„Mindig ügyelj a szolgálatra, amelyet elfogadtál az Úrban”

„Mindig ügyelj a szolgálatra, amelyet elfogadtál az Úrban, hogy betöltsd azt” (KOL 4:17)

1–2. Milyen felelősséggel tartoznak a keresztények az emberiségért?

SÚLYOS felelősséggel tartozunk a körülöttünk élő emberekért. Amilyen döntéseket hoznak most, az életet vagy halált jelent majd nekik a ’nagy nyomorúság’ idején (Jel 7:14). A Példabeszédek könyvének ihletett írója ezt mondta: „Szabadítsd ki azokat, akik halálba vitetnek; ó, tartsd vissza azokat, akik a levágatás felé tántorognak!” Ezek valóban mellbevágó szavak! Ha nem teszünk eleget annak a felelősségünknek, hogy figyelmeztessük az embereket arra, hogy milyen választás előtt állnak, akkor azzal vérbűnt vonhatunk magunkra, hiszen a bibliaíró így folytatja: „Ha azt mondanád: »Nézd, mi ezt nem tudtuk«, vajon nem látja ezt át a szívek vizsgálója, és nem tudja ezt az, aki figyeli lelkedet, és megfizet a földi embernek a maga cselekedetei szerint?” Jehova szolgái tehát semmiképp sem mondhatják, hogy ők ’nem tudták’, milyen veszedelemmel néznek szembe az emberek (Péld 24:11, 12).

² Jehova értékesnek tartja az életet. Arra ösztönzi a szolgáit, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy segítsenek annyi életet megmenteni, amennyit csak lehet. Isten minden szolgájának hirdetnie kell a Szavában található életmentő üzenetet. A feladatunk egy őrállóéhoz hasonló, aki vészjeleket ad a fenyegető veszedelem láttán. Nem akarjuk, hogy a fejünkön legyen azoknak a vére, akiket az a veszély fenyeget, hogy elvesznek (Ez 33:1–7). Életbevágóan fontos hát, hogy állhatatosan ’prédikáljuk a szót’! (Olvassátok fel: 2Timóteusz 4:1, 2, 5.)

3. Milyen témákról lesz szó ebben és a következő két cikkben?

³ Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy miként tudod leküzdeni az életmentő szolgálatod elé tornyosuló akadályokat, és hogyan tudnál még több embernek segíteni. A következő cikk azt fogja taglalni, hogy miként sajátíthatod el a létfontosságú igazságok megtanításának a művészetét. A harmadik tanulmányozási cikk néhány buzdító eredményről számol be, melyet a világ különböző pontjain tevékenykedő Királyság-hirdetők értek el. Mielőtt azonban megvizsgáljuk ezeket a témákat, nézzük meg, hogy miért is olyan válságos a mi időnk.

Miért vannak sokan reménység nélkül?

4–5. Mit tapasztal ma az emberiség, és ezt hogyan élik meg sokan?

⁴ A világesemények azt mutatják, hogy „a világrendszer befejezésének” idején élünk, és hogy a vég már nagyon közel van. Az emberiség olyan eseményeket él át, és olyan állapotokat tapasztal, amilyenekről Jézus és a tanítványai beszéltek az ’utolsó napok’ jeleként. „Gyötrő fájások” – háborúk, élelmiszerhiányok, földrengések és más csapások – sújtják az emberiséget. Törvénytelen, önző és Istennek nem tetsző magatartásformák burjánzanak mindenütt. Még azok számára is „nehezen elviselhető, válságos idők” ezek, akik igyekeznek a Biblia alapelvei szerint élni (Máté 24:3, 6–8, 12; 2Tim 3:1–5).

⁵ Az emberiség nagy többsége azonban nem tudja, mi a valódi jelentősége ezeknek a világeseményeknek.  Ezért sokan aggódnak a maguk és a családjuk biztonsága miatt. Mások mélységes fájdalmat éreznek, mert meghalt valakijük, akit szerettek, vagy mert valamilyen más tragédia érte őket. Mivel ezeknek az embereknek nincs pontos ismeretük arról, hogy miért történnek ilyen dolgok, és mi a megoldás ezekre, reménység nélkül vannak (Ef 2:12).

6. Miért nem képes segítséget nyújtani „Nagy Babilon” a követőinek?

⁶ „Nagy Babilon”, a hamis vallás világbirodalma nem sok vigaszt nyújt az emberiségnek. Sőt, megitatja a tömegeket ’paráznasága borával’, ezért azok szellemi zűrzavarban támolyognak. Továbbá a hamis vallás szajha módjára viselkedve megbabonázta és hatalmába kerítette ’a föld királyait’; hamis tanokkal és spiritiszta szokásokkal rávette a tömegeket, hogy vakon behódoljanak politikai uraiknak. A hamis vallás ezzel hatalomra és befolyásra tett szert, ugyanakkor teljesen elvetette a vallási igazságot (Jel 17:1, 2, 5; 18:23).

7. Mi vár az emberiség nagy többségére, de hogyan lehet segíteni némelyeknek?

⁷ Jézus azt tanította, hogy az emberiség nagy többsége a széles úton megy, amely a pusztulásba visz (Máté 7:13, 14). Néhányan azért vannak ezen a széles úton, mert szántszándékkal elvetik a Biblia tanításait, sokan viszont azért, mert félrevezették, vagyis sötétségben tartották őket azt illetően, hogy pontosan mit is vár el tőlük Jehova. Némelyek talán megváltoztatnák az életmódjukat, ha világos szentírási érveket hoznának fel nekik. Ám akik Nagy Babilonban maradnak, és továbbra is elutasítják a Biblia irányadó mértékeit, nem fogják túlélni ’a nagy nyomorúságot’ (Jel 7:14).

„Szakadatlanul” prédikálj!

8–9. Hogyan reagáltak az első századi keresztények az ellenségeskedésre, és miért?

⁸ Jézus azt mondta, hogy a tanítványai prédikálni fogják a Királyság jó hírét, és tanítványokat fognak képezni (Máté 28:19, 20). Az igaz keresztények emiatt mindig is úgy tartották, hogy a prédikálómunkában való részvételükkel kimutatják az Isten iránti lojalitásukat, és hogy ez a munka a hitük egyik alappillére. Ezért Jézus korai követői állhatatosak maradtak még az ellenségeskedés közepette is. Jehovától várták az erőt, és imádkoztak, hogy tegye őket képessé arra, hogy továbbra is ’teljes bátorsággal szólják a szavát’. Jehova válaszolt erre az imára, és betöltötte őket szent szellemmel, ők pedig bátran szólták a szavát (Csel 4:18, 29, 31).

⁹ Amikor az ellenségeskedés erőszakossá vált, Jézus követői vajon meginogtak abbeli elhatározásukban, hogy prédikálják a jó hírt? Egy cseppet sem! A zsidó vallási vezetőket ingerelte az apostolok prédikálása, ezért letartóztatták, megfenyegették és megverették őket. Ennek ellenére az apostolok „szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról”. Világosan megértették, hogy  ’Istennek kell inkább engedelmeskedniük, semmint embereknek’ (Csel 5:28, 29, 40–42).

10. Milyen nehézségekkel néznek szembe ma a keresztények, de mi lehet az eredménye a jó magaviseletüknek?

¹⁰ Isten legtöbb szolgájának ma nem kell verést vagy bebörtönzést elszenvednie a prédikálótevékenysége miatt. Azonban minden igaz keresztény különféle próbákkal és nehézségekkel néz szembe. Például a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismereted miatt a viselkedésed talán nem tesz népszerűvé, vagy nyilvánvalóvá válik, hogy más vagy, mint a többiek. A munkatársak, iskolatársak vagy a szomszédok csodabogárnak tarthatnak, mert a döntéseidet a bibliai alapelvek figyelembevételével hozod meg. Ám ne törjön le a kedvezőtlen reagálásuk. A világ szellemi sötétségben botorkál, de a keresztényeknek ’fényleniük kell mint világítótestek’ (Fil 2:15). Néhány őszinte szívű ember talán látja és csodálja a jó cselekedeteidet, és ennek köszönhetően dicsőséget ad Jehovának. (Olvassátok fel: Máté 5:16.)

11. a) Hogyan viselkedhetnek egyesek a prédikálómunka láttán? b) Milyenfajta ellenségeskedéssel nézett szembe Pál apostol, és hogyan reagált rá?

¹¹ Bátorságra van szükségünk, hogy kitartsunk a Királyság-üzenet prédikálásában. Néhányan – akár még a rokonaid is – gúnyolhatnak, vagy más módokon próbálhatnak elcsüggeszteni (Máté 10:36). Pál apostolt nem egyszer megverték, mert hűségesen végezte a szolgálatát. Figyeld meg, hogyan reagált az ellenségeskedésre: „miután először szenvedtünk és arcátlan bánásmódban részesültünk . . . , bátorságot gyűjtöttünk a mi Istenünk által, hogy szóljuk nektek az Isten jó hírét sok küzdelemmel” (1Tessz 2:2). Az biztos, hogy nehéz volt beszélnie a jó hírről, miután elfogták, letépték róla a ruháit, megvesszőzték és börtönbe vetették (Csel 16:19–24). Mi öntött bátorságot belé? Az az olthatatlan vágya, hogy elvégezze a prédikálásra vonatkozó megbízatását, melyet Istentől kapott (1Kor 9:16).

12–13. Milyen nehézségekkel néznek szembe néhányan, és hogyan próbálnak megoldást találni ezekre?

¹² Olyankor is nehéz lehet megőrizni a buzgalmunkat, ha az embereket nem könnyű otthon találni a területünkön, vagy ha közömbösen fogadják a Királyság-üzenetet. Mit tehetünk ilyenkor? Talán több bátorságot kell gyűjtenünk ahhoz, hogy kötetlen formában beszéljünk az emberekkel. Esetleg más időpontokat kellene választanunk a prédikálásra, vagy olyan helyeken kellene tanúskodnunk, ahol több emberrel találkozhatunk. (Vesd össze: János 4:7–15; Cselekedetek 16:13; 17:17.)

¹³ Ezenkívül sokaknak az előrehaladott kor és a gyenge egészség is nehézséget jelent, melyek korlátozhatják azt, amit ésszerű mértékben meg tudnak tenni a prédikálómunkában. Ha te is közéjük tartozol, ne keseredj el. Jehova nagyon jól ismeri a korlátaidat, és örül annak, amit meg tudsz tenni. (Olvassátok fel: 2Korintusz 8:12.) Bármi okozzon is megpróbáltatást – legyen az ellenségeskedés, közöny vagy betegség –, minden tőled telhetőt tegyél meg, hogy megoszd másokkal a jó hírt (Péld 3:27; vesd össze: Márk 12:41–44).

’Mindig ügyelj a szolgálatodra’

14. Milyen példát mutatott Pál apostol a keresztény hittársainak, és milyen tanácsot adott?

¹⁴ Pál apostol nagyon komolyan vette a szolgálatát, és ugyanerre ösztönözte a hívőtársait is (Csel 20:20, 21; 1Kor 11:1). Például az első században élt egyik kereszténynek, Arkippusznak külön buzdítást adott. Ezt írta a kolosszéiaknak szóló levelében: „mondjátok meg Arkippusznak: »Mindig ügyelj a szolgálatra, amelyet elfogadtál az Úrban, hogy betöltsd azt«” (Kol 4:17). Nem tudjuk, ki volt Arkippusz, és a körülményeit sem ismerjük, de nyilvánvalóan elfogadta a prédikálószolgálatra vonatkozó megbízatást. Ha már átadtad az életedet Istennek, és keresztény vagy, akkor te is elfogadtad ezt a megbízatást. Szüntelenül ügyelsz a szolgálatodra, hogy betöltsd azt?

15. Mivel jár az, ha egy személy átadja az életét Istennek, és milyen kérdéseket vet ez fel?

¹⁵ A keresztelkedésünk előtt szívből jövő imában átadtuk az életünket Jehovának. Ez azt jelentette, hogy elhatároztuk, hogy az ő akaratát  fogjuk cselekedni. Ezért jó, ha most megkérdezzük magunktól: „Valóban Isten akaratának a cselekvése a legfontosabb az életemben?” Talán különféle kötelezettségeknek kell eleget tennünk, olyanoknak, amelyeket Jehova szintén elvár tőlünk, például gondoskodnunk kell a családunkról (1Tim 5:8). De hogyan használjuk fel a fennmaradó időnket és energiánkat? Mi élvez elsőbbséget az életünkben? (Olvassátok fel: 2Korintusz 5:14, 15.)

16–17. Milyen lehetőségeket vehetnének fontolóra a fiatal keresztények, vagy azok, akiknek viszonylag kevés felelősségük van?

¹⁶ Olyan 18 év körüli fiatal keresztény vagy, aki átadta az életét Jehovának, és már befejezte vagy hamarosan be fogja fejezni az iskolát? Valószínűleg még nincsenek súlyos családi kötelezettségeid. Mit szeretnél hát kezdeni az életeddel? Milyen döntésekkel tudnál a leginkább eleget tenni a Jehova akaratának végzésére tett ígéretednek? Sokan úgy alakították az életüket, hogy vállalni tudják az úttörőszolgálatot, és ennek köszönhetően nagy örömet és megelégedettséget éreznek (Zsolt 110:3; Préd 12:1).

¹⁷ Vagy talán fiatal felnőtt vagy. Teljes időben dolgozol, de azon kívül, hogy magadról gondoskodj, nincs sok felelősséged. Kétségtelenül szívesen kiveszed a részedet a gyülekezeti tevékenységekből, amennyire az időd engedi. De lehet, hogy még több örömed lehetne. Gondoltál már arra, hogy nagyobb részt vállalj a szolgálatból? (Zsolt 34:8; Péld 10:22). Néhány prédikálóterületen még sok munkát kell elvégezni, hogy mindenkihez eljusson az igazság életadó üzenete. Tudnál változtatásokat tenni az életedben azért, hogy például olyan területen szolgálj, ahol nagyobb szükség van Királyság-hirdetőkre? (Olvassátok fel: 1Timóteusz 6:6–8.)

18. Milyen változtatásokat tett egy fiatal házaspár, és mi lett ennek az eredménye?

¹⁸ Figyeljük meg az egyesült államokbeli Kevin és Elena * esetét. A környékükön élő újdonsült házasokhoz hasonlóan ők is úgy érezték, hogy házat kell vásárolniuk. Mindketten teljes időben dolgoztak, és kényelmes életet éltek. A munkaidejük és a ház körüli munkák mellett azonban már csak kevés idejük maradt a szántóföldi szolgálatra. Rádöbbentek, hogy szinte minden idejüket és energiájukat a javaikra fordítják. Ám amikor megfigyelték egy boldog úttörő házaspár egyszerű életét, Kevin és Elena úgy döntöttek, hogy változtatnak az értékrendjükön. Miután útmutatásért  imádkoztak Jehovához, eladták a házukat, és egy lakásba költöztek. Elena kevesebb időt töltött a munkahelyén, és úttörő lett. Kevin, felbuzdulva a felesége nagyszerű szántóföldi tapasztalatain, otthagyta a teljes idejű munkahelyét, és ő is elkezdte az úttörőszolgálatot. Valamivel később egy dél-amerikai országba költöztek, hogy olyan helyen szolgáljanak, ahol nagyobb szükség van Királyság-prédikálókra. „Mindig is boldog volt a házasságunk – mondja Kevin –, de amikor szellemi célok elérésére törekedtünk, még boldogabbak lettünk.” (Olvassátok fel: Máté 6:19–22.)

19–20. Miért a jó hír prédikálása a legfontosabb munka napjainkban?

¹⁹ Napjainkban a jó hír prédikálása a legfontosabb munka (Jel 14:6, 7). Hozzájárul Jehova nevének a megszenteléséhez (Máté 6:9). A Biblia üzenetét minden évben több ezren fogadják el, és ez az üzenet jobbá teszi az életüket, valamint a megmentésüket eredményezheti. De „hogyan fognak . . . hallani, ha nincs, aki prédikáljon?” – kérdezte Pál apostol (Róma 10:14, 15). Az ám, hogyan? Határozd hát el, hogy minden tőled telhetőt megteszel azért, hogy betöltsd a szolgálatodat.

²⁰ Úgy is segíthetsz az embereknek megérteni ezeknek a válságos időknek a jelentőségét, és azt, hogy milyen következményei lehetnek a döntéseiknek, ha javítasz a tanításod minőségén. A következő cikkben arról lesz szó, hogy miként tudod ezt megtenni.

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

• Milyen felelősséggel tartoznak a keresztények az emberiségért?

• Miként küzdjünk meg a prédikálómunkánk elé tornyosuló akadályokkal?

• Hogyan tölthetjük be a szolgálatot, amelyet elfogadtunk?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép az 5. oldalon]

Bátorságra van szükségünk, hogy prédikáljunk az ellenségeskedés közepette

[Kép a 7. oldalon]

Mit tehetsz, ha olyan területen prédikálsz, ahol az embereket nem könnyű otthon találni?