Gazdagabbá tették az életüket – Tudnád követni a példájukat?

MARC, egy kanadai testvér olyan cégnél dolgozott, amely űrhajózási ügynökségeknél használt, bonyolult, automatizált rendszereket készít. Részidőben dolgozott, és mellette általános úttörő volt. Idővel az egyik felettese előléptetést ajánlott neki: dolgozzon teljes időben, és nagyon jól fog keresni. Mit tett Marc?

Amy, egy Fülöp-szigeteki testvérnő az iskola utolsó évei alatt általános úttörőként szolgált. Miután végzett, felajánlottak neki egy teljes idejű állást, amely az ideje nagy részét lekötötte volna, persze busás fizetésért cserébe. Hogy döntött Amy?

Marc és Amy eltérő döntést hozott, és a döntéseik következményei megmutatják, hogy milyen bölcsesség rejlik abban a tanácsban, melyet az ókori korintuszi keresztények kaptak. Pál apostol ezt írta: „akik élnek a világgal [olyanok legyenek], mint akik nem élnek vele teljesen” (1Kor 7:29–31).

Éljünk a világgal, de ne teljesen!

Mielőtt megnéznénk, hogy mi történt Amyvel és Marckal, röviden vizsgáljuk meg, hogy mit jelent a „világ” (görögül koʹszmosz) szó, melyet Pál használt a korintusziaknak írt levelében. Ebben az írásszövegben a koʹszmosz arra a világrendszerre utal, melyben élünk – az emberi társadalom egészére –, és magában foglalja azokat a megszokott dolgokat, melyek hozzátartoznak a mindennapi élethez, például az otthont, az élelmet és a ruházatot. Ahhoz, hogy ezek a létszükségleti dolgaink meglegyenek, a legtöbbünknek dolgoznia kell. Vagyis nincs más választásunk, élnünk kell a világgal, hogy eleget tudjunk tenni a szentírási  kötelességünknek, azaz hogy gondoskodjunk magunkról és a családunkról (1Tim 5:8). Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy „a világ elmúlóban van” (1Ján 2:17). Éppen ezért csak annyira élünk a világgal, amennyire szükséges, nem „teljesen” (1Kor 7:31).

Számos testvér és testvérnő, annak a bibliai tanácsnak a hatására, hogy a lehető legkisebb mértékben éljünk a világgal, átgondolta a körülményeit, csökkentette a munkára fordított időt, és egyszerűsített az életén. Miután ezt megtették, hamarosan úgy érezték, hogy gazdagabb lett az életük, hiszen így több idejük marad a családjukra és Jehova szolgálatára. Továbbá az egyszerű életmódjuk miatt kevésbé támaszkodnak a világra, sokkal inkább Jehovára. Tudnád követni a példájukat? Tudsz egyszerűsíteni az életeden, hogy előmozdíthasd Isten Királyságának az érdekeit? (Máté 6:19–24, 33).

„Még soha nem éreztük magunkat ilyen közel Jehovához”

Marc, akiről a cikk elején beszéltünk, megfogadta a Biblia tanácsát, hogy ne éljen teljesen a világgal. Visszautasította a jó fizetéssel járó előléptetést. Pár nappal később a felettese még nagyobb fizetést ajánlott neki, hogy rávegye, fogadja el az új munkakört. „Ez próbára tette a hitemet – jegyzi meg Marc –, de ismét nemet mondtam.” Elmondja, miért: „A feleségemmel, Paulával a lehető legteljesebb mértékben Jehova szolgálata köré szerettük volna építeni az életünket. Ezért elhatároztuk, hogy egyszerűsítünk az életünkön. Imádkoztunk Jehovához bölcsességért, hogy el tudjuk érni a célunkat, és kitűztünk egy konkrét időpontot, hogy attól kezdve még teljesebb mértékben szolgáljuk Jehovát.”

Paula megjegyzi: „Minden héten három napot dolgoztam titkárnőként egy kórházban, és elég jól kerestem. Közben általános úttörő voltam. De akárcsak Marc, én is szerettem volna rendelkezésre állni, hogy ott szolgáljam Jehovát, ahol nagyobb szükség van Királyság-hirdetőkre. Amikor azonban benyújtottam a felmondásomat, a felettesem tudatta velem, hogy éppen most üresedett meg egy vezető titkárnői állás, melyet én tölthetnék be. Ez volt a legjobban fizetett titkárnői állás a kórházban, de ragaszkodtam a döntésemhez, hogy felmondok. Amikor elmondtam a felettesemnek, hogy miért nem fogadom el az előléptetést, megdicsért a hitemért.”

Nem sokkal később Marc és Paula megbízást kapott, hogy szolgáljanak különleges úttörőkként egy kis gyülekezetben, Kanada egyik elszigetelt területén. Mi történt, miután odaköltöztek? Marc elmondja: „Miután otthagytam az anyagi szempontból biztos munkahelyemet, ahol sok-sok évet töltöttem, volt bennem egy kis félsz, de Jehova megáldotta a szolgálatunkat. Óriási örömben van részünk, mely abból fakad, hogy szellemi ajándékokat oszthatunk meg másokkal. A teljes idejű szolgálat a házasságunkat is gazdagabbá tette. Főként olyan dolgokról beszélgetünk, amelyek valóban fontosak, szellemi témákról. Még soha nem éreztük ilyen közel magunkat Jehovához” (Csel 20:35). Paula hozzáteszi: „Amikor otthagyod az állásod és az otthonod megszokott kényelmét, minden bizalmadat Jehovába kell vetned. Mi ezt tettük,  és Jehova megáldott minket. Az új gyülekezetünkben lévő drága testvérek és testvérnők éreztetik velünk, hogy szeretnek minket, és szükségük van ránk. Azt az energiát, amit korábban a munkámba fektettem, most arra fordítom, hogy szellemi segítséget nyújtsak az embereknek. Nagyon boldog vagyok, hogy ebben a megbízatásban szolgálhatok!”

Mindene megvolt, mégsem volt boldog

Amy, akit már korábban említettünk, másfajta életet választott. Ő elfogadta a sok pénzzel járó, teljes idejű állást. Erről számol be: „Az első évben még tevékeny voltam a szolgálatban, de az életem középpontjában egyre inkább az előléptetés, a karrier állt, nem pedig a Királyság érdekei. Csábító ajánlatokat kaptam, és kezdtem az energiámat arra fordítani, hogy feljebb jussak a ranglétrán. Ahogy a munkám egyre több felelősséggel járt, mind kevesebb és kevesebb időt töltöttem a szolgálatban. Végül már egyáltalán nem prédikáltam.”

Visszatekintve erre az időszakra, Amy ezt mondja: „Anyagi szempontból mindenem megvolt. Rengeteget utaztam, és élveztem a tekintélyt, amely a beosztásommal járt. De nem voltam boldog. Bár volt pénzem, bőven akadt gondom is. Elgondolkodtam, hogy mit csinálok rosszul. Végül felismertem, hogy mivel világi karrierre törekedtem, majdnem ’eltévelyedtem a hittől’. Emiatt, pontosan úgy, ahogy azt Isten Szava kijelenti, ’sok fájdalmat’ éltem át” (1Tim 6:10).

Mit tett Amy? Elmondja nekünk: „Megkértem a véneket, hogy segítsenek visszanyerni a szellemi egészségemet, és elkezdtem ismét járni az összejövetelekre. Az egyik ének alatt sírva fakadtam. Eszembe jutott, milyen boldog voltam az alatt az öt év alatt, míg úttörőként vettem részt az aratásban, bár anyagi szempontból szegény voltam. Tudtam, hogy nem szabad több időt fecsérelnem a pénz hajszolására, és hogy első helyre kell tennem a Királyság-érdekeket. Elfogadtam egy kevésbé megbecsült állást a munkahelyemen, ami azt jelentette, hogy az addigi fizetésemnek csak a felét kaptam, és kezdtem újra kivenni a részem a prédikálómunkából.” Amy boldogan hozzáteszi: „Néhány éve már örömmel végzem az úttörőszolgálatot. Most olyan megelégedettséget érzek, amit korábban, mikor az időm nagy részében a világnak dolgoztam, soha nem tapasztaltam.”

Te is tudsz változtatni a körülményeiden, és egyszerűsíteni az életeden? Ha az így felszabaduló idődet arra szánod, hogy előmozdítsd a Királyság érdekeit, a te életed is gazdagabb lesz (Péld 10:22).

[Oldalidézet a 19. oldalon]

Te is tudsz változtatni a körülményeiden, és egyszerűsíteni az életeden?

[Kiemelt rész/kép a 19. oldalon]

„Már most nagyon tetszik!”

David, az Egyesült Államokban élő egyik keresztény vén, szeretett volna csatlakozni a feleségéhez és a gyermekeihez a teljes idejű szolgálatban. El tudta intézni, hogy a cégnél, ahol dolgozott, részidőben alkalmazzák, és elkezdte az általánosúttörő-szolgálatot. Vajon ez a változás gazdagabbá tette az életét? Néhány hónappal később David ezt írta az egyik barátjának: „Semmi sem nyújt nagyobb megelégedést annál, hogy az ember a családjával együtt teljes mértékben kiveheti a részét Jehova szolgálatából. Arra számítottam, hogy időbe fog telni, mire hozzászokom az úttörőzéshez, de már most nagyon tetszik! Annyira felüdítő!”

[Kép a 18. oldalon]

Marc és Paula a szolgálatban