a felkent keresztények velük vannak az utolsó napokban