Tanuljunk az izraeliták hibáiból!

AZ IZRAELITÁK tudták, hogy mit vár el tőlük Jehova, amikor belépnek az Ígéret földjére. Mózes által ezt a parancsot adta nekik: „Űzzétek el annak a földnek az összes lakosát magatok elől, és pusztítsátok el minden kőből készült képmásukat, és minden öntött fém képmásukat is pusztítsátok el, és minden szent magaslatukat semmisítsétek meg” (4Móz 33:52).

Izrael népének semmiféle szövetséget sem volt szabad kötnie a föld lakóival, és nem is léphettek velük házasságra (5Móz 7:2, 3). Isten választott népe ezért ezt a figyelmeztetést kapta: „Vigyázz magadra, ne köss szövetséget annak a földnek a lakóival, ahova mész, nehogy csapdának bizonyuljon az közötted” (2Móz 34:12). De az izraeliták nem engedelmeskedtek Istennek, és csapdába estek. Mi okozta a vesztüket? Milyen tanulságokat vonhatunk le a velük történtekből? (1Kor 10:11).

A barátkozástól a bálványimádásig

Az izraeliták az Ígéret földjének elfoglalásakor eleinte győzelmeket arattak az ott lakók felett. Ám Izrael fiai nem engedelmeskedtek mindenben Istennek. Nem űzték ki az ellenséget (Bír 1:1–2:10). Épp ellenkezőleg, kezdtek társulni a ’hét nemzettel’, akik azon a földön laktak. És az, hogy rendszeresen találkoztak velük, oda vezetett, hogy barátok lettek (5Móz 7:1). Milyen hatással volt ez az izraelitákra? A Bibliában ezt olvashatjuk: „azok lányait vették el feleségül, a saját lányaikat pedig az ő fiaiknak adták, és kezdték az ő isteneiket szolgálni. Izrael fiai tehát azt cselekedték, ami rossz Jehova szemében, és elfeledkeztek Jehováról, az ő Istenükről, és a Baálokat meg a szent rudakat szolgálták” (Bír 3:5–7). Miután az izraeliták összebarátkoztak annak a földnek a lakóival, kezdtek házasságot kötni velük, és bálványimádásba is keveredtek. És azzal, hogy házasságra léptek velük, egyre kisebb volt a valószínűsége annak, hogy kiűzik a pogányokat  a földről. Az igaz imádatot beszennyezték, és az izraeliták maguk is hamis isteneket kezdtek el szolgálni.

Az Ígéret földjének lakói barátokként nagyobb szellemi veszélyt jelentettek az izraelitákra, mint amilyet még ellenségekként jelentettek. Vizsgáljuk most meg, hogy még miként lett beszennyezve az izraeliták imádata.

A földműveléstől a Baál-imádatig

Amikor Izrael fiai beléptek az Ígéret földjére, nem vándoroltak többé, hanem sokan közülük földművelők lettek. Valószínűleg ugyanolyan mezőgazdasági módszerekkel művelték a földet, mint az előttük ott élők. De feltehetően nem csupán arról volt szó, hogy átvették a kánaánitáktól ezeket a módszereket. Azzal, hogy kapcsolatot ápoltak az ott élő emberekkel, csábítást éreztek arra, hogy elfogadják a mezőgazdasághoz kötődő hitnézeteiket is.

A kánaániták sok Baált imádtak, olyan isteneket, melyektől azt várták, hogy termékennyé teszik a földet. Az izraeliták a föld megművelése és a termés learatása mellett idővel maguk is kezdték tisztelni a kánaánita isteneket, nekik tulajdonítva a bőséges termést. Izraelben sokan csak a látszatát tartották fenn annak, hogy Jehovát imádják, a valóságban azonban elmerültek a hitehagyásban.

Erőteljes figyelmeztetés számunkra

Nem túl valószínű, hogy az izraeliták bármilyen késztetést éreztek volna arra, hogy belekeveredjenek a Baál-imádatba és az arra jellemző züllöttségbe, mikor először kerültek kapcsolatba az Ígéret földjének lakóival. De a velük való barátkozás mégis ide vezetett. Vajon nem kellene nekünk is ilyen káros következményekre számítanunk, ha olyanokkal barátkoznánk, akik barátságosak ugyan, de nem osztják a keresztény hitnézeteinket, értékeinket és alapelveinket? Természetesen valamilyen szinten kapcsolatot kell ápolnunk nem hívőkkel a munkahelyünkön, az iskolában vagy akár még otthon is. Ám az izraelitákkal történtek intő példaként szolgálnak nekünk, hogy ha ilyen emberek társaságát keressük, bajt hozunk magunkra. A Biblia így fogalmazza meg ezt a megkérdőjelezhetetlen igazságot: „Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Kor 15:33).

Ma sok olyan próbával kell szembesülnünk, melyekkel az izraeliták is szembenéztek. Napjaink társadalmában rengeteg a bálvány. Ilyenek lehetnek például a pénz, a szórakoztatóipar sztárjai, a sportcsillagok, politikai rendszerek, bizonyos vallási vezetők, sőt még családtagok is. Fennáll a veszély, hogy ezek bármelyike az életünk középpontjába kerül. Ha szoros barátságot ápolunk azokkal, akik nem szeretik Jehovát, az a szellemi romlásunkhoz vezethet.

A meg nem engedett szexuális kapcsolat szerves része volt a Baál-imádatnak, amely vonzott és megrontott jó néhány izraelitát. Ehhez hasonló csapdáknak még ma is sokan esnek áldozatául Isten népe között. Például egy kíváncsi vagy elővigyázatlan személynek az otthon magányában elég csak egyetlen kattintás a számítógép egerével ahhoz, hogy beszennyezze a lelkiismeretét. Milyen szomorú lenne, ha egy keresztényt hatalmába kerítene az internetes pornográfia!

„Boldogok, akik megtartják emlékeztetőit”

Azt, hogy a társaságunk megválasztásában engedelmeskedünk-e Jehovának vagy sem, mi döntjük el (5Móz 30:19, 20). Ezért kérdezzük meg magunktól: „Kikkel vagyok együtt a szabadidős tevékenységekben? Ők milyen értékrend és erkölcs szerint élnek? Jehovát imádják? Arra ösztönöz a társaságuk, hogy jobb keresztény legyek?”

A zsoltáríró így énekelt: „Boldogok, akik feddhetetlenek útjukon, akik Jehova törvényében járnak. Boldogok, akik megtartják emlékeztetőit; teljes szívből keresik őt” (Zsolt 119:1, 2). Igen, „boldog mindaz, aki féli Jehovát, aki az ő útjain jár” (Zsolt 128:1). Amikor eldöntjük, hogy milyen társaságot választunk, bárcsak tanulnánk az izraeliták hibáiból, és mindenben engedelmeskednénk Jehovának! (Péld 13:20).

[Kép a 26. oldalon]

Ha olyanokkal barátkozunk, akik nem szeretik Jehovát, bálványimádásba keveredhetünk