Azok, ’akik helyesen viszonyulnak az örök élethez’, kedvezően reagálnak a jó hírre

„Mindazok, akik helyesen viszonyultak az örök élethez, hívőkké lettek” (CSEL 13:48)

1–2. Hogyan reagáltak a korai keresztények Jézus azon próféciájára, hogy a jó hírt prédikálni fogják az egész lakott földön?

A BIBLIÁBAN a Cselekedetek könyvében maradt fenn számunkra az az izgalmas beszámoló, amely leírja, hogyan reagáltak a korai keresztények Jézus azon próféciájára, hogy a Királyság jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön (Máté 24:14). A buzgó prédikálók jelképes értelemben már kitaposták az utat mindazok előtt, akik követik őket. Jézus Jeruzsálemben lévő tanítványainak a lelkes tanúskodása nyomán több ezer ember, köztük „a papoknak nagy sokasága”, özönlött az első századi gyülekezetbe (Csel 2:41; 4:4; 6:7).

² A korai misszionáriusok még számtalan embernek segítettek elfogadni a keresztényiséget. Fülöp például lement Szamáriába, ahol a sokaság odafigyelt azokra, amiket mondott (Csel 8:5–8). Pál sokfelé utazott különböző társakkal, és Cipruson, Kis-Ázsia egyes részein, Makedóniában, Görögországban és Itáliában prédikálta a keresztény üzenetet. Mind zsidóknak, mind görögöknek nagy tömege lett hívővé azokban a városokban, ahol prédikált (Csel 14:1; 16:5; 17:4). Titusz Krétán szolgált (Tit 1:5). Péter sokat munkálkodott Babilonban, és mire megírta első levelét – i. sz. 62–64 körül –, a keresztények munkáját már jól ismerték Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitíniában (1Pét 1:1; 5:13). Milyen izgalmas idők voltak azok! Olyannyira buzgók voltak ezek az első századi keresztény prédikálók, hogy az ellenségeik azzal vádolták őket, hogy „felforgatták a lakott földet” (Csel 17:6; 28:22).

3. Milyen eredményeket érnek el napjainkban a Királyság hirdetői a prédikálásban, és ez milyen érzéseket vált ki belőled?

³ A keresztény gyülekezet napjainkban is rendkívüli növekedésnek örvend. Nem érzed buzdítónak, amikor Jehova Tanúi éves jelentését olvasva látod, milyen eredményeket értünk el világszerte? Hát nem szívmelengető annak tudata, hogy a Királyság hirdetői több mint hatmillió bibliatanulmányozást vezettek a 2007-es szolgálati évben? Ezenkívül Jézus Krisztus halálának tavalyi emlékünnepén a jelenlévők száma mutatja, hogy mintegy tízmillióan vannak, akik nem Tanúi Jehovának, de annyi érdeklődést azért mutattak a jó hír iránt, hogy eljöjjenek erre a fontos megemlékezésre. Ebből is látszik, milyen sok tennivalónk van még.

4. Kik reagálnak kedvezően a Királyság-üzenetre?

⁴ Ma éppúgy, mint az első  században, ’mindazok, akik helyesen viszonyulnak az örök élethez’, kedvezően reagálnak az igazság üzenetére (Csel 13:48). Jehova a szervezetéhez vonzza az ilyen embereket. (Olvassátok fel: Aggeus 2:7.) Milyen szemléletmódot őrizzünk meg a keresztény szolgálat iránt ahhoz, hogy teljes mértékben együttműködjünk ennek a begyűjtőmunkának a végzésében?

Részrehajlás nélkül prédikálj!

5. Milyen emberek nyerik el Jehova kegyét?

⁵ Az első századi keresztények felismerték, hogy „nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Csel 10:34, 35). Hogy valaki jó kapcsolatban van-e Jehovával, az azon múlik, hogy hisz-e Jézus váltságáldozatában (Ján 3:16, 36). Jehova pedig azt akarja, „hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Tim 2:3, 4).

6. Mitől óvakodjanak a Királyság prédikálói, és miért?

⁶ Nem volna helyénvaló, ha a jó hír hirdetői véleményt alkotnának az emberekről a faji hovatartozásuk, társadalmi helyzetük, megjelenésük, vallásuk vagy egyéb sajátosságuk alapján, amely megkülönbözteti őket másoktól. Gondold át: Nem vagy hálás azért, hogy aki először beszélt neked a Szentírás igazságairól, nem volt előítélettel veled szemben? Akkor te miért vonakodnál felkínálni egy olyan üzenetet, amely megmentheti mindazok életét, akik meghallgatják? (Olvassátok fel: Máté 7:12.)

7. Miért ne ítéljük meg azokat, akiknek prédikálunk?

⁷ Jehova Jézust nevezte ki Bírónak, ezért nekünk nincs jogunk megítélni senkit sem. Ez így is van rendjén, mivel Jézustól eltérően mi ’pusztán szemünk látása’ vagy ’fülünk hallása’ szerint tudunk ítélni, Jézus ellenben látja a szív legbensőbb gondolatait és érveléseit (Ézs 11:1–5; 2Tim 4:1).

8–9. a) Milyen ember volt Saul, mielőtt keresztény lett? b) Mire tanítson minket Pál apostol esete?

⁸ Jehova szolgái közt szinte mindenfajta múltú ember megtalálható. Kiváló példa erre a tárzuszi Saul, aki Pál apostolként lett ismeretes. Saul mint farizeus ádáz ellensége volt a keresztényeknek. Őszintén meg volt győződve arról, hogy helytelen úton járnak, ezért üldözte a keresztény gyülekezetet (Gal 1:13). Emberi szemszögből nézve Saulról aligha lehetett elképzelni, hogy valaha is keresztény lesz. Ám Jézus látott valami jót Saul szívében, és különleges szolgálatra választotta ki. Ennek eredményeként Saul az első századi keresztény gyülekezet egyik legtevékenyebb és legbuzgóbb tagja lett.

⁹ Mit tanít nekünk Pál apostol esete? Területünkön lehetnek bizonyos személyek, akik látszólag ellenségesek az üzenetünkkel szemben. Bár kétségesnek tűnhet, hogy közülük bárki is igaz kereszténnyé válik, de ne adjuk fel, hanem továbbra is próbáljunk nekik érvelni. Néha pont azok bizonyulnak halló fülűeknek, akikről a legkevésbé feltételeznénk. A megbízatásunk az, hogy „szakadatlanul” folytassuk a prédikálást mindenkinek. (Olvassátok fel: Cselekedetek 5:42.)

Áldások várnak azokra, akik „szakadatlanul” prédikálnak

10. Miért ne vonakodjunk prédikálni azoknak az embereknek, akik félelmetesnek látszanak? Mondj el helyi tapasztalatot!

¹⁰ Csalóka lehet a látszat. Ignacio * például elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, míg börtönben volt egy dél-amerikai országban. Környezete rettegett tőle erőszakos természete miatt. Ezért azok az elítéltek, akik rabtársaiknak készítettek és eladtak különféle dolgokat, Ignaciót bérelték fel arra, hogy behajtsa a pénzt azoktól, akik késlekedtek a tartozás kifizetésével. Ám ahogy Ignacio szellemi előrehaladást ért el, és alkalmazta a tanultakat, ebből az egykor erőszakos zsarnokból kedves ember lett. Most már senki sem bérli fel, hogy behajtassa a tartozást, de Ignacio mégis boldog, mert a Biblia igazságai és Isten szelleme átformálta a személyiségét. Azért is hálás, hogy elfogulatlanok voltak vele a Királyság-hírnökök,  akik erőfeszítést tettek azért, hogy tanulmányozzanak vele.

11. Miért térünk vissza újra meg újra az emberekhez?

¹¹ Az egyik oka annak, amiért újra meg újra visszatérünk azokhoz, akikkel már korábban beszéltünk a jó hírről, hogy a körülményeik és a szemléletmódjuk megváltozhat, és meg is változik. Utolsó látogatásunk óta néhányan talán súlyosan megbetegedtek, elveszítették a munkahelyüket, vagy meghalt valakijük, aki közel állt hozzájuk. (Olvassátok fel: Prédikátor 9:11.) A világban tapasztalható események arra késztethetik az embereket, hogy gondolják át komolyan, milyen jövő vár rájuk. Ezek a fejlemények arra indíthatnak korábban közönyös vagy éppen ellenséges személyeket, hogy kedvezően reagáljanak. Ezért ne vonakodjunk megosztani másokkal a jó hírt, hanem használjunk ki minden adandó alkalmat.

12. Hogyan tekintsünk azokra az emberekre, akiknek prédikálunk, és miért?

¹² Úgy tűnik, az ember hajlamos arra, hogy beskatulyázzon és megítéljen másokat. Jehova azonban egyénenként figyeli meg az embereket. Mindenkiben látja a lehetőségeket. (Olvassátok fel: 1Sámuel 16:7.) Szolgálatunkban igyekezzünk ugyanígy tenni. Sok tapasztalat mutatja, milyen jó eredménye van annak, ha pozitívan tekintünk mindenkire, akinek prédikálunk.

13–14. a) Miért nem fordított elég figyelmet egy úttörő egy nőre, akivel a szolgálatban találkozott? b) Mit tanulhatunk ebből a tapasztalatból?

¹³ Sandra, egy úttörő testvérnő, házról házra szolgált egy karib-tengeri szigeten, amikor találkozott Ruthtal, aki nagyon szeretett részt venni a karneválokon. Ruthot kétszer is megválasztották országában a karnevál királynőjének. Szokatlanul nagy érdeklődést mutatott aziránt, amit Sandra mondott, ezért megbeszélték, hogy bibliatanulmányozást kezdenek. Sandra így emlékszik vissza: „Amikor beléptem a nappaliba, egy hatalmas képpel találtam szembe magam, amelyen Ruth volt látható teljes karneváli pompájában, és a trófeákkal, amelyeket elnyert. Tévesen úgy gondoltam, hogy egy ilyen népszerű valaki, akinek az élete ennyire a karneválok körül forog, biztos nem érdeklődik az igazság iránt. Ezért nem mentem többé hozzá.”

¹⁴ Valamivel később Ruth megjelent a Királyság-teremben, és az összejövetel után megkérdezte Sandrát: „Miért nem jön hozzám tanulmányozni?” Sandra elnézést kért, és megbeszélték, hogy folytatják a tanulmányozást. Ruth gyorsan haladt előre, leszedte a karneváli képeket, minden gyülekezeti tevékenységből kezdte kivenni a részét, és átadta az életét Jehovának. Sandra természetesen rájött, hogy kezdetben nem jól állt hozzá a dolgokhoz.

15–16. a) Mi volt az eredménye annak, hogy egy hírnök tanúskodott egy rokonának? b) Miért ne bátortalanítson el minket rokonunk háttere attól, hogy tanúskodjunk neki?

¹⁵ Sokan, akik nem hívő családtagjaiknak prédikáltak, szintén jó eredményeket értek el, még ha úgy tűnt is, hogy rokonaik nem fognak kedvezően reagálni. Vegyük például egy testvérnő, Joyce esetét, aki az Egyesült Államokban él.  Sógora tizenéves kora óta hol kint, hol bent volt a börtönben. Joyce így számol be erről: „Az emberek azt mondták, hogy semmire sem fogja vinni, mivel kábítószerezett, lopott, és még sok más rosszat is elkövetett. Bár nem volt sok esélyem, mégis vagy 37 éven át kitartóan beszéltem neki a Biblia igazságairól.” Állhatatos erőfeszítései, hogy segítsen rokonának, gazdag jutalommal jártak, mert végül sógora elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, és gyökeres változtatásokat tett az életében. Joyce sógora nemrégen, 50 éves korában megkeresztelkedett egy kaliforniai (USA) kerületkongresszuson. „Sírtam örömömben. Olyan boldog vagyok, hogy sosem mondtam le róla!” – mondja Joyce.

¹⁶ Talán néhány rokonod háttere visszatart attól, hogy beszélj nekik a Biblia igazságairól. Ám Joyce-t ez nem tartotta vissza attól, hogy beszéljen a sógorával. Végtére is, honnan tudjuk, mi van a másik szívében? Lehet, hogy teljes őszinteséggel keresi a vallásos igazságot. Ezért ne vonakodj megadni a lehetőséget, hogy megtalálja azt. (Olvassátok fel: Példabeszédek 3:27.)

Hatékony bibliatanulmányozási segédeszköz

17–18. a) Mit mutatnak a világ minden tájáról érkező beszámolók, mennyire értékes a Mit tanít valójában a Biblia? című könyv? b) Milyen buzdító tapasztalatokat éltél át, amikor ezzel a könyvvel munkálkodtál?

¹⁷ A világ minden tájáról érkező beszámolókból látszik, hogy sok tiszta szívű személy kedvezően reagál a Mit tanít valójában a Biblia? című bibliatanulmányozási segédeszközre. Egy úttörő testvérnő, Penni, aki az Egyesült Államokban él, több tanulmányozást is elkezdett ezzel a kiadvánnyal. Ezek közül kettőt idősebb személyekkel folytatott, akik egyházuk hithű tagjai voltak. Penni nem tudta biztosan, miként fogadják majd A Biblia tanítása könyvben található szentírási igazságokat. De ezt írja: „Mivel a könyv világosan, logikusan és lényegre törően fejti ki a gondolatokat, ezért minden vita és érzelmi vihar nélkül, készségesen elfogadták, hogy amit tanulnak, az az igazság.”

¹⁸ Egy nagy-britanniai hírnök, Pat tanulmányozni kezdett egy nővel, aki egy ázsiai országból menekült oda. A nő kénytelen volt elhagyni országát, miután a férjét és a fiait elhurcolták a felkelő katonák, és sosem látta őket többé. Az élete veszélyben forgott, otthona porig égett, őt pedig egymás után többen is megerőszakolták. Mindezek miatt úgy érezte, nincs miért élnie, és többször is arra gondolt, hogy öngyilkos lesz. A bibliatanulmányozás azonban reményt adott neki. Pat ezt írja: „A Biblia tanítása könyv egyszerű magyarázatai és a szemléltetések rendkívüli hatással voltak  rá.” A tanulmányozó gyorsan haladt előre, alkalmassá vált arra, hogy kereszteletlen hírnök legyen, és kifejezte vágyát, hogy szeretne megkeresztelkedni a következő kongresszuson. Micsoda öröm segíteni az őszinte embereknek megérteni és értékelni azt a reménységet, amelyet a Szentírás kínál!

„Ne hagyjunk fel annak cselekvésével, ami jó”

19. Miért oly sürgető a prédikálómunka?

¹⁹ Minden egyes nappal sürgetőbbé válik az a megbízatás, hogy prédikáljunk és képezzünk tanítványokat. Évente több ezer ember helyesen viszonyul az örök élethez, és kedvezően reagál a prédikálásunkra. Ám „Jehova nagy napja közel van”, ami azt jelenti, hogy akik szellemi sötétségben maradnak, „a levágatás felé tántorognak” (Sof 1:14; Péld 24:11).

20. Mit határozzunk el mindannyian?

²⁰ Most még segíthetünk ezeknek az embereknek. Ám ehhez elengedhetetlen, hogy utánozzuk az első századi keresztényeket, akik „szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról” (Csel 5:42). Kövessük példájukat, állhatatosan kitartva a nehézségek ellenére, alkalmazva ’a tanítás művészetét’, és részrehajlás nélkül prédikálva mindenkinek. „Ne hagyjunk fel annak cselekvésével, ami jó”, mert ha állhatatosan kitartunk, learathatjuk Isten helyeslésének bőséges áldásait (2Tim 4:2; olvassátok fel: Galácia 6:9).

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

• Kik reagálnak kedvezően a jó hírre?

• Miért ne legyünk előítélettel azokkal szemben, akiknek prédikálunk?

• Milyen eredményeket érünk el a Mit tanít valójában a Biblia? című kiadvánnyal?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 13. oldalon]

Tiszta szívű emberek ezrei reagálnak kedvezően a jó hírre

[Képek a 15. oldalon]

Mit tanulhatunk abból, hogy Pál apostol megváltozott?

[Kép a 16. oldalon]

A jó hír hirdetői nincsenek előítélettel az emberekkel szemben