Legyünk rugalmasak, legyünk kiegyensúlyozottak

„Továbbra is emlékeztesd őket arra, hogy . . . legyenek ésszerűek [rugalmasak]” (TIT 3:1, 2)

1–2. Mit mond a Szentírás a rugalmasságról, és miért találó az, amit mond?

JEHOVA, szerető égi Atyánk végtelenül bölcs. Teremtményeiként hozzá fordulunk, hogy vezessen az életben (Zsolt 48:14). A keresztény tanítvány, Jakab elmondja nekünk, hogy „a felülről való bölcsesség . . . mindenekelőtt tiszta, azután békés, ésszerű [rugalmas], engedelmességre kész, telve irgalmassággal és jó gyümölcsökkel, nem tesz különbséget részrehajlóan, nem képmutató” (Jak 3:17).

² „Ésszerűségetek [rugalmasságotok, Kingdom Interlinear] legyen ismertté minden ember előtt” – figyelmeztet Pál apostol (Fil 4:5). * Krisztus Jézus Úr, és ő a keresztény gyülekezet Feje (Ef 5:23). Mennyire fontos, hogy mindannyian ésszerűen járjunk el, vessük alá magunkat Krisztus vezetésének, és bánjunk rugalmasan az embertársainkkal!

3–4. a) Szemléltesd, hogyan válik a javunkra, ha rugalmasak vagyunk! b) Mit fogunk megvizsgálni?

³ Javunkra válik, ha készek vagyunk kiegyensúlyozott mértékben rugalmasnak lenni. Szemléltetésül: Miután Nagy-Britanniában lelepleztek egy tervezett terrorista akciót, a légi utasok általában véve készségesnek tűntek, hogy betartsák a szabályokat, miszerint nem vihetnek a fedélzetre olyasmiket, melyeket korábban felvihettek. Vagy amikor autót vezetünk, időnként szükségesnek tartjuk, hogy a megengedett sebességnél lassabban haladjunk, hogy elkerüljünk egy balesetet.

⁴ Sokunknak nem könnyű rugalmasnak lenni. Segítségképpen vizsgáljuk meg a rugalmasságot három szempontból: Mi legyen az indítékunk? Milyen legyen a hozzáállásunk a hatalomhoz? Milyen mértékben legyünk rugalmasak?

Miért legyünk rugalmasak?

5. A mózesi törvény idején mi késztethetett egy rabszolgát arra, hogy az uránál maradjon?

⁵ Egy keresztény kor előtti példa rávilágít a rugalmasság helyes indítékára. A mózesi törvény idején a rabszolgává vált hébereket a szolgaságuk hetedik évében vagy a jubileumi évben – amelyik előbb jött – szabadon kellett engedni. De egy rabszolga dönthetett úgy is, hogy rabszolga marad. (Olvassátok fel: 2Mózes 21:5, 6.) Mi késztethetett egy rabszolgát, hogy így tegyen? A szeretet indította őt arra, hogy rabszolga maradjon jóindulatú urának a fennhatósága alatt.

6. Milyen szerepe van a szeretetnek a rugalmasságban?

⁶ Hasonlóképpen a Jehova iránti szeretetünk indít minket arra, hogy átadjuk neki az életünket, majd az önátadásunknak megfelelően éljünk (Róma 14:7, 8). „Az Isten szeretete azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait; a parancsolatai pedig nem megterhelőek” – írta János apostol (1Ján 5:3). Ez a szeretet nem keresi a maga érdekeit (1Kor 13:4, 5). A másokkal való bánásmódunkban a felebaráti szeretet indít minket arra, hogy rugalmasak legyünk, és  mások érdekeit a magunk érdekei elé helyezzük. Ahelyett hogy teret engednénk az önzésnek, figyelembe vesszük mások érdekeit (Fil 2:2, 3).

7. Milyen szerepet játszik a rugalmasság a szolgálatunkban?

⁷ Se a beszédünkkel, se a tetteinkkel ne botránkoztassunk meg másokat (Ef 4:29). Valóban, a szeretet arra fog késztetni minket, hogy semmi olyasmit ne tegyünk, ami visszatartaná a különböző hátterű és kultúrájú embereket attól, hogy Jehova szolgálatára törekedjenek. Ez gyakran rugalmasságot követel meg. Azok a misszionárius testvérnők például, akik megszokták, hogy sminkelik magukat, vagy nejlonharisnyát hordanak, nem ragaszkodnak ezekhez olyan területeken, ahol ez megkérdőjelezheti az erkölcsösségüket, és megbotránkoztathat másokat (1Kor 10:31–33).

8. Hogyan segíthet az Isten iránti szeretetünk, hogy „kisebb módjára” viselkedjünk?

⁸ A Jehova iránti szeretetünk segít, hogy száműzzük a büszkeséget. Miután a tanítványok azon vitatkoztak maguk között, hogy ki a legnagyobb, Jézus egy kisgyermeket állított közéjük, és ezt magyarázta nekik: „Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemben, engem is befogad, és aki engem befogad, azt is befogadja, aki engem elküldött. Mert aki kisebb módjára viselkedik mindnyájatok között, az a nagy” (Luk 9:48; Márk 9:36). Lehet, hogy személy szerint igazán nehéznek találjuk, hogy „kisebb módjára” viselkedjünk. Az öröklött tökéletlenségünk és a büszkeségre való hajlamunk arra késztethet minket, hogy ki akarjunk tűnni mások közül, de az alázatosság segít, hogy engedjünk másoknak (Róma 12:10).

9. Mit kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy rugalmasak legyünk?

⁹ Ahhoz, hogy rugalmasak legyünk, figyelembe kell vennünk az Isten által kinevezett hatalmat. Minden igaz keresztény elismeri a főség fontos alapelvét. Pál apostol világossá tette ezt a korintusziaknak: „akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje pedig a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten” (1Kor 11:3).

10. Mit fejezünk ki azzal, ha alávetjük magunkat Jehova hatalmának?

¹⁰ Ha alávetjük magunkat Isten hatalmának, azzal kifejezzük, hogy bízunk benne, mint szerető Atyánkban. Ő tudatában van mindennek, ami történik, és ennek megfelelően meg tud jutalmazni minket. Hasznos ezt észben tartanunk, amikor mások nem bánnak velünk tisztelettel, vagy dühbe gurulnak és elveszítik a türelmüket. Pál ezt írta: „Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek.” A következő utasítással még nyomatékosabbá tette a tanácsát: „Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet a haragnak; mert meg van írva: »Enyém a bosszú; én visszafizetek, ezt mondja Jehova«” (Róma 12:18, 19).

11. Hogyan mutathatjuk ki, hogy alávetjük magunkat Krisztus főségének?

¹¹ Az Isten által kinevezett hatalom a keresztény gyülekezetben is szerepet játszik. A Jelenések  könyvének első fejezete úgy festi le Krisztus Jézust, mint aki a jobb kezében tartja a gyülekezet ’csillagait’ (Jel 1:16, 20). Ezek a ’csillagok’ általánosságban véve a vének, azaz felvigyázók testületeit szemléltetik a gyülekezetekben. Ezek a kinevezett felvigyázók alávetik magukat Krisztus vezetésének, és utánozzák a másokkal való kedves bánásmódját. A gyülekezet minden tagja aláveti magát annak, hogy Jézus elrendezése szerint „a hű és értelmes rabszolga” gondoskodik szellemi eledelről a kellő időben (Máté 24:45–47). Azzal, hogy ma készek vagyunk tanulmányozni és alkalmazni ezt a szellemi eledelt, azt fejezzük ki, hogy személy szerint alávetjük magunkat Krisztus főségének, ez pedig előmozdítja a békét és az egységet (Róma 14:13, 19).

Rugalmasság – Milyen mértékben?

12. Miért van határa a rugalmasságnak?

¹² A rugalmasság azonban nem jelenti azt, hogy megalkuszunk a hitünkben vagy az isteni alapelvekben. Hogyan foglaltak állást a korai keresztények, akiknek a vallási vezetők megparancsolták, hogy ne tanítsanak tovább Jézus nevében? Péter és a többi apostol bátran ezt válaszolták: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Csel 4:18–20; 5:28, 29). Így amikor napjainkban a kormányzati hatalmak megpróbálnak arra kényszeríteni minket, hogy ne prédikáljuk tovább a jó hírt, mi nem hagyjuk azt abba, bár lehet, hogy változtatunk a módszereinken azért, hogy körültekintők legyünk. Ha korlátozzák a házról házra végzett szolgálatunkat, talán más megoldásokat keresünk, hogy kapcsolatba lépjünk a házigazdákkal, és továbbra is engedelmesen végezzük az Istentől kapott megbízatásunkat. Hasonlóképpen, ha ’a felsőbb hatalmak’ betiltják az összejöveteleinket, akkor elővigyázatosak vagyunk, és kisebb csoportokban jövünk össze (Róma 13:1; Héb 10:24, 25).

13. Mit mondott Jézus a hatalmon lévők iránti alávetettségről?

¹³ Hegyi beszédében Jézus rámutatott, hogy alá kell vetnünk magunkat a hatalomnak: „ha valaki pereskedni akar veled, és magának akarja az alsóruhádat, engedd át neki a felsőruhádat is; és ha valaki, akinek hatalma van, szolgálatra kényszerít egy mérföldre, menj el vele kettőre” (Máté 5:40, 41). * A mások iránti figyelmességünk, és az a vágyunk, hogy segítsünk nekik, minket is arra fog indítani, hogy úgyszólván elmenjünk velük még egy mérföldre (1Kor 13:5; Tit 3:1, 2).

14. Miért nem szabad soha engednünk a hitehagyásnak?

¹⁴ Bár szeretnénk rugalmasak lenni, soha nem szabad hagynunk, hogy emiatt engedjünk a hitehagyottaknak. Ezen a téren egyértelmű, szilárd állásfoglalásra van szükségünk, hogy megőrizhessük az igazság tisztaságát és a gyülekezet egységét. Pál ezt írta a ’hamis testvérekről’: „ezeknek mi nem engedtünk azzal, hogy alávetettük volna magunkat nekik, nem, egy órára sem, azért hogy a jó hír igazsága megmaradjon nálatok” (Gal 2:4, 5). Azokban a ritka esetekben is, melyekben hitehagyás merül fel, a hűséges keresztények szilárdan ki fognak állni amellett, ami helyes.

A felvigyázóknak rugalmasnak kell lenniük

15. Hogyan lehetnek rugalmasak a keresztény vének, amikor megbeszélésre jönnek össze?

¹⁵ Akiket arra neveznek ki, hogy felvigyázókként szolgáljanak, bizonyos képesítéseknek kell megfelelniük. Ezek közé tartozik az is, hogy legyen bennük készség a rugalmasságra. Pál ezt írta: „A felvigyázó azért legyen . . . ésszerű [rugalmas]” (1Tim 3:2, 3). Ez különösen fontos akkor, amikor a kinevezett férfiak összejönnek, hogy megbeszéljék a gyülekezet ügyeit. Mielőtt döntésre jutnak, minden jelenlevő nyíltan elmondhatja a véleményét, noha nem követelmény, hogy minden vén hozzászóljon a témához. A megbeszélés során az egyén véleménye megváltozhat, amint hallja, hogy mások az alkalmazandó szentírási alapelvekre irányítják  a figyelmet. Ahelyett, hogy ellenkezne, vagy ragaszkodna a személyes véleményéhez, egy érett vén rugalmas. A megbeszélés elején még különbözőek lehetnek a vélemények, de ha imával kísérve megfontolják a dolgokat, az előmozdítja az egységet a szerény és rugalmas vének között (1Kor 1:10; olvassátok fel: Efézus 4:1–3).

16. Milyen szellemet kell egy keresztény vénnek kinyilvánítania?

¹⁶ Egy keresztény vénnek minden tevékenységében törekednie kell arra, hogy ragaszkodjon a teokratikus rendhez. Ennek a szellemnek akkor is meg kell nyilvánulnia, amikor a nyájat terelgeti. Ez a szellem segít neki abban is, hogy figyelmes és gyengéd legyen másokhoz. „Terelgessétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját – írta Péter –, nem kényszerűségből, hanem önként; nem is tisztességtelen nyereség szeretetéből, hanem buzgó készséggel” (1Pét 5:2).

17. Hogyan mutathat mindenki a gyülekezetben rugalmasságot a másokkal való bánásmódjában?

¹⁷ A gyülekezet idősebb tagjai nagyra becsülik a fiataloktól kapott értékes segítséget, és méltósággal bánnak velük. A fiatalok pedig tisztelik az idősebbeket, akiknek többéves tapasztalatuk van Jehova szolgálatában (1Tim 5:1, 2). A keresztény vének keresik azokat az alkalmas férfiakat, akikkel megoszthatnak bizonyos felelősségeket, és képzik őket, hogy segítsenek törődni Isten nyájával (2Tim 2:1, 2). Minden egyes kereszténynek értékelnie kell Pál ihletett tanácsát: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik, mert ők a ti lelketek felett őrködnek, mint akik számot fognak adni; hogy ezt örömmel tegyék, és ne sóhajtozva, mert az károtokra lenne” (Héb 13:17).

Legyünk rugalmas családtagok

18. Miért helyénvaló a rugalmasság a családban?

¹⁸ A rugalmasságnak a családi elrendezésben is helye van. (Olvassátok fel: Kolosszé 3:18–21.) A Biblia leírja, hogy milyen sajátos szerepük van a családtagoknak egy keresztény családban. Az apa a feleség feje, és elsődlegesen az ő felelőssége a gyermekek nevelése is. A feleségnek el kell ismernie a házastársa hatalmát, a gyerekeknek pedig igyekezniük kell engedelmeskedni, ami igen kedves az Úrnak. Minden családtag hozzájárulhat az otthon egységéhez és békéjéhez azzal, hogy helyénvaló módon és kiegyensúlyozottan rugalmas. A Bibliában vannak olyan példák, melyek jól szemléltetik ennek lényegét.

19–20. a) Állítsd szembe Éli és Jehova példáját a rugalmasság tekintetében! b) Mit tanulhatnak a szülők ezekből a példákból?

¹⁹ Amikor Sámuel még csak kisfiú volt, Éli szolgált főpapként Izraelben. Éli fiai, Hofni és  Fineás azonban „semmirekellő emberek” voltak, akik „nem ismerték el Jehovát”. Éli rossz híreket hallott felőlük, például azt, hogy paráznaságot követtek el a találkozás sátrának bejáratánál szolgáló nőkkel. Mit tett erre Éli? Elmondta nekik, hogy ha Jehova ellen vétkeznek, akkor nincs, aki imádkozzon értük, csakhogy nem igazította helyre, és nem fegyelmezte meg őket. Ennek az lett az eredménye, hogy a fiai tovább folytatták bűnös útjukat. Végül Jehova jogosan úgy döntött, hogy halálbüntetést érdemelnek. Amikor Éli meghallotta fiai halálhírét, ő maga is meghalt. Milyen szomorú végkimenetel! Éli helytelen rugalmassága fiai gonosztette iránt – abban az értelemben, hogy engedte, hogy tovább gyakorolják a bűnt – hiba volt (1Sám 2:12–17, 22–25, 34, 35; 4:17, 18).

²⁰ Ennek ellentéteként figyeljük meg Isten bánásmódját angyalfiaival. Mikeás prófétának figyelemre méltó látomása volt, melyben az angyalok összegyűltek Jehova előtt. Jehova megkérdezte őket, hogy melyikük tudná rászedni Ahábot, Izrael királyát, hogy a gonosz király bukását okozza. Jehova több szellemfiának a javaslatát is meghallgatta. Majd az egyik angyal bejelentette, hogy ő megtenné. Jehova megkérdezte, hogyan. Elégedett lévén a válasszal, megbízta őt, hogy vigye véghez a tervét (1Kir 22:19–23). Emberekre alkalmazva, vajon tudnának a családtagok tanulni ebből a beszámolóból a rugalmasságról? Egy keresztény férj és apa jól teszi, ha figyelembe veszi a feleségének és a gyermekeinek az ötleteit, javaslatait. A feleségeknek és a gyermekeknek pedig meg kell érteniük, hogy ha már elmondták a véleményüket, vagy azt, hogy nekik mi tetszene jobban, akkor lehet, hogy engedniük kell, tisztelve annak a személynek az utasítását, aki a Szentírás szerint hatalmat kapott a döntéshozatalra.

21. Mit vizsgálunk meg a következő cikkben?

²¹ Mennyire hálásak vagyunk Jehova szerető és bölcs emlékeztetőiért, hogy legyünk rugalmasak! (Zsolt 119:99). A következő cikkben azt vizsgáljuk meg, hogyan segít örömet találnunk a házasságunkban az, ha kiegyensúlyozott mértékben rugalmasak vagyunk.

[Lábjegyzetek]

Hogyan válaszolnál?

• Milyen jó gyümölcsöt teremhet a rugalmasság?

• Hogyan lehetnek rugalmasak a felvigyázók?

• Miért van helye a rugalmasságnak a családi életben?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 4. oldalon]

Krisztust utánozva a vének kedvesen bánnak másokkal

[Kép a 6. oldalon]

A gyülekezeti vének megbeszélésein előmozdítja az egységet, ha imával kísérve megfontolják a dolgokat, és rugalmasak